Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-07-20 / 28. szám
Szinérváralja, 1909. Julius 20. — 28. szám. Hatodik évfolyam. I TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési Arak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona, ;j Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér, jj Nyilttér soronkinl íO fillér. M E <; J E L K NIK MI N I) E \ K E I> D E N. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon köziünk. = Életbe lép a kivándorlási törvény. Mi voltunk azok, a kik ismételten sürgettük a kivándorlási törvén}7 sürgős életbe lépését, mert azt tartottuk, a mit a belügyminiszter a most kiadott életbeléptetési rendeletben mond, hogy a »nemzeti, gazdasági, jogi és érkötési szempontok elengedhetetlen kötelességünkké tették, hogy a kivándorlásra az eddiginél szigorúbb rendeletet léptessünk életbe, éppen azért örvendünk annak, hogy a kivándorlási törvény folyó évi szeptember hó elsején életbe lép" Az életbeléptetési rendelet most érkezett le városunk elöljáróságához és hat fejezetből áll. Legfontosabb része a rendeletnek az ötödik fejezet, mely azt a fontos társadalmi szervet ismerteti, a mely hivatva lesz társadalmi utón hazánk legvérzőbb sebét, a kivándorlást enyhíteni. Ez a társadalmi szerv a ki- vándorlási tanács, a mely megalakul központilag és a vidéken i^> s mindenütt a helyzethez illő, a kérdés egész egyetemét átölelő programot állapit meg, a helyi körülmények szerint, amely a ránk zudult uj szociális veszedelmet talán elháríthatja rólunk, azt a veszedelmet, melyet görnyedve érez gazdag és szegény: a nemzeti vérveszteség következtében beálló gazdasági termelés drága, elviselhetetlen voltát. Azt hisszük azonban, hogy a hatóságnak a kivándorlás enyhítésére irányuló munkáját csak az esetben kísérheti teljes siker, ha a társadalom nagy érdeklődéssel log az uj feladathoz járulni és sikerére széles körben közremunkál- kodni. Abban a jóleső hitben vagyunk, hogy éppen a társadalomnak a munka vonalába való állítása, — ha ugyan a társadalom kellő módon fel ismeri azt a szinte hazamentő célt, amely munkára hívja, — segit majd megorvosolni a nemzeti veszedelmet. Egy dolog mindenesetre vigasztaló. Amerika tiltó táblákat állít föl oda azokra a helyekre, a honnan a beözönlés állandó. Parallel Európának a kivándorlást nehezítő intézkedéseket tesz a bevándorlás meggátolására, ügy tetszik nekünk, hogy Amerika ide-oda hasonlít egy olyan budapesti villanyos kocsihoz, melyre a kalauz leakasztani készül a »Megtelt« táblát. Hogy ez igy van, idézzük az amerikai „Szabadság“ című lap feltűnő helyen közölt következő sorait: Már több Ízben hírül hoztuk, hogy mióta Villamos az ur Ellis Island szigetén, a kivándorlók iránt nincsenek elnézéssel és ha azok nem feleinek meg a törvény követelményeinek, visszaküldik őket régi hazájukba. Sohasem figyelmeztettük honfitársainkat komolyabban, mint figyelmeztetjük most, hogy lehető legjobban megfontolják, mielőtt útra kelnek a Egyesült Államokba. Szól pedig ezen figyelmeztetésünk nemcsak azoknak, kik önként, saját akaratukból indulnak el hazulról, hanem azoknak is, kik az Egyesült Államokban élve, vagy itt megtelepedve, hozzátartozóikat hozatják ki. Bármilyen testi fogyatkozással bírjon valaki, ha például vak, sánta, béna, púpos, — szenvedjen sérvben vagy valamely más betegségben — a bevándorlási hatóság kérlelhetetlenül visszaküldi. De kizárja és visszaküldi azon esetben is, ha nincsen anyagiakkal kellőleg ellátva. Példa erre két erős, fiatal, munkabíró honfitársunk, kikről legutóbb lapunkban említést teltünk és kiket a hatóság a szükséges továbbutazási költség hiányában kizárt. Egyébként, mi már hetek óla utalunk ez ekként megváltozott viszonyokra és az ezzel kapcsolatos, mindinkább sűrűbben előforduló reportálásokra. Azok tehát, kik jóindulatú tanácsunkat nem szívlelik meg és könnyelműen útra kelve, ideérkezésük alkalmával bajoknak és kellemetlenségeknek vannak