Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-09-07 / 35. szám

(2) 35. szám.

SZINÉR VÁRAL A

1909. Szeptember 6.

vezetett s megrajzolta az utat, mely abból kivezet.

Az ütköző pont minden esetre s Földes szerint is a bank-kérdés. Ö az önálló magyar jegybanknak a hive, melynek létesítését kitolni nem szabad, mert az, az ország előnyére minden megrázkódtatás nélkül, már most lehetséges. Természetes, hogy a királyt meg kell győzni arról, hogy két bank jobban tudja fejleszteni üzemét s inkább képes kielégíteni a hitelszükségleteket mint egy, nemcsak azért, mert mind a kettőnek megvolna a maga köre, hanem azért is, mert a bizalom a megosztás által növekednék.

A választói jog tekintetében kénytelenek vagyunk elfogadni a Korona álláspontját, t. i. be kell hoznunk az általános titkos választást. Ha a király ezt jónak látja, a nép képviselői, kik jogot akarnak a népnek, a választói jog ki- terjesztése elől nem zárkózhatnak el. Ha azonban bárki is meggyőzi Földest arról, hogy a pluralitás a magyar nemzet megerősítésére vezet, ezt fogadja el.

Kifejezést adott képviselőnk annak is, hogy a függetlenségi párt tagjai között épen úgy, mint a párt és vezére között az egyetértés zavartalan. Minthogy pedig a függetlenségi párt ez idő szerint a képviselet többségét képézi, a felelősség elvénél fogva is szükséges, hogy a kormányzat vezetésével a függetlenségi párt férfiai bízassanak meg.

A függetlenségi elvek mellett kitartásra buzdította a híveket s kérte, hogy az ország javára irányuló küzdelmében Szinérváralja választó polgárai is támogassák őt.

A beszéd végeztével Losonczy Gyula biztosította képviselőnket Szinérváralja oly mérvű támogatásáról, hogy az ország függetlenségének biztosítására irányuló minden küzdelmében oldala mellett lesz Szinérváralja választó közönsége.

Az ebéd után Földes ismét látogatásokat tett, csütörtökön pedig mint Szentiványi Gyula vendége Bikszád fürdőre utazott.

Mindezekhez a magunk részéről bátrak vagyunk hozzá fűzni azon kérelmünket, hogy Szinérváralja speciális érdekeit is szíveskedjék szeretett képviselőnk — országos gondja között — egy kis figyelemre méltatni. A bírósági épület, a polgári és elemi iskola ügye évek óta stagnál. Erre is méltóztassék üres idejében gondolni. A választást mindig Szinérváralja dönti el, de a választás Szinérváraljának még eddig egy fikarcnyit sem hozott soha.

Nyúlós borok kezelése.*

Ha a penészes és rothadt szőlőből nyert bort különösebb kezelésben nem részesítjük, vagy

* Többen azt állítják, hogy boraink hosszabb eltartásra nem alkalmasak, mert idők folyamán megnyuló- sodnak. Mi ebben az állításban keveset hiszünk, de ha igy volna is, egyik jeles pincegazdánk cikke minden esetre szakértő erővel szól a tárgyhoz, vagyis a nyúlós bor gyógyításához.

után kifutottam vele a füzesbe, ahol Pityóval találkoztam. Sugárzó arczczal kérkedtem a kincsemmel. Pityó mellém kuporodott és szorosan egymáshoz bújva nézegettük a könyv színes képeit, amelyekhez rövid magyarázatot fűztem. Egészen kipirult az arcza és a sötét szeme csillogott. Mikor a könyvet becsuktam és fölemelkedtem, irigy sóvárgással pillantott rám.

— Szép könyv, mi? — kérdeztem boldog büszkeséggel.

— Gyönyörű — válaszolt egyszerűen Pityó, de a szemében kigyulladt a lelkesedés lüze. Azután gyöngéd szeretettel, mint anya a gyermekén, végigsimitott kis barna kezével a könyvemen, kis idő múlva pedig könyörögve szólt:

— Add nekem, Vili!

Ez a kérés annyira meglepett, hogy első pillanatra torkomon akadt a szó.

— Mit? Ezt a könyvet . . . Robinson disz- kiadását, hogy én neked adjam ? kérdeztem a kérés merészségétől düledezve . . . Megbolondultál Pityó ?

— Neked adom érte a parittyámat, amelyért a minap olyan nagyon könyörögtél.

— Hogy beverjem vele az ablakomat és jó verést kapjak érte az apámtól?

— Add nekem a könyvet, — makacskodott Pityó — elviheted helyette a gitáromat.

Elszédültem a boldogságtól. Volt szebbnél- szebb, értékesebb játékom, még vasutam is, amely körben szaladt, ha befűtötték; de mi volt mindez a Pityó gitárjához? Néha kilopta a füzesbe, halkan pengette s hazája legszebb, leglágyabb mea különben egészséges szőlőből nyert bor nem erjedt jól ki: borunk rendesen megnyulósodik.

