Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-01-05 / 1. szám
Szinérváralja, 1909. Január 5. — 1. szám. Hatodik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP, j/t /, 'a" sr* <.&' ■ Tt SOD 1 G t Vv Előfizetési árak| Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint W fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = 1909. Minden esztendővel jobban érezzük egy kavargó, zivatarokat hozó időnek borongó közeledtét. Történelmi oknyomozók csodálatosan sok hasonló társadalmi jelenséget állapítanak meg, a mai kor és a francia forradalom nagy epochája között. Akkor is, mint most, forrongott az irodalom, kereste az uj hangot, az uj idők jövetelét; ép ilyen kapkodó volt a művészet; uj formákat űzve, kergetve; a társadalom dekadenciában, majd felhevülve, majd tört szárnyakkal, vezető ideák nélkül. A társadalmi osztályok késhegyig menő ellentétben, a felsőbb osztálygyűlölettől kisérve. A francia forradalomnak el kellett következnie; megérlelte az idő. így van most is. Az irodalom lázban. Holnapnak nevezik alkotásait. A művészet a szecesszió jegyében torz-szülötteket teremt; előttünk a legrutabb osztályharc s mig a tömeg erőit gyűjti, régi bálványain ül a hazug demokrácia. Az az esztendő, amelytől búcsúztunk és az az uj, amelyet köszöntünk, mintha csak száguldva vinne egy tisztitó, egy átformáló társadalmi evolúcióhoz. Az emberiség szép céljait az osztályharc, a társadalmi forradalom kapkodó jelenségei közben féltve kell nézni. S bizonnyal aggódásunk és balsejtelmünk sokak érzelmét szólaltatja meg. Mit hoz a beköszöntött uj év nemzetünknek ? Váljon az európai eszmeáramlat átvonul-e rajta szelíden; vagy fergeteget idéz elő? Lehetséges-e, hogy békésen, explozió nélkül az idők méhe megszüli az áhított közszellemet melyben a munka és tisztesség még ünnepeltebb erényekké nemesednek, mint a mai talmi demokrácia furcsa idején. Hiszen, ha úgy volna, ki rettegne az uj idők elkövetkezésétől? Ámde a tömeg uralom dicsőség szomja, harci lármája, bosszú érzelmétől átitatott jelszavai, mást sejtetnek. Ez az uj európai eszmeáramlat — úgy látszik — ég a vágytól, magá elé torlaszokat emelni s elég hatalmasnak ígérkezik, hogy a torlaszokat el is söpörje. Ámde a tömeguralom első idejét már látta a világ. Azért Tehet inkább föltenni, hogy az elkövetkező időben nem egészen simán fogja a mai társadalom nivellálló közszellem uralmát átvenni. Más lenne, ha ezt a harcot nem a fizikai erők, de a kultúra eszközeivel vivnók meg. És ha a történelmi hatások következetesek: alig szabadna mással megvívni, mint kultúrával. Mert hiszen a tömegeknek szervezetét nemcsak az érdeknek kö^ös volta kovácsolta össze, hanem a kulturális. Áz osztályharcnak jelszavai nemcsak igénye, de egyben hajtása a kultúrának. Es bizonyos, hogy ha a kultúra a legszélesebb területen megcselekszi a maga embernevelő, emberjavitó hivatását: ledőlnek az osztályharc Jerichó falai és széthulllak az osztályharc kiáltó és megvalósíthatatlan szélsőségei. Kinek ne lenne ez leghőbb kívánsága, akinek lelkében a család és tulajdon, e két nagy eszmény egész tisztaságában él? Mit hozol uj esztendő? Hozod-e a békesség olajágát, a nemzetnek hitet és kitartást? Az egyénnek boldogulást s hozod-e vájjon a nemzet egészének a leghőbb jót: a békét. Azt az áhított helyzetet, mezben köz- és magántevékenység egyet cselekedhet: a haza javát és boldogulását. Bizva-bizunk, hogy az emberiség javára, fejlődésére az elkövetkező esztendő a legfőbb jót hozza: jó napokat, sikereket és mindezeknek alapját, a jó egészséget, melyet ekként a boldog uj esztendővel olvasóinknak tiszta szívből kívánunk. Tanítók Háza. A tanítás, nevelés nagyon nemes foglalkozás, de terhes. A tanítók életerejöket fokozotabb mértékben emésztik el a haza oltárán a társadalom, a jövő javára, mint bárki más. E nemes mun- kájok, hivatásuk teljesítése közben idejök nincs arra, hogy családjukról, gyermekeik neveltetéséről gondoskodjanak. Alamizsna