Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-06-16 / 25. szám
Szinérváraija, 1008. Junius 16 — ZS. szám Ötödik évfolyam SZÍN er var alja társadalmi, gazdasági es szépirodalmi hetilap u W vt Előfizetési ár : Egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1-50. egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér sora 40 fillér. Megjelenik minden kedden Felelős szerkesztő és laptulajdonos : FÁBIÁN ISTVÁN Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények a Szinérváralja szerkesztőséghez intézendők Községünk tanügye. Most mikor bezáródnak az iskola ajtói, nem tartom érdektelennek községünk tanügyi állapotával foglalkozni. Igaz, hogy szívesebben választanék bármely más tárgyat, mert ha valahol találunk mulasztást, akkor itt a legnagyobb nyugalommal mondhatjuk, hogy vétkes ^^muyelmüséggel állunk szemben s ismét e; 3 -'tegséget feltárni annak gyógyítását £2- ^yverrel megkísérelni, nem kis feladat. A legtöbb állam abban a szerencsés helyzktben van, hogy népiskolái munkakörét befejezi a tudomány elemeinek terjesztésével, az erkölcsös neveléssel s a hazafias szellem ápolásával; addig hazánk, különösen pedig egyes vidékeinek iskoláira az említett feladatokon kívül azokkal egyenrangú feladat a nemzeti egység megteremtése, a magyar nemzeti állam kiépítése vár. A magyar kormány érzi igen jól, hogy mely vidékek vannak a magyarság szempontjából veszélyeztetve, s melyek tekinthetők ugyanezen szempont szerint eddig elveszetteknek. Igyekezik ezeket a pontokat megerősíteni, illetőleg a hatalom méltóságával érdekkörébe vonni. Ilyen viharnak kitett s nagyou is ostromolt sziget a mi helységünk. Körül s azon belül is elég lassú, de eredményét tekintve biztosan nyomuló veszély fenyegeti, mely haladását a magyarság gyönge- ségének köszönheti, s mely veszélynek útját állatni feladata Váralja összes iskoláinak, különösen pedig az állami iskolának. A kormány ismerve a helyi körülményeket, igazán bőkezűséggel gondoskodik; hogy az iskola anyagilag fedezve, tanerőkkel ellátva eszközökkel felszerelve legyen. S az iskola mégsem teljesítheti feladatát. Nem, mert a közigazgatási hatóság részéről nemcsak, támogatásban nem részesül, hogy a törvény által előirt kötelességét nem teljesiti, de mint neki alkalmatlan intézménynyel szemben ellenszenvvel vétetik. Nem tudjuk megérteni, hogy a magyar állam egyik legfőbb ereje az állami iskolákban van öszpontositva, s annak tekintélye képes méltóságot adni a nemzetnek s képes elinsulyozni minden nemzetellenes támadást. Hogy pedig senki üres frázisnak ne tartsa a fent emlitteket, szollgálatok statisztikával is. Szomorú és megdöbbentő ez a statisztika. Egy osztályba beiratkozott 37 tanuló közül feljárt naponta 16—22; 50—60 beirt gyermeket nem lehetett, arra kényszeríteni, hogy az iskolába feljöjjön; 200-ná! több ismétlőköteles közül beiratkozott vagy 60 s feljárt; minimum I maximum 23. Az összeírás nál akik a bevallást megtagadták, vagy otthon nem voltak szerencsések voltak bebizonyítani, hogy jövőre a többieknek sem kell otthon lenni, vagy az adatokat bevallani. A rendetlen iskoláztatás védelmére sok kifogást lehetne felhozni, de azt a legkevésbé, hogy ruhátlauság vagy távollakás miatt nem járhatnak, mert télben a legnagyobb hidegben láttam, hogy a legmeszebb helyekről lejött a gyermek naponta a korcsmákba. Hogy miért nem kedvélik, vagy miért nem járatják jószágokból a gyermeket, annak sem az iskola az oka, mert bár megtesz mindent, hogy ö- römet keltsen a szürke falak között, a népet az, mint ami anyagi érdekeivel közelebbi összefüggésben nincs, nem érdekli- Az pedig, hagya fahordást, főzést, gyermekápolást, pásztorkodást s a terhesebb munkák jórészét is az apa és anya helyett a fejletlen gyermek végezze, a népre könnyebbséget, de az államra veszedelmet jelent. Veszedelmet, mert a szellemi elmara- radottság az állatékhoz hasonló boldogságot teremt ugyan de kiszolgáltatja a műveltebb nemzetek önkényének, kik anyagi felsőbbségüket az ö butaságukra építik fel. Minél távolabb áll valamely nép a nevelés bajnokaitól, annál kevésbé hat ki munkára