Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-25 / 43. szám
(2) 43. szám. elé tűzött tárgy képezte alapját, mely a bíró panasza volt a jegyző ellen. A gyűlésen Barbus János albiró elnökölt, mig a jegyzőkönyvet Szabó Ede adóügyi jegyző vezette. Jelen voltak: Mándy Zoltán, Losonczy Gyula, dr. Ember Elemér, Szilágyi Tihamér, Pa- polczy Béla, Koroknay Károly, Gyarmati Sándor, Domokos István, Klein Lipót, Török Gyula, Sztán- csek János, Szeőke Bálint, Kocsis János, Sólyom Zsigmond, Achim László és Krisán János képviselőtestületi tagok, valamint az elöljáróság tagjai Fényes Béla pénztáros kivételével. Bárány Béla elpanaszolta, hogy a község egyik utcájának rendezési munkálataihoz ellenőrzésre általa kirendelt két községi szolgát a jegyző visszaparancsolta s midőn ő ezért a jegyzőnek a jegyző hivatalos helyiségében szemrehányást tett, őt a jegyző kiutasitotta. Ugyanezt adta elő Sepsy Károly jegyző is, de azzal a kiegészítéssel, hogy a biró viselkedése folytán a kiutasításhoz joga volt. Egyébként az ügy a főszolgabíró előtt van, ki hivatva lesz dönteni afelett, hogy kinek van igazsága. E kényes, de alapjában véve a semminél alig valamivel több ügy parázs kis vitatkozást, váltott ki, amely — mint már oly sokszor egyéb tárgy is — a személyeskedésig fajult. Papolczy Béla azon véleményének kifejezése után, hogy a képviselőtestület a sértettnek morális elégtételt adhat, a békés kiegyenlítést óhajtja. Dr. Ember Elemér nevetségesnek tartja, hogy a képviselőtestület olyan ügyben hozzon határozatot, amely egyáltalán nem tartozik elé. A napirendre térést javasolja. A »nevetséges« kifejezést Papolczy Béla ingerülten utasította vissza s a vita e pontnál már személyeskedő jelleget öltött magára. Gyarmati, Koroknay, Losonczy és Mándy hozzászólása után nagy bizonytalanságban áílitólag kihirdette az albiró a határozatot, hogy a tárgy a napirendről levétetik, ámbár sem a szavazást nem hallotta senki, sem az elnöki kijelentést sokan. Hogy a képviselőtestületnek nincs tanácskozási szabályzata és igy mindenki akkor és any- nyiszor beszél, amikor és a hányszor épen jól esik, sokszor hárman is beszélnek egyszerre, úgy, hogy a felszólalásokból a lényeget a legjobb akarat mellett sem lehet kihámozni, ez már magában is baj, de a dolog lényegére nem tartozik. Nagyobb baj az, hogy az elöljáróság tagjai között az annyira kívánatos egyetértés ilyen haszon- talanság miatt megbomlott. Mert — valljuk be őszintén — az egész összekocódás nem egyéb egy kis hatalmi féltékenységnél, szóval kanapépörnél, mit kölcsönös elnézéssel, egy kis türelemmel el lehetett volna kerülni. A képviselőtestület sem nem békeközvetitő, sem nem fegyelmi bíróság, hogy ilyen panaszok felett tárgyalásba bocsátkozzék. Óriási hátránya gitott, tompa selymekkel kibélelt négyszögletes teremben, melynek közepén ezüst liliomot ábrázoló kandeláber állt s a közepén illatos fűszerek égtek vakító fehér, de nem világitó lánggal. A liliom széles medenczéből nőtt ki, melybe a virág száraiból illatos rózsavíz szivárgott. Egy lilaselyem sátorból halk zene hallatszott s a bóditó dalok úgy töltötték meg a termet, mint a vörös bor a kristálykelyhet. A falak körül puha színes kereveten férfiak és nők heverésztek s tiszta kék füstöt eregető szivarkákat szívtak vagy édes gyümölcsöket ettek s kábító italokat ittak. Néha felkelt egy leány s körültánczolta a tüzet. Nagy, erős, hófehér bőrű, szőke selyemhaju gyönyörű leányok gyorsan, ütemesen keringtek. Vékony selyemingük hozzátapadt testükhöz s kidomborodtak az izmos idomok s a keblek kupolák módjára büszkén koronázták a mellüket. Barna bőrű maláj leányok álmodozva lustán lejteltek, szemüket lehunyták, vastag, vörös ajkuk kissé megnyílt s összes fehérséggel kivillogtak a fogak. Karjukat széttárták s mint a repülni készülő darvak a szárnyukat lebegtették; testük súlypontja lábuk ujjainak hegyén nyugodott s ez valami csodálatos, megejtő ritmusba szédítette mozdulataikat. Jöttek apró, dushaju, hosszú karú, hosszú ujju nők, akik