Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-05-05 / 19. szám
2) 1908. május 5. SZÍNÉ RV.A R A L J A 19. szám. mindenben megtartsa. Neveli az által, hogy alkalmat ad tagjainak teendőik teljesitésére: az üzletrészek, törlesztések és kamatok pontos befizetésére serkenti. Még a kése- delmezőkkel, a hanyagokkal szemben sem használ erőszakot, hanem atyafiságos szeretettel inti kötelességére. S ezen eljárásnak jótékony nevelő hatása már is meglátszik a népéletben, mert ott, ahol hitel- szövetkezet áll fenn, kevesebb a hanyag, a gondatlan ember és általában nagyobb a rend és a pontosság. De nemcsak rendre, hanem takarékosságra is szoktatja a hitelszövetkezet a népet. Erre ugyan nem kellene nevelnünk népünket, ha az őrzésben és fösvénységben állana a takarékosság, mert annyi bizonyos, hogy senki mohóbban nem kap a pénz után, és senki nehezebben nem adja ki, mint ő. Közcélokra éppen nem szeret áldozni. Ideálizmust nem igen találunk nála. Mindent abból a szempontból néz és Ítél meg: van-e belőle anyagi haszon? Erre vezethető vissza még a gyermekhiány is. Ez azonban ép oly beteges állapot, mint a tékozlás. E két szélsőség között van az arany középút: a józan takarékosság, melyre népünket szintén nevelnünk kell. Es ebben is segítségünkre jön a hitelszövetkezet. Mikor ugyanis a hitelszövetkezeti tag üzletrészei után befizeti a heti vagy havi dijat, tőkét gyűjt magának anélkül, hogy magát megerőltetné, hogy a szükségeseket magától megvonná; tehát fösvénység nélkül takarékoskodik. Mikor pedig befizette pénzét, tagtár sainak olcsó kamatra kiadja: jótékonyságot gyekorol anélkül, hogy pénze veszélyeztetve volna ; tehát ekkor meg tékozlás nélkül takarékoskodik. És mikor valaki betétet helyez el, vagy kölcsönt vesz fel a hitelszövetkezetnél: mindegyik esetben mérsékelt kamatot kap, illetve fizet és ez által a fösvénység és tékozlás között levő józan takarékosság ösvényére szorítkozik. És hogy ezen józan takarékosság hódit, mutatja a hitelszövetkezetek szaporodása mellett a betevők és azon kölcsönvevők szaporodása is, kik máshol levő tartozásaikat szövetkezeti pénzzel sietnek lefizetni. Mégis legáldásosabb a hitelszövetkezet népnevelő hatása tekintetében, hogy elősegíti a társadalmi osztályok köztt való békességet. Egyik kanyarulatnál feltűnt a nap óriási korongja, búcsúzó sugarai betévedtek a kupé ablakán s megpihent a lány halavány arcán. A fiatal Szerzetes ? Mintha megbánta volna, hogy rideg tekintetével zavarba hozta a leányt, rápillantott szelíden, engesztelőén. Az imakönyv nyitva hevert az ölében s most már ő nézte önfeledten a leányt. Elfelejtkezett egy percre, kettőre mindenről, csak azt érezte, hogy ifjú lelke magával ragadja abba a tiltott ismeretlen, világba. Nézte a lányt s látta, hogy fiatal és üde, a haja szőke és selymes s az ajka piros, édes. Nézte és észrevette, hogy szép, érezte, hogy szeretné azt a nedves, piros ajkat hosszasan, soká csókolni. Eddig ismeretlen kéjes érzés re- megtette meg a lelkét. Megkívánta az 'életet, a szép, fiatal nőt, ifjúsága minden erejével. Az imakönyv lecsúszott az öléből. Lehajlott érte, és közönbösen félre tette. Nem imádkozott... Este lett. A vonat lihegve, rohanva nyelte a sötétséget, s vitte, röpítette őket a nagyváros felé. A lány összeszedte kis holmiját és menni készült. Mikor ott állott a lármás pályaudvaron, a vonat mellett, még egyszer visszanézett. A kupéban félhomály volt, de a lány jól látta azt a két égő szemet, azt a klasszikus szép arcot, szive összeszorult és szemébe könny szökött. ... A vonat lassan, lomhán indult neki a Végtelen sötétségnek, a lány pedig szomorúan fordult meg, hogy elinduljon, neki vágjon a világnak, magános utón egyedül .... Szóval e haza fiainak jóban, rosszban össze kell tartaniok, mnnkálkodniok kell együttesen a nemzet jóvlotáért, felvirágoztatásáért és haladásáért, mert ez egyúttal az egyesek haladását, boldogulását, jólétét jelenti. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye tavaszi rendes küzgyülését április hó 30-án és május 1-én tartotta meg Nagybányán, a városháza tanácstermében Széli György, avasujvárosi lelkész, esperes és Helmeczy József, szatmári ügyvéd, egyházmegyei gondnok elnöklete alatt. Lelkészek, tanítók, világiak, az egyes egyházak képviselői oly szép számmal jelentek meg e gyűlésen, aminőt eddig nem tapasztaltunk. A gyűlési terem zsúfolásig meg volt telve. 29-én lelkészi gyámintézeti közgyűlés, lel- készi értekezlet volt. Az utóbbin a lelkészi értekezlet további fenntartása mellett döntöttek nagy szabású vitatkozás után. Úgy értesültünk különben, hogy az értekezlet elnökéhez, Szabó József ' aranyosmegyesi lelkészhez egy, 27 aláírással ellá-' tott ivet nyújtottak be uj értekezlet összehívása iránt, melynek az lenne a célja, hogy a lelkészi értekezletnek, mint ilyennek megszüntetésével az 0. R. L. E. kebelében ennek fiókjaként lelkészegyesületté alakuljanak. A közgyűlést 30-án reggel 8 órakor buzgó imával nyitotta meg az esperes. A jelenlevők számbavételénél, mit Fapolczy Zoltán apai lelkész eszközölt, kitűnt, hogy 42 egyház közül 37 küldött képviselőt, kik közül a megbízólevelek hiányossága miatt csak 34 igazoltatott, A jegyzőkönyvhitelesitö bizottság tagjaiul az elnökségen és a jegyzőkön kívül Sátor Dávid papi és Csaba Adorján világi tanácsbiró küldetett ki. A hitelesítés Szatmáron május 5-én fog megtörténni. A szavazatbontó bizottság jelentése tudatja, hogy tanitóképviselőül Fábián István az első szavazásnál 33 szavazattal megválasztatott, mig Hajdú Ambrus és Kádár Károly között szükebbkörü szavazást kellett elrendelni. Ennek eredménye a Kádár Károly megválasztása. A papi tanácsbiró- ságra már harmadszor szavaznak. Tóth Dániel, nagykolcsi és Hajdú Albert, udvarii lelkész között folyik a nagy küzdelem, mely most is meddő maradt, amennyiben absolut többséget egyik sem nyert, lévén mindkettőjüknek 20—20 szavazata. Világi aljegyzőül dr. Helmeczy Pál, a gondnok fia választatott meg, ki az esküt a közgyűlés színe előtt letette. Az esperesi jelentést tudomásul vették, intézkedéseit megerősítették. A jelentés kegyeletes szavakkal emlékezett meg Bartók György erdélyi püspök, Uray Imre beregi egyházmegyei gondnok és Ferenczy Imre, krassói lelkész haláláról. Emléküket s a gyászt, mit elhunytuk kelt.ett, jegyzőkönyvében is megörökíti az egyházmegye. Az időszaki változásokról megemlítjük, hogy krassói lelkészszé Oláh Sándor józsefházai lelkész választatott meg egyhangúlag; Szabó Bertalan, mikolai lelkészt a csökmői (Bihar) gyülekezet lelkipásztorává választotta. Nagybányai segédlelkész Miszti Mihály, krassói egyik tanító Török Bernát lett. Vas Lajos Krassóról Felsőbányára ment, Sárközujlakra Szilvássy Sándor választatott meg tanítóul. Egyházközségi közgyűlés szervezését kérte 12 egyház, ellene nyilatkozott 23, a többi nem nyilatkozott. Az egyházmegye az egyházközségi közgyűlés szervezését nem kívánja. Az egyházfenntartási alapokról 32 egyház tett jelentést. Ezek közül 20-ban van, 12-ben nincs egyházfentartási alap. A mikolai egyháznak az iskola államositha- tása végett benyújtott kérelmét nem teljesítette az egyházmegye. A számvevőszék jelentéseit tudomásul vette a közgyűlés. Vámfaluba és Nagypaládra küldöttség megyen a számadások rendbehozására. A szamoskóródi egyház iskolaépitési tervrajza és költségvetése pótlás végett visszaadatott. Ugyanezen egyház 1Ó00 koronás államsegély kérvényét azzal adták vissza, hogy az őszi közgyűlésre újból nyújtsa be. A Márton Bálint-féle hagyaték felhasználására vonatkozólag beadott kérelmek teljesittettek. A herendi egyház templomterve és költség- vetése szakértővel megvizsgáltatás céljából az esperesnek kiadatott. Az apai egyházban Kató Gábor uj harangot öntetett, Varga Imre és Nagy Gyula nagyobb adománynyal gazdagította az egyházat, miért a közgyűlés nevezetteknek köszönetét szavazott. Ugyanezen egyház elhatározta, hogy 3 éven át rendkívüli adóval megterheli híveit, hogy fennálló j átmeneti kiadásait fedezhesse. Ez az intézkedés l jóváhagyatott. A nagybányai adókulcs ellen beadott feleb- bezést elutasították. Soltész János ombodi lelkész káplántartásra engedélyt nyert. Az uszkai lelkésznek ily irányú kérelme nem teljesitteteít. A szárazberki és garbóiéi iskola terve jóváhagyatott. Az O. R. L. E.