Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-09-22 / 39. szám
Szinérváralja, 1908. Szeptember 22. — 39. szám. Ötödik évfolyam. SZIIEMMLJi TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak; Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közHink.^= Magyar zene. (F. É.) A vénasszonyok nyara bár- mint erőlködik is, idestova beáll az ősz, véle megkezdődik a saison, a színházak, hangversenyek és társas összejövetelek idénye. Ez ad aktualitást annak a kérdésnek, melyről már oly sokat vitatkoztak, melynek megvitatásában tenger ténta elfogyott, de amit a sok vita sem tudott eldönteni, sőt legtöbbször hamis útra terelt, amely kérdést mi jelen cikkünk címéül irtunk. A magyar zenéről akarunk egynéhány megjegyzést kockáztatni s egyben arról is beszélni, vájjon az annyira felkapott s divatossá lett magyar zeneszerzők mai dalköltészete magyar-e s hasznára van-e magyar zene fejlesztésé- .nek s előrevitelének. Hogy mi a tulajdoképeni magyar zene, erről beszélni azt hisszük, felesleges. Aki magyar ember, az első hallásra meg tudja különböztetni a mi méla hús melódiánkat a nemzetközi zenehangoktól, annak nincs szüksége arra, hogy magyarázatokkal segítsük elő képzeletét, ha arról van szó, hogy a magyar zene ringassa el képzeletét abba a hangulatba, melybe az első hangok felhangzásakor önkéntelenül is magával ragadják. Lett légyen a magyar ember bármilyen körülmények között s hangulata bár ellentétes mindazzal, mi a honi viszonyokra emlékeztetné, abban a percben, amikor felhangzik a magyar muzsika, felpezsdül ereiben a vér s viszi, viszi messze tájra, ott, hol a Duna-Tisza vize öntözi a honi földet s vele sir lelke a vonó fájdalmas hangjával, könnyeket fakaszt szeméből a nyirettyű minden egyes vonása. Hiszen ismeretes az, hogy a magyar embert abban a percben fel lehet ismerni, bármily messze tájra vesse sorsa, amely percben felhangzik a magyar zene. A magyar zenének megvoltak ré- gente az ő apostolai s megvannak még mai napon is, de a közízlés, mely pedig minden téren, tehát e téren is mérvadó, mintha látszatra megváltozott volna s a nemzetközi, könnyű zene szolgálatába állott volna. így az igazi magyar zene művelői háttél be szorultak, az ő müveik nem találnak olyan méltánylást, mint aminőt megérdemelnének s igv alkotásaik háttérbe szorulnak, mellőzésben részesülnek. Ennek okát akarjuk épen kutatni. Mert csak az a műi*], csak az a termék fejlődhetik, prosperálhat, melynek közönsége van, mely azt pártolja, előmenetelét elősegíti. Hiába Írja a magyar dalköltő a legszebb melódiákat, ha a kiadók, hangversenyrendezők, színigazgatók termékeit, épen a közönség részvétlensége következtében kénytelen mellőzni s azok müveit bemutatni, akiknek működésére a közönség kiváncsi s akiknek termékeit, úgy látogatásaival, mint vételével pártfogolja. Tehát ha az igazi magyar zene a kozmopolitaság előnyére háttérbe szorul, úgy annak egyedüli s kizárólagos oka a közönségben rejlik. A közönség Ízlésének kell megváltoznia s akkor a hátérbe szorított magyar muzsika ismét előtérbe nyomul, hogy átvegye, legalább hazánkban, azt a méltó polcot, amely megilleti. S a közönség Ízlését mesterségesen is lehet irányítani. Ha a színházigazgatók, a hangversenyrendezők, a társas-összejöveteleket irányítók kimondanák, hogy előadásaikban a magyar zenének juttatják az oroszlánrészt, ha a műsor nagy része az