Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-09-21 / 37. szám
(2) 37. szám. SZINÉR VÁRAL A 1909. Szeptember 21. Három esztendő. (F. É.) Most viszik el a legények elejét. Elviszik, hogy három esztendőn keresztül egyék a császár kenyerét, hordják annak mundérját s képeztessenek arra a pályára, hol a vitézség a legfőbb erény s a hol a német szó a mindenható komen- dérozó. Három esztendőre! iszonyú idő. Ha elképzeljük, hogy ezalatt mennyi hasznos munkát, minő eredményes működést lehetne kifejteni avval a sok ezer emberrel, akit ott fognak, hogy a fegyverforgatás, a peckes lépés misteriumába bevezessenek, akkor sajnálattal kell. hogy eltöltsön az a tudat, hogy mindez a sok erő, energia, egy hiábavaló, semmi hasznot sem hajtó nagyhatalmi hóbort szolgálatában áll s hogy az a temérdek pénz, mi e parlagon heverő erőknek táplálékot, ruházatot s lakást biztosit, mind mind hiába pocsékolódik el, a semmibe vész, elkallódik. Elkallódik az a sok emberi munkaerő is, melyet e három esztendőn keresztül nem értékesíthetnek, elkallódik az a sok vagyon, melyet otthon nem művelhetvén, elpusztul, kevesebb lesz, megsemmisül. S mégis. A törvény, törvény. Annak erejét semmi sem gyöngítheti. Mi sem azért szólalunk fel, mintha a törvénynek ellenében akarnók biztosítani azokat, kiket a természet egészséggel, erővel ruházott fel, de akik épen e szerencséből kifolyólag találják meg szerencsétlenségüket, a három esztendei katonai szolgálatot. Sokat, igen sokat beszéltek s Írtak már erről a témáról s fognak is még beszélni s Írni a jövőben is. Mert hiába, amig a nemzetek állig fegyverben állanak, amig a nemzetközi kérdésekben nem választott bíróságok, hanem az erő, az ököl adja meg az igazságot, mindaddig mi sem álmodhatunk arról az ideális korszakról, amikor általános lefegyverzés következtében megszűnik annak a sok munkabíró férfiúnak három esztendőn keresztül való erőpocsé- kolása, három esztendőn keresztül való semmittevése. Mert az a munka, légyen bármily megerőltető is, amely hiábavaló fáradtságot okoz, melynek gyümümölcsét sem az egyed, sem az összeség nem élvezi, az a munka hiábavaló, értéktelen s csakis eröpocsékolásnak tekinthető. Ha az általános lefegyverzés idejét előre be nem láthatjuk, ha a közeli jövőben a katonai szolgálat, a védkötelezettség megszüntetését nem is remélhetjük, de a dolgok ilyetén való megtartásán, avagy változtatásán gondolkozhatunk. Arról igen is beszélhetünk, vájjon okvetlenül szükséges az, hogy e nagy erőtömegnek okvetlenül három esztendeig kell parlagon hevernie. Vájjon nem lehet ha már a létszám leszállítást nem kérhetjük, legalább az időt megrövidíteni ? ! S ez az a pont, mely a legtöbb vita tárgyát képezte. Természetesen mindenkor a szakkörök vitatták a hosszabb idő szükségességét a polgári elem érveivel szemben. De végtére mégis megállapodásra jutottak, hogy két esztendő épen elégséges arra, hogy a legénységet teljesen kiképezzék a haditudományok minden csalafintájába, s hogy két esztendő alatt minden egyes katonát betaníthatunk arra, hogy még a kinai nyelvű komandóra is úgy forduljon, perdüljön, mint az orsó, s hogy lépéseit kivágja, hogy beléremegjen a parlag. Tehát a három esztendei szolgálatot két esztendőre redukálhatják. A polgári vélemény tehát diadalmaskodott. Igen ám, de itt megint a katonai érvek győzedelmeskednek. Ha a három esztendei szolgálatot két