Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-03-17 / 12. szám
(2) 1908. március 17. 12. szám. dája a szabadságáért, függetlenségéért és önállóságáért küzdő nemzeti katonaságnak. Egy férfi; egy hatalmas szellem harsogó szavára, hivő szózatára megindult a nemzet apraja-nagyja, öregje-fiatalja, fegyvert ragadott minden ép kéz-láb ember és ment a csatába, életét áldozni, vérét ontani a mindennél drágább és szentebb hazáért. Kossuth Lajos dicső nevét évszázadok, sőt évezredek sem tudják majd elhomályosítani, oly tündöklő fényben, oly ragyogó magasságban áll az utókor előtt. A magyar nép, a magyar nemzet szemében egyre nagyobbra nő, mindjobban emelkedik gló- riás alakja; ott él minden igaz hazafi szivében és emlékezetében; ott él kitörölhetetlenül szelleme közöttünk; ott él az a csodás szellem, mely istenit alkotott, mely tetteivel a halhatatlanságot szerezte meg magának és nemzetének. Az évforduló alkalmából a kegyeletes magyarság elzarándokol a nemzet nagy fiának sírjához, elhozván legigazibb, legfájdalmasabb könnyeit, miket sírja felett elhullat; elzokogja legőszintébb bánatát, hogy nincs már többé, „a ki izén.“ Az egész ország, az egész világ, hol csak magyar él, kegyelettel adózik Kossuth apánk emlékezetének, méltóan emlékezik meg a drága halott szomorú évfordulójáról. Feltűnik csodás, misztikus alakja és magunk előtt látjuk fáradhatatlan munkálkodását, lelkes ténykedéseit az édes haza érdekében. Kidomborodnak magasztos eszméi, nemes törekvései és fenkölt cselekedetei s úgy érezzük, mintha ismét közöttünk látnok és mondaná: „Leborulok a nemzet nagysága !“ Csodás érzés tart fogva bennünket s mi imára kulcsolt kezekkel leborulunk az ő beláthatatlan nagysága, hatalmas szelleme előtt és áldjuk haló poraiban. Legyen áldott dicső emlékezete! Foglalkozás. A hasznothajtó, szorgalmas munkára sohasem volt nagyobb szükség, mint napjainkban, amikor a küzdelmes élet mindfokozottabb kötelességeket tűz az emberek elé. Hogy serényen tevékenynek kell lenni, azt tudja mindenki; nem mindenki fordít azonban annyi figyelmet végzendő munkájának időtartamára, beosztására és a fizikumnak is feltétlenül szükséges pihenés helyes megválasztására, hogy e tekintetben némi útbaigazítás feleslegesnek volna mondható. Akiket a sors abba az igénytelen közép- osztályba helyezett, amelyben mindenki számára virulhat boldogság és érett észszel és szívvel tudják tekinteni az életetet, bizonyára nem tévednek le arról az arany középutról, mely a hasznos foglalkozást össze tudja egyeztetni a kellemessel, s akkor a hasznos kellemessé, a kellemes pedig hasznossá fog válni részükre. Felületes emberek szemrehányással illetik azokat a komoly gondolkozásuakat, akik az ifjúságot folytonos munkásságra serkentik, s sajEkkor történt, hogy egy uj operettben egy kis szerepet kapott a két leány. Görög szerelmes párt játszottak s a második felvonásban hosszan össze kell csókolózniok. A beavatottak — s Istenem egy operett-színház ügyeibe az egész világ be van avatva! — a beavatottak, mondom, izgatottan várták a bemutató estéjét, hogy a pikáns látványban gyönyörködjenek. A primadonna egy hosszú, puha szőnyeges kere- veten feküdt, lehanyatlott kezében aranyserleget szorongatott, körötte haldokló rózsák lehelték ki illatos leiköket s felülről bizonyos időközökben virágok hullottak alá. Köröskörül egymáshoz szorulva szerelmes párok álltak, ültek és feküdtek s a nők görög ruhái szabadon hagyták a karokat, kebleket s hátakat. A levegő forró volt és illatos, egy bekövetkezendő izgalom percétől terhes s a mint a női karok, vállak összeértek, buja villamos áram futott át a sorokon. A zenekar tompán játszott egy dalt. A hegedűk hangjai, mint izzó fehér lángocskák lobogtak, a melyeken néha úgy futott át a flóta érzéki, rekedtes hangja, mint a vakító aranykigyó, A hárfa pengései, ezüstlemezre hullatott gyöngyök valóra emlékeztettek s a cselló a