Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-06-29 / 25. szám
(2) 25. szám. SZINÉR VÁR AL A 1909. Junius 29. trális holdjára számítani s ezt a répa kiültetése előtt pár héttel, szántás által a talajba elkeverni. A földet a magrépa alá még őszszel fel kell jó mélyen szántani. Ami különben a talaj természetét illeti, a magrépa alá a legkedvezőbb a porhanyósabb természetű. A őszön felszántott földet korántsdm kell akkor elboronálni vagy elfogasoíni, ellenkezőleg, minél érdesebb barázdában hagyandó az. Tavaszra aztán, amint a talaj kellőleg felszikkadt, meg kell azt azonnal fogasolni. Április elején, vagy egy-két héttel a magrépa kiültetése előtt 14—16 centiméter mélységre felszántjuk a talajt (ekkor lehet az említett szuperfoszfátot is belekeverni) s megfogasoljuk, mire aztán, ha már erősebb fagyoktól nem tarthatunk, az ültetést április második felében meg lehet kezdeni. Az ültetési eljárás a következő: a mondott módon előkészitett talaj meghengereztetvén, azt valami e célra készitett sorozóval keresztben és hosszában megvonalozzuk s hol e vonalok egymást metszik, ott mindenütt oly mélységű és szélességű lyukakat ásunk, amelyekbe a répát szépen belehelyezhetjük, ami, ha megtörtént, a répákat a lyukból kihányt s porhanyóvá dörzsölt földdel jól betömjük, mire a répa fejét is vagy egy hüvelyknyire betakarjuk. Amint aztán a répa hajtani kezd, a hiányzókat vagy betegeseket újakkal ki kell foltozni, aztán pedig kapálgatni, a hányszor csak a gyom felverődik, mindaddig, mig a répaszárak mintegy 3 lábnyi magasságot el nem értek. Ekkor már beszüntetjük a kapálást, hanem annál több figyelmet fordítunk a magszárak gondozására. Nevezetesen a satnya, haszontalan hajtásokat lecsipkedjük, a többit pedig, hogy a szél kárt ne tegyen bennük, karóhoz kötözzük, azonban nem szorosan, hanem eléggé lazán. Mikor a magfüzérek bámulni kezdenek, rögtön hozzá kell fogni a szedéshez, mert a répamag könnyen kihull. Kicsiben való termesztés mellett minden nap levagdaljuk a beérett szárakat s ponyván megszáritva, gyermekek által lemorzsoltatjuk róluk a magot; ellenben ahol a termesztés nagyban történik, ott, amint a szárak nagyobb része beérett, hozzá kell fogni a learatáshoz s apró kévékbe kötve azt vagy ott a mezőn állitgatjuk fel az utóérés végett, vagy pedig otthon, mindaddig, mig a mag teljesen beérik, mire kicsépeljük s jó szellős padláson legfeljebb három hüvelyk vastagon szétterítjük; de még ekkor is gyakran meg kell forgattatni, nehogy megdoho- sodjék a mag. Miután a répamagot az egerek igen szeretik, amint a mag tökéletesen megszáradt, legcélszerűbb azt zsákokba szedetni s a gerendákra aggatni fel. A friss mag világos-barna, a régi sötétbarna szinnel bir. Egy-egy magrépa maghozama 15—30 dekagramm ; tehát egy magyar holdról körülbelül 3—7 métermázsa magra lehet számítani. Egy jeles gazda a következő módját ajánlja a répamag termesztésének: Kora tavasszal minden répának oly gödröt kell ásatni, melyben nemcsak elférnek, hanem körülöttük még 5—6 ujjnyi hézag is maradjon; ezt a hézagot jó, érett trágyával kevert földdel S a lány tovább is hideg maradt. Nem tudott szeretni senkit. A tűz, mely szemeiből kicsapzott hamis fény volt csupán, nem a szív melengette azt. S múltak az idők. A férfi egyre emelkedett. Hir, dicsőség, vagyon jutalmazta hihetetlen szorgalmát. Mindaz a cél, mit maga elé tűzött, egymásután teljesedésbe ment. Mindenütt szerették, tisztelték, ünnepelték. Nem nősült meg. A szerelmet kitörülte szivéből. Az, ki valamikor oly forrón, perzselőn tudott szeretni, kitörülte ez érzelmet szivéből. Hiába próbálkoztak a legrafináltabb szerelmi csatákat megnyert nők, nem bírták őt leküzdeni. A lány, kit oly nagyon szeretett, csak későn ment férjhez. Talán bántotta az a tudat, hogy az, ki feleségül kérte s kit kicsinyes szeszélyből kikosarazott, oly ünnepelt s irigyelt férfiú volt, vagy talán épen, mert senkit sem tudott igazán szeretni, tartotta vissza, hogy oly sokáig leány maradt. Nem volt szerencsés házassága. Közönséges kalmár-lélek jutott osztályrészéül. A férje, valami túlontúl igénybevett kereskedő, nem tudta megérteni a lelkében rejlő