Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-12-07 / 48. szám
Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Szinérváralja, 1909.- ............. i ............... - ■■■■■,. De czember 7. — 48. szám. Hatodik évfolyam. Uj népvándorlás. Ezt a korszakot méltán lehet nevezni az uj népvándorlás korszakának. Egyes országokon belül, sőt világrészeken át olyan eltolódások történnek a népességben, aminőkre soha eddig nem volt példa. Óriási városok szivták és szivják föl magukba a falvak népét, a szétszórt népesség elszakad az anyaföldtői, folyton összébb húzódik, csoportosul, középpontokba menekül. Országgá dagad egy-egy város népesség dolgában: Londonnak annyi lakosa volt száz év előtt, mint ma Budapestnek s ma majdnem annyi van, mint száz év előtt egész Magyarországnak. A város falja a falu fiait. Népteleriül a szabad mező, zsúfolódik, terjeszkedik a város. A nádfödeles kunyhóból bérkaszárnyába települ át a nép. Budapesten ma hétszerte több ember él, mint amennyi hóditó ősmagyart Vámbéry számit és Londonban több az ember, mint a Mátyáskorabeli Magyarországon, vagy ugyanezen időben egész Angliában. A város a mágnes, amelynek nem tud ellenállani a mezőn széthintett vasforgács. A város vonzóereje: az ipar, az iparadta több munkaalkalom és nagyobb bér. Mennél iparosabb a város, annál nagyobb tömegeket nyel el s mennél több a gyárkémény, annál népesebb lesz az aljuk s annyival jobban ritkul a nép a templom- torony árnyékában. Budapest után New- York a legnagyobb magyar város. A tatárjárás, török-pusztitás együtt feleannyi embert sem kergetett ki ebből az országból, amennyit öt év alatt iáüldöz ma a sorsa Amerikába. Európa ipartalan keletéről folytonosan hullámzik a nép az iparosabb Nyugat felé s Európa nyugatáról Amerika felére, közepe tájára, ahol összetorlódik a sokféle nyelvű fehér emberek árja a szembe jövő sárgák áradatával, keveredik Észak- Amerika déli felének feketéivel és segít kiirtani, beolvasztani a rézbőrüek fajtájának maradékát. A föld egyik felén elnéptelenedtek az országok, Írországban pl. szinte aiig-alig lakik ember s a másik felén ugyanaz a nép segit pusztaságon egy-két évtized alatt óriási városokat építeni. A keresztes hadjáratok, a török háborúk nem dobtak akkora tömegeket egyik országból a másikba, mint most egy-egy börzei krach. A földtől elszakított tömegeknek gigászi csapatai mennek benépesíteni más világok sivatagát és hagyják maguk mögött pusztulni a régi világot. Micsoda kavargás, milyen hullámzás folyik most körülöttünk! Micsoda keveredése fajoknak, gondolatoknak! Milyen óriási arányú a nyelvek összeolvadása! Kis fajok olvadnak bele a nagyobbakba, elterjedt nyelvek szivják föl kis nyelvterületek népét. »Nemzetek lesznek« — kialakul sokféle nép roncsából a jenki fajtája és »nemzetek vesznek« — néptelenedő kis országok népe tűnik el, folyik be az emberoceánba, amelyben egy keverékké olvad össze a sokféle arcszin, egyenlősödnek a faji jellemvonások, kun menyecskének mandulaszemü fia születik és mulattá világosodik leánya arcán a szerecsen apa fekete bőre. A földturő magyar, a kínai fehérnemümosó, a svéd gyári munkás gondolatai azonosulnak és a japáni munkás, a volt kuli sztrájkolni tanul, a felvidéki tót gentlamen voltára, gőgösen tér vissza. Uj milliőbe: városba, idegen országba kerülnek, uj embereket látnak, uj gondolkozást tanulnak a rögtől elszakított milliók. A munkaerő óriási piacain a gazdasági erők hatását tanulja meg a maga bőrén az erejét kinálgató proletár s az Isten csapásától való félelem, akinek exisztenciáját üzleli eshetőségek szabályozzák s nem az időjárás. Aki fölött eddig a szolgabiró és a mandarin volt korlátlan ur, az maga lábán álló, magára büszke emberré