beteljesedett szerelem elhaló, fájdalmas hangjait hallatta, a mint siratják a gyönyörű sóvárgásokat s az éjszakák bonálják az ifjúságot, amiért azok a komoly gondolkodók, komoly munkával keserítik életüket, amikor alig élvezték még koruk arany szabadságait, azt a kort, midőn az ifjúság az életet olyan szép rózsás színben látja. Okos és gondolkodó szülők azonban sohasem fognak e meggondolatlan beszédekre hallgatni, nehogy ezáltal gyermekeik egész jövőjét tegyék kockára! Mindég és mindenek előtt okos beosztása a munkának és nyugalomnak, ez az okosan élés arany- szabálya. Nem tudjuk eléggé tanácsolni a korai fölkelést. A tanulási évek alatt az órák rendesen kivannak számítva s ez nagyon jól van igy, de még jobb, ha később, midőn magunk rendelkezünk időnk felett, még akkor is szigorúan be legyenek a nap órái osztva a különféle foglalkozásokhoz képest. Aki munkássághoz van szokva, aki megszokta mindig előbb a hasznos és csak azután a kellemes foglalkozást végezni, az soha sem fogja megismerni az unalmat, vagy a túlterheltséget, mely mindig a fontosabb dolgok elhanyagolásából származik. Legjobb azonban úgy beosztani a munkássági órákat, hogy a dolgok rendes menetét, egy- kor-máskor mégis kár nélkül meg lehessen bontani, ha ezt felebarátjaink érdeke úgy kívánja. Az olyan napokon, a melyeken valakinek szolgálatot akarunk tenni s e nap bekövetkezéséről jó eleve értesültünk, keljünk fel egy órával korábban és ugyanígy cselekedjünk oly napokon, melyekben nehány óránk szórakozásra van szánva. A késői lefekvés ártalmas az egészségre nézve, mig egészséges alvás után a korai fölkelés csak előnyére van az egészségnek, a folytonos foglalkozás pedig egészséges álmot biztosit. Ha csak lehetséges, szakítsunk minden nap legalább egy órát a sétának s ezt a szabályt még kellemetlen időben is kövessük, mert a levegő és kellő mozgás a szabadban nélkiilözhetlen az egészség fentartására, a testi egészség pedig a lélek egészségét is mozdítja elő. Legyünk szünet nélkül figyelemmel magunk iránt, ha e figyelemben ellankadunk, ha engedünk az állati lustaság!" ösztönnek, akkor rövid időn rosszabb hajlamaink is uralkodásra vergődnek lelkűnkben, s később azután lelkünk újjáalakítása nagy nehéz küzdelembe fog kerülni. Gyakoroljuk elménket folytonosan abban az irányban, amelyben szülőink azt kiképezni elkezdték, de amelynek folytatása és bevégzése egészen csak rajtunk áll. Csak a műveltség és tanulmány szerez igaz élvezetet, mert észszel fel tudjug fogni a szépet és nemeset. Az élet csak anyagot ad az embernek, a szóbeli közlés lélekjelenlétét és az ügyesség, hogy gondolatainkat írásban ki tudjuk fejezni, pontosságot kölcsünöz neki. SZINÉRVÁRALJA ________ lond vágyakozásait, melyeket elrabolt a beteljesedés. A primadonna pedig ezekbe a hangokba el-elcsukló, érzéki halk sikongásait fűzte bele. Színpadon s nézőtéren mindenki reszketett s életűknek legszeb pillanatai virágoztak ki az emberek agyában. Az egymás mellett ülő férfiak és nők keze önkénytelenül egymásba csúszott. És ekkor kellett öntudatlan lázban egymásra borulnia a két leánynak. A nézők szeme csillogott, s a két leány, mintha mágikus álomban lett volna, szinte egymáshoz vonaglott. A barnának arca tüzelt, hosszú szempillája lecsukódott, széles ajka kinyílt, mint a rózsa s vonásai valami kimondhatatlan boldog mosolyba igazodtak. A szőke ametiszt szemei félig látszottak s átható lángokat löveltek. Keskeny ajkai látni engedték hófehér fogsorát s az arcon, amelyet csodásán finom hajkorona fedett, valami mély fájdalom fénye ömlött el. így tapadtak össze. Fehér kezük egymás vállán nyugodott. Ajkukon ott égett a csók, mint tüzes nap, kábító forróságot szórva szerte, mig a zenekar bűvös hangjai szították a lángot. A színházon borzongó vonaglás futott át, a téi- dek reszkettek, a szemek lecsukódtak, itt-ott a boldogság könnyei virágoztak a pillák alól, s a csók még egyre tartott a színpadon. A két leány „Miből élünk rokkantságunk vagy aggkorunk idején?