Ezen különben gyakran előforduló bőrbetegség gyógyítható, az ilyen bor ihatóvá tehető a következő eljárás alkalmazásával:

A nyúlós borra hektoliterenként veszünk Vj kg. spanyolföldet s azt 1/2 napig tiszta, hideg vízben áztatjuk. Félnapi áztatás után a vizet leöntjük róla s az igy megtisztított spanyolföldet borral jól összevágjuk. Ez összevágás úgy történik, hogy a spanyolföldet betesszük egy dézsába, bort öntünk rá s egy kis kézi nyirfaseprüvel úgy verjük, mint asszonyaink szokták a tojásfehérjét csuporban habbá verni. Ha már ezzel a bor összevegyült, leöntjük egy másik dézsába, melybe előzőleg 5—6 liter bort öntöttünk. Ekkor újra összevágjuk e II. dézsába öntött 5—6 liter borral. E második összevágás úgy történik, hogy a spanyolföldes bort 10-szer, 20 szór jó magasra emelve öntjük egyik dézsából a másikba. Ha ez megtör térit, beöntjük a nyúlós bort tartalmazó hordóba s jól összekeverjük vele. Kis hordóban ez utóbbi összekeverés céljából az előzőleg bedugott hordót úgy mozgatjuk, mint mikor a hordót mossák. Nagyobb hordóban az összekeverést úgy eszközöljük, hogy az akován bedugunk egy lopót vagy gummicsövet s befuvás utján segítjük elő az összekeverést, ügy is lehet az összekeverést eszközölni, hogy a hordót a spanyolföldes bor beöntése után csapra ütjük, néhány dézsa bort kiengedünk és azt felül ismét visszaöntjük. Ezen eljárást addig folytatjuk, mig a nyúlós bor a spanyolföldessel összevegyült. Ezután a hordót bedugjuk s 3—4 hétig állni hagyjuk. Gondunk legyen azonban reá, hogy a hordó színig legyen megtöltve. E 3—4 hét alatt borunk megtisztul, amiről lopó segítségével meggyőződhetünk.

Ha a tisztulás megtörtént, a bort lefejtjük és a hordó alján levő nyúlós anyagokat kiöntjük. Ha borunk nagyon nyúlós volt, akkor csersavval és zselatinnal is meg kell azt derítenünk, tisztítanunk.

A csersavval úgy derítünk, hogy kimérjük a szükséges mennyiségű csersavat (1 hliterre 8 gr.) és azt borral összevágjuk úgy a nyirfaseprüvel, mint egyik dézsából a másikba való átön- téssel és akkor öntjük be a hordóba. Ezután kimérjük a szükséges zselatint, azt kézzel darabokra törjük s vízzel felfőzzük. E felfőzés úgy történik, hogy veszünk egy nagyobb fazekat, melybe vizet öntünk, tűz fölé tesszük s e fazékba helyezett nehány darab fára tesszük azt a kisebb, uj, mázas fazekat, melybe kevés vízzel együtt a zselatin van. Főzés közben a zselatint folyton keverjük. Ha a zselatin a vízzel jól elvegyült, borral összevágjuk és leöntjük a nyúlós bort tartalmazó hordóba.

ügy a csersavas, mint a zselatinos bor beöntése után ezen anyagokat a nyúlós borral, lopó vagy gummicső alkalmazásával, vagy mint már említettem, a hordó hengerelésével, esetleg a hordó csapraverésével jól összekeverjük. E derítő anyagok beöntése és összekeverése után,

lódiáit dalolta melléje. Azután ölébe fektette hangszerét és csodálatos színes meséket regélt napsugaras, narancsillatos hazájáról és azokról a városokról, amelyeket dalolva és lantot pengetve szüleivel bebarangolt. Még a lélekzetemet is visszafojtottam ilyenkor, úgy hallgattam Pityó szavát. Szép Ígéretek fejében sem akart eddig kincsétől, az egyetlen apai örökségtől megválni . . . Még egy héttel ezelőtt, nem, még tegnap is odaadtam volna érte az üdvösségem is; de most, hogy önként felajánlotta, leszállította az értékét, mig az a könyvemet óriási módon emelte.

— Kell is nekem a te gitárod, — vetettem oda fitymálóan, ez a könyv tiz olyat is megér.

Pityó egy perezre elcsöndesedett, de vágyakozó tekintetét nem vette le a könyvemről. Kis idő múlva újra könyörgésre fogta a szót:

— Add legalább kölcsön, édes jó Vilikém, hallod ?

— Hogy is ne, hogy piszkos kezeddel be- maszatold ?

