Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-05-18 / 20. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak*. Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nijilltér soronkint 40 fillér. M F. G J E L E N1 K MINDEN K E D D E N. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Sziné.rváralja“ szerkesztőségéhez Sziliérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Az uj földadó. (V. L.) Nagy bucsujárás van a pénzügyminisztériumban. Nehány állásra hirdetett pályázatot a pénzügyminiszter és pedig az elkövetkezendő kataszteri munkálatok végzésére hivatott tisztviselők kinevezése van soron és ezért a nagy bucsujárás a pénzügyminisztériumban. Tessék elképzelni, hogy a hány hivatalvadász van a mi szép hazánkban! Ezek most jobb ügyhöz méltó buzgalommal szaladnak a zsíros falat után és azt mondják, hogy csupán a kérvényekre ragasztott bélyegek felette szép összeget jövedelmeznek az államnak. Kitelik belőle egy-két hivatalnok évi fizetése. Érdemes volna ezt a szomorú jelenséget, társadalmunknak ezt a nagy betegségét, a hivalalvadászást, az élhetetlenség e kiáltó jelenségét hosszasabban szóvá tenni. De még ennél is komolyabb dologról van most szó. Ismeretes dolog, hogy a közadakozásról szóló uj törvény szerint a kontingentált földadó jövedelem uj alapokon, a kiigazított kataszteri jövedelem alapján fog kivettetni. Megjegyezzük, hogy a kontingentált földadó a múlthoz képest nem változik. Az államnak a földre eddig kirovóit 74 millió koronája ezután is terhelni fogja a birtokos osztályt. Tudjuk, hogy a parlamenti tárgyalásokon a pénzügyminiszter kijelentette, hogy a katasztert revízió alá véteti s azt hiszi, hogy mivel a revízió a művelési ágakban beállott differencia következtében más és fejlődöltebb állapotokat talál, a földadó leszállított kulcsa következtében beálló mintegy 74 millió korona adóhiány a revízió következtében meg fog térülni. Ebből a gazdák a következő konklúzióra juthatnak: igaz ugyan, hogy a földadó kisebb lesz, vagyis 25%-ról 20°/o-ra apasztották az uj adótörvényben a tiszta kataszteri jövedelem után kiróható földadót. De ebben nem sok köszönet lesz. Mert ha megmarad az eddigi kontingentált földadó: vagyis a 72 millió korona, akkor ezt a kontingenst mégis a gazdák fogják végeredményben fizetni. Csak az a kérdés, hogy kik ? És erre majd csak a megejtendő kataszteri revízió adja meg a választ. Ebben a helyzetben azt hisszük, nem tehetünk nagyobb szolgálatot a gazdáknak, mintha felhívjuk figyelmüket, hogy résen legyenek. A pénzügy- miniszter rendeletet bocsájtott ki, melyben fölhivja a községi képviselőtestületeket, valamint az összes birtokos közönséget, tehát természetesen a kisgazdákat is, hogy a földadó kataszter kiigazítására vonatkozó javaslataikat az 1909. évi V. törvénycikk életbeléptetésétől számított 3 hónap alatt, vagyis legkésőbb julius 1-éig ajánlott levélben küldjék be a minisztériumba. Néma gyermeknek az anyja se érti a szavát. Közérdeket képez, polgártársainknak valamennyinek érdeke, hogy a most meginduló kataszteri munkálatnál ne a mi határunk földje legyen kénytelen elviselni A „3ZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Hazavárás. — Nelly Perkins, egy dúsgazdag angol özvegye. — Nelly Perkins! Nelly Perkins! Ez a név. i Miniha már hallottam volna, mintha már érde- ! kelt volna. — Irta: Battyán Radó. — A zegzugos park majd mindegyik pavillonjät már bejártuk az igazgató főorvossal. A férfibetegek osztályát már véges végig szemléltük, még csupán a női osztály egy kisded villaszerű házacskája maradt hátra. Ezt szándékosan hagyta hátra részemre az intézet szeretetreméltó vezetője, mert itt szerinte akadunk a legérdekesebb esetekre. Itt tartják a csendes lelki betegeket, akik egész napon keresztül senkinek sem munkát, sem gondot nem adnak, hanem egykedvűen, nagyrészt a semmibe bámulva töltik lemorzsolandó életüket. Az igazgató azt is hozzáfűzte megjegyzéséhez, hogy ép e betegek között találhatni a legkomplikáltabb lelki küzdelmeken keresztül haj- szoltakat. S az élet egy-egy tragédiája ezekben a lelkekben talál örökös temetkező helyet. A régi barokstylben épült pavillonhoz közeledve, szinte megkövesedett a lábam. Az egyik ablakából egy gyönyörű fej tekintett ábrándosán felénk. A nyílott ablakon keresztül valami régi skot ballada elmosódó hang hullámait sodorta felénk a virágzó tavasz enyhe fuvalma. Az arcz, a dal . . . Oly