“ Nagyon sokszor foglalkozik ezzel a kérdéssel az iparos és munkásember fiatalabb éveiben. Mikor még erős, egészséges: bírja a munkát, a mivel magának és családjának a mindennapi kenyeret megkeresi. De mi lesz akkor, ha valami baleset vagy szerencsétlenség következtében örökre nyomorékká lesz, vagy ha az agg korral a munkaerő hanyatlóban van s az elaggott embernek kénytelen-kelletlen abba kell hagynia munkáját s nem bírja tovább megkeresni kenyerét? Miből fog megélni? Talán alamizsnából, a mit mások szánakozva nyújtanak neki? Ez a kérdés sok keserű órát okoz iparosnak és munkásnak egyaránt, s a gondolkodásnak legtöbbször az a vége, hogy elfásultan, közömbösen várják a bizonytalan jövőt, azon hiedelmben, hogy szűkös anyagi viszonyok között nincs módjukban a megélhetésre szükséges tőkét előteremteni. Pedig meg van annak a módja, hogy minden kisjövedelmű ember gondolkozhassál nemcsak a maga, hanem a családja jövőjéről is. Hogyan volna ez lehetséges ? — kérdeznék mosolyogva sokan — a mikor nincsen miből ? Megmagyarázzuk. Szívlelje meg minden munkás és iparos jó szívvel adott tanácsunkat. Igaz, a takarékosság elvén alapul ez is, de nem afféle takarékosságon, a mely nyomasztólag nehezedik rá a takarékoskodóra, őt még nagyobb nélkülözésekre kényszerítené. Nem. Mindössze heti 20, 24 vagy 30 fillér- nyi megtakarításról van szó, melyet még a legszegényebb sorsú embernek is lehet, sőt kimondjuk : kell nélkülöznie, hogy ezzel a maga és családja jövőjéről gondoskodjék, ha a sors kegyetlen csapása folytán keresetképtelenné válik s családfentartói kötelezettségének eleget többé nem tehet. Okos előrelátással biró munkás, iparos e nehány fillért szívesen áldozza, ha arra az időre gondol, a mikor testileg, szellemileg elgyöngülve önkéntelen nyugalomra van kárhoztatva, mert az öreg, magával tehetetlen ember munkát már alig-alig kap. Éhség, nélkülözés, szegődik társává öreg napjaiban. Magyarországon 15 év előtt keletkezett egy egyesület, a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdijegyesülete, a mely megérdemelné, hogy az egész hazai társadalom vállvetve támogassa, nemcsak azért, mert a sokféle egylet között a legfontosabb szociális hivatást teljesiti azzal, hogy a rokkant, öreg munkásokat segélyezi és az árváknak neveltetési járulékot ad, hanem azért is, mert működésével lényegesen hozzájárul a szociális béke megóvásához, a mi nálunk Magyarországon mondhatatlanul fontosabb, mint bárhol. Ebbe az egyletbe P20 K beiratási dij lefizetése mellett bátran beléphet minden iparos, munkás és minden szerény jövedelmű ember. Széles Magyarországon ismerik ezt az egyletet mindenütt, a mi kiviláglik a kezeink közt levő 1907. évi jelentéséből is, a mely szerint 60.000 tagja, 185 vidéki fiókpénztára, számos tagcsoportja és három milliót fölülhaladó vagyona van. 1893—1903-ig csak a segélyezésre szolgáló alapot gyűjtötte. 1903-ban megkezdte rokkant tagjainak segélyezését. Jelenleg 306 rokkant élvezi a heti semmiről nem tudott, közöttük minden elsülyedt, s egy hatalmas lángoszlopban egyesültek. A rendező künn toborzékolt, a zenekar már harmadszor kezdte a dalt s valaki a karzaton a mély buja csendben tapsolni kezdett. Az a lány megtörte a varázslatot. A szőke leány feje megrándult, karja lecsúszott a másik hátáról, s öntudathoz kapott. Szeme kinyílt s tekintete az első sorban ülő barátjára esett. Ajkán ott izott még a másik leány öntudatlan, csókos ajka, de ő már józan volt. Ekkor felvillant gonoszán tekintete s a másik pillanatban Margit éles sikoltása vergődött a felzaklatott csendben s véres ajakkal bukott hátra. A szőke leány fehér fogai keresztül fúródtak az ajkain. A függöny hirtelen legördült s nagy zugás, kiabálás viharzott a levegőben, a hol nehány pillanat előtt még egy csodálatos, beteges csók szórta szét megrontó sugarait. Kemény Simon.
