Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-02-02 / 5. szám

(2) 1909. február 2. SZINÉRVÁRALJ A 5. szám. emelni tiltakozó szavunkat most, mikor a téli társas összejöveteleken legtöbb al­kalmunk van megfigyelni e káros, vég­zetes következményekkel járó hibáit tár­sadalmunknak, hogy legalább egy hang hallatszék e Sodorna és Gomora pusz­tulását megelőző korszakban. Mert nagyon jól tudjuk, hogy azért hölgyeink egy ruhát csupán egy mulat­ságra tartanak alkalmasnak s hogy szín­házba csupán földszintre járhatnak, min­den idényben uj divat, minden nyáron fürdő kell s az adósság nő tovább fel- tartóztatlanul, egyre, egyre. Mert hát: Nob­lesse oblige! Az előkelőség kötelez! Teendőink. Dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánjá­nak intézkedése folytán Bay Miklós, járási fő­szolgabíró rendeletet intézett a községi és kör­jegyzőkhöz, melyben felhívja őket, hogy a kö­rükhöz tartozó községek kulturális és gazdasági helyzetéről s az ezen téren mutatkozó hiányok­ról és kívánalmakról tegyenek jelentést. Abból az elvből kiindulva, hogy több szem többet lát, mi is hozzá szólunk a kérdéshez és kérjük a főszolgabírót, akinek lelkesedéséről és jóakaratáról teljesen megvagyunk győződve, hogy felterjesztésében felszólalásunkra figyelemmel lenni szíveskedjék. Szinérváraljának kedvező földrajzi fekvése épen úgy, mint az a hivatás, melyet kulturális téren be kell töltenie, minden körülmények kö­zött figyelembe veendő. Érdekeit istápolni, kul­túráját fejleszteni kötelesség. Épen ezért első és legfontosabb teendőnk, hogy iskoláit fejlesszük. Az állami iskola épülete igazán szégyenletes álla­potban van. Ezt mielőbb ujjal kell kicserélni. Elodázhatlan kötelesség állami polgári fiúis­kola létesítése. A többi, a mienknél kisebb köz­ségek már megelőztek bennünket, van polgári is­kolájuk. Mi csak várjuk a sült galambot tovább, pedig sok-sok körülmény, mikről már többször megemlékeztünk, különösen pedig a magyarság érdekében vívandó küzdelem minket helyez első sorba a polgári iskola szempontjából Gazdaságilag fölötte fontos teendők egy régi, megbocsáthatlan hibánk kiköszörülése, Meg kell győzni az illetékes köröket arról, hogy az Avas gazdasági és kereskedelmi ügyeink lebonyolítá­sára a legtermészetesebb ut Szinérváralja, miért is az avasi rendes vágányu vasútnak Szinér- váraljától kiépítése úgy az Avasnak, mint Szi­nérváraljának első rangú érdeke. Különösen fon­tossá teszi az avasi vasút kiépitését az az újon­nan felmerült s nagy horderejű körülmény, hogy az Avasban nagy mennyiségű és kitűnő minőségű együtt végeztük és ő nem egyszer nyerte meg szorgalma jutalmául a tanárok dicséretét. Mikor egyetemre óhajtott volna menni, az anyagi erő teljesen elhagyta úgy, hogy bánatában lemondott erről és a városházán egy jelentéktelen irnoki állást vállalt. Azóta folytonos meiancholiába merült. Fáj­dalma lecsillapítására a szerelembe vélte meg­találni boldogságát, de amint láttam, ez az élvezet is sokszor elkeserítette napjait. A bucsuzás után magamra hagyatva, tovább sétáltam az előkelős utcában s mikor a járdáról eltűnt minden lélek, én is hazavetődtem pihe­nésre. A mellékutcában haladva, már-már elértem lakásomat, midőn egyszerre ismerős hangok zengtek a fülembe egy közeli ház ablakából. E percben megálltam es szokatlan kíváncsisággal néztem, hogy ki lehet ily későn a komor sötét­ben. Csakhamar felfedeztem a helyzetei; az is­merős hang árulta el, hogy ott Deé udvarolt. A hölgyre is ráismertem, Dóra volt, a patikárus leánya. Egy csinos és kedves teremtés, aki szülei halálával korán árvaságra jutott. Mint ilyen, ott nevelkedett fel a nénje házában. Nénje azonban nem igen törődött vele s e miatt a leány bus- komor lett. Az a kevés öröm, mit az élet még megőrzött a számára, e fiatalember szivéből eredő vigasztalás volt. A történetes látvány ezt a benyomást tette reám, mikor az imént elvált kollegám rosszul- lélére és kinyilatkoztatott nyugtalanságára vissza­emlékeztem. Gondolatom minden szála most a két lélek szerelmére terelődött s mialatt én