Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-15 / 46. szám
1910. November 15. SZINÉR VÁRALJA 46. szám. (3) (Petur bán), a soproni társulat, jelenleg a budai vígszínház h. igazgatója. A vendégek nagystílű játéka igaz gyönyörűségünkre szolgált. Társulatunk részéről dicsérettel kell kiemelnünk Benes Ilonkát (Gertrudis) és Ungvárit (Tiborc). Nagybánya kulturális ünnepére több előkelő vendég érkezett. Festetich Andor gr. az orsz. színészet főfelügyelője, Plachy Gyula kir. tan. pénzügyigazgató, Kacsó Károly, az áll. épit. hiv. főnöke, Débreczcni István, Nagykároly polgármestere, Dobay Sándor, városi tanácsos, Papp Páter redőrkapitány Mármarosszigetről, Bálint Zoltán műépítész a nejével, Farkas Jenő polgármester, dr. Moldován Ferenc városi főjegyző Felsőbányáról s még sokan vidékünk előkelőségei közül. Az avató ünnep alkalmával számos üdvözlő-levél és távirat érkezett a polgármesterhez és a színigazgatóhoz. A díszelőadás utáni díszvacsorán körülbelül 150-en vettek részt s természetesen sok szép pohárköszöntő hangzott el. (N. V.) Gyászhir. Folyó bó 9-én, a hudapesti uj köztemetőben helyezték örök nyugalomra a mindnyájunk előtt közszeretetben élt Vigné született Vida Emma helybeli áll. elemi iskolai tanítónőt. Elszorul az ember szive, ha arra gondol, hogy a pár nappal előbb még hangyaszorgalommal működő tanítónő, akit tanítványai oly nagyon szerettek, aki a gyermekeket oly szeretettel nevelte — nincs többé. Benne egy nemesen dobogó szív, a legjobb kartárs költözött el váratlanul, bucsu- zatlan. Korai távozása fájó sebet ejtett mindnyájunk szivén. Az elhunyt kartársai és a helybeli m. kir. adóhivatal nevében Irinyi Sándor jelent meg a temetésen és a díszes ravatalra az alábbi feliratú koszorúkat helyezte : »Szeretett, kartársunknak — a szinérváraljai áll. iskola tanítótestülete« és »Kartársunk nejének, kegyelete jeléül a szinérváraljai adóhivatal.« A család a következő gyászjelentést adta ki: Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy a felejthetetlen jó hitves, páratlan jő gyermek, hűséges és gondosan szerető testvér és sógornő, Víg Dezsőné szül. Vida Emma állami tanítónő folyó hó 7-én este 11 órakor, életének 32-ik. boldog házasságának 2-ik évében, nehéz és kínos szenvedés után az Urban csendesen elhunyt. Kedves halottunk hült tetemét folyó hó 9-én, szerdán délelőtt 10 órakor fogjuk a gyászházból (IX. kér., Szvelenay-utca 42—44. szám alatt) a református egyház szertartása szerint az uj köztemetőbe, örök nyugvó helyére kisérni. Budapest, 1910. november hó 8-án. Áldás és béke porai fölött. Férje: Vig Dezső.Édesanyja: özv. VidaSándorné. Testvérei: Hálász Gyula és neje szül. B. Papp Juliska és gyermekei. Halász Karolin és férje Kási Gyula és gyermekei. Dr. Halász Lajos és neje szül. Reismann Etelka. Meghívó a szinérváraljai gör. kath. templom fölszenleíé3i ünnepélyére, mely Szt. Mihály és Gábor arkangyalok napján, vagyis f. év november 21-én fog megtartatni. A szentelés után délután kai kényelmesebb itt, mint abban a nagy ebédlő- teremben ?« »Több, mint kényelmes« feleltem merészen. »Egészen családias!« Dorothy elpirult és én bámulásába merültem el, mert azt hiszem, nála szebbet még soha életemben nem láttam és elfelejtve mindent, még azt is, hogy nem azért vagyok most itt, hogy neki udvaroljak, hanem a reggeliért, Dorothy emlékeztetett engem, »Éhes vagyok, ha maga nem is az és . . . Azonnal a vendéglátó házigazda kötelességeihez kezdtem, mig Dorothy az asztal másik oldaláról kérdezte »Egy vagy két kockacukrot tegyek a teájába ?« »Szeretek a konyha körül settenkedni, jegyzé meg. »Azt hiszem a jó Isten egy szegény ember feleségének teremtett.« »Tudja« s ezt egész merészen mondtam, »én azt hiszem, hogy maga inkább nekem van teremtve.« Dorothy tányérjára süté le szemeit, és az elragadó pir újra visszatért orcáira, csakhogy most sötétebb volt. »Két olyan káposztakedvelő, mint amilyenek mi vagyunk . , érveltem. »Egész további, földi életükben együtt kellene, hogy a káposztát egyék . . .