Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-10-20 / 43. szám
Előfizetési Ariik*. Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkinl 40 fillér. M K G J E I, E X 1 K MI N 1) E N K E 1) 1) E X. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatko ;ó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Színérvéiraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Hogyan csináljunk házi-ipart? Megalakult az „Országos Házi-ipari : Szövetség“ és ezáltal ismét napirendre ke- 1 rült a házi-ipar kérdése. Nem minlha eddig aludt volna. Sőt azt mondhatjuk, hogy valóságos divattá lelt nálunk a kisemberek foglalkoztatása. A házi-ipar kérdése azonban elég nagy fontosságú, hogy igen komoly tanulmány tárgyává tétessék, mert e kérdés helyes irányba terelésével oldható meg a legbiztosabb alapon az iparfejlesztés kérdése. Épen azért, mert népünkben megvan a hajlam, épen azért, mert látjuk és tudjuk, hogy mi mindennel foglalkozik a magyar nép, a ház felépitésétől és bútorozásától kezdve, annak felszereléséig s az öltönyök készítésével együLt az egész ház berendezésének díszítéséig, — ezt a hajlamot, helyesebben ezt a tehetséget kell kiindulási pontul venni és a háziipar rendszerét erre felépíteni. Nem vagyunk a végtelenségig vitt munkafelosztásnak abszolút barátai s igen örülünk annak, hogy népünk közvetlen házi ruházati és élvezeti szükségleteinek számos tárgyát maga készíti. De azt mégis csak primitiv állapotúnak kell tartanunk, mely a modern industrialismus korszakába csak nehezen tud illeszkedni, hogy elany- nyira mindenféle használati tárgyát maga készíti s emellett nemcsak rosszul lakik és rosszul öltözködik, de munkássága árán megfelelő keresethez sem jut. A régi patriarchális viszonyok között, a kereskedés fejletlensége mellett, ennek nemcsak értelme volt, de talán az egyedüli ut is, melyen a nép földjét és munkáját értékesíthette. Mikor a paraszt felesége a saját földjükön termelt kendert és lent csakugyan még maga tilolta, fonta és a falubeli paraszt takács felszőtte vászonná, amelyből újra az asszony megvarrta a családja tagjainak a fehérneműt; mikor halinát kallóztak az ország sok vidékén, amelyből ismét a háznép készítette az eléggé primitiv öltözéket; akkor nem hoztak még be milliónyi értékben fonalat és pamutvásznat, valamint pamuttal kevert shoddy-posztót földnépünknek rendes kék öltönyéhez. Mikor a felvidéki lót a maga faragott faszekerén, a családja által gyúrt és idomított agyagedényekkel megrakodva indult neki az Alföldnek, hogy annyi búzáért adja természetben az edényt, amennyi belefért, mert ez alkotta akkor a kurrens értéket; — akkor helyén volt ez a házi-ipar, mely ma már anachronismus. Az ily primitiv házi iparból kifejlődött szintoly primitiv falusi mesterség sínyli — épen nálunk — az iparviszonyok s az egész ipari termelés változásából eredt, bajokat és bizonyos határozott irányú házi iparral nem bírván, nem képes keresethez jutni szegényebb földnépünk. Egészen más irányú külföldön a háziipar, mely egyes szegényebb vidékeken a népnek nemcsak megélhetését biztosítja, de még némi jólétet is képes nyújtani. Ott, mint pl. Schwarzwaldban, a csipkeverés meg fafaragás, Svájcban az óragyártás, Belgiumban a fegyver készítés, vagy tisztán házi vagy mondhatnék családi ipar, amelyben a ház minden tagja vagy egész nap vagy a mezei munkától és állattenyésztéstől szabad óráiban foglalkozik és az előállított terméket maga viszi piacra vagy consortiumba állva értékesíti, vagy mint a két utóbbi példánál, egyenesen valamely vállalkozó gyáros szármára, az órának vagy fegyvernek egy és ugyanazon alkatrészeit dolgozza, évről évre saját tűzhelye mellett, a vállalkozótól nyert anyagból, annak szerszámaival, legtöbbnyire általa adott előleg és későbbi leszámolás mellett. itt látjuk tehát és itt tanulhatjuk meg a szerves munkamegosztást, mely a földnépet. is rendszeres munkához szoktatva, idővel iparosokká neveli. A nagy gyári ipar- bank e nemzedék fiaiból kerülnek azután többé-kevésbé képezett munkásai és azért könnyebb is mindez országokban bármely uj iparágat felkarolni vagy már létezőt az igények szerint fokozni és fejleszteni, mert a