az ismerkedés alkalmát kutattam, Deé egészen e szenet fedeztek fel, melynek szállítása legcélsze­rűbben Szinérváralján át s rendes vágányu vasúton történhetik. A szatmár-bikszádi vasút a szén és a gyümölcs szállítására nem alkalmas már csak az átrakás miatt sem. Ugyancsak nagy érdekünk gazdaságilag az is, hogy a Szamoson túl fekvő községeket Re­metemezőnél állandó híddal kössük össze, mert a mai helyzet, mikor kompon kell lebonyolittat- nia olyan nagy forgalomnak, mely Szinérváralja és a Szamoson túl fekvő községek között fennáll, sokáig úgy sem tartható fenn. Hitelszükségletünk kielégítésére még egy pénzintézet volna létesítendő. A verseny sohasem árt, ha egészséges. Járdánk, világításunk létesítése iparunk, kereskedelmünk fellendítése, tűzoltóságunk stb. stb. mind oly égető kérdés, melyek megoldása nagy figyelmet igényel. Nincs terünk ez alkalommal mindenre ki­terjeszkedni. Ezeket ragadtuk ki hevenyében a tömérdek megoldandó kérdés közül. Kérjük ezek szives figyelembe vételét. Egyébiránt a főszo’ga- biró felterjesztését - - ha átengedi — lapunk következő számában szívesen leközöljük. Eab. HÍREK. Irnoki kinevezés. Az igazságügyminiszter Konczvald Dénes nagybányai telekkönyvi be­tétszerkesztő szakdijnokot a berettyóujfalusi já­rásbírósághoz írnokká nevezte ki. A vármegyei gazdasági egyesület uj elnöke Említettük, hogy a szatmárvármegyei gazdasági egyesület gróf Teleki Géza volt belügyminisz­tert, v. b. t. tanácsost választotta meg elnöké­nek. Egy monstre küldöttség, melyet Szeőke Barna alelnök vezetett, vasárnap tudatta Szat- máron a választás eredményét gróf Teleki Gé­zával, ki köszönetét mondott megválasztásáért s kijelentette, hogy az elnökséget elfogadja. Dr. Boromisza Tibor püspök gróf Teleki Géza I s a küldöttség tagjai tiszteletére fényes ebédet adott. Emlékeztető. A szegénygyermekeket segé­lyező egyesület bálja február 6-án lesz. A sze­replőkhöz ismét csatlakozott egy szatmárigyakor­lott műkedvelő. A mulatság nagyon népesnek ígérkezik. Jegyzők államsegélye. A községi és körjegy­zők, valamint a segédjegyzők f. évi fizetés ki­egészítésére vonatkozó belügyminiszteri rende­let már leérkezett a vármegyéhez s az érde­keltek nagy örömére a kir. adóhivatalok már meg is kezdették a kifizetést. Uj egy és két koronások. A kormány az eddigi egy koronások helyett újakat bocsát ki, valamint mint egészen uj pénznem jelenik meg a két koronás, amely hivatva lesz a régi meg­maradt egy forintos tallérokat pótolni. hölgyhöz simult és mély megalázkodással kö- nyörgött egy csöpp boldogságért. Dóra e merény­letre nem tudott számot vetni a környezetével és fejével az ablak táblájára esve, arcát a csipke­kendőbe takarta és sirt némán, szótlanul. Mikor föleszmélt, letörölte az ártatlan ólomkönnyeket s gyengéden nyújtotta kis kacsójál a fiatalember­nek. Deé csókolgatta azt lázas szerető szenve­déllyel. Úgy érezte, hogy a kifakadt sirásnak ő az okozója, tehát szép szavakkal hízelkedett, hogy erőt vett rajta az érzés és cselekedetéért oda- adóan kért bocsánatot. Dóra szótlanul, lesütött szemekkel hallgatta a szívből jövő vallomást, majd sóhajtva hozzátette: — Ma délelőtt szép tartalmú levelet hozott a kézbesítő egy névtelentől — köszönöm, hogy oly kedvesen emlékezett meg rólam. Deére vonatkozott e finom célzás, de nem szólt, csak udvarias meghajlással viszonozta a hölgy előzékenységét. A néma csönd azonban mihamar eltűnt. Deé nem birt magán uralkodni. A szép leány kívánatos alakja, lázban égő tüzes szemei minden csöpp vérét forrongásba hozta. Minden gondolkozás nélkül a leányhoz ugrott, darásderekát erős karjaival hirtelen átfonta s feldúlt érzelmei egybeolvadtak, midőn édes má­morban úszva, mély sóhajtással rebegte: óh, Dóra, Dórái Dóra erre nagyon érzékeny lett. Kis ideig nem tudott szólni, csak tépeiődött magába, de aztán magához tért s mikor látta, hogy a fiatal­ember mennyire szereti, szivéből mint valami örömforrás áradt ki a jóság, melylyel szerető udvarlóját becézgette. Fényiéit Vincze ! Régi-régi szokás, öregeink szokása, hogy' Vincze