mezítelenül és vadul énekelve járták a tánczot. A halál angyala ezeken a tanyákon megismerte a szerelem millió hangját. A vágy sóhajait, melyek hosszan, egyenletesen szállnak s a beteljesedéseit, amelyek görcsösen szakadozottak ; az öröm sikoltásait, s a csókok zenéjét. Látott SZINÉR VARALJA az ilyen személyes ügyeknek, hogy magában a képviselőtestületben is megbontja az összhangot, személyek szerint pártokra tagolja azt s képtelenné teszi a békés munkára. Amennyire helytelenítjük tehát az elöljárók versengését, annyira helytelenítjük, hogy ez a versengés a képviselő- testület elé vitetett. Tessék megcsinálni a község szervezési szabályrendeletét úgy, hogy a vármegyének ne legyen oka azt visszautasítani. E szabályrendeletben pontosan meg legyen határozva, hogy mi a biró, mi a jegyző joga és kötelessége. Az igy megszabott kötelességet végezze aztán ki-ki lelki- ismeretesen és ne avatkozzék egyik a másik jogaiba. Mindenek felett pedig egymás iránt ne hatalmi féltékenységgel, hanem kölcsönös jóakarattal tekintsünk, mert »Concordia res parvaecres- cunt, discordia maximae dilabuntor!« Szmokkingos gyilkosok. Sajátságos tünet, hogy utóbbi időben az intelligenczia soraiból oly gyakran adnak meg- tévelyedett lelkek a lapoknak véres, raffinált szenzácziókat. És ép a fiatalság. Mintha azt akarnák argumentálni, hogy minél nagyobb a diplomás nyomor, a szellemi proletariátus, annál több az úri bűnösök száma. Igen ám, de a diplomás nyomor időszakával e gyilkosságokat csak akkor lehetne megindokolni, ha az a müveit ember ölne, de csak azért, mert éhes, mert korog a gyomra és az indexét, vagy a doktori diplomáját nem emésztheti meg, télen nyári, nyáron pedig téli garderobja zálogházban van, igy ruhát sem tud eladni, hogy éhségét csillapítsa, munkához meg nem jut. Ám az az érdekes, hogy ezek a szánalomra méltó diplomások egy jottányira se térnek el a becsület útjáról. Legföljebb végső elkeseredésükben lyukat lőnek — a fejükbe. Az úri gyilkosok nem ismerik a harczot a kenyérért. Sőt. Jó módban úsznak saját vagy idegen pénzen, siklanak a parquetten, szóvivők a hotvolékban, szóval tényezők Gondoljunk csak a 12 évi fegyházra ítélt szerb gyerekre: Kragujevics Spázóra! Egri jogász korában egy ottani czégnél circa 1700 korona számlája volt, Pesten úri lakásán garmada számra hevertek a finom ruhák, húsz pár legfinomabb czipő feszült egymás mellett a sámfán. Vagy vegyük Árvái Lajos, recte Fekete Vilmos gyógyszerészt, ki a pesti Hajnal Lidit oly vadállati, raffinált kegyetlenséggel pusztította el. Mi szegény, de becsületes, küzdő emberek, teszünk egy sétát a budai hegyek közt, ha pestiek vagyunk, vagy kirándulunk a fenyvesekbe, ha vidékiek vagyunk. S ezzel »elég tétetett« a szórakozás követelményeinek. görcsösen összeszoruló ujjakat, melyeket nem a kinok görbítettek bele a párnákba, hanem a kéjek. Látott gyönyörtől reszkető térdeket, az epedés édes kínjában vaezogó fogakat és egy nagy csóktól elfehéredett ajkat. Mindez szenzácziósan uj volt a komor égi hivatalnoknak. És mint egy dohos irodában megvénült dijnokot megrészegít egy csodás, tavaszi reggel, melynek báját eddig nem ismerte, úgy szédült bele a halál az élet káprázatos újdonságaiba. V. Negyven évig barangolt igy, egészen megfeledkezve a kötelességről, melyet az Ur reá bízott, mikor egy éjjelen — bizonyosan a föld kerekségének okán — visszatért abba a városba, amelyből elindult s amelyben Benedek lakott. És csak ekkor jutott eszébe a kötelessége és az, hogy a vén korhelyt a lakásán keresse. Otthon Benedek a negyven évig tartó betegségtől s a roppant öregségtől meggyötörtén lesújtó látvány volt. Iszonyúan szenvedett s negyven évnek minden perezében rimánkodoll az ég urához, hogy küldje már érte a halált, aki kínjaitól megváltsa. Ám az Ur ezt a legjobb akarattal sem teljesíthette — mi tudjuk, hogy miért. Mikor aztán Benedek látta, hogy minden hiába, az ég nem szánja meg szörnyű szenvedéseiben, a szegény kínlódó agg revolvert vett elő — kínlódásai negyvenedik évének utolsó napján — megmaradt végső kis erejével agyonlőtte magát. A golyó épp abban a pillanatban ölte meg, melyben a halai angyala végre megtalálta s a szobájába lépett. 