Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-20 / 51. szám

(2) 51. szám. SZÍN ÉR VAR AL JA 1910. Debember 24. sejtelmes éjszakán. Megszületett hirdetve a tant: »Szeresd felebarátodat, mint tenma- gadat!« Ezelőtt majd kétezer évvel. S vájjon az eszme, melynek ily gyönyörű tanításai vannak, ily hosszú idők elteltével bele- jutott-e a köztudatba?! Úgy szeretjük fele­barátainkat, mint Önmagunkat?! Vagy az önszeretet nem üli éppen napjainkban leg­nagyobb orgiáit?! A szent éjszaka misztikus szépsége nem tűri, hogy ezekkel a profán kérdé­sekkel tolakodjunk előtérbe. Nem tűri, hogy arról beszéljünk, ami nincsen s kívánjuk a lehetetlent. De annyi bizonyos, hogy az Eszme uj megszületése nagy, igen nagy szükségessége az emberiségnek, mert a ha­rangok elhangzásával, az ünnepélyes ruha levetésével az ünnepi hangulat, a keresz­tyéni érzelem is kivetkezik belőlünk, hogy helyet adjon a mindennapi, minden szere- tetet nélkülöző, gyűlölködő, pogány érzel­meknek, melyek uj Megváltó születését vár­ják s kívánják. Közgazdaság és táplálkozás. Mig az ipari téren ott tartunk már, hogy a repülőgép- és hadi léghajó-gyárakat kezdenek berendezni és az ipari produkció szinte korlát­lanul fokozható, mezőgazdasági téren világ­szerte bizonyos fennakadás tapasztalható. A világ minden müveit államában nagyon kere­setté és drágává lett minden élelmi cikk s a mezőgazdaság , már évek óta nem tud eleget termelni. Az Északamerikai Egyesült-Államok­ban, amelyeknek nagy termelése még nem­régiben elértéktelenitette az ó-világ mezőgazda- sági termelését, az emberek a mieinknél sokkal nagyobb drágaságokkal küzdenek. A nagy mező- gazdasági államok, mint a délamerikai és balkáni országok, Oroszország, egyáltalán nem képesek a szűkös állapotokat enyhíteni. Világos tehát, hogy az az ország, amely leghamarabb tudja termelését fokozni, a közeli nyolc-tiz esztendő alatt igen szép nyereségre tehet szert. Magyarország azok közé az államok közé tartozik, amelyek a mezőgazdasági produkció gyarapítása terén legelői járhatnak. A világ müveit részében, arányban a legnagyobb mező- gazdasági népességgel bir, földje sok és bőtermő, Borulat. Irta: Lampérth Géza. Megcsókolta az édes anyja fejfáját és ment — röpülni szeretett volna — haza, hogy csókolja, ölelje a feleségét s a kis gyermeke — hidegre, holtra vált tetemét .. . Nagyon elborult egyszerre Bathóék fölött. A fiatal asszony felgyógyult; lassan, lassan visszanyerte régi kedvességét, hóditó szépségét, talán még szebb, még kívánatosabb volt, mint valaha. Hanem az elborult ég nem akart derülni. A virágok egymásután hervadtak el, pusztultak ki s egyszer csak — tudja Isten — a kaczagó, csókolózó gerlék is eltűntek onnan az eresz alól s a gyöppadon csak egy magános tücsök czirpelt esténkint egyhangú, bus melódiákat . . . III. Kunegyháza, jun. 16. Egyetlen mamám! Azt irod, eljösz hozzánk, hogy egy kis részt kérj a mi boldogságunkból. Szegény jó mamám, ne jöjj, ne jöjj. Hallgattam idáig, titkolóztam még előtted is, tovább nem bírom, nem bírom ... ki kell, hogy öntsem előtted szivemnek minden keserűségét. Annak a bájos regénynek, melyet neked a mi napsugaras nagy boldogságunkról azokban az örömtől áradozó levelekben írtam, csak az eleje való — a többi kegyetlen hazugság . . . Abba a kis sírba eltemették az én tiszta, nagy boldogságomat, elborult azon a szomorú napon az én egem . .. Hallgattam idáig erről s hazudtam tovább boldogságunk regényét, pedig majd a szivem úgy népének, mint földjének termelőképessége nemcsak hogy a véksőkig feszítve nincs, de talán félig sincs kihasználva. Főbajunk az, hogy gazdáinkban nem elég erős és eleven a vállal­kozási szellem s lassan mozognak. Ilyen körül­mények között igen nagy szükség van