Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-12-28 / 51. szám
i aü 3 0 Szinérváralja, 1909. ' A Deczember 28. — 51. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Ngilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt arabon közlünk. = Egy lépés a sir felé. (F.)... Vig zene zendül, pohár összecsendül ... S azután egy pillanatra csend, mélységes, titokzatos csend, a lámpák kialszanak s mig az ó-esztendő végső vonag- lással kimúl, tüzes ifjúsággal, perdülő köny- nyedséggel megszületik az uj-esztendő, az Ur Jézus Krisztus születését követő 1910-ik. A végső akkord tehát vig. Úgy mint minden esztendőnél. Ellentétben az emberi elmúlással, hol a kiengesztelő halál, szomorúság s bánat között költözik be a gyászházba. A szilveszter esti vidám hangulat még bennünk vibrál, mikor az uj esztendő horoszkópját kutató szemmel kémleljük. Mindnyájan szeretnők tudni, hogy vájjon az uj esztendő mit rejt méhében, vájjon több vigság s kevesebb szomorúság vár a szenvedő, a küzködő, a létért folytatott nehéz harcokban, elernyedt, elványadt emberiségre. A jövő előttünk mély rejtély marad s csak a múlt az, mely kevés örömet magában foglaló történetét szemeink elé tárja. Bizony, bizony, kevés jót nyújtott az elmúlt esztendő a magyarnak. Nincs miért visszakivánjuk, nincs egyetlen mozzanata, amiért visszasóvárogjuk. A régi latin közmondás ugyan azt tartja: »De mortuis nihil, nisi bene.« A halottakról vagy jót, vagy semmit se mondjunk, de ez esetben el kell térnünk az udvariasság e szentelt paragrafusaitól s szemtől szembe mondjuk az elköltözöttnek, hogy senki sem sajná'ja, senki sem várja vissza, örömmel láttuk eltávozását. Aki csak bánatot vetett s szomorúságot aratott, az ne számítson az emberiség elnézésére. Az 1909-ik esztendő nem volt örömteli s igy elmúlásakor még csak azt a szerény búcsúztatót sem nyújthatjuk, mely minden jó léleknek elköltözésekor kijár. Jött, nem hozott semmit s amit elvitt, az csak bánat s szomorúság volt. Ki fogja sajnálni tehát s ki kivánja vissza? Elment, hogy helyet engedjen az újnak, a frissnek, a reménységgel teli üde fiatalnak. Mind nyáján hisszük, reméljük, sőt bizonyosra vesszük, hogy az uj . esztendő mindenben felül fogja múlni az elmúltat, több örömet, kevesebb bánatot s szomorúságot hoz a mi szerencsétlen, elsanyargatott országunk népének. S a remény, mely az emberek szivében, mint az örökmécses a szentélyek belsejében, ki nem hunyó lánggal ég, e remény táplálja bensőnket, e remény adja a vigaszt s nyújtja a kiüli tást a további küzdelmekhez.-- Ember küzdj és bizva bízzál ! A költő látnoki erővel biztatja embertársait az Ur nevében a további küzdelemre, hogy az élet súlyos csapásait elviselve, ne csüggedjen, hanem folytassa a harczot ott, ahol elhagyta, folytassa ott, hol vérezni, szenvedni megtanult. S ez az általános emberi sors. Egy néhány maroknyi virág s egész kocsiderékra való gaz. Pillanatnyi örömök s évek hosszú során keresztüli szenvedés. A mártírok nem haltak ki. Minden egyes ember élete, nem egyéb, mint a kisded mártiromságok szakadatlan lánczolata. Ha kihuny az ó, kezdődik az uj. Az elmúlt esztendő küzdelmei folytatódnak az újban, az újé a következőben. Ha az ünnepek alkalmából leteszszük a szerszámot, hogy pihenjünk, pihenésünk csupán újabb erőgyűjtés a következendő küzdelmekhez. Minden múlandó. A földi lét is csupán provizórium, ideiglenes küzdőterülete a léleknek, hogy az a földi salak tisztitó tü- zében megujhodva eljusson rendeltetési helyére, oda átra, a honnan még senki sem tért meg s a hova a mi gyarló szemünk pillantása még nem eshetett. Az uj esztendő bekövetkezése különös gondolatokra ragadja elménket. Az elmúlás mindenkor szomorú hangulatba ringat s eszünkbe juttatja véges voltunkat. A halhatatlanság csak a nagy elmék jutalma. Az emberiség óriási nagy többsége