Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-01-26 / 4. szám

Szinérváralja, 1909.

Január 26. — 4. szám.

Hatodik évfolyam.

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona, j Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. [ Nyilllér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN.

Felelős szerkesztő :

FÁBIÁN ISTVÁN.

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztik ségéhez Szinérváraljára küldendők.

= Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. =

Téli kereset a földmivelő népnek.

Meglepő soroltál olvasunk a fővárosi lapokban, hogy immár százezerre lehet tenni azoknak a gazdasági munkásoknak számát, akik valamelyes háziiparral foglalkoznak, hogy egy-egy munkáscsaládnak a háziiparral való foglalkozás egy- egy télen százötven korona keresetet biztosit, hogy immár az országban van 68 háziipar termelő és értékesiló szövetkezet s ezek sorában például a lápéi szövekezet hatvanháromezer korona keresetet osztott ki a múlt évben tagjai között.

Hát biz ezek örvendetes adatok. Darányi szociális irányú népjóléti kezdése kezdi levetni a gyermekcipőket. Ma már milliókra megy a népnek ezen a réven való keresete és amit egy percre sem szabad felednünk: éppen télen keresi meg ezeket a milliókat a nép, mikor egyébként a mezőgazdasági munka szünetel s ezzel eddigelé a kereset alkalma is.

Pedig eléggé bátortalanul indult a dolog 1898-ban, tiz év előtt. Akkor mindössze három háziipari kurzus volt az országban első és zsenge kísérletül, már a következő évben 11 s hol vagyunk ma.

Már a múlt esztendőben negyvenkilenc vármegye területére csapott ki a háziipari akció, 379 községben 391 kurzussal, ezen 11,490 kisgazda és munkás sajátitván el a háziiparnak azt az ágát,

amely a helyi viszonyok, a nyersanyag megszerzése nyomán kedvezőbbnek mutatkozott. Már az akció elején féltékeny j gonddal volt azon Darányi földmivelés- iigyi miniszter, hogy a gazdasági háziipar népipari jellegét, mezőgazdasághoz való atyatiságát és a tömegáruk termelésére való berendezését megőrizze. Hogy a mezőgazdasági háziipar az legyen és az j is maradjon, aminek szánták: gazdasági j háziiparnak. Tanulják meg a magyar ! gazdasági háziiparosok a faragást, a j kosárfonást, a seprő- és kefekökötést, a | gvékénv és csuhéfonást és nádszövés L s I ezekben a háziiparokban termeljék azt, j amire a mezőgazdaságban nagy tömegre i van szüksége. Például kössenek minél több kosarat, hiszen szőlőkosárban is | galiciai importra van szükségünk és még most is millió darab jön be évenként ebből a cikkből is hozzánk, holott ma már itthon is millió darabra valót termelnek. De hiszen, ha bármely arányokban is terjed a háziipac, túltermeléstől ne féljünk, mert az intenzív mezőgazdazdál- kodás — ami felé kétségtelenül haladunk — egész seregét kivánja a háziipari készítményeknek. Például a baromfitenyésztés következtében nagy számban szükségünk van baromüszáilitó ketrecekre és kosarakra. A gyümölcstermeléssel az export növekedése igen sok téli munka- alkalmat teremt. Ne féljünk tehát attól, hogy amit a háziiparosok készítenek,

annak nem lesz piaca, különösen, ha — mint amelyre való törekvés komoly jeleit látjuk — a háziipar térfoglalásával az értékesítés szervezésére is megfelelő gondot fordítunk.

Egy érdekes tünete a korszellemnek, mikor azt is olvassuk, hogy a katonaságot bevonták a háziipari akcióba. Ez uj! Ez érdekes. Szinte kiváncsiak lennénk a valójában látni, mikor a szépen feszülő császári nadrágra rákerül a munkáskötő s ahol a bakamiatvánk pörgött, ott most a munkás előmester tanitja bakáékat, hogy készül a szatyor, a papucs meg a .favilla. Valami húsz ilyen kaszárnya-tanfolyam van. Katonai regulával s itt e téren ez a regula fényes sikereket ért el már is.

Mindezeket összegezve, azt a bölcs uj szentenciát kell elmondani erre az egész becsületes szándékra, hogy az emberiségnek az a legnagyobb jóltevője, aki minél több munkát tud a népek millióinak adni. A munka a legfőbb jó a világon. És a téli háziipar kérdését fejtegetve, valóban nem szabad elfelednünk a kérdés ethikai jelentőségét. A munkában eltöltött életen ritkán vesz erőt a tunya, a nem boldoguló, a szerencsétlen ember szokott keserűsége. Amint ahol izmos háziipar kezdetett, kevesebb a korcsmázó, lézengő nép és nem tudnak a híveket horgászó vándorszónokok zavaros tanaikra híveket fogni.

A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA.

Kopott lelkek.

Irta: Szendéué Dárday Olga.