a kor­mányzati inciativára, ösztökélésre és támoga­tásra. Az ország megelégedéssel vette tudomásul, hogy a földmivelésügyi miniszter, Serényi Béla gróf, elejétől fogva a termelés fokozását karolta fel s elsősorban az állattenyésztés fejlesztésére fordítja főgondját. Mert a termelés fokozása ma nem annyira mezőgazdasági, mint inkább egyetemes közgazdasági és szociális érdek. A táplálkozás szűkös és drága voltát nemcsak a mostani nemzedék zsebe és egészsége érzi meg, hanem a jövőé is. Fontos dolog tehát, hogy a kormány megtegyen mindent, ami a szóban levő téren való haladás tekintetében módjában áll és hatáskörébe esik. Az állattenyésztés fejlődése önmagában is szaporítja a táplálkozási anyagokat, de más ter­melési ágak hozamát»is gyarapítja. Ebből a szem­pontból a földmivelési kormány erősb állat- tenyésztési akcióját általánosan is jóhatásunak kell mondanunk. Ez az akció pedig az 1911-ik évi állami költségvetésben jelentékeny uj tá­masztékot nyer. Ott látjuk mindenek előtt a tenyészállatok állami közvetítésére szolgáló három és félmillió hitel szaporodását újabb egymillióval. E hitelből eddig csak apaállatok szereztettek be. Serényi gróf az állami közvetítést kiterjesztette, a nő ivaru állatokat is nagyon megcsökkentette. Az állami közvetítés községeknek és közbirtokossá­goknak 10—20 %-os kedvezményekkel juttatja az apaállatokat. A nő ivaru állatok beszerzé­sét Serényi gróf nagyrészt az egyesületi utón nagyobb számban beszerzett anyaállatok vétel­árának 3—5 évre terjedő kamatsegélyezésével (a vételár 6%-ig menő kamatjának felével), a beszerzési és szállítási költségek, valamint az egy évi állatbiztosítási dijak megtérítésével segélyezi. Vagyonosabbaknál a segélyezés kisebb, kis­gazdáknál nagyobb mérvű lehet. De arra min­denesetre előnyösen hat, hogy mentői több jó állat tenyészállattól neveltessék föl. A másik fontos tétele az uj költségvetés­nek a városi fogyasztási piacok berendezésé­nek segélyezésére szánt 400,000 K. Fölösleges bővebben fejtegetni, hogy minden városunk rá van szorulva úgy az állatvásárok, mint egyéb élelmiszerek piacának modernebb és nem városi jövedelemforrást alkotó berendezésére, A mi­niszternek most említett intézkedése röviden a belső fogyasztás modernebb szervezését és ren­szakadt meg bele ... azt gondoltam nem tarthat igy soká, majd csak kiderül ismét ... Hiú re­mény volt. Tudod, imádtam kis angyalunkat s halála fájón sebezte szivemet, azt mondtad: az idő meg fogja gyógyitani. Hiszem, hogy meg is gyógyította volna, ha föl nem szaggatja még jobban az, aki imádásom másik, most már egyetlen tárgya — a férjem. Attól a naptól kezdve nem ölel, nem csókol meg, ha elmegy, nem hallom egy nyá­jas szavát, ha megjön, nem látom egy moso­lyát, nem ejti ki a nevemet, »Te asszony« va­gyok neki. S nem tudom, miért? nem tudom, nem mondja. A világ is megváltozott körülöttem, az em­berek is. Az a néhány barátnőm —a járásbiróné, a doktorné — elmaradtak, sőt kerülnek egy idő óta és titkolózva összesúgnak, ha látnak. Az a büszke — patikárus-íeány meg — tudod, akivel Bélát először hírbe hozták — teg­nap meg egyenesen a szemembe kaczagott. Mindig úgy féltem ennek a fúriának a gyilkos, ördögi tekintetétől s Béla is mondta többször, hogy egy idő óta nem tud ránézni. Valami azt súgja nekem, hogy szavát állta az a szívtelen teremtés — em­lékszel, mit mondott! — s csakugyan ő ölte meg a mi boldogságunkat. Bubánat, szomorúság vesz körül, csak az vigasztal, hogy én nem érdemeltem. Turbékoló kis gerléink elpusztultak — egyőnk sem etette udvarunkban, a virágok el- bervadtak, senki sem ápolta, senki sem öntözte. .. Elmentem volna innen régen, hozzád, vagy elbujdostam volna bárhova a nagyvilágba, csak dezését jelenti, ami úgy a