ismerősnek tűnt előttem, hogy agysejteim azonnal működni kezdtek a titok megfejtésén. — Ki az a gyönyörű nő, ki az ablakon kihajolva oly bűbájosán énekel, — fordultam az igazgatóhoz. — Majd segíteni fogok kissé memóriájának, — szólt mosolyogva vezetőm. Emlékezni fog talán, még a műit esztendőben, hiszen ön is ott volt Saint-Moriceban. — Topp megvan! Hiszen ez az a gyönyörű angol nő, kibe az egész fürdőközönség egy szálig belé volt bomolva. Persze, persze! Éjszakánként ez a dal őrjítette meg Saint-Morice férfi- közönségét, ettől nem tudott aludni sem férfi sem nő. S ezért siettem én sátorfámat elhordani onnan, nehogy szivemet örökre zálogba felejtsem a szép Perkinsnénál. De hogyan került e helyre, micsoda rettenetes tragédia sodorta az élve eltemettek e szörnyű kriptájába, a lelki betegek azilumába. — Ha érdekli, elmondhatom, hogy mi szükséges ahhoz hogy egy-egy törékeny emberi lélek miképen kerülhet zátonyra, miképen veszíti el egyensúlyát az emberi öntudat s hogyan kerül valaki Suint Móricé gyönyörű hótakart bérczeiről, ebbe a kies, de mégis barátságtalan lelki gyógyintézetbe. — Feltétlenül érdekel, hiszen mindaz mi a szép Perkinsnéra vonatkozik első sorban s melegen érint, mert ha alapos takarítást végeznék belső világomban, nem egy olyan jelet találnék, mely a szép angol nőre még most, oly fájóan emlékeztet. — Nos, tehát hallja. Egy jóbarátom, ki ép olyan mód belé volt háborodva a gyönyörű Perkinsnéba, mint ön annak a 11 millió adókulcsbeli deficitnek hányadát, melyet majd a revíziónak kell az állami kasszának biztosítani. A földadó igazságos kivetése kérdésében nagybirtokos, középbirtokos, kisbirtokos érdekének egységesnek kell lennie. A világért sem szabad nagy és kisbirtokosoknak ebben a kérdésben szembe helyezkednie. Wekerle miniszterelnök, mint pénzügyminiszter méltán érdemli becsülésünket, hogy egy évtizedes panaszt végképpen meg akar szüntetni. Azt a panaszt, mely — most nem kutatjuk, jogosan-e vagy jogtalanul, — a régi kataszteri munkálatok igazságtalansága és aránytalansága miatt annyiszor hangzott. Emberi munka sohasem tökéletes. Errare humánum est. Csakhogy minden emberi tévedésnek egy kitűnő orvossága van: a nyilvánosság. A miniszternek az az intézkedése, hogy az érdekeltek, legyen az akár kisbirtokos, középbirtokos, avagy nagybirtokos módot nyújt a földértékelési munkálatoknál való közreműködésre és a maga jaja-bajainak elmondására, valamint az a mód, amelylyel a kataszteri becslés majd történik, azzal a reménynyel biztat, hogy végre a gazdák egyszersmindenkorra minden alapot nélkülözvén majd vádjuk a kataszteri becslés égbekiáltó igazságtalanságait nem fogják annyiszor fölpanaszolni. Mindenesetre szükség van azonban arra, hogy együttesen, egységesen induljunk cselekvésre és résen legyünk abban, hogy amig a kataszteri becslés igazságos legyen, másrészről résen leszünk, hogy avagy akármelyikük a Saint Móricéi üdülők közül, mesélte el nekem e szegény asszony egyszerű tragikumát. A fiatal, milliomos Perkins egetverő szerelemmel imádta feleségét, akit a színpadról ismert meg, ahol csak egyszerű »Schow girl« volt, vagy ahogy nálunk nevezik, kóristaleány. Nelly Norfolk tüneményes szépség volt s noha színpadi érzéke egyáltalában nem volt, a színházi direktorok egymás kezéből kapkodták ki őt, mert vonzóereje óriási méreteket öltött. Egész London előkelő világa verekedett kegyeiért. De hiába volt minden erőlködés. Nelly Norfolk minden csábításnak, minden kincsnek, rimánkodásnak ellent tudott állani, senki sem vallhatta magáénak, senkit sem tüntetett ki kegyével. A londoni aranyifjuság, vetélkedve az arany »öregséggel,« szinte belébetegedett a küzdelembe, de a kis Nelly nem bírták eltántorítani, szikla- szilárdan állott az erény, a tisztesség bástyáján, még csak megközelíteni sem tudták. Pedig senkije sem volt, ki erényeire vigyázott volna, jómagánál, meg az örzőangyalánál, aki ilyen szegény elhagyott lányokra ügyelni szokott. S mégis letudta küzdeni a varázst. London legnagyobb szenzációja volt azután, midőn egy szép napon mint óriási botrányt emlegették, hogy Sir Edward Perkins, a Peerek házának tagja, se szó, se beszéd, feleségül vette a kis Schow girlt, az ellenállhatatlanul bájos, szőke Nelly Norfolkot. Ők azonban nem hagyták, hogy egész London beletekintsen az ő nagy boldogságukba s nászutra elmenekültek Svájcz egekbe nyúló bér- czei közé és ott szerették, ott imádták egymást