igazi magyar zenének lenne szentelve, akkor a most mindig idegen berkekben sípoló honi szerzőink ^belátnák, hogy a magyar szerzeményeknek még nem alkonyuk le, még mindig akad közönség, amely azt méltányolja, bizonyos, hogy nem a kozmopolita zene fejlesztésén fáradoznának, hanem igyekeznének a magyar népiélek még elrejtett kincses- bányájából felszínre hozni mindazt, amit felszínre lehet hozni. S a magyar zenének, mint mindannak, ami nemzeti, nagy ereje van. Összehozza a magyar lelkeket, fogva- tartja azt s erősiti az együttérzés hatalmas fegyverzetét. S vájjon melyik nemzetnek van nagyobb szüksége arra, hogy minden eszközt megragadjon fajának erősítésére, az együttműködésre s összetartásra, mint a magyarnak ? 1 Ezt tudva, mindnyájunk közös érdeke, hogy előmozdítsuk azt a mozgalmat, mely A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Vadrózsák. Letörtem azt az ágat, Mely akkor ránk hajolt, Hogy ajkon ajk bevallá, Mi szivünk titka volt. ■ A fa milyen virágos, Mily gazdag volt az ág, Tekinteted mily égő, Csengő szavad, mily lágy ! És hogy meglátogattam A régi fát megint, A puszta, száraz ágról, Ah, egy levél sem int I Letörtem azt az ágat, Amely reánk borult. Beszéltem egyre hozzá S könnyem reája hullt. S bár sirlam, bár beszéltem, Az ág üres maradt : Tört szivén, tört faágon Lomb többé nem fakad. Saphir M. G. Három mese. Irta : Papolczyné Bartók Ida. I. Volt egyszer egy hires népszónok és önzetlen emberbarát, aki városról, sőt országról- országra járva oktatta, tanította az embereket minden szépre, minden jó és nemes erényekre. Ahol megjelent, ünnepeltetésnek központja lett s az emberek tömegesen siettek magas szárnyalást!, szép és nemes eszméktől áthatott előadásait hallgatni. Egyszer egy nagyobb városban tartott előadást. A terem zsuffolásig megtelt minden rendű és rangú hallgatósággal. A szónok beszédjének fénypontjához ért; átszellemülten és hangzatos szavakkal magasztalta az emberi erények legszentebbjét, legnagyobbját: »Nézzük el a mások hibáit, a lelki gyöngeségeit és bocsássunk meg azoknak, akik ellenünk vétkeznek.« Valóban igy csak az beszélhet, aki maga is akként cselekszik. A hallgatóság áhitatos csöndben, szinte leikével szívta a gyönyörű szavakat, csak a hátsó sorban állók között volt valami elfojtott nevetés hallható. A szónok figyelni kezdett és észre is vette, hogy egy csirkefogó éretlen megjegyzésére, melyet nyilván az ő beszédére bocsátott világgá az ipse, nevelnek oly jóízűen a többiek. A nagy népszónok és önzetlen emberbarát sem vette tréfára a dolgot, őrült dühös lett és mindent feledve ugrott le a szőnyeggel bevont pódiumról, egyenesen a csendzavaróhoz rohanva olyan hatalmas két pofont cserditett annak ábrázatára, hogy menten orrán-száján elindult a vér. II. Egy csöpp, aranyhaju, égszinszemü asszony meg egy hatalmas termetű fekete ember, férj és feleség voltak. Nagyon, de nagyon szerették egymást és ===== Aki egészségét vissza akarja nyerni vagy azt megőrizni, igyék SZTOJKAI vizet!! S2TOJKÄ3 GYÖGY30ÍRVJZ lugos-sós ásványvi Mint üdítő és borviz felséges! ^ Gyógyhatása páratlan! Számos kitüntetés és orvosi ajánlat! Gyomorbajoknál! Ideg és oukorbelegségeknól! zm*. Vese, máj és vórbetegségeknél! irS^ Nemi bajoknál! Főraktár Szinérváralja részére: Neumann Testvéreknél. Föképviselet Magyarország területére: Általános Bank és Takarékpénztár Kolozsvár.