csak azért születik, hogy egy szám legyen abban a hatalmas statisztikában, mely az emberiség gyarapodását és csökkenését igazolja. Csak egy állandó, csak egyetlen a maradandó, amit a szeretet alkot. A szeretet az emberi tulajdonságok közül az, melynek égi származását elvitatni nem lehet. A szeretet alkotta dolgok örökéletüek. A szeretet legyen hát az uj esztendő vezérmotivuma. Ez rezegjen minden cselekvésünkben, ez vibráljon minden ténykedésünkben. Ha a szeretet lesz az uralkodó ebben az országban, akkor az uj esztendő bízvást több örömet, nagyobb előreA „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Hangulat. — Irta: Gerber Bóláné Ibolya. — Virágok nyílnak, virágok hervadnak, Remények ébrednek, elvesznek, meghalnak. Halk, szerelmes szavak reszketnek a csöndben, Elhangzott, elmúlott, kihalt üres minden. Elvesznek a hangok, zagyva, színes árnyak Múló suttogások nem keltve fel vágyat. Üres szó, cifra lom, értéktelen játék, Csalfa délibábként a szívvel csak játszik. Napba vesző felhők, lila ködfolt árnyék, Pillanat alkotta, pillanattal múlik. Hangulat az élet, változó színekkel, Fényt, ragyogást igér s szürkén hull szét, múl el. Szilaj kacaj csendül gondtalan keresztül, Virágos utakon, lombhullató erdőn, Fatomok ölelnek gúnyos szatirképpel S aranyhaju nojád fut a sötét éjben. ígérnek, Ígérnek — és mindent elvesznek, Oly ritkán marad meg varázsa egy percnek, Meglopva, rabolva forró vágygyal lelkünk S elvész nyugalmunkkal reményünk, a hitünk! Aztán vágyjuk vissza azt a pillanatot. S amig egyre várjuk, kifogyunk, kikopunk Minden valóságból, mely eljár felettünk S a percért, mely volt: nincs, drágán kell fizetnünk. Hangulat a vágy is, amely éltet ringat, Mely álmokat teremt s lassan kifosztogat. Fényes ragyogásból lomha felhő válik, Ifjúság, szerelem, minden szertefoszlik. A fattyú. — Irta: Pallos Árpád. — Kerekes István megyei aljegyző egyike volt a legképzettebb és egyúttal a legtehetségesebb fiatal embereknek a megyében. Még egészen fiatal, alig huszonhat éves volt, amikor már e szép állást érdemelte ki s felebbvalói, ismerősei mind szép karáért jósoltak a törekvő fiatal embernek. Minden meg volt benne, ami az embereket a társaságban megkedvelteti. Volt állása, mely előbb-utóbb szép jövőt biztosit neki, azonkívül csinos megjelenéssel és tetszetős külsővel áldotta meg a sors. Ha volt is benne a fiatalság hevéből, szilajságából, erős jelleme, határozott egyénisége mindenkor visszatartotta őt a zajosabb mulatságoktól. Volt is kelletje Kerekes Istvánnak a lányos házaknál. Minden ujjára akár tizet is kapott volna feleségül, ha ugyan szándékában lett volna az ilyesmi. Azt azonban még a legnagyobb ellensége sem foghatta rá, mintha bizony Ő akármelyik után nagyon is törné magát. A fáma ugyan tudni vélte, hogy az aljegyző ur a kelletténél mélyebben tekintett Fűzi Böske égszínkék szemeibe, de ugyan ki hederitene az ilyen vidéki pletykára ? Kerekes István a legkevésbé. Pedig hát ez egyszer csakugyan nem hiába zörgött a haraszt, mert az az egy bizonyos volt, hogy Fűzi Böske alaposan belebomlott az aljegyző kackiásan kipödrött bajszába. Hát hiszen, ami azt illeti, még az $em volna olyan nagyon csodálatos, ha Kerekes Istvánnak is megakad a két szeme Fűzi Böskén, mert nemcsak hogy a megye leggondozottabb és legnagyobb prima fundusa mosolygott reá, de bizony, mi tagadás, a legszebb leány is volt az egész környéken. Ami kedvesség és báj szép leányban lakoz- hatik, az mind bőven volt található Böskében. Varázslatos percek maradó, múlandó Ifjúságot igér, kijátszó, kifosztó Ábrándképek szépek elibénk libbennek Tündöklő színekkel meglopva a szivet. Ha fáj a fej e, használjon azonnal Bere firás-p asz tállát, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint. és fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.