kitéve, önmaguknak tulajdonítsák az ily káros következményeket. Ebből a kis szemelvénvből és abból a körülményből, hogy a kivándorlók szigetén, Ellis Island nevű vesztegzárban ez idő szerint háromezer olyan kivándorló várja sorsát, a kiket a szigorú bevándorlási biztos nem engedett partra szállani, megállapítható, hogy a kivándorlásra vonatkozó hirdetett szigorúságnak a fele se tréfa: Amerika palliativ intézkedésekkel korlátozza a kivándorlást mindaddig, mig a szenátus előtt lévő törvényjavaslat az Amerikában követelt nagyobb biztosítéki alap és 12 dolláros fejadó behozásával amúgy is lehetetlenné teszi a kivándorlást. Mondanunk sem kell, hogy, a munkaadók érdekeinek ezek a rendelkezések nem tetszetősek: az amerikai szén, — petrólenm, — hús és egyéb királyok, a kik az olcsó munkaA „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Asszonyszerelem. — Irta: Siiukó Géza. — A czigány kimerültén teszi le a vonót és álmosan űrit ki egy pohár bort. A szomszéd asztalon az üres üvegeknek egész raja áll, a pinczér pedig nagyokat ásít és a falhoz dűlve próbál egy-egy keveset szundikálni. A nagy társaságból már csak ketten vannak és egymást igyekeznek jó kedvben tulli- czitálni. Palotay Pisla mulat! Nagy szó ez a pinczérek meg a czigányok előtt 1 Ha ő hozzá kezd mulatni, az rendesen két napig szokott tartani és ember legyen, a ki vele kiállja. Kenderesi Muki még bírja, de már látszik rajta, hogy nem sokáig. Énekel ... de hangja el-el hal . . . Nagyokat ásít és nézi, merre van a kalapja, hogy megszökhessék. Egy észrevétlen pillanatban azután szépen odább áll. Mikor Palotay észreveszi, hogy egyedül van, elmosolyodik s gúnyosan tekint az előtte szundikáló, szánandó alakokra. Azután nagyot üt öklével az asztalra s hangosan felkaczag, amint az alvó czigányok ijedten felugrálnak. — No, mi lesz Ferkó, hát elfogyott a fából a nóta? Húzd, ki angyala van, nem aludni jöttem én ide! A czigány rákezdi. Ismerik már, jó fiú, jól fizet, de nem érti a tréfát. Huzni kell szakadtig! Egyszer csak a kis kontrás odasugja a prímásnak : — Ferkó le, huzszsuk csak el ást a nótát. És rákezdik lassan . . . fájón: »Árva rózsa virágzik a temetőn . . .« Hogy sir, hogy zokog a hegedű. S a barna fiuk is mintha csak éreznék, ami Palotayban dúl: húzzák szépen . . . lassan .. . fájón . . . Régen elhangzott már a dal és a czigány alszik kezében a hegedűvel. Palotay pedig két könyökéro támaszkodva bámul a levegőbe . . . Tudta a czigány, mit csinál! Most már al- hatik nyugodtan, nem fogja öt zavarni senki. Az pedig gondolkozik . . . Végig gondolja egész életét. Úgy elszorul a szive . . . s egy nehéz könycsepp lopózik a szemébe. Látja azt a kedves, gyöngéd leánykát, a kit úgy szeretett s a ki őt oly nagyon szerette! Büszkesége volt az egész városnak I Volt akárhány udvarlója, kik gazdagabbak, délczegebbek voltak nálánál és mégis őt választotta! Rajongó, fiatal, ártatlan lelkének egész hevével szerette! Végig vonul lelke előtt jegyességének minden öröme! Hogy irigyelték tőle azt az angyalt. S mikor a templomból, mint feleségét hozta, az aggódó szülők hogy a lelkére kötötték egyetlen gyermekük- boldogságát! Eszébe jut, hogy öreg, édes anyja reszkető kezeit fejére tette s mosolyogva szeme közé nézett s azután igy szólt hozzá: — Légy boldog, édes fiam! De becsüld meg feleségedet, mert édes anyád áldása csak akkor fog kisérni, ha feleségednek hü, jó férje leszel. Elvonulnak lelki szemei előtt házaséletének minden gyönyörei. A mézes hetek! ... Az a gyermekasszony mennyi kedvességgel, mennyi szeretettel tudta elhalmozni. Mennyi gondossággal vette őt körül. Azután, mikor az első év végén megjött a rózsás arczu kis baba, a kis Malvinka, milyen boldogok voltak! A gyermekasszony milyen hűséges, gondos anya volt. Hogy őrizte kis babáját! Mikor a kis Malvinka beteg lett, hány éjszakát töltött a kis bölcső mellett álmatlanul ) Nem mert lefeküdni, mert félt, hogy a halál meglopja. (Folytatjuk.)