« fejezte be Dorothy helyettem. És ezt el is határoztuk. 2 órakor közebéd a »Korona« vendéglőben. Egy teríték 4 korona. Este fél 8 órakor zártkörű táncmulatság a »Korona« vendéglő tánctermében az egyház építési költségeinek fedezésére. Beléptijegy személyenként 2 korona, családjegy 5 korona. Az ünnepélyekre címzettet és kedves családját tisztelettel meghívja Szinérváralján, 1910. év november 4-én. A rendezőség és egyh. gondnokság. Tanári kongresszus. Nem ismeretlen már a fővárosi lapokból sem a tanárok azon mozgalma, melynek czélja fizetésük rendezésének keresztülvitele. A napokban volt Budapesten kongresz- szusuk, az összes középiskolák tanári kara képviseltették magukat rajta, hogy törekvéseiknek annál nagyobb súlya legyen. Halálozás. Mély részvéttel vettük és közöljük a következő gyászjelentést.: Alantirottak, a távolabbi rokonok nevében is, a megsebzett szív sajgó fájdalmával tudatjuk, hogy Krüzselyi Barnáné most már néhai Kótai Mariska, a gondos és munkás édesanya, a jó gyermek, szerető testvér és rokon, életének 27-ik, házasságának 4-ik évében, négy heti kínos, de keresztyéni megnyugvással tűrt betegség után nemes lelkét Alkotójának visszaadva, f. év november hó 4. napján Óradnán kiszenvedett. Kedves halottunk földi részeit f. év november 8-ik napján d. e. 10 órakor a szatmári ref. temetőben tartandó gyászszertartás után adjuk át az anyaföldnek. Néma, zárt az elhalónak ajka, szemfedője gyászba hullt remény! Szatmárnémeti, 1910. november 8. Béke lengjen hamvai felelt! Krüzselyi Barna férje. Krüzselyi Barnus fia. Kótai Lajos és neje Gacsályi Mária, mint szülők. Kótai Pál, Kótai Károly, Kótai Ida Saja Sándorné testvérei. Gacsályi Pál nagyapa. Özv. Krüzselyi Báiintnó Pellády Erzsébet, mint. anyós. Ta bajái Viola Kótai Pálné, Ruszt Erzsébet Kólái Károlyné, Krüzselyi Blanka, Orosz Mihályné, Krüzselyi Erzsiké sógornői. Saja Sándor, Örosz Mihály sógorai. Vizbefult gyermek. Szilasi Imre vámfalusi iskolás fiú a Talna patak egy szál deszkapadlóján akart átmenni. A fiú azonban elszédült, a vízbe esett és belefult. A vasúti tisztek uj egyenruhája, A magyar államvasutak tisztviselői hir szerint uj egyenruhát kapnak. A tervek most vannak döntés alatt a minisztériumban. A szolgálatot, teljesítő tisztek könnyebb feiismerheíés végett poroszországi mintára vörös sapkát fognak viselni. A kísértet. Közel Kassához egy faluban történt. Nagy Sándor sírásónak sok volt a munkája s mikor ráesteledett, a halottasházban húzta meg magát éjszakára. Ugyanakkor egy hajléktalan vándorlólegény is odameneküit az éjszaka elől. A két ember a sötétben kisértetnek nézte egymást. S a vándorlólegény félelmében még igy is szólott: — Ne háborgasd a holtak nyugalmát! Éppen csak ez kellett. A sirásó annyira megrémült, hogy összeesett és meghalt. A vándorlólegény pedig rémülten menekült ki a temetőből a hideg éjszakába. A trafik drágulása. Időnként meg-meg- ijesztik a dohányozó közönséget a trafikdrágulással. Igaz, hogy nem igen teljesedik be, de nem jó az ördögöt a falra festeni. A múltkoriban a dohány drágulásáról keseregtek, pedig hiób-hir volt csak; azelőtt a gyufamonopóliummal rémitgették az embereket; most meg a szivar árának emeléséről szól a fáma. Pedig a dohányozó közönség azt tartja, hogy nem lehet a szivar olyan komisz, hogy ne lenne mégis méregdrága. Az áremelés két fillérrel történnék a rövid szivarnál, a britanikánál és a trabukkónál. Kilencvenegy éves vőlegény. Vasárnap zsúfolásig megtelt kiváncsiakkal az orsovai templom. Nagyon érdekes volt a látnivaló: pompás, cifra násznép, különös, érdekes esküvőpárt, kilencvenegy éves vőlegény a fehérruhás, koszorús menyasszony oldalán. Kondor Péter, egy dúsgazdag földbirtokos vezette oltárhoz mennyasszonyát, akit egy szüreti mulatságon ismert meg pár héttel ezelőtt. A piros arcú, kedves aggastyán nem sokat gondolkozott, még mindig fiatalnak érezte magát kilencvenegyéves kora mellett is és megkérte a leány kezét. Három