munkásanyag folyton megvan s nevelődik az országban. És igy ismerve a külföldön bevált egészséges házi ipar-rendszert és látva és tudva, hogy mily oktalansággal terelik nálunk a házi-ipar kérdését épen az ellenkező irányba, nem kell azon csodálkoznunk, hogy miért nincsen meg nálunk épen a legfontosabb iparágak részére az egészséges alap. Mennyire előbbre lehetne hazánkban a textil-ipar, ha a házi-ipar egészséges terjesztésével és fejlesztésével számára az alapot megteremtenők. A házi-ipar igazi rendeltetése az. hogy mint családi foglalkozás egy egész vidék valamely nagy iparának képezze alapját és az intéző köröknek az lenne a feladatuk, hogy a háziipart ebbe az irányba tereljék és ebben az irányban fejleszszék! A boritaladó törlésének kérdése. A bor megadóztatásának eredete a múlt század közepére, az abszolitizmus idejére vezethető vissza. Az 1850. év november havában megjelent császári pátens képezi alapját annak a törvényhaimaznak, mely azután 1859-ben (május 12.), 1868-ban (XVII. és XXXV. t.-c.), 1875-ben (XXVIII.), 1888-ban (XXXV.) egyre súlyosbitóttá a borforgalmat, mig végre 1892-ben (XV. t.-c.) eljutottunk a mai állapothoz. A boritaladó ügyének végső rendezése összeesik azzal az időponttal, amikor az ország legkevesebb bort termelt (1891-ben 15,1893-ban 11 millió hektolitert), ezzel szemben pedig a behozatal legmagasabban állott és 1898-ban elérte az 1,269.000 hektolitert. A fogyasztásra kerülő bor igen tetemes része, majdnem fele, külföldi provinenciáju volt, a hazai termésnek pedig jó ára volt. Helyes volt-e abban az időben még tetemes adóval megdrágítani a bort, arra ma már megadhatjuk a feleletet. Elhibázott dolog volt. A bor megszűnt, drágasága és ennek nyomán folyton felburjánzott nagyarányú hamisítások folytán, általános fogyasztási cikk lenni. És mig egyrészt hátráltatta a felújítást, másrészt fináncpolitikai szempontból sem vált be, mert a tényleg befolyt összeg az előirányzatot el nem érte. (Praelininálva volt 1898-ban 15 2, 1901-ben 156 millió korona és tényleg befolyt 144, illetve 14 5 millió korona!) De mihelyt borterméseink emelkedni kezdtek s 1899-ben már a 2 millió hektolitert ismét elérték, általánosan érezhetővé vált, hogy borászatunk szabad térfoglalását két súlyos bilincs akadályozza : az oiasz borvám-klauzula és boritaladó. Mindaddig, mig ez a két elhibázott politikai alkotás kiküszöbölve nincs, borgazdaságunk szabad fejlődése el nem képzelhető. És megindították a küzdelmet a szőlő- termelők nemcsak gazdasági egyesületek, de a törvényhatóságok utján is, melyek sorban felírtak a kormányhoz és a képviselőházhoz, hogy közgazdaságunk eme két béklyójától szabadítsa meg az országot. így tudomásunk van arról, hogy a következő megyék és városok kérelmezték ”a boritaladó leszállítását az országgyűléstől: Baranya, Bars, Bereg, Békés, Borsod, Csongrád, Esztergom, Fejér, Győr, Heves, Krassó Szörény, Moson, Pozsony, Somogy, Szabolcs, Szeben, Szilágy, Temes, Tolna, Ung, Zemplén. Baja, Debreczen, Komárom, Kolozsvár, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szabadka, Székesfehérvár, Sopron. Az olasz borvám ellen kifejtett küzdelmet teljes siker kísérte, pedig ott a nemzetközi politika, egy szövetséges állam legfőbb anyagi érdeke is belejátszott, mennyivel több okunk van reményleni, hogy a boritaladó törlésére vonatkozó kérelmünket, melynek teljesítése tisztán a magyar kormánytól és országgyűléstől függ, teljesíteni fogják, midőn nyilvánvaló, hogy ennek teljesítésétől szőlőtermelésünk egész jövője függ. Csak akarnunk kell, csak impozáns módon kifejezést kell adnunk annak, hogy mindannyian, akik szőlőtermeléssel, kereskedelemmel, borok kimérésével foglalkoznak, ezt meggyőződéssel Aki egészségét vissza akarja nyerni vagy azt megőrizni, igyék SZTÖJKAI vizet!! hheeeee QY0QYÍ0ÍWÍZ lúgosáéi ásványvíz. Mint üdítő és borviz felséges! 3Í Gyógyhatása páratlan! íí. Számos kitüntetés és orvosi ajánlat! Gyomorbajoknái! ifO&í. Ideg és cukorSjetagségeknél! Vese, máj és vérbetegségeknéü Nemi bajoknál! Főraktár Szinérváralja részére; Neumann Testvéreknél. Főképviselet Magyarország területére: Általános Bank és Takarékpénztár Kolozsvár.