Ez az argumentum hatott, Pityó nem zaklatott tovább, hanem még egyszer rám vetette sötét szemét, amelyből a lelke esdekelt felém, azután sarkon fordulva gyorsan elszaladt. Valószínűleg szégyelte, hogy kövér könnyek peregtek le arczán.

*

Két napig nem láttam Pityót, helyette Er- zsók asszony cselédje hozta a reggeli süteményt. Tudakozódtam kis pajtásomról:

— Valami nyavalyája van a szegénynek, mert se nem eszik, se nem iszik, csak didereg

8—10 óra múlva a hordót színig öntjük, bedugjuk s a kisebb hordót 10—14, a nagyobb hordót 15—20 napig állani hagyjuk, mely idő alatt a nyulósodást okozó anyagok a hordó fenekére gyűlnek. A leülepedés után a bort, a hordó mozgatása nélkül, lefejtjük.

Ha borunk a hiányos erjedéstől nyulósodolt meg, akkor gondoskodjunk arról, hogy a fenti eljárással meggyógyított bort kierjesszük.

Irinyi Sándor.

A városok és a gyermekvédelem.

— Egy életrevaló idea. —

Az elhagyott gyermekek fele törvénytelen ; a törvénytelen gyermekek legnagyobb része pedig a városokból származik, melyekben a születések a város nagysága arányában progresszive nagyobb százalékban törvénytelenek: 15—50°/o-ig.

Nemcsak erkölcsi, hanem közgazdasági szempontból is nagyjelentőségű dolog a törvénytelen gyermekek sorsáról való gondoskodás, mert a 7—15 éves elhagyott gyermekek gondozási költségei a városok költségvetését terhelvén, azok évről-évre növekednek, ami jó is, mert az elhagyott gyermekek gondozása által nemcsak a bűnesetek apadása idéztetik elő, hanem az életnek megmentett apróságokból idővel a cseléd- és munkáshiány is csökkenni fog.

Mindamellett a törvénytelen gyermekek után származó költségek ellen védekezniük kell a városoknak.

Egy gyermekgyilkossági ügyben törvény- széki tárgyaláson voltam a napokban és feltűnt nekem a tárgyalás során az, hogy két bűnös (anya és apa) közül a törvény csak az anyát vádolja, az apáról szó sem esett. Az anya fél évig ült vizsgálati fogságban és bizonyítékok elégtelensége miatt felmentetett az egész közönség és a bírói személyzet meghatottsága közt, mert éreztük, hogy az egyik (a nő) már eléggé megszenvedett, mig a másik (a férfi, az apa) nem is vádoltatott, jóllehet az erkölcsi felelősség az esetleges bűn miatt (a gyermek vízbe dobatott) őt is terhelte s azért még vagyonjogi büntetést sem szenvedett.

Nézetem az, hogy a törvénytelen gyermek apját a bíróság hivatalból tartoznék keresni, minden esetben bírói ítéletet hozni, mely a kipuhatolt apát nem a gyermek 7 éves koráig, hanem 15 éves koráig kötelezné az eltartási költségek fedezésére és ezen költséget nem az anyának, hanem a gyermekmenhelynek tartozzék fizetni és pedig az esetben is, ha a gyerés úgy gubbaszkodik a napsütésben, mint a beteg tyuk, — magyarázta a kis cseléd.

A harmadik napon ismét megjelent Pityó. Már messziről láttam kis púpos alakját. Mintha valami ördög csiklandozott volna, felugrottam, kezembe kaptam a Robinsonomat és odaterpeszkedtem vele a nyitott ablak mellé. A kis nyomorult elhalványodott, azután elvörösödött, amint könyvemmel meglátott, ügy tettem, mintha észre sem vettem volna és színlelt érdeklődéssel lapoztam benne. így ment ez vagy egy hétig: Pityó mindennap sovárgó szemmel őgyelgett az ablakom alatt, én pedig kegyetlenül kérkedtem előtte kincsemmel. Egyszer-kétszer még könyör- gött érte, aztán nem szólt többet, csak a szemével simogatta. Ez a forró vágyakozás és néma bámulat nekem nagyon jól esett és a könyvet szememben igen, igen becsessé tette. Most a világért sem váltam volna meg tőle egy percre sem. A mesebeli sárkány nem őrizhette jobban királykisasszonyát, mint én a Robinson diszkiadását. Egyszer azonban mégis eltűnt.

Szüleimmel a szomszéd városban voltam rokonokat látogatni; amikor ismét haza kerültem, észre vettem, hogy a könyvem hiányzik. Rögtön Pityót gyanúsítottam. Elszaladtam Erzsók asszony portájára, éktelen lármát csaptam:

— Te tolvaj, elloptad a könyvemet! — kiáltottam Pityóra.

Az a határozottság, amelylyel rátámadtam, annyira megdöbbentette, hogy nem is védekezett, hanem tüstént megvallott mindent:

— Édes jó Vilikém, ne haragudj. Isten bi-