finomságokat. S igy egymás mellett éltek, mint két idegen szövetséges. Soha melegség nem költözött sziveikbe. S nem találkoztak sokáig. kell megtömetni, aztán annyi vízzel beönteni, amennyit csak a föld körülötte magába vészén, amit nyáron át annyiszor ismételni kell, ahányszor csak arra szükség mutatkozik. A répa 8—9 erős szárat hajt, ezekből 4—5-öt kell azonban csak meghagyni, a többit levagdalni, a levelek mögül hajtott oldalágakat is mind el kell távolítani, csak a középső 4 — 5 hajtás maradhat meg, melyek aztán szépen fognak fejlődni. Mikor a magfüzér már a virágzáshoz készül, a füzéreket vissza kell csipkedni annyira, hogy csak egy-egy arasznyi maradjon az anyaszáron. Így a mag tán kevesebb lesz ugyan, de annál szebb és egyenletesebb. Azonban az ilyen sok munkát kívánó eljárás csak kicsiben fizeti ki magát, inkább saját használatra. Az ilyenformán kezelt répától, 30 répa után mintegy 50—60 liter szép, kirostált magot várhatunk. A magnak elrakott répák közül természetesen a legszebbeket, legegészségesebbeket és legjobb alakunkat kell kiválogatni. N. K. I Nagy Tamás ügye. Vármegyeszerte óriási feltűnést keltett Nagy Tamás nagykárolyi h. pénzügyigazgató ügye, ki ellen azon vád merült föl, hogy hamisam kártyázott. Nagy Tamás azok ellen, kik róla e hirt terjesztették, rágalmazás miatt följelentést tett. E kínos ügyet f. hó 18-án tárgyalta a nagykárolyi kir. járásbíróság. A tárgyalásról a Szat- márvármegye referádája után a kővetkezőkben tudósítunk: Nagy Tamás főmagánvádló rágalmazás miatt Temesvári Ede kendergyár igazgató, Jeszenszky Sándor vármegyei várnagy, Gorsó Bertalan vm. levéltárnok Jakabffy Gábor vállalkozó és dr. Blum József orvos ellen tette meg följelentését. A bíróság bizonyítékok hiányában s főma- gáuvádló óhajtására Jakabffy Gábor és dr. Blum József ellen, kik tiltakoztak az ellen, mintha ők főmagánvádlóról azt a hirt terjesztették volna, hogy hamisan kártyázott, a vádat elejtette. A három vádlott közzül először Temesvári Ede igazgatót hallgatta ki a bíróság. Temesvári előadta, hogy ő többször meggyőződött arról, hogy főmagánvádló hamisan kártyázott. 1908 őszén Nagy Tamás dr. Schön- pflug Bélával és dr. Blum Józseffel huszonegyezett az úri kaszinóban, mig ö többed magával ki- biczelt. Játék közben feltűnt neki, hogy a mikor főmagánvádló adta a bankot, mindig hét kártya forgott a játékban és pedig egy ász, király, filkó, X, IX, VIII és VII-es. Első játékos kapta az ász-t, második a X-est, bankos a VII-est; ehez első a királyt, második a filkót, majd a IX-est, bankos a VIII-ast. így második befucscsolt, elsőnek s bankosnak 15—15-je léven, utóbbi nyert. Ez feltűnt a játszóknak is; kéri azoknak, mint tanuknak kihallgatását. Egy másik alkalommal főmagánvádló Jeszenszky Sándor várnagygyal és másokkal kártyázott, vádlott Jeszenszkynek kibicelt. Főmagán- vádlót ismét megfigyelte s újra az látta, hogy A férfiú egy alkalommal egy ünnepélyen az ünnepi szónok szerepét töltötte be. A véletlen, ez az élelmes színházi rendező, úgy végezte a dolgát, hogy az asszony is részt vett ez ünnepélyen. S azok, kik több, mint tiz esztendeje egymás hangját sem hallották, most együvé kerültek. A férfiú udvariasan üdvözölte az asszonyt. A jólétben elpuhult, elhízott ideál furcsa benyomást tett a férfiúra. Aki mindig rettegett e találkozástól, azon hiszemben, hogy az ismét végzetessé váíhatik reá nézve, megkönnyebbülten látta, hogy a valamikor karcsú, most azonban csak túlzott udvariasságból annak nevezhető asszony még csak annyira sem gyakorolt benyomást reá, mint mikor az ember egy rég nem látott barátjával találkozik hosszú idő múlva. Megkönnyebbülten sóhajtott fel. Bár szivében a szánalom, a szerelem legutolsó csatlósa felébredt, de ezt az érzelmet már nem kellett vigyázva figyelnie, tudta, hogy ez ellen vértezve van eléggé. Csupán szánalom fogta el. Szánalom az elmúlt szép időkért. Az ifjúságért, amely már elrepült, az aranyos álmokért, melyek nem valósultak meg. Eleinte vontatottan indult meg a társalgás. Mindkettő lelkében a rég hallott hangok ismétlődtek meg. A régi téma már megszűnt. Szerehamisan kártyázik. Jeszenszkyt figyelmeztette is erre. Erről tudott Plachy Gyula pénzügyigazgató is. Tanukul Szintay Gábort és Tóth Sándort nevezte meg. Előadta továbbá, hogy tudomása van arról, miszerint egy alkalommal Pátyodon Madarassy Dezső földbirtokos házánál huszonegyezett többed magával Nagy. Egyik partnere, Kölcsey Zoltáu földbirtokos észrevette, hogy hamisan játszik, mi annyira felbőszítette, hogy előrántotta zsebkését s e szavakkal támadt főmagánvádlóra : »Tamás, ha még egyszer paklizol, a kártyával együtt az asztalra szegezem a kezedet.