Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-06-22 / 24. szám
j \ M Szinérváralja, 1909. / Junius 22. — 24. szám. Hatodik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési Arak: Ejész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint íO fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez 'Szinérv áralj ára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Vagyunk! — Irta ; Győré Béla. — Keleten valami fény dereng. Mintha a rózsásujju hajnal bontaná ki szines fátyolét, léleküdilő, szivet zsongitó látvány örvendezteti a magyar kebleket. Észrevették minket. A külföld, mely eddig rideg negációval kezelt mindent ami magyar, most egyszerre észre tér s elismeréssel adózik küzdelmeinknek, szorgalmunknak, tehetségünknek. Vagyunk! Büszkén, hazafias érzelmektől duzzadó kebellel mondjuk ki ezt, mert ime a mi napunk nyugoton most kell fel teljes pompájában, hogy elkápráztassa azok szemit, kik mindenkor behunyták azt, ha ol}ras valamit kellett meg- látniok, ami a mi dicsőségünket, a mi nagyságunkat igazolta. Egymásután, szinte kronologikus rendben sorakoznak a jelenségek, melyek igazolják, hogy a külföld végre tudomást vett rólunk. Elismer. Önálló, független, szabad nemzetnek tart s nem Ausztria valamely tartományának, vazalus államának. A »Prinz Heinrich Automobil Farth« kezdte a sort, Magyarországon keresztül megy a nemzetközi verseny, melynek élén a német császár testvére személve%j sen áll. Az egész világ sajtója cikksorozatokat szentelt ez útnak s igy kénytelen kelletlen meg kellett emlékeznie az útvonalról is, mely legnagyobb részt hazánkon keresztül vezetett. Minden országnak tudomást kellett szereznie a mi lételünkről, hiszen képviselőjük személyes tapasztalatairól számolhatott be nékik rólunk. S mi nem vallottunk szégyent, mint ahogy nem is vallhattunk. A sort a Leipziger Illustrierte Zeitung folytatta. Ez a tekintélyes német világlap, mely óriási elterjedtségénél fogva hihetetlen nagy olvasó közönséggel rendelkezik, legújabb számát tisztán és önzetlenül Mag37arországnak szentelte. Az egész lapszám Írásban és képben országunk természeti kincseinek, szépségeinek méltatásával foglalkozik. S valóban előkelőbb, szebb és hasznosabb reklámot senki se nyújthatott volna, mint ez a német világlap speciális magyar számával. Folytatja majd hazánk ismertetését egy másik illusztrált német világlap. A »Moderne Kunst« kormányunk támogatásával szintén speciális magyar számot fog adni, melyben éppenugy, mint a Leipziger Illustrierte, országunkat Írásban és képben fogja ismertetni. S igy tovább. Sokat sorolhatnánk még fel olyan eseményeket, melyek egytől-egyig, mind-mind a magyar érdekek szószólói, a mi létezésünk hangos bizonyítói. S ennek igy kell lennie. Eleddig rólunk csupán a bécsi sajtó szócsövein keresztül vett tudomást a külföld. Most máskép áll a dolog. Egyenes, tiszta, a mi érdekeinket elősegítő forrásokból táplálkozik a külföldi sajtó, melynek szimpátiáját, rokonszenvét épen ezért könnyű volt ily módon kiérdemelnünk. ‘De hát ezt az" utat kellett épen megjárnunk. Ezt kellett szép szóval, sok jóakarattal megépíteni. Amit századok rossz politikája, gondatlansága elrontott, hangya szorgalommal megjavítani, kiigazítani. S ime, mint látjuk, sikerült. Hogy kié az érdem, hogy kit illet a dicsőség s a babér, azt ne firtassuk. Az eredmények igazolják, hogy azok, akik ezzel a misszióval megbizattak, jól végezték dolgukat s mi hálásan élvezzük majd azok munkájának édes gyümölcseit. Vagyunk, létezünk, elismernek! Dagadó kebellel, büszke hazafisággal hangoztatjuk. Megláttak és csodálnak. Mintha egy uj Amerikát fedezett volna fel a kulturált nyugat, úgy tekint reánk, szerin- tök ifjú Magyarországra, S ha lesznek majd olyanok, ki a nemzeti kormány érdemeit mindenkor kisebbíteni igyekeznek, egyet soha, semmi körülmények között sem tagadhatnak majd meg tőle: s ez az, hogy megismertették az országot a külfölddel, kiásták az ismeretlenség, a közöny, a nemtörődömség sivár s penészes odújából. A kataszter. (Cs.) Sok más nyavalyával egyetemben a katasztert is a Bach-korszak hozta a magyar nép nyakára. Ahogy kigondolta a »német«, úgy elméletben és papiroson igazságos és méltányos bázisa lehetett volna ez a kataszter, népies nyelven lankaszter (üssön belé a ménkű 1), a földadó ki- porciózásának szegényre, gazdagra egyformán; de ahogy a gyakorlatban végrehajtották a Bach- huszárok, utánuk az alkotmányos magyar fináncminiszterek huszárjai is 1850. óta már háromszor, valóságos átokká vált a szegény nép nyakán. A kataszter ugyanis voltakép az a rengeteg nagy léniázott könyv lenne, amibe a finácminisz- terek kiküldött becslöbiztosainak, népies nyelven a földkóstolóknak (szintén üssön beléjük a ménkül), igazságos szemle és becslés után be kellett vón vezetniök minden gazda földbéli szegénységének a területét és évi tiszta »hozamát.« Ennek a nagy könyvnek aztán neki estek a fináncdirekciók A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Az iró ur szerelmi játékai. — Irta*: Vértcsy Gyula. — A kis Gráner Irén szivébe csalóka fénysugár tévedt akkor éjszaka. Abba a szegény árva szívbe, mely mindekkoráig homályban, ködben leledzett. Nem is hitte volna soha, hogy valaha még ragyogni is fog odabent valami; úgy, mint a többi fiatal leány szivében, azoknak a szivében, akik sugármagasak, szépek, pirosarczuak, domború mellüek és ruganyoshusuak, nem olyan ványadtak, mint ő. És ime rászállott a napsugár erre a szomorú szívre is. Milyen igazságos is az Isten; senkiről se feledkezik meg ; aki jó, tiszta, mindenkinek juttat a földi boldogságból, ha keveset is, ha későn is, de juttat. Neki is kissé későn, de nem keveset, sokat, nagyon sokat juttatott, annyit, hogy elég lesz egy egész életre. Tulajdonképpen az egész dolog úgy tűnt fel előtte, mint valami nagyon szép álom. (Az is volt, mert fel kellett szegénynek belőle ébredui.) Mi is lehetett volna álomnál egyéb, hogy azon a lündéri nyári mulatságon Cseley Tihamér iró neki kurrizáljon egész éjjel. Az a felkapott, szép deli legény, akiről eddig ő álmodni se mert volna; a fiatal kora mellett is már is hires iró, akinek az írásait csak úgy habzsolták a leányok, asszonyok. Az asszonynépek bomlottak ezekért a tár- czákért, melyekben az iró ur sok rafinériával vegyitette össze a nyers, durva érzékiséget a tiszta fehér eszmények után való szentimentális sóvárgásokkal. A kritikusok azt mondták rá, hogy kiforratlan tehetség, aki még maga sem tudja, hogy mit akar; az irópajtásai pedig, akik irigykedtek rá (a vének és a csúnyák) azt vetették a szemére, hogy nagyon is tudja, mit akar. — Azt akarja, hogy az írásai révén szeretőket kerítsen magának. Nála az iró feladata, hogy szeretőket kerítsen, neki, az embernek. Ha nem bolondulna a szoknya után, nem is ima 1 Az irás nála nem czél, de eszköz; a hódítás tetszetős, de aljas eszköze. Hát ez az ur foglalkozott azon a majálison a csúnya, beesett mellű, vézna Gráner Irén- kével.,, Összeveszett az asszony szeretőjével, a szép Bánfaynéval, ezzel a vad, buja asszonnyal, aki érzékiségével kezdett már az iró urnák terhére lenni (persze nem mindig, csak néha, a spleén és blazirtság fáradt óráiban) és bosszantásul elkezdett játszani a leánynyal. Kiszemelte a legcsunyábbat s azzal boszan- totta. A táncait mind elkérte, vele sétált szünet alatt s vacsorázni is odatelepedett és Tihamér ur ugyancsak ütötte a vasat a leány mellett. A leány szeplős arcza kigyult, lapos mellének alig kidomborodó körvonala hullámosán emelkedett s fakó ajkait kipirositotta a belső forróság, mig lopva rátekintett a szép, beszélő férfira. — Csak nézzen rám, oly jól esik, mikor ilyen tiszta tekintet pihen rajtam. Mintha végigsimogatná bűnös fejemet, bűnös arczomat. A leány ijedten kapta le róla a tekintetét, de a férfi tovább beszélt lassú, suttogó hangon. Ahogy a színházakban szoktak suttogni a szerelmes színészek. Nem öntudatosan utánozta őket, öntudatlanul. A sok szinházbajárás után ráragadtak a pózoló kifejezések, a csinált tekintetek. Talán nem is volt ez utánzás, csak átér- zett szükségesség. Érezte, hogy a színpadi fogásoknak van hatásuk az életben is, hát alkalmazta őket. Nem volt ő se rosszabb a többi egészséges vérü fiatalembernél, akiknél a fiatalság majdnem egyet jelent a bujasággal s akik mind épp
