Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-01-05 / 1. szám
1. szám. (2) 1909. január 5. _____________________________SZINÉRVÁR ALJ A kia dja taníttatás végett a szülői háztól. Nem elég az anyagiak felett töprengés. Ott áll fenyegetően a súlyos kérdés: mi lesz gyermekemből erkölcsileg? A szatmárvármegyei tanítók im gondoskodnak róla, hogy ez az aggódó kérdés feleslegessé váljék. Internátust emel Szatmáron s ott szakfelügyelet alatt biztosítja a középiskolai növendékek minden irányban helyes fejlődését. így bizonyítja be, hogy nemes hivatásának teljesítése közben nemcsak a kenyér játszik szerepet, de kitör belőle a nevelő, ki a társadalom, a haza jövendő tagjainak erkölcsi és szellemi előhaladását biztosítását akarja. A Tanítók Háza kérdése tehát nem csupán tanítói ügy. Csak a ház lesz a tanítóké, de a haszon az egész társadalomé. Ha tehát, mi a Tanítók Háza érdekében akciót indítunk, nem pusztán a tanitókért, de a szülőkért is dolgozunk. Az itt leírtak általánosságban szólanak. Ha különös vonatkozást akarunk adni a dolognak, akkor első sorban Szinérváraljára gondolunk. Nem tudjuk, miért vert meg minket az Isten annyira, hogy községünknél elfelejtettebb hely talán az egész országban nincs. Földrajzi fekvésünk, intelligenciánk boldogabb helyzetet is biztosíthatna számunkra. De mi gyáván türünk mindent, még a szamárrugást is. Ebben rejlik az egész szerencsétlenség. Elég az a szomorú tény, hogy kulturális téren egyáltalán nem haladunk. Megvagyunk a mi elhanyagolt elemi iskoláink mellett s nem tudjuk, mert nem akarjuk komolyan kiszorítani még a polgári iskolát sem. Ily nyomorult helyzetben igazán örömmel kell fogadnunk nekünk, szinérváraljaiaknak a szatmárvármegyei tanitók mozgalmát. Mérsékelt dij mellett elhelyezhetjük gyermekeinket Szatmáron egy olyan intézetben, hol a gyermek minden lépését apai szeretettel párosult szigor kiséri. Ezt a nemes célú mozgalmat a legmelegebb rokonszenvvel kiséri Szatmárvármegye minden jelentős férfia. Legalább arról győződtünk meg a napokban. Az internátus építő bizottsága kiegészítve nehány érdeklődővel, e hó 2-án tisztelgett Szatmár- Németi város polgármesterénél, kit arra kért, hogy az internátus céljára ingyen telek adományozását segítse elő. Dr. Vajay Károly polgár- mester a legkedvezőbben nyilatkozott a mozgalomról s a telek adományozását kilátásba helyezte. A polgármestertől dr. Boromisza Tibor püspökhöz ment a küldöttség. A püspök erkölcsi és anyagi támogatását biztosította a Tanítók Háza részére. Délután dr. Falussy Árpád főispánt kereste fel a bizottság, ki lekötelező szívességgel fogadta a küldöttséget s egész tanügypolitikai irányt jelző válaszában a legmesszebbmenő támogatást megígérte s az ügy védnökségét elvállalta. Örvendjünk ennek mi, szinérváraljaiak és járuljunk hozzá adományainkkal a nemes cél előmozdításához. Szerkesztőségünk adományokat szívesen fogad s lapunkban nyilvánosan nyugtáz. Színház. Radó Béla színigazgató, kit egyébiránt már jól ismerünk társulatával 1908. dec. 29-én városunkba érkezett. Valahányszor egy-egy társulat érkezik hozzánk, felujul bennünk az az agodalom: vaj jón képes lesz-e a társulat hivatását sikeresen betölteni s a hozzá fűzött reményeknek a rendelkezésére álló eszközökhöz mérten eleget tenni. A lefolyt három előadásból merített megfigyeléseink alapján örömmel konstatálhaljuk, hogy a társulat úgy hivatásának, mint a közönség felcsigázott reményeinek példás igyekezettel és tehetséggel törekszik eleget tenni. Szerdán megnyitó előadásul Dormann és Tarobzon kedves zenéjü operettje került színre szép számú közönség előtt. A darab silány tartalmával nem foglalko- j zunk. A dekadens szinmüirodalom szülöttje ez ■ is. Egy pár beállított operetle figura. A máso- j dik felvonásban egy női zenekar s a varázs- ! keringő dominálják a darabot. A szereplők közül első helyen említjük meg Pécsi Mariskái, ki Franci (prímás leány) szerepét bájosan s közvetlen melegséggel kreálta. Vetési mint fejedelem pompás operetle figura volt s diskrét játéka dicséretet