Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-26 / 30. szám
Szinérváralja, 1910. Julius 26. — 30. szám. Hetedik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A búza ára. (F. É.) A magyar gazdának, de még talán a nem magyarnak is, mostanában érdekesebb olvasmányt a tőzsde árfolyamánál nem nyújthatunk. Azt böngészi most már mindegyik, aki gabonáját behordta s igy már minden természeti csapás alól mentesítve van. Mert bizony nagyon érdekes egy olvasmányt nyújt ez a rovat ilyenkor, mikor az ingadozó árak szerint szabódik meg, hogy tulajdonképen mennyit is jövedelmezett a föld s minő mértékben fizeti vissza a beléölt fáradtságot és költséget. Ha a jő terméshez jó búzaár is csatlakozik, csakis akkor jutalmazta érdem szerint a természet a gazdaember verejtékes fáradozását. Csakis akkor érik meg igazán gyü- gyümölcscsé az a sok gondterhes nap, óra, perc, mit azalatt a hosszú idő alatt, amely a vetéstől az aratásig eltelik, melyet az aggódó várakozásban eltöltötlünk. Ahhoz azonban igen sok körülmény fűződik, hogy a búza ára miképen alakul. Nemcsak a belföldi, de a külföldi, kiváltképen az amerikai termés az, mely mérvadó szerepet játszik a magyar búza árfolyamának alakulására. Ha azokon a piacokon kevés a hozam, vagyis kevés termés következtében kisebb mennyiségű gabona kerül a piacra, akkor a búza magasabb árakon kel el s természetesen, a többi emperiumokban is a búza ára emelkedő tendenciát mutat. Sokan azonban nem jó szemmel nézik, hogy a búza árának alakulására, nemcsak a hazai termés, valamint a külföldi piacok áralakulásai gyakorolnak befolyást, hanem hatnak reá azok a tőzsdespekulációk és manőverek, amelyekkel nagyobb játékosok a búza árát mesterségesen leszorítják. Ellenszenves nekik s talán joggal a papirosbu- zával való játék s annak minden kellemetlen kinövése. Erről a thémáról már igen sokat írtak s még nagyon sokat fognak Írni a jövőben is, mert ez a kérdés még mindig rendezésre vár. Azonban, miként a darázsfészket megbolygatni, épenugy a tőzsde autonómiájába beleszólni igen veszedelmes dolog. A tőzsde, mely érzékenységre nézve, a legfinomabb barometrum műszer érzékenységével vetekszik, minden hatásköri megszorításban, mindenesetre üdvös reformtörekvésben az illetők merkantilellenes törekvését látná s mint kereskedelemellenes tendenciát venné észre, de a gazdák érdekeit felkaroló kötelességet nem látná. S ezért nehéz ebben a kérdésben dűlőre jutni. Nehéz, kiváltképen most, amikor a kormánykörök minden olyan ténykedést félve kerülnek, melyet a szabad- elvüségnek rovására írhatnának s igy még a látszatot is kerülni akarja annak, mintha az amúgy is tuldédelgetett agrárius törekvések előmozdítója akarna lenni. Pedig azt mondjuk, hogy a papirosbuzá- nak eltörlése senkinek, legkevésbbé a kereskedelemnek esnék kárára. A papirosbuza- játékból egyetlenegy kereskedő sem merit hasznot. Abból a játékbuzából egyetlen métermázsát le nem szállítanak s igy a forgalmat sem emeli. Ellenben igen könnyen befolyásolhatja a búza árfolyamát s szorítja le még akkor is, amikor annak magasabb árához jogos reménység fűződik. Csak egynéhány játékos izgalmát semmisítené meg az az erélyes intézkedés, amelyre e téren szükség volna s pár tőzsdealkusz menne kevésbbé előkelő fürdőhelyre télen s küldené esetleg a tenger helyett a Balatonra családját nyári üdülésre. De hány gazdának hozna temérdek hasznot az, ha az árfolyamokat semmiféle mesterkedés nem irányítaná, hanem úgy alakulna, ahogyan azt a természet jó kedvében, avagy szigorúságában maga szabja meg. S ezért nagyon illuzorius ma a búza áráról beszélni. Annyi és oly sokféle, előre nem látható, de még csak nem is sejthető körülmény jöhet közbe, amely a legszebb reményeket is megsemmisítheti s olyan árakat szab, amelyeket még a legkétségbe- esettebb percekben sem hittünk volna. S már ebből az egy okból is, hogy a gazdaközönségnek rettegnie kell attól, hogy A „SZ1NÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA.---------------------------------------------------------------------------------------—------------------------------------------------------------------------------Ké rdés. Mi volna, ha lábaidhoz omlanék 8 örjöngve kiáltanám: Légy egyszer az enyém?! Nem ígéretekkel, Nem eskü szóval l Hálámból fakadt, — Önkéntelen támadt — Igaz érzelmekkel árasztanálak el én! Ne rettegj tőle, Nem teszem meg!! A büszkeségem nem engedné sohal Ez az egy maradt épen a múltból, Csalódásomnak élő tanúja! Algea. Szerelmes álmunk . . . Szerelmes álmunk perzselő tüzéből Még néha-néha fellobog egy láng, Még jön olykor egy-egy bizalmas óra, Mely melegséget sugároz le ránk. De mégis mintha elhalóban volna . . . Már rajta van az elmúlás jele, Mint a mezőn, ha késő nyár utóján Már hervadó virággal van tele. Szivemből még vágyó melegség árad, De lelkem fáradt. . . Szerelmes álmunk tündér mezejében Hervadtan hever már a sok virág, A szerelem mézédes boldogsága Több sugarát már nem hinti miránk. Ha nyilik rajt' egy egy virág elkésve. Nem patakzik rá napsugár, meleg, Lásd, édes, úgy szeretnék itt maradni, De oda minden . . . én is elmegyek . . . Kálmán Lajos. Aki önmagát túléli. Irta: Pacséry Vendel. Gróf Péterffy Ákos amikor a negyven év felé közeledett, úgy találta, hogy beteg. Igen, nagyon beteg! És mi a baja? Rejtély. Mije fájt? Semmije! De mindegy, mégis borzasztó volt az állapota, tarthatatlan. Valóságos kínszenvedés! Az orvos igy szólt hozzá: Az idegek! És pár heti fekvést ajánlott neki. De a vízszintes helyzet sem gyógyította meg. Több tudós doktort konzultált — némelyik a hegyi levegőt ajánlotta, mások a lapályt, de megegyeztek abban, hogy a tengertől eltiltották. Beutazta a hegyvidéket és bejárta a síkságokat. De mindez nem használt. Visszatért a fővárosba, magára zárta ajtajai és szomorú emberi sorsunk telett komor elmélkedésekbe mélyedt. Majd végrendeletet készített és elrendezte a saját temetése menetét s részletesen írásba foglalta ebbeli kívánságát. Földi hiúságának végmaradványa arra késztette, hogy minden rokona részt vegyen a temetésen. Fölsorolta névleg valamennyit és igy igen hosszú listát állított össze. Majd elküldte szolgáját, hogy vásároljon számára 300 darab gyászkeretes borítékot. És ezekre a borítékokra hosszú órákon keresztül, hősiesen irt sajátkezüleg neveket, utcákat, bázszámokat. Midőn e munkát kimerültén bevégezte, lefeküdt és várta a halált. De nem halt meg. Unatkozott. Pár pillanatig kis barátnőjére gondolt, kit sötét előérzetei közepette eltávolított magától. Mici volt a neve a kis nőnek. Majd arra gondolt, hogy bizonyára el van már foglalva. Majd hirtelen felugrott fekvőszékéről és igy beszélt magában: — Az orvosok a hegyet ajánlották, aztán a lapályt — de sem a hegység, sem a lapály nem győzték le a bajomat. Diétát rendeltek, de az sem használt, a tultáplálás sem járt eredménynyel. Az orvosok sokba kerülnek és keveset érnek. A csillapító és élénkítő szerek hatása kétségbeejtő. Én nem kezelem magamat, én nem nyelek többé semmit, eszem a mire épp kedvem van és a tengerre utazom. Elutazott. A breton partvidéken, ahol már hajdan tartózkodott, viszontlátta azokat a halászokat, akiket Ő annak idején éjjeli utjokba el_
