Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-06-09 / 24. szám
Szinér várai ja, 1908. Junius 9 — 24. szám. Ötödik évfolyam 8ZINERVARALJA társadalmi, gazdasági es szépirodalmi hetilap Előfizetési ár : Egész évre 6 kor., félévre 3 kor.: negyedévre 1 50. egyes szánt ára 12 fillér. Nyilttér sora 40 fillér. Megjelenik minden kedden Felelős szerkesztő és laptulajdonos : FÁBIÁN ISTVÁN Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények a Szinérváralja szerkesztőséghez intézendők A karikás művelet hiányai. A Szőlőszeti és borászati Lapok nyomán mi is leközöltük lapunk egyik számában Maurer Jánosnak, a jelzett lap szerkesztőjének a karikás művelet hiányairól szóló cikkét, melyre Jablonszky György a Gazdák lapja 21-ik számában a következő észrevételeket teszi. A »Gazdák Lapja« folyó évi 20-ik számában fenti cim alatt leközölvén Maurer cikkét, szőlőbirtokosaink megnyugtatására feltétlen szükségesnek tartom Maurer kijelentéseivel foglalkozni. Tény, miszerint Gerber Ödön felkérte Maurert apahegyi szőlőjének megvizsgálására. Ugyanis nevezett szerkesztő nagyon is ajánlja metszési rendszerét, Gerber által is felkéretett tehát annak bemutatására; ápril. hó 27-én d. u. 4 órakor Szinérvá- raljára Maurer meg is érkezett. A szokásos ismerkedések után a szőlő megtekintésére alig 1 óra jutott. Ily rövid idő elég lehet a helyi viszonyokkal tisztában levő szemlélőnek, de egy idegennek s különösen annak, ki semmi helyi tájékozottsággal sem bir, kevés, sőt - mint ez alkalommal is — végkövetkeztetéseiben káros. Maurer kijelentéseit, ha nem is szívesen, de kénytelen vagyok eredeti értékére redukálni. Tévedni utóvégre emberi dolog, tehát vele is megeshetett, a kerület szőlőbirtokosait pegig felvilágosítani az állami szőlőszeti felügyelőnek hivatalos kötelessége. Midőn tehát a lényegre áttérnék, felkérem e sorok olvasóival egyetemben Maurer szerkesztőt is a helyi viszonyok gondosabb mérlegelésére. Egy község, abban is csak egyetlen | egy birtokos szőlőjének egy órán ái való futólagos megtekintése, mint fentebb is említettem s ezekhez véve még Gerber szőlője után Ítéletet mondani egy nagyvidék metszési s egyéb szölömunkái- ról nagy könyelmüség, az ott látott hibákat a karikás művelet hiányaként feltüntetni, szőlőbirtokosainkat pedig megfélemlíteni, sőt meggondolatlanul rósz tanácscsal ellátni nem engedem. Csak »holttestemen át«! ma zonban már ez sem megy, eltűnt a régi jö idő, midőn mindenki született gazda volt s ömlött a szájából a jónál jobb s boldogító, de mégis csak félrevezető jó tanács. Ma az ember összetörhet, de a szőlőszeti felügyelő megmarad. Átokként nehezedik Így is Szatmárme- gye szölöbirtokaira az említett sok jó tanács, ferde következményeivel. Ma, ha valaki javunkat akarja, lassan közeledjen felénk, gondosabban nézzen körül s midőn a látottak után tanúságot szűrt le, óvatosan fogjon a kemény dió roppantásához. A Maurer ur megnézte szőlő egyike a felújítóit legrégibb szőlőknek, a kezdet minden nehézségeivel, tehát hibáival is. Megtekintő gyakorlati gazdának, egy pillantást vetve a tulajdonosra, villámként át kellett von futni a 20 év előtti pusztulási majd az azt követő vajúdási időszakon, pár szót váltva a tulajdonossal pedig, feltétlenül más sziliben lát s vonja le következtetését. Mivel pedig éppen ezt nem tette, kénytelen vagyok, szatmári szőlőbirtokos társaim megnyagtatására én öt bevezetni. Úgy Gerber, mint a környéken még nehány, a szőlők elpusztulása után úttörők voltak szőlőik felújításával. Természetesen ők sem lehettek tökéletesek. Elsősorban is más foglalkozásuk lévén, a szőlő csak mellékes volt. A szőlő régi mivelésével s még tájékozatlan, az eddig ismeretlen és költséges talaj forgatást a rosszabb, de olcsóbb árkolással vélte pótolni. A mindinkább tért hóditó oltás elől az amerikai magántermök ültetésével látták boldogulásukat Látván később csalódásukat, beótással igyekeztek jobb szőlőt termelni. Természetesen a filoxera felléptével s egyéb okok miatt gyengülő töveket kaptak. Az idő lassú haladásával a régi világból maradt szokás, a gyümölcs termelés, a szőlőben fokozatosan elmaradt ugyan de nyo- 1 mát viseli a szőlő. A szőlőfajták beszerzé- , se körüli folytonos habozás, rossz fajú és oltásu anyag elültetése, számos egyéb a kezdet nehézségeivel együtt mind megannyi nyomot hagyott Gerber szőlején. Tudnia illett Maurernek azt is, hogy a lefolyt 1907—908. évi takarás kedvezőtlen volt. Ugyanis a letakart rügyek több helyen és