érdemel. Radó egész este indisporitással küzdött, szerepét azonban igen ügyesen játszotta. Jók voltak még Borsainé és Szakács. Csütörtökön nem volt előadás. Pénteken »Az ördög« került színre félház előtt. Molnár Ferenc darabja méltán foglal helyet a világirodalomban. Annyi szellem, ötlet és társadalmi probléma kápráztatja a hallgatót egy-egy felvonáson keresztül, hogy csak a művészileg megkonstruált felvonások végén kitörő tapsvihar után szabadul a suggestio hatása alól. Az est hőse természetesen Vetési volt. Az ördög nehéz szerepét nagy tanulmányra valló készséggel magyarázta. Finoman prinlirozla a szerző intentióit. S különösen az első felvonás végén, Jánossal való jelenésében, meggyőző erővel csábította bűnre a maga elhatározásával tehetetlen festőt. v t Mellette jók voltak még Radoné (Jolán) Gáspárné. (Selyem Cinka) és Vetésiné (Szemtelen Elza) szerepében. Szombaton. Ascher Leó kitűnő operettéje került színre telt ház előtt. Pécsi Mariska igen kedvesen s a tőle megszokott ügyességgel játszotta a koldusleány (Erzsi) szerepét. Trilettjei pedig beillenének egy nagyvárosi színház színpadjára is. Dicséretet érdemelnek ügyes játékukért Radó (Harinsky) Vetési (Trunki) Vetésiné (Ma- kuna) és Borsai (Stephenzon) szerepeikben. A színházlátogató közönségnek az a meggyőződése, hogy a Radó színtársulata a leküzd- hetlen akadályokhoz mérten megállja a helyét Ha jól emlékszünk, ezelőtt három évvel 7 hétig volt szórakozásunk színhelye a Korona, hol Radó társulata mulattatott bennünket. Most csak azt jegyezzük meg, hogy a rendezés a múltkorinál is jobb kezekben van Vetésinél, ki teljesen kiforrott színész. Radőnénál jobban senki sem tudja a szerepét, megjelenése is kedves, csak az a kár, hogy egy kissé siet. A mi elhanyagolt községünk lakosainak minden esetre kellemes szórakozóhelye Radó színháza, melynek padját Neumann Testvérek általánosan tisztelt cég nagy áldozatok árán állandóvá tette. HÍREK. A hátralékok beküldését és az előfizetések megújítását tisztelettel kéri a kiadóhivatal. Tisztelt olvasóinknak és kedves munkatársainknak boldog uj esztendőt kívánunk! Papválasztás. A puritán jellemű jeles prédikátor, tudós Soltész János halálával megüresedett ombódi ref. lelkészi állásra nagy szótöbbséggel Batta Miklós választatott meg. Bizottsági tagválasztás. A szamoskrassói kerületben megyebizottsági taggá Oláh Sándor, szamoskrassói ref. lelkészt választották meg. A választási elnök Sinka Lajos, törvényhatósági biz. tag volt. Halálozás. Sarkadi Nagy Zsigmond, nyomdatulajdonos, a »Nagykároly és Vidéke« kiadója az elmúlt év december havának 30-án reggel 2 órakor élete 43-ik, boldog házasságának 17-ik évében hosszas szenvedés után meghalt Nagykárolyban. Január 1-én temették el a ref. egyház szertartása szerint nagy részvét mellett. Nyugodjék békében! Országos vásár lesz Szinérváralján e hó 11- és 12-én. 11-én baromvásár, 12-én kirakodó- vásár. Szatmárvármegye közgyűlése. Szatmárvármegye törvényhatósága a múlt év dec. 29-én dr. Falussy főispán elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyre a bizottsági tagok szép számban jelentek meg, ami természetes is, ha tekintetbe vesszük, hogy ezen a közgyűlésen választották meg az uj avasi járás főszolgabiráját. A főszolgabírói állásra két komoly pályázó volt: Péchy Péter és Kállay Ödön. Mindketten nagy párttal vonultak be, de miután Kállay Ödön visszalépett, Péchy Pétert egyhangúlag az avasi járás főszolgabirájá- nak választották meg. Bál. Karácsony második napján este a Kertész Antal vendéglőjében a szinérváraljai református dalárda javára bált rendeztek. Eltekintve attól, hogy községünk notabilitásai teljesen tündököltek távollétükkel, mi egymásra utaltságunk tudatában nem egészen dicsérendő, a mulatság határozottan sikerült. A résztvevők jól mulattak, az anyagi siker pedig annyira kedvező, hogy a oly kemény szekérutat szolgáltattak, hogy lovon, kocsin, sőt terhes szekerekkel is át lehetett járni rajtok. Emberemlékezet óta először történt az is, hogy a Tenger Triesztnél befagyott. 