Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-09-01 / 36. szám
(2) 1908. Szeptember 1. SZINÉRVÁRALJA 86. szám. Nincs egyéb kívánságunk, mint az, hogy polgártársaink járjanak bízvást ezen az utón és rúgják fel azokat, kik uljokban alattomossággal gáncsot vetnek, hogy az igaz ügy bajnokai elbukjanak. Kérjük számon, hová sikkasztották a polgári iskolát? Nem abba a tarisznyába esett, melybe a bikszádi vasút is belefult ? Ki a nyullal a bokorból! Ne áruljunk zsákban macskát! Kiváltságok. (F.) Az árgyélusát neki, káromkodnánk, ha ez nem ütköznék a jónevelésbe és tisztességbe, az árgyélusát neki, hát milyen jogcímen élveznek előnyöket a honhaza egyes polgárai a többi polgárok közül, anélkül, hogy erre valami különleges érdemeket szereztek volna. De hát sokkal finomabbak vagyunk, semhogy káromkodnánk. Csak úgy finoman, szerényen és alázatosan kérdezzük, mért zárják be Kohn Mór fűszerest egy hónapra, ha téteket fogad el a lóversenyre, ha azokat bármi pontosan vissza is fizeti és mért nem zárják be ugyanezért a cselekményért a totalizator vezetőségét?! Miféle törvény az, mely a nemzeti kaszinó tagjainak megengedi azt, amitől eltiltja a demokrata körök tagjait ? Mennyivel becsületesebb a Lovaregylet fogadási helyisége egyébb e célra szolgáló helyiségeknél ? Miféle jogegyenlőség az, melynek segélyével az ilyen abszurdumokat is meg lehet magyarázni?! Bizonyos, hogy a totalizator erkölcstelen intézmény. Játékra buzdítja az embereket és felkelti beunök az esetleg szunnyadó szenvedélyt. Még pedig olyan játékra, melyet feltétlen bizonyossággal szerencsejátéknak lehet mondani. Évek hosszú során át beigazolódott, hogy tisztán szerencse kérdése, hogy mikor melyik ló nyer. A ló abrakolása, időjárás, a zsoké lelki élete, egy hirtelen felröppenő veréb, mind ok, amin a verseny eredménye múlik. Szóval, bizonyos, hogy a lóverseny kizárólag szerencsejáték. Mint ilyen, erkölcstelen. És mégis megengedik, hogy e játékban részt vegyen a nép legkoldusabbik része, aki talán párnáját adta el, hogy bűnös szenvedélyének tápot nyújthasson. Lehet, hogy a versenyeket rendező nagyságos, méltóságos és kegyelmes urak úgy vélekednek, hogy ők nem hívnak senkit, a nép nagykorú, amit tesz, azért csak maga a felelős. Jó, hiszen elfogadhatjuk ezt is védekezésnek. De hát akkor mért zárják el azt, aki ugyanazt teszi, mint a Lovaregylet, csak nem hivatalos felügyelet alatt. Hiszen akkor manapság arra is el lehetünk készülve, hogy az állam egyes polgárainak engedélyt fog adni a zsebmetszésre, vagy a betörésre, miután a hazárdjáték csak úgy bele ütközik a büntető törvénybe, akárcsak ezek a delictumok. Szó sincs róla, nem akarunk mi itt morált prédikálni. Édeskeveset törődünk a szerencse- játékok ethikai oldalával. De igenis törődnünk kell azoknak szociális és gazdasági oldalával, annál is inkább, mert hiszen általánosan elterjedt nézet az, ha a jelenkor épen a gazdasági kérdéseket karolja fel leginkább. Nagyon szomorú kép az, amelyik ilyen szemlélődés mellett szemünk elé tárul. Soha annyi sikkasztás, csalás, lopás nem esik, mint épen a lóversenyek idején. Annyira fajultak már ezek az állapotok, hogy a fővárosi rendőrség razziákat tart a lóversenytribünökön és a legelőkelőbb mágnások közvetlen szomszédságában fogdossa össze a csavargókat, sikkasz- tókat, zsebmetszőket, akik ilyen alkalmakra díszesen kiöltözködnek, hogy ne kelljen röstel- kedniök a nagy tribünön. Lehetséges-e, hogy a futtató mágnásvilágnak szüksége lenne az ilyen gyakran szennyes, de minden esetben verejtékes fillérekre ? Csakugyan reflektálnának ezek a jó urak a mosóné, a kőműves heti keresetére, a kis gyakornokocska pár garasára, melyet körmönfont rafinériával sikkasztott el irodájából?! Nem hihetjük, hogy a dolog csakugyan igy állana. Feltesszük ezekről az urakról, hogy mitsem tudnak, milsem sejtenek arról a rombolásról, melyet az ő passziójuk ezer meg ezer kis existencia családjában véghez visz. De épen azért feltehetjük azt is róluk, hogy mihelyt minderről tudomást szereznek, rögtön