Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-30 / 35. szám
(2) 35. szám. SZINÉR VARALJA 1910. Augusztus 30. nagy és sokoldalú ember intencióinak megfelelően a társadalom két legfontosabb tényezőjének, a kereskedelemnek és iparnak igényeit elégíti ki a polgári iskola. Célja ezen iskolának nemzeties irányú hazafiui kötelességérzettől áthatott müveit polgári középosztályt teremteni s ezáltal kitölteni azt az űrt, mely a tudományos pályán nyomorgók és a nép közt van. S csak éppen nekünk ne legyen ilyen iskolánk? „ ., „ . Demjen Endre. már kisebb kolera-vészünk Magyarországon. Azelőtt ugyanis minden tiz évben ellátogatott hozzánk ez a szörnyű baj, ma már 17 év óta nem fenyegetett. Tehát a betegség ereje, pusztító hatalma gyengülni látszik. Azonkívül nagyon megnyugtató napjainkban az a tudat, hogy a kolerabetegséget teljesen ismerjük, tudjuk honnan ered, miként terjed, mi okozza s hogyan lehet ellene védekezni. Miért is nincs okunk a félelemre bármily gyorsasággal hordják is az utasokat a vasutak, mert ha az óvó rendszabályokat pontosan betartjuk, elkerüljük Ismételjük, cikkünk nem akar riadó lenni, hiszen hazánkban még nincs baj, mivel azonban az orvosók odanyilatkoznak, hogy a koleravész hozzánk is nagyon gyorsan ellátogathat, azért jó, ha a készületeket már most megtesszük, mivel különben is a tisztaság és rendes, mértékletes élet nem ártott még soha senkinek sem, sőt használ. Közönség és hatóság tehát egymást támogatva haladéktalanul tegye meg mindazt, amit az emberiség legféltettebb kincsének, az életnek megvédése követel. Óvintézkedések a kolera ellen. Az ázsiai kolera Oroszországban már hetek óta dühöng s eddig is sok ezer embert követelt áldozatul. Újabban Olaszországban voltak gyanús esetek, valamint Bécsben és Lemberg- ben is megbetegedett egy-két utas olyan tünetek között, amelyek aggodalomra adtak okot, Budapesten szintén emlegették már rémképeket látó emberek, hogy az első eset megtörtént, ez azonban nem bizonyult valóságnak, valamint a bécsi, lembergi, sőt az olaszországi eseteket is kellő értékökre szállították le a hivatalos tudósítások. Ma tehát még nincs veszély, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nincs közel a veszély. Idősebb emberek emlékezhetnek rá, hogy 1872-ben is Oroszországból Galicziába jött át a baj, onnan pedig hamarosan, még 1872. őszén, környékünkbe terelődött meglehetős hirtelen, holott az országban csak 1873-ban pusztított a vész, rengeteg embert követelve áldozatul. Ma még nagyobb a közelség, mint régen volt, mert a vasutak az egyes országokat pár órányira hozták egymáshoz s megtörténhetik, hogy most Oroszországban, holnap Lemberg- ben, két nap múlva Budapesten, három nap múlva pedig a mi vidékünkön üt ki a baj, mert a vonatok gyorsan elhordják az utasokkal a bacillusokat is. Az óvatosság tehát nemcsak hogy nem árt, de szükséges is. A belügyminiszter Magyarországon megtette a maga szigorú intézkedéseit. Kérjük a hatóságot, hogy kellő szigorral és bölcsességgel kezelje ezt a dolgot. A 73-iki nagy kolera óta, 1883-ban és 1893 ban is volt | a vészt. Kérjük azonban a hatóságot, hogy különösen az utcák, közterek és nyilvános helyek fertőtlenítésére fordítson gondot, a magánosokat, ha figyelmeztetik a fertőtlenítés, az életmód mikéntjére azok úgy is megteszik a magukét önérdekükben. Akadnak olyan utcáink, ahol a folyókákban megáll a viz, ott bűzlik, zöldéi, terjeszti a dögleletes levegőt más helyeken a disznóhizlalás penetráns szaga garnirozza a nyaralást s elveszi még a tiszta levegőt is az embertől, az egyedülit, amihez ma még adó nélkül jogunk van. Ilyenkor látjuk azt is, hogy nyilvános closettekre mennyire szükség volna, hiszen vész idején borzasztó még elgondolni is, hogy az a pár ezer ember és állat, ami a piacra bejön hetivásárkor, többnyire ott a piac területén intézi el elkerülhetetlen szükségleteit. Az éretlen, egészségtelen gyümölcsre, is szigorúan ki kellene terjeszteni a hatóságnak a figyelmét, mert különösen a gyümölcs a kolera egyik fő-fő terjesztője. A belügyminiszter rendelete azt is követeli, hogy ahol jó ivóvíz nincsen, ott hordókkal kell az utcán kinálgatni a messziről hozott jó ivóvizet. Szóval van és lesz tenni való elég, ha a hatóság kellő óvatossággal és a komoly ügyhöz méltó bölcseséggel akar eljárni. Az udvarok, trágyadombck fertőtlenítésére a mésztejet ajánljuk legjobban, ez kevésbe kerül, eredményes és a trágyát nem rontja el. Az étkezésre nézve tanácsos oly dolgokat enni, amik megvannak főzve vagír sütve, szóval nyers terménynyel lehetőleg nem táplálkozni. HÍREK. Kérelem. Elseje alkalmából fölkérjük mindazokat, akiket illet, a hátralékok befizetésére. Kinevezés. Nagy László nagybányai kir. erdészt a földmivelési miniszter Apatinba helyezte át s ott