termelés, mint a városi fogyasztás szempontjából igen fontos és sürgős. A tenyész- és haszonállat-forgalom javí­tására a fővárosban elsőrangúan berendezett és a forgalmat nem terhelő nagy telepet létesít a miniszter. Végül a közlegelő szaporítás és javítás érdekében megindított, általánosan ismert akció­jának pénzügyi eszközeit egy félmillióra szapo­rította. Mindez intézkedések arra vallanak, hogy a földmivelésügyi kormány hathatós és gyakorlati eszközökkel dolgozik köztáplálkozási viszo­nyaink javításán s az érdekelt körök ösztönzé­sére és támogatására nagy súlyt fektet. Hogy pedig közgazdasági szempontból mit jelent az, ha a világszerte legkeresettebb, legdrágább cikkekben, élő állatokban és húsban sok millió­val gyarapodik nemzeti vagyonunk és jövedel­münk, bővebb fejtegetésre nem szorul. HÍREK. Kedves olvasóinknak és munkatársainknak boldog karácsonyt kívánunk. Esküvő. Makray Sándor iparos, e hó 18-án tartotta esküvőjét a ref. templomban Hodász Terézzel, Hodász Károly egyházi gondnok leá­nyával. Hangverseny. A szinérváraljai szegénysorsu iskolás gyermekeket segélyező egyesület január 14-én tartja szokásos és rendszerint sikeres tánc- estélyét. A rendezőség gondoskodott arról, hogy az estély fényét egy igazán értékes hangverseny­nyel gazdagítsa s ezáltal alkalmát adja annak, hogy Szinérváralja áldozatkész közönsége men­tői nagyobb kedvvel áldozzon annak a nemes hivatásnak, amelyet az egyesület betölt. A hang­versenyre sikerült megnyerniük Gerber Jenő urat, városunk szülöttét, aki művészi hegedüjá- tékával Budapesten is tekintélyss hirt szerzett magának. Elragadó kedvesnek Ígérkezik Bárány Béláné úrnő, Pendl Margit és Pujda Margit kis­asszonyok és Kálnay Gyula éneke, valamint Kauffmann Sándor zongorajátéka. Sikerült meg­nyerni a Szatmár városi színház igazgatójának, Heves Bélának is szives közreműködését, aki az estély műsorának gazdagítására két elsőrendű művészét engedte át. Eltekintve a meglepetések­től, amelyeket a rendezőség fenntartogat, bizton hisszük, hogy az estély erkölcsi s művészi si­kere mellett rongyosaink anyagi sikere is bizto­sítva lesz. Követendő példa. Gerber Bála, helybeli gyógyszerész a szegénysorsu iskolás gyermeke­ket segélyező egyesületnek tiz (10) koronát ado­ne kötne ide az a kis sirhalom s a nagy sze­relem . . . mert szeretem Bélát most is, úgy mint az első napon. Odakünn busán zugnak a harangok . . . sze­gény munkáspárt temetnek, a part ütött* oda őket, ők már boldogok. Zúgjatok, zúgjatok csak, harangok, olyan édes nekem a zugástok . . . Ne jöjj el mamám, ne jöjj. Ölel, csókol szerencsétlen leányod Ilona U. i. Az eltemetett munkáspárnak egy kis árvája maradt, a takarítónőnk hozta ide; gyö­nyörű kis gyermek, most kezd gügyögni s annyira hasonlít a mi elköltözött kis angyalunkhoz. Az aranyszőke feje ... a nefelejtskék szemei . . . mintha csak őt látnám. Itt fogom s ha Béla en­gedi, fölnevelem, legalább nem leszek oly egyedül. IV. Balhó Béla éppen akkor ért haza, szomorú, lehorgasztolt fővel, mint rendesen, mikor felesége elkészült a kis árva felöltöztetésével. — Éppen ilyen volt a mi kis angyalunknak a szöszke fejecskéje, a nefelejtskék szemei — csókolta, beczézte az asszony a kapálódzó kis porontyot — észre sem véve, hogy férje már perczek óta nézi az üvegajtón keresztül. Bathó Béla hevesen tárta fel az ajtót, arcza kiderült s hangja mély megindulástól remegett: — Te asszony . .. Ilonkám, hiszen te ártat­lan vagy, te — nem ölted meg a gyermekünket! — Nagy Isten, hát azt hitted ? . . . Most már értem, tudom . .. tört ki az asszonyból az örök kárhozattal fölért pár hónap minden elcsititott, szivébe fojtott keserve, fájdalma. Férje a tárczájába nyúlt szótlannl adott át

Next

/
Thumbnails
Contents