eszendőre szállítják le, akkor, hogy a jelenlegi létszám fentartassék szükséges, hogy az évenként sorozandók száma emeltessék. Úgy, hogy végeredményben, ha egyesek rövidebb ideig szolgálnak, a nemzeti erő épen oly arányban pocsékolódnék, mert akkor többnek kellene szolgálnia, mint mostanában. Az egyének szempontjából tehát a két éves szolgálat határozottan kedvezőbb lenne, mert egy esztendőt életéből vagyonának parlagon hevertetéséből, erejéből megtakarítana, de az egész nemzet szempontjából, a munkaerők parlagon hagyásából, teljesen mindegy lenne. Mégis mi a két esztendei szolgálat mellett állunk. Ha már okvetlenül szolgálni kell, rövidítsük meg azt az időt, amelyben ha fegyelmet, rendet s egészséget el is sajátítanak s nyernek, mégis végeredményben teljesen ingyen töltenek el fiaink. A két esztendős szolgálat már sok államban vezetődött be s egyetlen ország harcképességén sem ejtett csorbát. Az uj reformok legelsője úgy is e téren fog mozogni s rövid idő múlva még a katonai népdalokat is meg kell változtatni s a három esztendő helyébe a két esztendő teendő. Isten adja, hogy e hathatós reform mielőbb, mindnyájunk élénk örömére a megvalósulás stádiumába lépjen! Minta-szüret 1909. évi október hó II én Szinérváralján, az állami szölőtelepen. A földmivelésügyi m. kir. Miniszter ur 65490—Vili—2. számú magas rendeletével mintaszüret tartását rendelte el avégből, hogy a legjobb szüretelési eszközök (szölőzuzók, bogyósók, prések) valamint azok helyes kezelése megismertessék. A szőlősgazdák jól felfogott érdeke nemcsak tudomást szerezni a mintaszüretről, de el is jönni oda. Csakis akkor lehet sikeres a költséges áldozat, ha gazdáink minél jobban igyekeznek az adott alkalmat saját javukra kihasználni. Szőlőültetvényeink jövedelme csak akkor lehet egyenletes és általános, ha a jelenlegi sok fajtaság helyett egy-kót a leggazdaságosabbat választjuk ki. Az erőltetett termelés elgyengíti, megöli a tőkét, gazdájának pedig folytonos gyötrelem jut, mert számításának alapja nincsen, jövedelme ingatag, midőn a tőke termőképes, ott van a pótlással járó folytonos harcz. Jöjjenek minél többen, állapodjunk meg milyen fajtát termeljünk, itt az alkalom látni is a tőkét fajtisztán telepítve, mert higyjék el nekem, ha nem akarnak a gazdák lépést tartani a haladással, jön egy nemzedék, mely kiveszi a szőlőművelést a jelenlegi szőlőműveléstől meg- csömörlött birtokos kezéből. Maga a szüret már reggel kezdetét veszi s tart szakadatlanul este alkonyaiig, illetve a leszedett anyag feldolgozásáig, a kir. szőlőszeti és borászati felügyelő jelentése és vezetése mellett. A szüret a nap bármely részében megtekinthető, de a rend fentartása végett a felügyelő a vonatok beérkezése után délelőtt 9 órától déli 11 óráig fogja az oktatási részt megtartani s ez időre kéri a tömegesebb megjelenést Jablonsxky György kir. szőlőszeti ős borászati felügyelő. A „8Z1NÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Mese. Látod-e édes kis feleségem, mint esik oda- künn a hó? Hogy szállingózik egyik pehely a másik után ? Hallod, mint csikorog a járó-kelők lábai alatt ? Milyen hideg van ott kün s idebent, — kis fészkünkben — milyen vidáman pattog a tűz a kandallóban. Bevilágítja fénye a szobát s milyen barátságos ez a félhomály. Jer, édes feleségem, ülj az ölembe ; fonj át két karoddal, hajtsd le drága fejecskédet vál- laimra s én