Elegáns, raffinált ízléssel, de nem gazdagon berendezett női szalon. Murayné (32 éves, de legfeljebb 24 évesnek látszik. Érdekes, keskeny, halvány arc. Változó kifejezésü nagy zöld szemek, Rövid, egyenes orr. Határozott metszésű, puha, piros száj. Lazan feltüzött hullámos barna haj, rozsdavörös reflexekkel. Nyúlánk, hajlékony termet, bizar, mandulazöld posztóruhában. Mély althang. Kissé ideges mozdulatok.) Szaláncy. (35 éves. Igen elegáns szőke és jelentéktelen. Azon egyének közzül való, kiket mindenki megszeret, de soha senki beléjük nem szeret. Kinos arckifejezésekkel nézegeti gondosan manicurözött kezeit. Végre felveti jóságos szürke szemeit Mu- raynéra.)

Szalánczy: Nagyságos Asszonyonm, látom az arcáról, hogy már régen kitalálta, hogy nem azért jöttem ezen szokatlan órában, hogy a tegnapi premierről referáljak, vagy elmeséljem, hol vacsoráinak többen, a Hungáriában, vagy Gentry - ben. Igen fontos, hm .... kényes megbízatásban jöttem.

Murayné (alig észrevehető, gúnyosan, jóakaró mosolylyal:) Ah, oh, valóban. Hát csak rajta!

Szalánczy (habozva:) Zsadányi Zénó nagybátyja meghalt!

Murayné (fagyosan:) Isten nyugasztalja.

Szalánczy: Vagyonát Zénóra hagyta.

Murayné (kis redővel a homlokán): Reáfért.

Szalánczy (meglepetve nézi Muraynét. Kis szünet után): Asszonyom nem hiszem, hogy ne tudná, miszerint Zsadányi a legjobb és legőszintébb barátom, kinek nincsenek előttem titkai. Tehát arról is van tudomásom, ami szivének legnagyobb öröme s egyszersmind a legnagyobb bánata.

Murayné (idegesen dobol a karosszék könyöklőjén) : És az . . .

Szalánczy (melegen) : Hogy önök szeretik egymást!

Murayné (ajkába harap s hosszasan gondolkodva néz maga elé. Hirtelen felkapja fejét): Látom már, hogy valami igazán komoly mondani valója van. Elengedem a bevezetést. Rukkoljon ki vele egyenesen.

Szalánczy (sértódve): Amint kivánja. Tehát mondtam már, hogy Zenó nagybátyja meghalt s egész vagyonát unokaöcscsére hagyta. Sajnos mindketten tudjuk, Zenó nagyúri módon élt s igen sok adóssága van. Ha tehát azokat kiegyenlíti, nem marad neki több, mint körülbelül negyvenezer forintnyi tőke.

Murayné: Ez Zsadányinak épp egy évre

elég.

Szalánczy (nekimelegedve): Igaza van. Csakhogy Zenó uj életet kíván kezdeni. Megunta ezt a léha életet. Észak-Amerikába van egy régi barátja, aki szintén könnyelmű élet után vagyona roncsaival odamenekült s most mint farmer marhatenyésztéssel szép vagyont szerzett. Ezen régi barátja már régóta buzdítja, hogy kövesse példáját. Zenó reméli, hogy ha megmaradt tőkéjét befekteti egy farmba, és szorgalmasan dolgozik,

úgy igen gondtalan életet biztosit úgy magának, mint társnőjének.

Murayné (meglepetéssel fölpillant): Társnőjének ?

Szalánczy (érzéssel): Igen asszonyom társnőjének. Zsadányi egész jövőjét az ön kézibe helyezi, ön elvált asszony százszor mondta, hogy unja életét, mely volt férje pazarlása miatt már nem is egészen gondmentes. Határozzon: Ha rászánja magát, hogy elkíséri Zenót s megosztja vele az uj élet örömeit és keserveit, úgy ő még ma felel barátjának, elintézi ügyeit s mint egy uj, egy boldog ember fordít hátat régi életének s a régi világnak.

Éugom bízott meg, hogy ezt önnek elmondjam, nehogy önkéntelenül is befolyásolja határozatát. Hogy szabadon válaszolhasson.

Murayné (hallgat, Arcza lágy, mélázó kifejezést ölt. Ajkain szomorú mosoly játszik. Hirtelen hangos, dallamos, szűnni nem akaró kacagásba tór ki): Zsadányi mint farmer. Pompás! Mi lyen nagyszerűen nézné az ő nyúlánk diplomata alakja a nyersvászon-zekében. Blazirt, szőke arcával a gyűrött búr kalap alatt. Vékony lábszárain a goromba sáros csizmákkal. Igazán érdemes volna elmenni ezért a látványosságért I

Szalánczy (megbotránkozva): ön nevet ? Ez az ön válasza, midőn egy férfi egész életét, sorsát, szerelmét az ön lábai elé teszi ?

Murayné (lassanként megkomolyodva) : Maga nagy bébé! Megbotránkozik a nevetésemen, pedig ez az egyetlen válasz, melyet erre a kalandos propozicióra adhatok. Szegény Zsadányi, farmernek akar menni. Egy olyan ember, ki, ha nem kaphatja meg a szokott illatsze-