1910. Október 25. A gyilkos gyógyszerész máskép él. Kettős fogaton kocsikázik, lóvei'senyen uraskodik. Hogy kinek, minek a pénzéből, az mellékes, de uraskodik fenemódra. Ur még akkor is, ha gyilkol. Mert ezt is gálában végzi el. Nem is nézné ki belőle senki a gyilkost. Szinte csurog róla a »nagyságos ur« titulus. Igaz, hogy a nyomorgó becsületesség büszkén dörzsöli kezeit, mikor az élvezeteket haj- hászó, kényelemben élő gyilkos Krecsányi elé kerül. De az mellékes! Itt az az egyedüli érdekes és szinte megfoghatatlan, hogy ezek a szép legények, ezek a szmokkingos gavallérok, ezek a zsur-fiuk, kik modoruk, összeköttetésük és diplomájuk révén tisztességesen, szépen megélhetnének, miért lépnek a vértől sikamlós őrlejtbe? Könnyű a felelet, ha kissé drasztikus is. 1. Nem kell nekik a munka. 2. A nyárspolgári élet nem ízlik extravagáns lényüknek. Ha Kragujevics Spázó berlini utak helyett jogtudományi doktorátusra igyekszik, ma már talán befolyásos pesti ügyvéd, talán képviselő is. Fekete gyógyszerész ur ha turf helyett inkább »nincsen többé kopasz fej« kenőcsöt fabrikál, pár év múlva tán vizsgáló-bizottsági tag a budapesti tudományos egyetemen. De ezek az urnák tartott páriák utálják a könyvet, a betűt. Nekik szórakozás, zaj, lárma, dorbézolás, erkölcstelen élvezetekbe merülés kell. Ily körülmények között azután a tudósok által bárhogy tagadott, de az embert emberré tevő szabadakarat természetesen csak arra aka- ratoskodik, hogy minél több pénzt szerezzen zsinórral, cziankálival. Förtelmes dolgok ezek. De mint mindennek, ugv ennek is megvan a maga morálja. A mai fiatalság helytelen nevelése és társadalmi szereplése. Tessék csak szétnézni bárhol: mit kivan az intelligenczia a fiatalembertől ? Tudjon jól bosztonozni, lumpolni, kurizálni. De hogy i elvégzi-e kötelességét, az — smafü. Hogy ez az idekerült idegen, jó arczu és jól tánezoló legényke honnan jött, mi fán termett, azt nem nézik, az — vurst. A fő az, hogy tud mulattatni. Nem olyan, mint az a félszeg jogászgyerek, ki egész nap biflál, firkál. Na jól van. S az a jó tánezos legény talán egy fél év múlva börtönbe kerül, az a lelszeg gyerek meg sub auspiciis regis doktor lesz s ugyanakkorra irodát nyit. Sajnos, az ilyen félszeg fiú igen kevés a parkett selyemfiuk nagy tömegében. Dr. Patak László. HÍREK. Kitüntetés. Őfelsége Vajai Károly dr.-nak, Szatmár polgármesterének a királyi tanácsosi czimet adományozta. Tanári kinevezés. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter dr. Csókás Vidort a szatmári kir. kath. főgimnáziumhoz helyettes tanárnak nevezte ki. Esküvő. Schertlin György gépészmérnök f. hó 15-én lépett Nagybányán házasságra Ketney Mihály bányaigazgató leányával: Irénkével. Tanúként Pokol Elek és báró Guffron Herman Budapestről szerepeltek. Mátyássy Zoltán Szatmáron. Érdekes katonai vendége volt a napokban Szatmárnak. Mátyássy Zoltán, hadbíró-százados, aki ellen Junga Sebő ismeretes merényletét elkövette, a katouai élelmezési tárgyak beszerzésére vonatkozó árlejtés vezetése céljából Szatmáron tartózkodott. Papválasztás Szatmáron. ARácz István ref. lelkész elhunytával megüresedett egyik papi állást vasárnap töltötték be a hívők élénk részvéte mellett. Ä szavazás, melyet Kovács Lajos németi ref. lelkész, egyházmegyei tanácsbiró vezetett, a délelőtti isteni tisztelet után a ref. főgimnázium tanácstermében vette kezdetét s tartott délután 3 óráig. Összesen 224 szavazat adatott le, melyből Dr. Kovács István 178, Boronkay Béla 29, Osválh Pál 11 s Makay Elek 5 szavazatot kapott s igy a ref. lelkészi állást absolut többséggel Dr. Kovács István budai ref. hittanár, theologiai magántanár nyerte el. Az uj lelkész állását 1911. év február 1-én foglalja el. Uj ügyvéd Szinórváralján. Dr. Somlyó Lajos, ügyvéd Szinérváralján a Herskovics-féle házban irodát nyitott.