azután majd mesélek neked szépet, s te hallgasd meg csendesen, türelmesen . .. így. Látod, mily jól esik nekem ez. És most hallgasd meg az én mesémet. * * * Akkor is épen úgy esett a hó, mint most. A járó-kelő emberek, akik kénytelenek voltak a csikorgó hidegben járni, jól beburkolva siettek dolgaikat végezni, hogy azután az otthön barátságos, meleg szobájában keressenek maguknak kárpótlást. A magas paloták kivilágított ablakai csaknem gúnyosan tekintettek az éj sötétjébe s az alant járó szegény sorsú emberek irigy pillantásait vonták magukra. Milyen boldogok lehetnek azok odabent, akik a vidáman pattogó tűznél nem érzik a szegénység átkát; nem tudják, mi a nélkülözés, mi a fáradtság? Nem tudják, mint kell a szegény embernek garast garasra rakosgatva takarékoskodni, hogy a fényüzési czikket, a jó meleg szobát megszerezhessék maguknak. Amott, annak a magas ház negyedik emeletének egyik szobácskájábán halvány gyertya- ] fény pislogása látszik. Messziről úgy néz ki, mintha egy parányi, alig-alig látszó csillag volna az ég alján. Ha benézünk az ablakon, egy sápadt, ifjú embert látunk a halvány gyertyafény mellett tanulni. Olyan mélyen el van merülve tanulmányaiba, hogy észre sem veszi, milyen hideg van a szobában; mint rak a külső hideg jégcsapokat az ablaküvegre, szeszélye különféle, szebbnél- szebb virágokkal disziti fel azt. Ö csak tanul tovább, mig a mindinkább halványuló gyerlyavilág figyelmezteti, hogy abba kell hagynia tanulását, mert mindjárt kialszik a gyertya. Nagyot sóhajt. Leteszi a könyvet és gondolkodva néz maga elé. Akkor jut eszébe, hogy ma még nem is evett. Pedig a gyomor nagy ur, nem tűri, hogy meg ne kapja a magáét, mert különben megtagadja az engedelmességet. Igen, enni kellene, de miből? Minden zsebét kiforgatja — nincsen egy garasa sem. Végig tekint a szobácska szerény bútorzatán és szánó mosoly vonul ajkaira. Hiszen a szobácska még talán szegényebb, mint ő maga. Rdth Bankház i BUDAPEST. > Bank-központunk : VI., Váci-körut 45. Bankpalota. Telefon : 92—25 (Interurban) Díjtalanul nyújtunk bárkinak szakszerű felvilágosítást. Válaszbélyeg ■ mindenkor melléklendő. ■ ír FOLYÓSÍTUNK: ^ Törlesztési kölcsönöket földbirtokokra és bérházakra 10—75 éves törlesztésre 3°/o—378%—4%—4’/2#|«-os kamatra készpénzben. Jelzálog: kölcsönöket Il-od és 111-ad helyi betáblázásra 5—15 évre ö“/»-al, esetleg 6'|i*|«-al. Személy- és tárcaváltóhitelt iparosok és kereskedők részére, valamint minden hitelképes egyénnek 2‘|*—10 évi időtartamra. Tisztviselői kölcsönöket állam, törvényhatósági, községi ^tisztviselőknek és katonatiszteknek fizetési előjegyzésre kezes és , életbiztosítás nélkül. Ugyanezek nyugdijaira is. Értékpapírokra, vidéki pénzintézetek és vállalatok részvényeire értékük 95%-áig kölcsönt nyújtunk az Osztrák-Magyar Bank kamatlába mellett. Tőzsdemegbizásokat a budapesti és külföldi tőzsdékben lelkiismeretesen és pontosan teljesítünk mindenkori eredménynyel; az árfolyamokat naponta díjtalanul közöljük. Konvertálunk bármely belföldi pénzintézet által nyújtott jelzálogos , törlesztése»-, személyi- és váltókölcsönt. — Mindennemű bel- és külföldi értékpapírt napi árfolyamon veszünk és eladunk. Pénzügyi szakba vágó minden reális ügyletet a legnagyobb pénzcsoportoknál levő összeköttetéseinknél fogva legelőnyösebben bonyolítjuk le. Bankházunk képviseletére megbízható egyéneket felveszünk,