gazdánkint is különbözően, de elpálottak. Egy birtokos panasza nem mindig ád következtetést az egészre Ment volna el a szomszédos állami szőlőbe, hallhatta volna, miszerint csapos metszéssel, majd tőke alapon, csak is karikával, ott 32—45 hectoliter mustot szűrnek kataszt- rális holdankint s kivéve a Furmintot, melynél rendkívül jellegzetes és kedves aromája miatt a 22 hectoliteres termés is kielégíti az igényeket, a holdankinti 40 hectoliter sezen aluli termés ritka: nincs ok a panaszra. Szűrnek . bizony kedves Maurer ur avidéken kát holdanként 40 100 hecltoliter azonj's a »karikás műveleti hiánya« mellet. S SZINÉRVÁRALJA TÁRCÁJA. Gyönge lélek. Irta : Szémáu István. Temetésen állunk. A Hírka Vaszily felesége hunyt el váratlanul s öt kenyérpusztitó apróságot hagyott anyátlanul épen akkor, a mikor az utolsó a világra jött. A szegény ember temetése valahogy megrázóbb, mint a gazdagé, mert azon a halál keze nyomát nem hintik be rózsákkal, s a bomló hullára nem raknak illatos koszorút. De ez a temetés azóta sem megy ki az eszemből. Az idő is kegyetlen volt s a szél csak vagdosta arcunkhoz a fagyos hódarát. A kántor búcsúztatója az egész falu népét megrikatta, csak a férj állt mozdulatlanul s bambán nézett a simára gyalult deszkakoporsóra. Arcának színe s petyhüdt vonásai elárulták, hogy nincs egészen tisztában magával s hogy átkos szenvedélye még a temetés napján is leverte lábáról. A koporsó körül álló gyermekek kékre fagyott arccal bámultak hol a papra, hol a koporsóra s könyes szemeikből annyi szenvedés kandikált ki, hogy szinte borzongás fogott el. Megindultunk a temető felé. A templom mellett egy alacsony domboldalba helyeztük a meggyötört asszony földi maradványait. A falu népe oszlott, a rokonok torra gyűltek, s mire a fagyos rögöt felhantolták, csak a kántorral maradtam a temetőn. A kocsi már készen várt s mi is rögtön visszaindultunk a városba. Útközben a kántortól hallottam a szegény asszony igazán szomorú történetét, . » j Ábrahám falva népét a kilencvenes évek-' elején szinte néptelenné tette a kivándorlás. A szomszédos város kivándorlási irodája előtt (melyet azóta hála Islennek megszüntettek) nem egyszer láttam öt-hat rutén szekeret, amelyen tagbaszakadt, katonasorban levő ifjak a férfikorban levő gazdák búcsúztak szülőtől, családtól. Egy két évre aztán a Hernád és a Svinka völgyében nem egy beszögezett ablaku ház s öles burjánnal benőtt udvar beszélt a kivándotlás népsorvasztó nyavalyájáról. Hirka Vaszily is megunta itthon a munkát, mert hát bizony a mi hegyeink közt a rög kemény s ha az irtás bőven is termi a zabot, de azt bizony csak a verejték termékenyíti meg. Ő is elprédált egy darabka földet az útiköltségre s az asszonyt egy csomó reménynyel és Ígérettel, de egyébiránt üres zsebbel hagyta otthon. Aztán mindketten megkezdték azt a fénylelen, vigasz nélkül való életet, mely az elszakasztcit családtagok sorsa. A férj Amerikában a bányában, az asszony odahaza. Küzdött mindakettő. A föld az első évben felmondta a szolgálatot, mert az asszony keze nem birta az erős munkát, pedig egész nap künn izzadt s csak éjjel ért rá a házi munkára. Vaszily meg csak gyűjtött. Az útiköltség már meg is volt takrritva, amikor Miskó Iván, a falubeli szomszédja is odakerült munkába, ahol ő dolgozott. Tüstént rá is rohant. — Te Vaszily, hát pogány lettél, hogy megfeledkeztél családodról? ■» » — Hát nem hagytam ott a földeket, meg a házat? Az asszonynak is van keze, pattogott Vaszily mérgesen, mintha igaza volna, pedig már az ő lelkiismerete is megmozdult s eszébe jutott, hogy a föld javát ő adta el, a házra pedig még harmadéve Ígért pénzt, hogy. az asszony rendbe hozassa. — No Vaszilykám, én nem akarlak leckéztetni, annyit azonban bátran mondhatok, hogyha olyanforma magamfajta zsellérember lettél volna, akkor csak értettük volna, hogy mit akarsz Amerikában, de akinek csak egy tenyérnyi földje van is, annak otthon a helye, mert az a szorgos kézben izesebb kenyeret ad a családjának, mint az amerikai dollár. Jó, ám a kenyér mellé a só is, a föld mellett a dollár is elkel— Persze, persze, különösen akkor, amikor az asszony már nyomorékká lett a munkában, a férfi meg elszokott az eke szarvától — tört ki Ivánból a keserűség, mert nagyon szánta azt az asszonyt. — Csak nem beteg az asszony? - Rökönyödött meg Vaszily- hisz a nyáron azt irta, hogy egészséges. Hisz-még nem fekszik az ágyban, de majd nemsokára szemfedőr'e’ kell majd a pénz, ha kenyere nem küldesz.
