Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-02 / 31. szám

Szinérváralja, 1910. Augusztus 2. — 31. szám. Hetedik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyiltlér soronkinl 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő­ségéhez Színérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = A létminimum. (F. É.) Egy rémséges eset, mely a közel­múltban nemcsak a főváros, hanem az egész ország, sőt nyilván az egész világ társadal­mát izgalomba hozta, sok olyan thémát vetett felszínre, amelyekkel foglalkozni, nem­csak ilyen sajnálatos események felvető­désekor, hanem igenis, mindig és mind­addig, mig orvosolva nincsenek, állandóan napirenden kellene, hogy legyenek. Ebből a garmadából, kiragadunk mi is egy szálat s próbálkozzunk meg hazai viszonyaink szerint megállapítani, hogy tulajdonképpen, mennyi is az a legkevesebb, amely egy család fentarlására okvetlenül szükséges s hogy mennyi keresetének kell egy férfiúnak lennie, hogy egyáltalában családot alapíthasson. Az a szerencsétlen eset megmutatta, hogy emberek, kiknek havi keresetük, a főváros drágasága mellett, csekély hatvan korona, családot alapítanak s annak mind a hét tagját, ruházni, élelmeznie, sőt taní­tania kell s mindezt nem az Isten puszta ege alatt hanem víztől, esőtől, széltől meg hidegtől mentes hajlék alatt. Bizonyos, még vitatkozni sem lehet rajta, hogy ilyen kereset mellett egy ily nagyszámú, de még sokkalta kisebb csa­ládot sem lehet eltartani. Gyermekeket fel­nevelni. A létminimum, manapság városi lakost tekintve, leredukálva az igényeket majd a nullára, havi 200 korona, vidéki lakos­nak 140 korona. Akinek keresete ezen alul van, annak családot alapítania nem szabad. S ezen a ponton kell tulajdon képen vesztegelnünk, mert ezt a pontot senki sem feszegette. Beszéltek az állam szűk­markúságáról, mely alkalmazottait éhezésre kényszeríti, beszéltek a társadalmi igazság­talanságról, mely nem segíti azt, ki a ha­zának élő, munkabíró s később adófizető polgárt ajándékoz. Szidták az állami be­rendezkedésünket, mely még adómentessé­get sem ad az ennyire szegény s csekély keresetű egyéneknek. Rosszalták a rettene­tes drágaságot, a lakviszonyok türhetetlen- ségét, szóval mindent, de mindent, mely közvetve, vagy közvetlenül a nagy tragé- ! diához hozzájárult, csak épen azt nem szidták, mit szidni joguk lett volna, csak épen azt nem gáncsolták, mit gáncsolni igazságos lett volna, nem nehezményezték azt, hogy egy ember kinek keresete, a lét­minimumot el nem éri, családot alapit s mikor annak tudatára jut, hogy azt keres­ményéből eltartani nem lehet, kiirtja, mind egy szálig s evvel akarja mintegy expiálni azt az eredendő bűnét, hogy számítás, gondolkozás nélkül ment a házasság biz­tosan előrelátható terhes szerződésébe, noha annak teljesíthetőségéről, illetve nem teljesíthetőségéről már jóeleve meggyőződ­hetett. Itt kell az államhalalomnakközbelépnie s miként a katonaság megköveteli az oly sokszor megsiratott kauciót, úgy az állam is megkívánhatja attól, ki házasságot köt, hogy vagy mutassa ki, hogy a létminimumra szükségeseket megkeresi, vagy ha ezt nem tudja, akkor olyan kauciót tudjon letenni, mely keresetét a létminimumra kiegészíti. Ha azután az állam ilyen beavatko­zása meglesz, meglesz egyúttal a fizeté­sek rendezése is. Mert az államnak szük­sége van a házasságokra, mert katonára s adófizető polgárokra múlhatatlanul reflektál s azoknak létezése szoros nexusban áll a házasságkötések számával. Nem akarunk mi a kaució behozatal mellett kardoskodni. Jól tudjuk, hogy mennyi tenger boldogtalanságnak szülőanyja az már hadseregünknél is, de azt viszont joggal követelhetjük, már a társadalmi rend ér­dekében is, hogy olyanoknak a családi tűzhely alapítását megtiltsák, kik annak el- tarthatásáról