« Ezen kártyaügyben Ilosvay Aladárt, Madarassy Dezsőt, Kölcsey Zoltánt és Schönpflug Bélát kérteítanuk- nak beidézni. A f. é. május 9-iki ismeretes kaszinói kártya afférre vonatkozólag Tóth József, Tóth Sándor, dr. Gózner Elek és Sztarek Dezső tanukat kérte kihallgattatni. Előadta továbbá, hogy a május 9-iki kártya affair után főmagánvádló Hegedűs Ferenc és Nagy Gábor megbízottai által lovagias elégtételt kért tőle, ö azonban kijelentette, hamis kártyásnak nem ad lovagias elégtételt, a bíróság előtt azonban helyt áll szavainak valódiságáért. Később Baudisz Jenő és Glasz Ödön főmagánvádló nevében felkeresték s kérték, adjon módot fömagán- vádlónak, hogy magát felettes hatósága előtt tisztázza, O kész volt Olyan nyilatkozatot kiadni, mely fedte volna főmagánvádló eljárását, ha főmagánvádló ellennyilatkozatot adott volna ki, melyben kötelezi magát, hogy két hó leforgása alatt Nagykárolyt elhagyja és ez ügyből kifolyólag bűnvádi feljelentést nem tesz senki ellen. Főmagánvádló a nyilatkozatot kiadni nem akarta magbizottainak azonban becsület szavát adta, hogy igy cselekszik. Erre vádlott következő nyilatkozatot adta ki: »Felkérés folytán kijelentem, hogy az az állítás, mintha én Nagy Tamás úrról azt hireszteltem volna, hogy hamisan kártyázott, nem felel meg a valóságnak«. Főmagánvádló e nyilatkozatot május 22-én vette át, junius 2-án azonban Baudisz Jenő által már visszaadatta neki. Vádlott azt is állítja, hogy főmagánvádló állítólag arra is kérte volna Baudisz Jenőt, tagadja le, hogy ö ezt a nyilatkozatot kérte volna vádlottól. Kérte Baudisz Jenő, Glasz Ödön és dr. Várady János kihallgatását. Másodrendű vádlott Gorzó Bertalan tagadta, hogy ő főmagánvádlóról azt a hirt terjesztette vólna, hogy hamisan kártyázott. Kártyázni többször látta főmagánvádlót, de hogy becsületesen játszott-e vagy sem, — nem figyelte meg. Harmadrendű vádlott Jeszenszky Sándor előadta, hogy főmagánvádlóval többször kártyázott. 1908 május hávában 500 irtot nyert el tőle, de mivel kártyázás után a játékot illetőleg szóvitába egyeledtek, főmagánvádló ez összeget vissza akarta fizetni neki, de nem fogadta el a pénzt. Vallotta, hogy Temesvári egy alkalommal tényleg figyelmeztette, vigyázzon mert Nagy Tamás paklizik. Több Ízben több olyan jelenséget észlelt, melyekből azt következtette, hogy főmagánvádló hamisan játszott. Egy pakli kártyával be is mutatta hogyan paklizott. Tanukul Lubi Gézát, Fülep Imrét és Gyene Pált kérte beidézni lemről már nem beszéltek. S akkor régen csak ez érdekelte őket. Az asszony elpirult, de mégis megkockáztatta a kérdést: — Hát mégis el tudott felejteni? Vagy még mindig szeret. A férfiú egyenesen, nyíltan válaszolt. — Nincs az a tűz, melyet ha nem élesztünk, ki ne hamvadna. Nincs az az erős fa, melyet az északi szél szünetlen fagyos lehellete ki ne pusztítana. Az én szivem lángzó kohó, perzselő tüzfolyam katlana volt, de a parázs kihunyt, a varázslat megszűnt s az élet szürke pora lepte mindama gyönyörű álmokat, melyeket én magával együtt átélni szerettem volna. Most már nyugodt vagyok. A szív viharja elült. Meghiggadtam. De szeretni többé nem fo gok soha. Az élet minden sikere, minden méltánylása, ünneplése utóiért, de egyet bevallhatok. Mindez a sok babér, dicsőség, tisztelet, mely osztályrészemül jut, nem nyújtott összesen annyi boldogságot, mint akkor régen, mikor az a szerencse ért, hogy kis kaesóját kezemben melengethettem. A férfi érezte, hogy most ismét arra a határra ért, hol az elérzékenyedés erőt vehet rajta, kezét nyújtotta s miközben csókot lehelt a fehér kezecskére, egy meleg könnycsepp hullott annak bársonyos felületére.