az ész ereje, annál könnyebben hajtható iga alá. Lehet-e tehát szebb hivatás, mint egy nemzet erősségét az által felépíteni, hogy fiait nem mint áldozati bárányokat dobjuk oltárára, hanem a tudomány erejével felemelve, az ellenséggel szemben legyözhetetlenné tegyük. A haza- fiságnak ezen községünkben újabb nemét is kérjük felkarolni, mert hiába a szobor, ha nincs, ki leboruljon alötte és hiába a zászló, ha mincsenek követői. Sok szép és nemes feladata lehet az értelmiségnek,[mondjuk a veztöknek, de legszebb a népet kivezetni a tudatlanság ho- nályából. Különben állíthat fel 20 lámpát — ezeret mégsem lesz Váralján világosság. —rr.— „Szinérváralja" tárcája. Sugarak a napról. Franciaországban most újra divatba jött a Napoleonkultusz. Az a nagy ember, akiről csak francia nyelven 8976 mü jelent meg, ismét foglalkoztatja a párisi sajtót, a francia közvéleményt, és számtalan iró és tudós foglalkozik azzal, hogy egybegyüjtsön a nagy ember életéből való minden egyes epizódot Ezek közül felemlítjük a következőket, melyek, úgy hiszszük, még alig lesznek ismértek olvasóink előtt. Napoleon tábornok 1799-ben tért vissza egyiptomi hadjáratából, uj babért szerezve. S bar családi viszályai nagyon igénybe vették, erős- igénynyel és feíhatározássál kezdte trónját felépíteni. a direktórium elvesztette- a tekintélyét. A győztes tábornok ravaszsággal és erőszakkal iparkodott magának híveket toborozni az általa rég óta tervezett államcsíny keresztülvitelére. Fivére, Lucián, az ötszázak tanácsában ra-. gyogó ékesszólásával nagy befolyásra tett szert, s a többek között ezen tehetségének tulajdonítandó, hoev kevéssel Naooleon hazatérése után az ötszázak elnökévé választották meg. Lélekjelenlétének és buzgalmának a nagy császár sokat köszön- hét Brumerin 18 án /1899 nov. 9-én elhatározzák, hogy keresztül viszik az államcsínyt. Óriási izgatottság fogja el Parist. Az utcák kocsikkal és lovasokkal iugy meg vannak töltve, hogy alig lehetett közlekedni. Napoleon pedig töltött revolverekkel ült komoran egyszerű lakásán, hol minden pillanatban újabb és újabb jelentéseket kapott a végbement dolgokról. Nemcsak Napoleon sorsáról volt szó. Mert ha az államcsíny nem, sikerül, egész családja barátai és óriási nagy pártja vagy számüzetésr- megy vagy a vérpadra hurcoltatik s a véres forradalom sebeitől még sajgó franciákat egy újabb politikai mészárlás- küszöbén tudni, kínos és marcangoló tudat volt. Édes anyja, Ramolini Laetitia, leánya Pauline és korzikai barátjaik a patriarchális jó időkből, Perinon asszony halálos félelmek között töltötték a napot, Laetitia asszony hőslelküségét megőrizte, de azért az ajtó minden nyilasára titokban összerezzent. Nem a tábornok Napóleont, de az édes fiát féltette. Végre hogy megszabaduljanak a kínos pp- litikai emlék súlyától, este színházba mentek. De bizony az izgalmak csak nem csillapu'tak. Nem csoda, hiszen bár Páris megtudta a fejlődő eseményeket, az utca és tömeg nyugodt maradt, mégis * mindenki ezt tárgyalta. Egy felvohásközben nyugtalanság rohant végig a földszinten, Laetitia asszony halotthalvány lett, rossz hirt vélt hallani, pedig csak egy tolvajt fogtak el. A függöny felgördült. Az előadást folytatják, de alig kezdenek a színészek szerepükbe, a főszereplő berohan a nyílt színre és harsány hangon ordítja a közönség felé. Polgártársak ! Akadtak hazaárulók, akik Bonaparte generálist meg akarták gyilkolni. Pauline, Napoleon nővére, sikoltásba tört ki. Es bár a hir iszonyú zavart okozott, a közönség mégis meglepetten tekintett a páholy felé, ahol a hölgyek ültek. Laetitta is krétafehér lett, de erős akarattal uralkodott indulatán. Esteli féltizre volt. A hölgyek elhagyták a színházat és kocsin akartak vágtatni Napóleonhoz'. De alig tudtak lépésben haladni. A béjáratot, az udvart és minden talpalattnyi helyet úgy elfoglalták a kiváncsiak, gyalog járók, kocsik és lova-ok, hogy mozogni is alig lehetett. Rohanó,-izgatott tisztektől értesültek az asz- szonyok, hogy Napoleon .és bátyja! meg vannak méntve, és hogy a hadi győzelmekhez imé, az eis5 politikai győzelem járult.