számba menő fizetésük csekély arra, hogy gyermekeiket ezek tehetségéhez mérten taníttathassák, anyagi tőke biztositásáról — természetesen — szó sem eshetvén. A szatmár- vármegyei tanítók a népnevelés sok gondot adó munkája között végre arra is guiiüulíák, ~ Log'/ gyermekeik neveltetését biztosítsák. Elhatározták, hogy Szalmáron Tanítók Házát létesítenek, melyben a tanító középiskolában tanuló gyermekei elhelyezést nyerendenek. És ezek a szegény tanítók, mikor gyermekeikről gondoskodnak, nem feledkeznek meg azokról sem, kik reájok talán nem is gondolnak. Elhatározták, hogy minden biztosítékot nyújtó felügyelet mellett nem tanítók gyermekeinek is helyet adnak abban a házban, melyet a magyar nép nevelésének eszméje emel. Befogadja a pap, a jegyző, vagy bárki gyermekét is. Élelmezést, lakást ad neki. Felügyel a tanulásbeli előmenetelre, erkölcsi életre, szóval: nevel. Tessék ezt jól megfigyelni! Ezer gond gyötri a szülőt, mikor gyermekét „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRGAJA. Búcsú az ó-évtől. Isten veled ó-év! Búcsúzzunk el szépen. Nem látjuk mi egymást többé az uj évben ; öreg lettél nagyon, fáradt is vagy látom, Sirod is kész immár, vár az örök álom. Jót meg rosszat hoztál, amilyen volt kedved. Megáldtad az embert, de oszt meg is verted, Nyár követett tavaszt, öreg tél jött őszre, Jutott öröm, bánat egész észtendőre. Isten veled ó-év! Váljunk békességben, Jó barátom voltál s nem rossz ellenségem. A mi jót csak adtál, égnek érte hála! S rosszat ha rám mértél, az sem volt hiába! Katona az ember, küzdés, harc az élet, Csak ki bátran harcol, arat dicsőséget. Jó öreg esztendő 1 Az Isten megáldjon, Nyomodba még szebb, jobb uj esztendő szálljon! Erdélyi Zoltán. Mikor volt a leghidegebb tél? Királyi Mátyás, nagy neve őrzi a hagyományt a legnagyobb télről, melyről történeti adataink vannak. Mert kétségkívül hatalmas jégpáncél lehetett az ott az öreg Duna hátán, mely Szilágyi Mihály uram emberei — egy egész fegyveres had — alatt nem roppant meg. Ma már a Dunának sincsenek meg a régi virtusai, a legelső csúszkáló csoport elég arra, hogy beszakitsa derekát, még olyan tisztességes íogvacogtató időjárás mellett is, mint az idén. Vagy hogy tán nincsenek is már olyan kemény teleink, mint ahogy nincsenek már olyan kemény embereink sem ? Ez épen alig hihető. De annyi bizonyos, hogy e században alig találhatnék példáját akkora rideg télnek, a milyen például az 1776 iki volt, melyről nehány egykorú tudósítás fekszik előttünk. Az 1848—9-iki, mely Bem honvédjeire volt oly emlékezetes, az 1812-iki, mely Napoleon »grande armée« jét tizedelte meg, aligha volnának ehhez foghatók és semmiesetre sem voltak oly általánosak. Milyen csodálatos térkép volna az, ha valaki élénkbe tudná rajzolni Európa egész geográfiáját, a mint éjszaktól délig egyetlen jégtömeget képez, melyen az élet minden jele kihal egy rettenetes tél dermesztő hidege alatt. És ilyen volt az 1776-iki, talán a legborzasztóbb, melyről a krónikák szólnak. Nieuportnál a jég majdnem 6 láb vastag volt a part mellett, a tenger óriási jégsziklákat sodort el mértföldekre. A Szajna torkolata teljesen be vojt fagyva, mintha valahová a Balti-tenger vidékére került volna, ép úgy a Loire is jéggel volt fedve, valamint a Rhone és Saone is. Pesten a Dunán gyalog jártak át január kezdetétől február 14-ig s a folyó csak március végén vált újra hajózhatóvá. De még a Tiberis is be volt fagyva, mire egy század óta nem volt példa, a svájci tavak ===== Aki egészségét vissza akarja nyerni vagy azt megőrizni, igyék SZTOJKAI vizet!! SZTOJKAI QÍŰ0YB01WIZ lugas-sés ásványvi Mint üdítő és borviz felséges! ^ Gyógyhatása páratlan! St. Számos kitüntetés és orvosi ajánlat! Gyomorbajoknál! Ideg ós oukorbetegségeknél! Vese, máj és vérbetegségeknél! Nemi bajoknál! Főraktár Szinérváralja részére; Neumann Testvéreknél. Főképviseiet Magyarország területére: Általános Bank és Takarékpénztár Kolozsvár.