alakul. Sokat, sokfélét kell próbálnia sokfajta munkát tanulnia, nem elég többé a szántás-vetésnek örökölt tudománya s az a kényszerű sokoldalúság is önbizalmat ad, igényeket növel, nagyobb jövedelmekre való folytonos aspirációt táplál. A munkaerő nagy gyűjtő- medencéi agyvelő forradalmasító helyek, egyetemei a modern élet iskolarendszerének. A debreczeni cívis még csodálkozhatik azon, hogy a panoráma négere is ember. A néptömegek sohasem látott arányú hullámzásának, a modern népvándorlásnak az egyik legnagyobb fokú hatása: átalakítása a legkonzervativebb néprétegek gondolatvilágának. Akinek fáj ez az átalakulás, annak éppen úgy kell számolni ezzel a ténynyel, mint nekünk, akik örvendünk neki s az emberiség jövendője érdekében valónak látjuk. A „SZINERVARALJA“ TÁRCÁJA. | Búcsú. És álltunk némán, kéz a kézbe, Szemünkbe könny nem reszketett; Merengve néztünk ki az éjbe, A holdvilágos nyári éjbe És nem mondtuk: Isten veled! És nem fogadtuk földre, égre Örök hűséget, végtelent, Nem esküdöztünk te se, én se, Csak néztünk szótlan ki az éjbe S a sok csillagra odafent . . . És hogy lent is a messze síkon Ezernyi apró mécs kigyult: A holtomiglan ajkainkon, Sóvárgó szomjas ajkainkon Egy szenvedélyes csókba fűlt . . . A cigányprímás. A kis alispánná kitalálta, hogy mi megy végbe az ő uj barátnőjének a lelkében. Hagyta élvezni a jelent. Csak néha, lopva, kacsintgatott át Végő Laczira. Az pedig belézokogta egész lelkét a hegedűbe. Fogva volt már mind a kettő .. . Laczi, czigányos szemtelenséggel, egész közel hajolt a szép asszony füléhez. Az pedig hátra dőlve székén, félig lehunyt szemekkel hódolt az igézetnek, a mámoritó zene és a férfi ezerszer mámoritóbb közelségének behatása alatt . .. Eközben lassan pirkadni kezdett. Laczi letette a hegedűt. Fülemile sem csattogott már a bokorban. Pacsirta szólalt meg odafönn. A társaság hazafelé czihelődött. Bolzavár egy órányira feküdt a megye székhelyétől. Onnan egy puskalövésnyire laktak az alispánék, a Laczi birtokának tőszomszédságában. Az alispánná sehogysem tudott belenyugodni, hogy már el kell válniok. Denikve, a dolognak az lett a vége, hogy az egész társaságot meghívta korhelylevesre magukhoz. Természetesen a czi- gányokkal együtt. A dolgot úgy intézték el, hogy az alispánék Bolzaváry Judithtal előre mentek az automobilon, hogy mire a többiek kocsin megérkeznek, kész reggeli várhassa a társaságot. Három fogat állott rendelkezésükre: az alispáné, a Laczié és a főjegyzőé. A czigányok- nak fiákért fogadtak. Az erdőn át vezelő út, ezen a szép májusi hajnalon, egy csöppet sem zökkentette ki a hangulatból a korhely társaságot. Az alispánék tágas ebédlője egy óra múlva csak úgy hangzott a dinom-dánomtól. Abban mindnyájan megegyeztek, hogy a kis alispánná kész boszorkány. Olyan fejedelmi koszttal állt elő fél óra alatt az ő kedves vendégeinek, hogy nem tudtak eleget álmélkodni. Volt ott minden jó, ami a korhely gyomor előtt kivánatos. Kaviár, oroszhal, körözött liptai, debreczeni kolbász, libamáj, sör, szilvórium stb. Hedery Iván jobb ügyre méltó buzgalommal imitálta a józanságot. Ez a nyomorult kísérlet azonban teljesen kudarczot vallott. Egy olyan körmondatba fogott ugyanis belé, Bolzaváry grófnővel szemben, amelyből sehogysem tudott kibontakozni. Végre az alispán megszánta és rászólt: — Hagyd abba, Iván! Inkább add be holnap Írásban, aztán mindnyájan elolvassuk. Végő Laczi alig tette le a hegedűt kezéből. Most már kizárólag csak a vöröshaju asszonynak Szilágyi Ferenc. Ha fáj a feje, Béretvás-pasztillát, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint. és fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. _____________________ Három doboznál ingyen postai szállítás.
