Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-05-19 / 21. szám
Sziiiér várai ja, 1908 május 27 — 22. szám. ötödik évfolyam. ERVARALJA társadalmi, gazdasági es szépirodalmi hetilap Előfizetési ár : Egész évre 6 kor.* félévre 3 kor, negyedévre 150. egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér sora 40 fillér. Megjelenik minden kedden Felelős szerkesztő és laptulajdonos FÁBIÁN ISTVÁN Hirdetéseket móriakéit árakiu közlünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények a Szinérváralja szerkesztőséghez intézendók Kudarcz. (F. E.) Ismét beess ' be, két. Becsaptak csuíul, cudart <3 ■ elmés zsebrákjai ismét balt. ^cak ä magyarban s most markuké köhögnek, miután a külföld előtt alaposan kompromittáltak bennünket. A londoni magyar kiállításról szól az ének. Arról a kiállításról, melyről a minaiv sajtónk, nem akarunk erősebb kifejezést használni, dicshimnuszokat zengett s a melyről most utóbb, tekintélyes angol lapok, no meg a szemtanuk előadása alapján kiderül, hogy nem egyéb, mint egy nyári mulatóhely, aféle lon- boni Ös-Bndavára exetikus trükkje. Hogy a kiállítást hivatalosan nem a magyar kormány rendezi s ez mitsem segít azokon a siralmas állapotokon, melyek ezt a kiállítást elsősorban jellemzik. Az angol nép, meg az a csomó külföldi, ki Londonba ellátogat ugyancsak szép képet nyerhet a magyar ipar, művészet, kereskedelemről, ha e kiállítást tekinti e téren való fejlődésünk mérőfokának. Szinte hihetetlen az a könnyelműség s vétkes nemtörődömség, melylyel a kiállítást rendező magyarok, az Eark Curt mulató, mert itt van a kiállítás, tulajonosainak felültek. De ez még hagy- ján. Legalább a kiállittás volna olyan színvonalú, mint a minő színvonalon a magyar művészet, ipar gyáripar s kereskedelem áll. De elszorul az ember szive, ha azt a siralmas képet tekinti, mely a londoni magyar kiállítás szemléleténél elébe tárul. Üres, olcsón megépített pavillonok, pezsgős házak, csárdák és mulatók, ez akar a magyár művelődésről a külföldnek képet nynjtani s ezzel akarja, az idegeneket szegény hazánkba csábítani. Olvassuk csak el a tekintélyes angol lapok kritikáját erről a kiállításról s megvagyunk győződve, hogy egyetlen magyar ember sem képes orcapirulás nélkül végighallgatni azt a lesajnáló véleményt, mely mindeme cikkeken végig vonul. S ismét csak joggal. Egy kultur állam nem alacsonyithatja le magát annyira, hogy ilyen kiállítással mutatkozzék be, egyik legnagyobb nemzetünk székvárosában, ilyent még magáncég sem engedhet meg magának, ez visszaélés az ország nevével, címerével, jó hírnevével, melyet a törvény szigorával kellene üldözni. De ime a londoni kiállítás, mint Magyárország kiállítása szerepel, hogy államhatalmi égisza latt, annak legek- latánsabb bizonyítéka. Hogy az összes miniszteriumak képviselve vannak a kiállítók között, sőt ők az egyetlenek, kikért nincs is szégyenkezni valónk. Az ellenőrzés külföldi dolgokban még mindig igen gyatra. Tavaly u- gyanazon a helyen Montenegró kiállítása volt De ott, ugv látszik, jobban ügyelnek az ország jó hírnevére, mint nálunk, mert a tavalyi Balkán kiállításról az egész angol sajtó egyöntetűen, dicsérettel emlékezett s csak hasznára lehetett a kis államocskának. Mig a magyar kiállítással kapcsolatosan, az angol sajtó azt írja: tudtuk, hogy Magyarország képzőművészete, ipara, kereskedelme nagyon alcsony színvonalon áll, de hogy ennyire alatta álljon a Balkán államok kultúrájának, arról a most megnyílt magyar kiállítás adhat tanúbizonyságot s igy tovább, mindegyformán szidják, s méltán, mindazt, mi egy nemzet életében a legfontosabb, mintegy annak becsületét alkotják. S meg vagyunk győződve arról is, hogy ez a kiállítás a magyar kormánynak jó csomó pénzébe is került s igy nem díjtalanul jutottunk ahhoz, hogy a külföld amúgy is jó véleményét rólunk még meg is szilárdítsuk. Azt hiszszük, hogy a miként mindenben, úgy e külföldi reprezentálásban is, ezentúl óvatosabbak leszünk, s nem mindig saját kárunkon tanulunk, mely még a közmondás szerint sem az okosok sajátsága. S a kormány, valamit az illetékes körök, több körülttekintéssel járnak majd el oly ügyekben, hol a nemzet becsülete jó hírneve s első érdeke forog kockán. Ha semmi más hasznunk a londoni kiállításból nem is lesz, az az egy mindenesetre, hogy máskor, ha külállam ban lesz szerencsénk a magyar képzőművészet, ipar s kereskedelemről képet nyújtani, hivebb s igazabb fotográfiát nyújtjuk mindannak, amivel, — Istennek hála- tényleg rendelkezünk. HÍREK. Értesítés. Lapunk mai száma a a nyomdában beállott váratlan változás miatt a rendesnél kisebb alakban és tartalommal elkésve jelenik meg. Következő számaink rendes időben és terjedelemben jönnek. A rendetlenség rajtunk kívül eső ok miatt következett be s ezért t. olvasóink szives elnézését kérjük. Venglárcsek István Igaz részvéttel vettük a szomorú hirt, mely Venglárcsek István, ügyvéd, ügyészségi megbízott e hó 26-án reggel 7-órakor bekövetkezett halálát jelentette. A mégcsak 54 éves, életerős embert letörte a súlyos betegség. Pár héttel ez előtt ágyba feküdt, mit most a ravatal váltott fel. Az egész község osztatlan részvéte mellett most, mikor e sorokat Írjuk, kiséri ki a barátok és tisztelők egész serege a jó «Pista bácsi» koszorúkkal borított koporsóját az enyészet és egyenlőség honába. Teste a sir ölén nyugalmat, lelke az Ur Jézus jobbján üdvöt talál. Halála felett kesergő bús özvegyének a barátok és tisztelők őszinte részvéte enyhítse fájdalmát, a viszontláttás édes reménye nyújtson vigasztalást. A gyászesetről a következő jelentést vettük. özv. Venglárcsek Istvánnné szül. Holczer Alojzia úgy a maga, mint az összes rokonság nevében is fájdalommal tudatja, hogy forrón szeretett férje Venglárcsek István köz- és váltó ügyvéd, róm. kath. egyháztarjácsos, ügyészségi megbízott és képviselő testületi tag, folyó hó 26-án délelőtt 7 órakor hosz- szas betegség és a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 54-ik