az erdőrendezőség vezetőjévé nevezte ki. Az állami erdészet köréből. Gábor Sándor nagybányai kir. főerdészmérnököt a miniszter Nagykárolyba, az ottani áll. erdőhivatal főnökévé nevezte ki. Az uj főnök okt. 1-én fogja állását elfoglalni. Gábor helyére Szepes-Ófaluból Nyemetz János segéd-erdőmérnököt helyezték Nagybányára, a nagykárolyi eddigi főnök pedig, Márton Sándor ugyanabban a minőségben Újvidékre megy. Áthelyezett uradalmi tisztek. Károlyi Lajos gróf, Telek István s. tisztet első osztályú tisztié történt előléptetése mellett erdődi uradalmából a tótmegyeribe helyezte át. Helyét Prohászka Lajos, néhai Prohászka Lajos urad. erdőmester fia foglalta el, ki hasonló minőségben eddig is a grófi uradalomban működött. Villámütések. Augusztus 24-ikére virradó éjjelen sürü villámeső rémitgette Szinérváralja lakosait. A hajnali órákban egy villámszikra beütött a Fekete Pentele csürjébe s azt a benne levő takarmánynemüekkel együtt elhamvasztotta. A kár biztosítás révén megtérül. Ugyancsak ezen az éjszakán nagy kárt szenvedett a villámütés következtében Szilvássy Sándor sárközujlaki tanító, kinek egy asztagban levő 44 kereszt búzáját és 16 kereszt gabonáját felgyújtotta a villámszikra. A nagy eső miatt csak reggel vették észre a tüzet. A község tüzfecskendője — természetesen — hasznavehetetlen volt. Szerencse, hogy Lerch Béla, a báró Vécsey-uradalom pénztárosa az uradalmi fecskendővel a tűz továbbterjedését megakadályozta, mert különben a kár kiszámit- hatlan lett volna. A termés nem volt biztosítva. A kár 600 korona. ratták a halottat, aközben dühre ingerelte őket az alávaló gazság, hogy egy bolond zsidó megkeveredett golyóbisa éppen egy Levendula bárót talált. És mi köze, mi joga volt ennek a zsidónak a kinn ácsorgó bárókisasszonyhoz? Gabi, a második Levendula, annak rendje és módja szerint magába bolondította az aranyborjat, az illendőség határai között megszöktette Soroksárra s már apai kegyelemben hozta vissza, hogy eljegyezze és feleségül vegye. Aki ennél becsületesebb és tisztességesebb dolgot látott, hallott, vagy gondolt, az már hazudik. S akkor előbb egy Rozen- kronc nevezetű fiskális a pályaudvaron kutya- korbácscsal hadonászik és a bolond jogász belelő a Gabi szivébe. Azon a czimen, hogy ő is szereti a Kinácsorgó báró leányát. Vagy a millióit. Ez utóbbit azonban nem lehet csak úgy egy szóra, vagy egy golyóbisra kiszolgáltatni. A milliók úgy sem a Gabié lettek volna, hanem a poroktól megelevenedett Levenduláké. A Levendulák pénzét pedig senki fia el nem fogja kaparintani. A családi tanács eredménye az lett, hogy másnap Menyus megjelent a Kinácsorgó báró előtt, aki éppenséggel nem tudta fölszáritani leánya könnyeit. Menyus előkelő, fölényes és kérlelhetetlen volt. Hiszen a Levendulák millióiról volt szó. — Kedves öregem, mondta, nagyon szomorú az eset. Mi elvesztettük legkedvesebb testvérünket, de a Levendulák még minden bajból ki- vakaróztaki Erős fajta, ha elhullik is közülök egy, a többi bosszút áll érte s élünk, uralkodunk tovább Mi lesz azonban a te leányoddal, a szegény megtört menyasszonnyal. Mi nem sajnálunk téged, de szánjuk őt. És segítünk rajta. A világ úgysem tud még semmit. De kész volna a szégyen, ha a szökés után hónapokig marad hajadon fővel. A gaz és gálád fiskálisról természetesen szó sem lehet. Nincs más mód, minthogy mi föláldozzuk egyik testvérünket, Palit. Ö fogja elvenni a kisasszonyt s talán még boldogok is lesznek. Neked öreg ezt meg kell értened, a kisasszonynak pedig megmagyarázza majd maga Pál, akit ime ezennel szerencsés vagyok neked bemutatni. Felnyílt az ajtó és ott állt virággal a kezében Pál. Az öreg Kinácsorgó még egy darabig kapálózott, végre megnyugodott, mert a Levendulák egyszerűen ráparancsoltak, hogy más úri megoldás nincs a világon. Kinácsorgó bárókisaszszonynak sokkal könnyebben ment a dolog. Az első találkozás már nagy hatást keltett. A kisasszony megesküdött ötször egymásután, hogy olyan hasonlatosság, mint Pali báró és az ő megboldogult és imádott vőlegénye, Gabi báró között van, ő még soha életében nem látott. A második látogatásnál már szerelemről volt szó s a harmadik találkozáson a kisasszony úgy nyilatkozott, hogy valahányszor Palit látja, mindenkor Gabira fog gondolni. Bár minél többet találkozhatnának, hogy a drága halott emlékét soha el ne feledje. Pál a Levendulák veszedelmes, heves donjuanságával karjaiba kapta a leányt és dühösen ordította : — Sohasem fogod elfelejteni, mert mindenkor magad mellett fogsz találni engem. A bárókisasszony egy kicsit vonakodott, szé- gyenlősködött, de végre mégis megadta magát a sorsának. A Levendulák a szomszéd kávéházban várták az eredményt. És aznap este félretették a gyászt, pezsgőt ittak a Levendula-Kinácsorgó frigyen. Pogány Béla.
