Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-02-02 / 5. szám
(2) 1909. február 2. SZINÉRVÁRALJ A 5. szám. emelni tiltakozó szavunkat most, mikor a téli társas összejöveteleken legtöbb alkalmunk van megfigyelni e káros, végzetes következményekkel járó hibáit társadalmunknak, hogy legalább egy hang hallatszék e Sodorna és Gomora pusztulását megelőző korszakban. Mert nagyon jól tudjuk, hogy azért hölgyeink egy ruhát csupán egy mulatságra tartanak alkalmasnak s hogy színházba csupán földszintre járhatnak, minden idényben uj divat, minden nyáron fürdő kell s az adósság nő tovább fel- tartóztatlanul, egyre, egyre. Mert hát: Noblesse oblige! Az előkelőség kötelez! Teendőink. Dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánjának intézkedése folytán Bay Miklós, járási főszolgabíró rendeletet intézett a községi és körjegyzőkhöz, melyben felhívja őket, hogy a körükhöz tartozó községek kulturális és gazdasági helyzetéről s az ezen téren mutatkozó hiányokról és kívánalmakról tegyenek jelentést. Abból az elvből kiindulva, hogy több szem többet lát, mi is hozzá szólunk a kérdéshez és kérjük a főszolgabírót, akinek lelkesedéséről és jóakaratáról teljesen megvagyunk győződve, hogy felterjesztésében felszólalásunkra figyelemmel lenni szíveskedjék. Szinérváraljának kedvező földrajzi fekvése épen úgy, mint az a hivatás, melyet kulturális téren be kell töltenie, minden körülmények között figyelembe veendő. Érdekeit istápolni, kultúráját fejleszteni kötelesség. Épen ezért első és legfontosabb teendőnk, hogy iskoláit fejlesszük. Az állami iskola épülete igazán szégyenletes állapotban van. Ezt mielőbb ujjal kell kicserélni. Elodázhatlan kötelesség állami polgári fiúiskola létesítése. A többi, a mienknél kisebb községek már megelőztek bennünket, van polgári iskolájuk. Mi csak várjuk a sült galambot tovább, pedig sok-sok körülmény, mikről már többször megemlékeztünk, különösen pedig a magyarság érdekében vívandó küzdelem minket helyez első sorba a polgári iskola szempontjából Gazdaságilag fölötte fontos teendők egy régi, megbocsáthatlan hibánk kiköszörülése, Meg kell győzni az illetékes köröket arról, hogy az Avas gazdasági és kereskedelmi ügyeink lebonyolítására a legtermészetesebb ut Szinérváralja, miért is az avasi rendes vágányu vasútnak Szinér- váraljától kiépítése úgy az Avasnak, mint Szinérváraljának első rangú érdeke. Különösen fontossá teszi az avasi vasút kiépitését az az újonnan felmerült s nagy horderejű körülmény, hogy az Avasban nagy mennyiségű és kitűnő minőségű együtt végeztük és ő nem egyszer nyerte meg szorgalma jutalmául a tanárok dicséretét. Mikor egyetemre óhajtott volna menni, az anyagi erő teljesen elhagyta úgy, hogy bánatában lemondott erről és a városházán egy jelentéktelen irnoki állást vállalt. Azóta folytonos meiancholiába merült. Fájdalma lecsillapítására a szerelembe vélte megtalálni boldogságát, de amint láttam, ez az élvezet is sokszor elkeserítette napjait. A bucsuzás után magamra hagyatva, tovább sétáltam az előkelős utcában s mikor a járdáról eltűnt minden lélek, én is hazavetődtem pihenésre. A mellékutcában haladva, már-már elértem lakásomat, midőn egyszerre ismerős hangok zengtek a fülembe egy közeli ház ablakából. E percben megálltam es szokatlan kíváncsisággal néztem, hogy ki lehet ily későn a komor sötétben. Csakhamar felfedeztem a helyzetei; az ismerős hang árulta el, hogy ott Deé udvarolt. A hölgyre is ráismertem, Dóra volt, a patikárus leánya. Egy csinos és kedves teremtés, aki szülei halálával korán árvaságra jutott. Mint ilyen, ott nevelkedett fel a nénje házában. Nénje azonban nem igen törődött vele s e miatt a leány bus- komor lett. Az a kevés öröm, mit az élet még megőrzött a számára, e fiatalember szivéből eredő vigasztalás volt. A történetes látvány ezt a benyomást tette reám, mikor az imént elvált kollegám rosszul- lélére és kinyilatkoztatott nyugtalanságára visszaemlékeztem. Gondolatom minden szála most a két lélek szerelmére terelődött s mialatt én az