1709. óta ez volt az első eset, hogy a seelandi szigeteket elválasztó tengerkar járhatóvá lett. Flessingennél korcsolyáztak a tengeren, a meddig csak be lehetett látni; Middle- bourgnál február 2 án a város előtt folyó vízre négy lovas kocsi hajtott fel, benne ülő hat személylyel. Rotterdamban vígan szánkáztak a Meuse- ön s egész téli mulatságokat rendeztek ott. Antwerpennél január 28-án megállt a jég, 30-án gyalog jártak át, sátrakat emeltek, sőt egy tehéncsordát is áthajtottak rajta A jég háta nyüzsgött a kiváncsi sétálóktól, korcsolyázóktól s 31-én a bognárok nagy hordót építettek rajta s még a dongák hajlitására szolgáló tüzet is ott rakták meg. A Zuider tavon is csak 1740 ben és 1763-ban láttak annyi j eget, hogy Overyssel és Frisa közt megnyílt a közlekedés s itt-ott szánok jártak. Piacra vitt tojások megrepedtek s viasszá fagytak a hidegtől. Jól öltözött személyeknek kezeik, állaik, orruk, lábaik fagytak le. Hadin- genben január 27-én két egyén teljes ájulásba esett a hidegtől s csak nehezen tért magához. Hollandban egy korcsolyázónak kezei, lábai lefagytak s kevésbe múlt, hogy bele nem halt, mert betérve egy fogadóba, ott majdnem elaludt s kezeit hideg viz helyett langyosba merítette. Németországon Landauban hat katona fagyott meg, Lippében és Magvarországon is sokan fagytak meg útközben. Montmorencyben a fagy behatolt a pincékbe és csonttá keményítette az ott levő gyümölcsöket es más élelmi szereket. Ugyanazt tapasztalták Triesztben. Hollandban a pincékben fölhalmozott vörös, fehér és rajnai borok fagytak meg, sőt több helyen a fütött szoba szomszédságában szekrényekben tartott borok is. Amsterdamban egy borkereskedő cég összes palackokba húzott borai befagytak a pincében s a dugók kipattantak a palackokból, Mi több, ugyanott egy korsó selt- zi viz is befagyott, dugója kilódult s a korsó nyakából kitódult viz egy ujjnyi hengeralaku jégcsappá fagyott a korsó szájánál. Barmokkal telt istállókba is behatolt a fagy s jéggé merevítette vizöket. A vadak éhségtől és hidegtől halálra gyötörve hulltak rakásra. Fák hasadtak meg nagy recsegéssel. Majdnem hihetetlen, de egykoruak tudósitnak, hogy a tűzhöz tett víznek az az oldala, mely a tüztől távolabb állott, megfagyott. Maga a szesz és pálinka is jégburkot öltött a levegőn. Swinden tanár gondosan egybeállitotta az Európa különböző helyein észlelt hőméréseket. Ezek szerint Helmstadtban jan 27-én a legnagyobb hideg 1T8 Fahrenheit (19 5 Reaumur). Württembergben febr. 1 én 13 2 Fahr. (201 R). Lipcsében jan. 28-án 17 5 Fahr. (22 R.) Drezdában jan. 20-án 247* Fahr. (25 R.) Chem- nitzben ugyan e nap 26 5 Reaumur volt. Tegyük hozzá, hogy Parisban jan. 11., 12., 13-án a hó 5 hüvelyk magas volt, de másutt a 18 hüvelyket is elérte. A jég 15 hüvelyk vastag volt a Rajnán, 17'5 hüvelyk vastag Leuwar- demben, de sehol sem érte el az 1740-iki nagy tél magasságát, a mikor Hollandban a Meuse folyón 39 hüvelyk vastag jégréteget is találtak. Különösen a halak szenvedtek sokat a hidegtől. Tömegesen találtak döglött halat a tengerparton Franciaországban, Olaszországban, Velencében. A flandriai parton, Nieuport közelében, számos madarat láttak, a milyenek csak az éjszaki sarkon Spitzbergánál fordulnak elő. Havreba is sok idegen madár érkezett éhségtől, fáradságtól kimerülve úgy, hogy kézzel lehetett fogni. Láttak verebet leesni röpülése közben. Az 1776-iki tél korántsem volt oly hosszú, mint az 1740-iki, de sokkal szigorúbb. Különös, hogy a velencei lagúnák, melyek 1740-ben, dacára a hideg intenzivebb erejének, szabadon maradtak. 1776-ban annyira befagytak, hogy a szárazfölddel való közlekedés csak úgy volt lehetséges, hogy a jeget megtörték. Ez történt 1709 ben is. E két éven kívül még nevezetes hidegekről emlékeznek a feljegyzések a múlt században az 1731, 1749, 1758 és 1767 évekből, tehát — különösen — kilenc évről kilenc évre. Akik a természet rejtélyes játékai iránt érdeklődnek, a nagy telek e periolikus visszatérésének törvényét az idei és az 1879-iki zordon tél által is könnyen igazolva láthatják.