hozzáfognak a purifikálás munkájához. Kizárják a misera plebset a fogadásokból és ezentúl csak egymás között fogják űzni kisded játékaikat. Erre akarunk nekik alkalmat és módot nyújtani. Ezért írjuk meg ezt a pár sort és reméljük, hogy a versenyek intézői közül akad egy, aki nehány percnyi türelmet fog szentelni szerény megjegyzéseinknek. És elvárjuk a Lovaregylet gavallériájától, hogy alapítójának, a nagy Széchényi eszméinek megfelelően, nem nyereség- vágya kielégítésére fogja használni azt a sportot, melynek egyedüli és kizárólagos célja a lelivér tenyésztés emelése. HÍREK. Interpelláció cim alatt lapunk egyik számában felszólítást intéztünk a járás főszolgabi- rájához a szinérváraljai képviselőtestületi tagok választásának megsemmisítése tárgyában. Erre az interpellációra azt a választ kaptuk, hogy a községi elöljáróság a választás ügyéről értesit- tetvén, 30 napon belül intézkedni tartozik. Kiváncsiak vagyunk, milyen hosszú lesz Szinér- váralján a 30 nap. Erős a gyanú, hogy az uj választást 1909-ig ki akarják huzni, amikor az elöljáróság szája ize szerint kiállított lista alapján ismét azok jönnek be a képviselőtestületbe, akik a boldog semmittevés tavának sima tükrét az előre haladás evezőjének súlyos csapásaival nem zavarják. Félő azonban, hogy ek- I kora már észhez kapnak az emberek és nem ' fognak minden cédulára rászavazni. Tanitóválasztás. A szinérváraljai áll. segélyezett községi alsófoku iparostanonciskola felügyelő-bizottsága a múlt hó 24-én Sprenger Ferenc kir. segédtanfelügyelő elnöklete alatt három tanítási évre megválasztotta Irinyi Sándort 6, Fábián Istvánt 6, Domokos Istvánt 5, Schwanner Rezsőt 5 és Buti Vincét 3 heti tanítási órával ipariskolai tanítókká. Az iskola igazgatója Irinyi Sándor lett. A ref. iskolában a beírás szeptember 1-től 6-ig tart. 7-én a tanítás megkezdődik s ettől kezdve nem vesznek fel tanulókat. Halálozás. Mint mély részvéttel értesülünk, Budanovics Béla, debreceni államvasuti főellenőr a napokban elhunyt. Zártkörű bál. Szinérváralja úri közönsége e hó 12-én családias jellegű, tehát föltétlenül zártkörű táncmulatságot tart az uj vendéglő kupolás termében. Adomány. Szentiványi Gyula, apai birtokos 40 koronát adományozott a vámfalui tüz- károsultak javára. A nemes cselekedet nem szorul dicséretre. Szépségverseny. Az Urbán János táncmester próbabálján 170 szavazólappal Komo- róczy Sárika lett a szépségverseny győztese. A legjobb táncosnak szánt babért Turzuly Ilonka vitte el, aki egyúttal a képes lapok győztese is. Értesítés az iskolai beiratásokról. 1. Az áll. óvódiában a beiratások szept. 1—3. napján eszközöltetnek. A beiratás díjtalan. 2. Az állami elemi iskolában a beiratások szept. 9—13. napján, mindenkor d. e. 8—11 és d. u. 2—5 óráig eszközöltetnek. Beiratási dij és orsz. tanítói nyugdijjárulék czimén minden gyermek után 80 fillér fizetendő. Oly tanulók, akik már jártak iskolába, értesítőjüket, az iskola I. osztályába jelentkező tanulók pedig születési bizonyítványukat (melyeket e célra az anyakönyvi hivatalok díjtalanul tartoznak kiadni) és himlőoltási bizonyítványukat kötelesek magukkal hozni. A tanítások szept. 14-én d. e. 8 órakor kezdődnek. 3. Az áll. seg. közs. gazd. ismétlő- és az áll. seg. közs. iparos-tanonciskolára utalt növendékeknek u. cs. a fent irt napokon (9—13) kell jelentkezniük beiratás céljából. A gazd. ism. iskola növendékeinek beiratása díjtalan, mig a tanoncok e címen 3 koronát kötelesek fizetni. A gazd. ism. iskola fiu-növendékeinek oktatása szept. 14-én d. u. 4, a leánynövendékek tanítása szept. 16-án d. e. 10, a tanonciskola növendékeinek tanítása pedig szept. 