gondoskodni nem tudnak. Mert végeredményben mégis csak sokkal jobb eset az, mikor egy nehány könny- hullajtás árán megszabadulunk, egy hosszú élet nyomorától, esetleg világraszóló tragé­diák véres vízióitól, semhogy szabadjára eresztve a meggondolatlan emberi szenve­délyeket, akkor is oltár elé vezessük sze­retetünk tárgyát, mikor annak eltartásáról nem tudunk gondoskodni. Az ilyen család­alapítás az utódokra is hátrányos, mert hijján az anyagiaknak, a gyermekek fel­nevelése és kiképeztetése is hiányos, azok elsenyvednek, elkorcsosodnak és sem az emberi nemnek, sem az államnak hasznos tagjaivá nem lehetnek. A létminimum tehát mindenesetre meg­állapítandó s az anyakönyvvezető elé csak azt bocsássuk, aki ezt a létminimumot keresetéhez számíthatja. Aki annyit sem keres, hogy családját egyszerűen, de tisztességesen eltarthassa, az várjon addig, mig viszonyai azt enge­délyezik, de ne vigyen romlásba még olya­nokat is, kik egyáltalában nem tehetnek arról, hogy életet adó apjuk, az élet fenn­tartásához szükséges dolgokat részükre meg­keresni nem tudja. A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Ima. Mindenható erő, fenséges érzelem, Üdvöt hozó remény varázsa légy velem: Araszsza fényed el borús világomat. Az védje telkemet, őrizze álmomat. Nem lesz sivár a föld, amíg te vagy velem, Számomra szent igéd mindig vigaszt terem; Üldözzön bár a sors, varázsod érezem S éretted boldogan, gyönyörrel vérszem. Tenéked áldozom legszentebb kincsemet: Erőd csudáival telitett szivemet; Igéddel éljen és pusztuljon kebelem, Üdvöz légy, szent erő, igazság: Szerelem l Somlyó Sándor. Az áldozat. — Irta: ifj. Kárpáti Endre. — — Mit csinál kend, Magyar szomszéd? — hangzott át az alacsony sövénykeritésen. A postás kiáltott, akit utcahosszat szoktak ugatni a kutyák a kapu alól. — Láthatja kend, szomszéd. Ezt a kevés szőlőt szüreteljük. Beljebb kerülhetne egy ital friss lére. Hozott tán levelet? — Kettőt is akár; ehol vannak. Azzal lehajtott egy pohár édes mustot, kétfelé törölte a bajuszát utána és elballagott. József gazda pedig felhasitotta a leveleit, végig böngészett rajtuk és a zsebébe csúsztatta. Nem szólt róla senkinek, még magához sem beszél­getett, hanem nyugodt taglejtéssel szedegette tovább a fürtöket a puttonyba. Csupán az arca tekintete volt kissé szomorú. Sűrűn pislogat, mintha mindjárt elfakadna sírva. De csak haj­long, dolgozik. Akár a masina. Koldusos a szüretje, már az igaz. Imitt- amott lóg a fürt a tőkén. S az is milyen ron­gyos ! Ragyavert, savanyu és olyan kőkemény, hogy nyulat lehetne vele lőni.,Nem is lesz tán több egy holdon pár akónál. És mit csináljon akkor a szegény ember? ... Elveszik, amije van. Nincs más hátra, mert lehetetlen kifizetni az adósságot. Az van az egyik levélben, hogy fel­mondják a kölcsönt a hitelezők. —■ Oh, jó Isten segíts meg! Keserűség önti el a szivét Józsefnek amint búnak eresztett fejjel nézegeti a sanyarú fürtöt a markában. Nehezen akarnak telni a puttonyok, de mintha a többi két szedőnek is elmúlt volna a régi jókedve. Hej, valamikor milyen nótázást vittek véghez! Vigadtak másnap reggelig tavalyi bor, cigány mellett... Igen ám, mikor ötven akót is fizetett egy-egy holdja a hegynek! . .. Vége mindennek örökre!.. . Ilyen lélekemésztő gondolatok járják át a lelkét Józsefnek, szegénynek. Megkeserülte már azt a percet ezerszer és egyszer, mikor kölcsönt vett fel a birtokára. De hát akkor is mit tehe­tett? Beteg volt a felesége és beteg lett a fia is. A felesége megmaradt, de a gyerek bele­pusztult a nyavalyába. Téli idő lévén, kény­Ka fáj a feje, “«ritJÄzoSS1 Beretvás-pasztillát, w mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. ü Készíti Borotvás .iamiüs, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.

Next

/
Thumbnails
Contents