-nek az 1848. évi XX-ik t.-c. tárgyában kelt javaslata levétetett a napirendről, mert e tárgygyal már magasabb egyházi hatóságok foglakoztak. A herendi iskola államosítását a fennálló elkerülhetetlen szükség kényszerítése folytán megengedte az egyházmegye. A krassói körbe iskolalátogatóul Bogdán Lajos pettyéni lelkész és Veres Sándor, ugyan- ottani körjegyző lett megválasztva. A mikolai körbe Fényes Elek, a nagybányaiba Vas Lajos felsőbányái tanító küldetett ki. Ezzel az első napi közgyűlés délután fél két órakor berekesztetett s a tagok a hosszú munka után ebédhez ültek, hol az án szebbnél- szebb toasztok élénkítették a társalgást. Egy óra alatt 17 felköszöntő hangzott el. A második napi gyűlésen az államsegélykérvények tárgyalását az őszi közgyűlésre halasztották. Patóháza és Batiz adókulcsának tárgyalását a konvent határozottabb intézkedéséig elhalasztotta a közgyűlés. A kakszenímártoni torony építés terve az esperesnek kiadatott. Nyugdijin- tézeti kezelő pénztárnok Bogdán Lajos lett. Egyházkerületi pótképviselővé Csaba Adorján tanács- birót küldték ki. A közgyűlés bevégeztével fegyelmi bírósági ülés volt, melyen Szabó Bertalan ellen a bihari egyházmegye által a választásból kifolyólag indított fegyelmi eljárás alól a terhelt felmentetett. Két, egymással kellemetlenkedő presbyter rosza- lásra ítéltetett, úgyszintén Kocsár Imre szamoskóródi tanító is. A nagyhodosi gondnokot tisztségétől elmozdították. Az időszaki tanácsban rendes tagul Sátor Dávid, Tóth Mór és Csaba Adorján, póttagul Balog István és Szabó József választatott meg. Ezzel a közgyűlés, mely 64 tárgyat intézett el, véget ért. Az eperfákról. Hogy a mi községünk eperfáiról lesz szó, aki csak látta őket, biztosra veszi. Rövid, két éves történetük van s ez elég, hogy egy község múltjába következtetni hagyjanak, jelenjét megörökítsék. A fák mindig voltak tanúi nagy eseményeknek és hogy senki a kort és szereplőit meg ne tagadhassa, ott fognak állani ezek is, — megfogyva bár és megrongált törzzsel, összetört ágakkal, — de bizonyságául egy nagy miniszter eszményének és egy nagy község közönyösségének. A fák napjának nemesebb célja, hogy a gyermeki lelket már fiatal korában fogékonnyá tegye a hasznos fák neveltetésére, gyakorlati haszna, hogy évre-évre utakat, tereket beültetve, hazánkat virágos kertté, gazdaságilag megerősödött országgá változtassa. Mikor ezen cél elérését elsősorban az iskolák feladatává tették, számítottak a községek támogatására, a végrehajtó hatalom jóindulatára. És most a második száz eperfa eltemetésénél kell tapasztalnunk, hogy végtelen közönyösséggel állunk szemben, mert minek tulajdonithatójmásnak, ha a faiskolák által adományozott, 3—4 évig gondosan kezelt s igy már tetemes összegbe került csemetéket elülteté sük után éppen semmi gondozásban vagy védelemben nem részesítik. Aki tudja, mennyi örömmel telt fáradsággal ültették, öntözgették gyermekeink ezeket az eperfákat, lehetetlen, hogy nyugodt lélekkel végignézze, most egy év után látva szekerektől, barmoktól összetört alakjukat száradt ágaikkal égnek meredve, onnan esdekelve egy csepp könyö- rületességet. Ha már a község azt a nagy áldozatot meghozta, hogy a vasúti szállítást fizette, a gödröket megásatta, el sem képzelhető, hogy a legfontosabb és igen kevésbe kerülő védelmükről miért nem gondoskodik. így a hogy most állanak, kitéve a nagyvilág forgalmának, sem a község díszére, sem a lakások hasznára nem szolgálhatnak, haszonnélküli munka, melynek kára éppen a megejtett munkában rejlik. Mennyi bizalommal tölti el a gyermekeket további munkájukhoz, vájjon mit gondolnak Szi- nérváralja leendő polgárai mikor első fáradtságuk gyümölcsét látják letörve, hogy fejlődik ki lei- kökben a közérdek szeretete, mikor első kísérletüket a közügyek védői hanyagolják el és vajon, hogy lesznek jó hazafiakká, ha nem köti őket bár egy emlék szülőhelyükhöz, hazájukhoz? S történelmi ünnepélyeket nem mindenki érti meg s ha a népet szülőhelyével nem kedveltetjük meg, ne is csodálkozzunk rajta, ha lelki furdalás nélkül hagyja ott hazáját. Például szolgálhat sok magyar város mely