14-én d. u. 5 órakor veszi kezdetét, mikor is minden tanuló köteles az iskolában megjelenni. Igazgatóság. Leégett termés. A múlt vasárnap éjjel nagy tűz pusztított Aranyosmegyes község határában. Láczay Zoltán aranyosmegyesi bérlő egész évi gabonatermése a tűz martalékává lett. Leégett porig mintegy kétezer kereszt gabonatermés. A kár meghaladja a 24000 koronát, mely biztosítás révén megtérül. A tűz okát megállapítani nem lehetett, valószínű, hogy a tűz vagy a cselédek gondatlanságából, vagy gyújtogatásból eredt. hogy Verne és Bulwer, Scott, Walter és Kooper Írásaiban se találtam akkora gyönyörűséget, mint az én kedves ponyvaregényeimben. Ekkor — nagyon jól emlékszem — a hetvenes évek egyik karácsonyestéjén történt, az apám három kötet könyvet hozott haza a kaszinóból és ezekkel a szavakkal adta át nekem: — Olvasd, fiam; aztán majd megmondod, hogy tetszett e. Kinyitottam a könyvet: — »Budapesti rejtelmek« — irta Szentesi Rudolf . .. képek nélkül . . . Hm, nem sokat Ígér. Bizonyosan ez is csak olyan szürke, unalmas história lesz, amitől a bicska is kinyílik a zsebemben, ha olvasom. Az apai tekintély hatása alatt mégis hozzá fogtam a könyvhöz és elkezdtem olvasni. És, a mint a második lapjára értem, egyszerre mintha meghalt volna körülöttem minden. Kiveszett érzésemből az idő, a világ, az élet és Szentesi Rudolf, ez a szürke, neveden semmi, vitt, ragadott magával a fantáziája szárnyain, mint ahogy Illés prófétát fölragadta a tüzes szekér a felhők fölé ... — Mese! — kiáltott közbe valaki: — ha ez igy volna, akkor mi is ismernők ezt a könyvet! — Már pedig igy van, — feleltem komolyan : — s ha ti nem ismeritek, annak is meg van a maga oka. — Ha legalább az íróját ismernők! . . . Szentesi Rudolf! . . . Kicsoda ez az ember? —- Nagyon jól ismeritek ti is, — feleltem mosolyogva: — és egy sincs közietek, aki lelke mélyéből ne tisztelné; mert valóban Isten ke- I gyeiméből való poéta ő. i — Sohase hallottuk a nevét! — Kiabáltak | összevissza. Csak ezt a nevet nem; a másik, az igazi neve százezrek ajkán forog és egy elnyomott S rab-nemzet az ő verseivel fohászkodik Istenhez. Csönd lett. A jelenlevők mind megilletődve fordultak a kis filigrán öreg felé, aki most láng- j vörös lett s az izgatottságtól remegő hangon | mondta : — Vannak titkok, amelyeket bolygatni nem szabad. Ha Szentesi Rudolf meg akarja őrizni az inkognitóját, senkinek sincsen joga íöllebben- teni nevéről a fátyolt. — És pedig annál kevésbbé, — jegyezte meg a furfangos Salamon — mert Szentesi Ruj dolf . . , maga jelentkezett. Egyetlen regénye, első és utolsó prózai alkotása ez a »Budapesti rejtelmek« a koszorús ! költőnek. Nagy. hatalmas munka, amelynek idegizgató, érdekfeszitő tárgya vetekszik a világirodalom legkiválóbb ilyen remekeivel. A »Párisi titok« és »Gróf Monte Christo« színes szappan- buborékok e mellett a — roppant fantáziával, de éppen oly reális látással megirt nagyszerű dráma mellett. Egy darab lázasan lüktető élet ez, tele izzó szerelemmel, féktelen szenvedéllyel, ollhatatlan gyűlölettel: — olyan élet, amelyben nincsen semmi túlzás, semmi valószínűtlenség, mert alakjai és szereplő egyéniségei húsból és vérből formált emberek, földi vágyakkal, mindennapi indulatokkal és természetes ösztönökkel. Költöttek csak a helyzetek, melybe a szereplőket végzetük sodorja: — de ezek a helyzetek egytől-egyig a raffinált fantázia, a tüneményes Írói invenció megannyi remekei. Mondják, hogy a jeles költő — aki nem régiben jubilált — ifjúkorában, a szűkös viszonyoktól kényszerítve, irta meg ezt az egyetlen regényét. És azóta megtagadta. Pedig nincs igaza. — Az irodalom szempontjából — határozottan kár, hogy a koszorús költőt nem nyomta tovább az ínség; mert olyan regényekre, minta »Budapesti rejtelmek,« akármelyik nagy nemzet irodalma is büszke lehetne. Most föltámadt ez a regény. Uj kiadásban, díszes kiállításban jelenik meg, mint a »Nick Carter« országos vállalat kiadása. Remek képeket rajzolt a szöveghez Helbing, minden füzethez egyet s a három nyomtatott Íves (48 lapos) füzetek mindegyikének ára 30 fillér. A finom technikai kivitel a Révai és Salamon nyomda Ízlését dicséri s bizonyára nagyon emelni fogja a szép füzetek kelendőségét. A szenzációs regény különben minden könyvkereskedőnél kapható, vagy közvetlenül is megrendelhető a »Nick Carter« kiadóhivatalában (Mikolásy Sándor) Budapesten. Dr. Széni inna) Gyula,