ismerkedés alkalmát kutattam, Deé egészen e szenet fedeztek fel, melynek szállítása legcélszerűbben Szinérváralján át s rendes vágányu vasúton történhetik. A szatmár-bikszádi vasút a szén és a gyümölcs szállítására nem alkalmas már csak az átrakás miatt sem. Ugyancsak nagy érdekünk gazdaságilag az is, hogy a Szamoson túl fekvő községeket Remetemezőnél állandó híddal kössük össze, mert a mai helyzet, mikor kompon kell lebonyolittat- nia olyan nagy forgalomnak, mely Szinérváralja és a Szamoson túl fekvő községek között fennáll, sokáig úgy sem tartható fenn. Hitelszükségletünk kielégítésére még egy pénzintézet volna létesítendő. A verseny sohasem árt, ha egészséges. Járdánk, világításunk létesítése iparunk, kereskedelmünk fellendítése, tűzoltóságunk stb. stb. mind oly égető kérdés, melyek megoldása nagy figyelmet igényel. Nincs terünk ez alkalommal mindenre kiterjeszkedni. Ezeket ragadtuk ki hevenyében a tömérdek megoldandó kérdés közül. Kérjük ezek szives figyelembe vételét. Egyébiránt a főszo’ga- biró felterjesztését - - ha átengedi — lapunk következő számában szívesen leközöljük. Eab. HÍREK. Irnoki kinevezés. Az igazságügyminiszter Konczvald Dénes nagybányai telekkönyvi betétszerkesztő szakdijnokot a berettyóujfalusi járásbírósághoz írnokká nevezte ki. A vármegyei gazdasági egyesület uj elnöke Említettük, hogy a szatmárvármegyei gazdasági egyesület gróf Teleki Géza volt belügyminisztert, v. b. t. tanácsost választotta meg elnökének. Egy monstre küldöttség, melyet Szeőke Barna alelnök vezetett, vasárnap tudatta Szat- máron a választás eredményét gróf Teleki Gézával, ki köszönetét mondott megválasztásáért s kijelentette, hogy az elnökséget elfogadja. Dr. Boromisza Tibor püspök gróf Teleki Géza I s a küldöttség tagjai tiszteletére fényes ebédet adott. Emlékeztető. A szegénygyermekeket segélyező egyesület bálja február 6-án lesz. A szereplőkhöz ismét csatlakozott egy szatmárigyakorlott műkedvelő. A mulatság nagyon népesnek ígérkezik. Jegyzők államsegélye. A községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők f. évi fizetés kiegészítésére vonatkozó belügyminiszteri rendelet már leérkezett a vármegyéhez s az érdekeltek nagy örömére a kir. adóhivatalok már meg is kezdették a kifizetést. Uj egy és két koronások. A kormány az eddigi egy koronások helyett újakat bocsát ki, valamint mint egészen uj pénznem jelenik meg a két koronás, amely hivatva lesz a régi megmaradt egy forintos tallérokat pótolni. hölgyhöz simult és mély megalázkodással kö- nyörgött egy csöpp boldogságért. Dóra e merényletre nem tudott számot vetni a környezetével és fejével az ablak táblájára esve, arcát a csipkekendőbe takarta és sirt némán, szótlanul. Mikor föleszmélt, letörölte az ártatlan ólomkönnyeket s gyengéden nyújtotta kis kacsójál a fiatalembernek. Deé csókolgatta azt lázas szerető szenvedéllyel. Úgy érezte, hogy a kifakadt sirásnak ő az okozója, tehát szép szavakkal hízelkedett, hogy erőt vett rajta az érzés és cselekedetéért oda- adóan kért bocsánatot. Dóra szótlanul, lesütött szemekkel hallgatta a szívből jövő vallomást, majd sóhajtva hozzátette: — Ma délelőtt szép tartalmú levelet hozott a kézbesítő egy névtelentől — köszönöm, hogy oly kedvesen emlékezett meg rólam. Deére vonatkozott e finom célzás, de nem szólt, csak udvarias meghajlással viszonozta a hölgy előzékenységét. A néma csönd azonban mihamar eltűnt. Deé nem birt magán uralkodni. A szép leány kívánatos alakja, lázban égő tüzes szemei minden csöpp vérét forrongásba hozta. Minden gondolkozás nélkül a leányhoz ugrott, darásderekát erős karjaival hirtelen átfonta s feldúlt érzelmei egybeolvadtak, midőn édes mámorban úszva, mély sóhajtással rebegte: óh, Dóra, Dórái Dóra erre nagyon érzékeny lett. Kis ideig nem tudott szólni, csak tépeiődött magába, de aztán magához tért s mikor látta, hogy a fiatalember mennyire szereti, szivéből mint valami örömforrás áradt ki a jóság, melylyel szerető udvarlóját becézgette. Fényiéit Vincze ! Régi-régi szokás, öregeink