napján (jan. 22-én) ugyan­csak vigyázzák, várják — vajon fénylik-e ? Süt e a nap? Mert: Ha fénylik Vince Tele a pince . . . Hát fénylett. De hogy tele lesz-e a pince? Az bizony ettől a fényességtől talán legkevésbbé függ. Isten kezében van a szőlőfürt is, mint a legkisebb fűszál. Annyi bizonyos, hogy ha nagy termés mutatkoznék ... a gazdák jobban el látnák magukat hordóval, mint a múlt évben, Nem csak vásár... de szüret után okosodik a magyar. Szón az Avasban. Hosszas, kitartó küzde­lem, tenger sok befektetés után végre olyan szénrétegre jutottak a kutatók az Avasban, melynek mennyisége Magyarországon, minő­sége pedig egész Európában ritkítja párját. A legutóbb talált szénréteg vastagsága megha­ladja a két métert. Ezzel aztán nemcsak a tu­lajdonosok lankadást nem ismerő fáradozása és tömérdek befektetése lett megjutalmazva s az Avasnak egy uj pénzforrás nyitva, hanem le lettek törve az irigyek az ólálkodók s kárba veszett minden törekvés, mellyel a hírlapok utján a kutatók ellen az éj sötétében lappangó ellenségek következetesen dolgoztak. A rokon- szenv mellett, mellyel a kutatók munkáját elei­től kezdve állandóan kisértük, örömmel tu­datjuk e hirt olvasóinkkal már csak azért is, mert a szénbánya megnyitásából Szinérváraljára is nagy előny háramlik. Szövetkezeti gyűlés. A szinérváraljai ipari és gazdasági hitelszövetkezet e hó 14-én, ennek határozatképtelensége esetén 22-én tartja meg évi rendes közgyűlését. Nagyon helyénvaló lenne az évi mérleget a közgyűlés előtt nehány nappal a lapban közzétenni. Véres verekedés. Nagy szenzációt keltett a múlt csütörtökön a piacon egy rögtönzött parázs verekedés, melynek hősei és egyúttal | áldozatai Nagy Pál és Darabos Péter, szinér­váraljai lakosok. Az üvegek (bizonyára már csak üresen) ugyancsak röpködtek a levegőben, mig végre két csendőr elválasztotta a vereke­dőket. Ekkor már azonban mind a kettő több sebből vérzett úgy, hogy alig lehetett őket felismerni. A bíróság előtt majd újra találkoznak. A szinérváraljai polgári kör 1909. évi feb­ruár hó 21-én Szinérváralján, a Korona-szálloda összes termeiben, saját pénztára javára zártkörű láncvigalmet rendez. Belépti-dij: személyenkint 1 korona 60 fillér, családjegy 4 korona. Felül- fizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz a rendezőség. Kezdete este fél 8 órakor. Jó ze­néről és magyar konyháról gondoskodva van. Meghívók. A Csapi róm. kath. hitközség folyó évi február hó 1-én hétfőn Klein Ignác ur vendéglőjében jótékonyeélu, zártkörű tánc- mulatságot rendez. Kezdete este 7 órakor. Belépő­— Mi a baj ? — kezdte most megnyerő hangon miközben pici kezeivel az ifjú hullámos haját simogatta. — Oh, Nagysád, rosszul érzem magamat, nagyon rosszul — válaszolt ez töredelmes hangon. A hölgyet mélyen megindította ez a kije­lentés és nyugtatásui viszontszerelmet ígért, majd arra biztatta imádóját, hogy pihenésre térjen. Deé engedelmesen hallgatta az okos leány beszédét s noha az elválás nehezére esett, tá­vozni készült. Lassan felemelte fejét a hölgy válláról, rendbe szedte magát és megtörve nyúlt annak keze után, hogy bucsuzásul megcsókolja. Dóra teljes odaadással nyújtotta kacsóját a távozó fiatalembernek s midőn ez vállaira igazí­totta vékony felöltőjét, jóakaratulag figyelmeztette, hogy vigyázzon, meg ne hütse magát hazáig. Ezzel az ifjú újból köszönt s miután azon óhajának adott kifejezést, hogy másnap viszont­lássák egymást, boldogan eltávozott. Hazaérve gyengéden nyúlt a zsebében levő kulcsok után s rövid kísérletezés után a kaput lassan felnyitotta, nehogy az alvókat álmukból fölébreszsze. Hasonló óvatossággal nyitotta ki a lakó­szoba ajtaját s miután gyertyát gyújtott és ma­gát kényelembe telte, az utca felőli ablakot ki­nyitotta s a lefekvés előtt még egyszer kikönyö­költ az utcára. Szeme abban a percben egy szi­lárd pontot keresett azon irányban, ahová szive egész hevével vágyódott, de felfedezni már nem birta. Szempilláit elnyomta az álom s akkor le- verten húzódott befele pihenésre. »Covacica.«

Next

/
Thumbnails
Contents