hétre rá megvolt a házasság is, amely után nagy lakoma következett. A lakodalomban az első csárdást Kondor táncolta ifjú feleségével. Másnap — amint ez már szokás — elutazóit az uj pár nászúira Bukarestbe. Kondor különben dúsgazdag ember és vagyonának egy részét felesége nevére íratta. A férjnek családja is van: legidősebb fia hetven éves és csak azért nem jelent meg az apja lakodalmán, mert azon a napon tartotta eljegyzését Szászvárosban. Egy különc város, mely főmérnökének dicséretet és 4000 korona külön honoráriumot szavazott meg. Hiába, az erdélyi szászok minden cselekedetükben el akarnak ütni a magyaroktól. Még a mérnöki alkotásokéit kijáró elismerésben is. Nagyszeben város f. hó 3-án tartott közgyűlése ugyanis Lattenberg városi főmérnöknek — a honvédlovassági kaszárnya, vízvezeték és csatornázás építése körül kifejtett nagyarányú tevékenységéért és lankadatlan kitartásáért — kiváló elismerésének kifejezése mellett 4000 korona külön tiszteletdijat szavazott meg azon jellemző körülmény kiemelésével, hogy hiszen a város — annak idején — a szekerészkaszárnya épitésvezetéséért egy idegen szakembernek 10,000 forintot fizetett. A Műszaki Világ jelentése szerint kiemelték a közgyűlésen, hogy az összes munkák akadálytalanul, szakszerűen, korrektül folytak le, ami egyesegyedül a városi főmérnök érdeme, akit akkor sem hagyott el kitartása és szorgalma, amikor — munkatársai hosszabb ideig betegek lévén — egyedül volt kénytelen teljesíteni ellenőrző hivatását. Minő előny tehát a városra — hangsúlyozták — hogy a közmunkák élén egy ilyen tehetséges, teljesitőképes férfiú áll és általános tetszés és elismerés mellett megszavazták a 4000 koronát. Főmunkatársak: dr. Kaba Tihamér és dr. Katona Sándor. 1167—1910. végrh. sz. Árverési hirdetmény. Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szinérváraljai kir. járásbíróságnak 1909. évi V. 39113 számú végzése következtében dr Elek Mór budapesti ügyvéd által képviselt Aufrecht és Goldsmied budapesti cég javára 629 korona 05 fillér s járulékai erejéig 1909. évi november hó 19-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 9688 koronára becsült következő ingóságok, u. m. : bútorok, irodalmi könyvek, írógépek, czimbalom, pénzszekrény, nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szinérváraljai kir. járásbíróság 1909. évi V. 391 [11. számú végzése folytán 629 K 05 f tőkekövetelés, ennek 1907. évi juüus hó 1. napjától járó 5°|0 kamatai, I|3°|0 váltódij és eddig összesen 120 K 76 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig, Szinérváralján, adós lakásán leendő megtartására 11)10. évi november hó 28-ik napjának délutáni 2 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi XL. t.-c. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szinérváralján, 1910. évi november hó 1. Pálié Antal, kir. bír. végrehajtó. 1650—1910. végrh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szinérváraljai kir. járásbíróságnak 1910. évi Sp. 1.4117. számú végzése következtében dr Kaba Tihamér szinérváraljai ügyvéd által képviselt Apáti Juon a Togyeré terepi lakos javára 32 korona 25 fillér s járulékai erejéig 1910 évi október hő 18-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 3000 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: egy fél stabil gőz- rnozgony, nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szinérváraljai kir. járásbíróság 1910. évi V. 643|2. számú végzése folytán 32 korona 25 fillér tőkekövetelés és eddig összesen 33 korona 30 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig, Avas- újvárosban, adós lakásán leendő megtartására 1910. évi november hó 18-ik napjának délutáni 2 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107, és 108. §-ai értelmében készpénz- fizetés mellett a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szinérváralja, 1910. évi november hó 5-én. Pálié Antal, kir. bir. végrehajtó Hirdetések közlés végett jutányos áron felvétetnek a kiadóhivatalban.