szokása, hogy' Vincze napján (jan. 22-én) ugyancsak vigyázzák, várják — vajon fénylik-e ? Süt e a nap? Mert: Ha fénylik Vince Tele a pince . . . Hát fénylett. De hogy tele lesz-e a pince? Az bizony ettől a fényességtől talán legkevésbbé függ. Isten kezében van a szőlőfürt is, mint a legkisebb fűszál. Annyi bizonyos, hogy ha nagy termés mutatkoznék ... a gazdák jobban el látnák magukat hordóval, mint a múlt évben, Nem csak vásár... de szüret után okosodik a magyar. Szón az Avasban. Hosszas, kitartó küzdelem, tenger sok befektetés után végre olyan szénrétegre jutottak a kutatók az Avasban, melynek mennyisége Magyarországon, minősége pedig egész Európában ritkítja párját. A legutóbb talált szénréteg vastagsága meghaladja a két métert. Ezzel aztán nemcsak a tulajdonosok lankadást nem ismerő fáradozása és tömérdek befektetése lett megjutalmazva s az Avasnak egy uj pénzforrás nyitva, hanem le lettek törve az irigyek az ólálkodók s kárba veszett minden törekvés, mellyel a hírlapok utján a kutatók ellen az éj sötétében lappangó ellenségek következetesen dolgoztak. A rokon- szenv mellett, mellyel a kutatók munkáját eleitől kezdve állandóan kisértük, örömmel tudatjuk e hirt olvasóinkkal már csak azért is, mert a szénbánya megnyitásából Szinérváraljára is nagy előny háramlik. Szövetkezeti gyűlés. A szinérváraljai ipari és gazdasági hitelszövetkezet e hó 14-én, ennek határozatképtelensége esetén 22-én tartja meg évi rendes közgyűlését. Nagyon helyénvaló lenne az évi mérleget a közgyűlés előtt nehány nappal a lapban közzétenni. Véres verekedés. Nagy szenzációt keltett a múlt csütörtökön a piacon egy rögtönzött parázs verekedés, melynek hősei és egyúttal | áldozatai Nagy Pál és Darabos Péter, szinérváraljai lakosok. Az üvegek (bizonyára már csak üresen) ugyancsak röpködtek a levegőben, mig végre két csendőr elválasztotta a verekedőket. Ekkor már azonban mind a kettő több sebből vérzett úgy, hogy alig lehetett őket felismerni. A bíróság előtt majd újra találkoznak. A szinérváraljai polgári kör 1909. évi február hó 21-én Szinérváralján, a Korona-szálloda összes termeiben, saját pénztára javára zártkörű láncvigalmet rendez. Belépti-dij: személyenkint 1 korona 60 fillér, családjegy 4 korona. Felül- fizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz a rendezőség. Kezdete este fél 8 órakor. Jó zenéről és magyar konyháról gondoskodva van. Meghívók. A Csapi róm. kath. hitközség folyó évi február hó 1-én hétfőn Klein Ignác ur vendéglőjében jótékonyeélu, zártkörű tánc- mulatságot rendez. Kezdete este 7 órakor. Belépő— Mi a baj ? — kezdte most megnyerő hangon miközben pici kezeivel az ifjú hullámos haját simogatta. — Oh, Nagysád, rosszul érzem magamat, nagyon rosszul — válaszolt ez töredelmes hangon. A hölgyet mélyen megindította ez a kijelentés és nyugtatásui viszontszerelmet ígért, majd arra biztatta imádóját, hogy pihenésre térjen. Deé engedelmesen hallgatta az okos leány beszédét s noha az elválás nehezére esett, távozni készült. Lassan felemelte fejét a hölgy válláról, rendbe szedte magát és megtörve nyúlt annak keze után, hogy bucsuzásul megcsókolja. Dóra teljes odaadással nyújtotta kacsóját a távozó fiatalembernek s midőn ez vállaira igazította vékony felöltőjét, jóakaratulag figyelmeztette, hogy vigyázzon, meg ne hütse magát hazáig. Ezzel az ifjú újból köszönt s miután azon óhajának adott kifejezést, hogy másnap viszontlássák egymást, boldogan eltávozott. Hazaérve gyengéden nyúlt a zsebében levő kulcsok után s rövid kísérletezés után a kaput lassan felnyitotta, nehogy az alvókat álmukból fölébreszsze. Hasonló óvatossággal nyitotta ki a lakószoba ajtaját s miután gyertyát gyújtott és magát kényelembe telte, az utca felőli ablakot kinyitotta s a lefekvés előtt még egyszer kikönyökölt az utcára. Szeme abban a percben egy szilárd pontot keresett azon irányban, ahová szive egész hevével vágyódott, de felfedezni már nem birta. Szempilláit elnyomta az álom s akkor le- verten húzódott befele pihenésre. »Covacica.«
