Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-08-04 / 32. szám

32. szám.

1908. Augusztus 4.

lezőnk a következőket írja: Az Avasban f. hó 24-én d. u. 3—5 óra között felhőszakadáshoz hasonló óriási eső volt, mely mérhetetlen károkat okozott. Itt Tartolezon a megdagadt patakok kiöntve medrükből, az összes hidakat elsodorták; a piszkos ár mindent, ami útjába akadt, elöntött; tönkre téve a tengerit, tavaszi búzát, zabot, el- iszapositván a réteket, füveket, sőt több sertést, juhot is magával ragadt, szóval ezrekre rugó károkat okozott. Évtizedek óta ehez hesonló óriási esőzés nem volt. A tavasz óta tartó szárazság következtében mindenki esőt óhajtott, most azonban elmondhatjuk: adtál Uram áldást, de nincs köszönet benne!

Ezek a tudósítások is bizonyítják, hogy az árvíz jelentékeny károkat okozott, még sem hagyhatjuk szó nélkül a fővárosi lapoknak valamelyik túlbuzgó levelező élénk képzelő erejéből származó azon dagadt stilü híradását, mely a tényeket részint elferdítette, részint túlságosan kiszínezte és túlozta. A fővárosi lapok ugyanis csaknem kivétel nélkül állították »Szinérváralja pusztulása« cim alatt, hogy lakosaink földönfutókká lettek, az árvízből megmentett csekélyke holmijokkal együtt a róm. kath. templomba, itt- ott a házak padlására menekültek, a házakat elsöpörte az árvíz, sőt a menedékhelyet nyújtó róm. kath. templomot is végveszedelem fenyegeti stb. Mi itt Szinérváralján — Istennek hála - az árvíz után is szerencsésen megvagyunk s lesajnáló mosolylyal fogadjuk a 10 krajcárokért dolgozó tudósitó furcsa jólértesültségét.

Ez a mi részünkről, kik a tényeket ismerjük, elég is; de vidéki olvasóink és ismerőink megnyugtatására, kiktől a kérdezősködő levelek és táviratok özönével érkeztek, itt is megirjuk, hogy a lakosok nem menekültek a róm. kath. templomba, sőt az árvizet követő reggeli isten- tiszteletre az egész községből a négy templomban összesen 15—20 hivet is alig bírtunk összeharangozni. A róm. kath. templomhoz hozzá sem ért a viz, a lakosok közöl egy sem lett földönfutó, az árvíz egyetlen-egy házat sem söpört el s a padlásra senki sem menekült. A kár jelentékeny ugyan, mert csak Szinérváralján és környékén több, mint 10000 korona kár van, ide csak Sebespatakot és Apahegyet számítva; de azért a fővárosi lapokat ennyire felültetni, a hírlapok tekintélyét és hitelességét ennyire sülyesz- teni nem volt szabad már csak azért sem, mert az ilyen híradások különben is gyönge hitelviszonyainkat még rosszabbá teszik.

Úgy látszik, hogy ezzel a túlbuzgó szatmári tudósitó nem törődött, pedig, aki közérdekből fog tollat, annak az ilyen körülményekkel számolnia kell. Ha pedig a tudósitó uraknál csak a 10—20 krajcárok dominálnak, akkor tessék üres zsákot percentre árulni és letenni a tollat, amit a saját hasznuk mellett a köz kárára kezelnek. Különben intézkedtünk, hogy a felfújt hir kellő értékére szállittassék le. Rab.

Az állami tisztviselők lakpénze.

Lapunk egyik számában jeleztük, hogy az állami tisztviselők lakpénzének felemelése tárismét felriadt álmaiból. Ez a csönd, ez a magányosság milyen iszonyú most, amikor még él. Mit akarnak tőle, mért temetik el már elevenen is az embereket? . . . Fel szeretne ugrani, kirohanni, ki ez eleven, lüktető életbe, ahol nyüzsgő emberár forrong, ahol forr, pezseg az élet . . .

De még csak megmozdulni sem tud. Pedig meg kell mozdulnia, mert igy nem bírja tovább. A legkeményebb kőpad is puha párna ahhoz a fekvőhelyhez képest, amelyen most fetreng.

— Nem, nem bírom tovább, nyögi vad fájdalomtól gyötrötten, kétségbeesetten a nagy beteg.

Mégis csak csöngetni fog. S majd bejön a borotvált képű lakáj, megáll a küszöbön és mélyen meghajolva fogja kérdezni:

— Parancsol a nagyságos ur?

Mindegy. Legalább mellette lesz valaki, aki

elriasztja ezt a rettenes, tűrhetetlen magányosságot.

Remegő kezét felemeli, amennyire bírja . . . Hiába, már a csengő hideg, fehér gombját sem éri el. Hörögve kínlódik, de hasztalan, fáradtan visszahanyatlik párnáira . . .

És nagyokat lobban a kialvó gyertyaláng és nemsokára teljes csönd és sötétség borul a kicsi szobára.

Csönd és sötétség.

SZINÉRVÁRALJA

gyában Szinérváralján a helyi munkálatokat központi tisztviselő fogja elvégezni. Mint utólag értesültünk ezen munkálatokkal L. A. j. számvevő lett megbízva, ki is a bejárást már befejezte s a szükséges kimutatás jelentése, valamint Bay Miklós főszolgabíró véleménye kíséretében már fel is ment a nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz.

Helyen valónak találjuk, hogy ez alkalommal egy pár szóval megemlékezzünk az állami és megyei tisztviselők lakbér viszonyairól

Az állami és megyei tisztviselők javadalmazását első sorban a fizetés és lakpénzt képezi.

Mig a fizetések a már legvégsőkig elhúzott határidőn felől 30-40%-al emelkedtek, addig a lakpénzek maradtak a régiek, pedig a mindennapi élet drágulásával lépést tartott a lakások árának a drágulása is, ugyannyira, hogy némely helyen az intéző körök rendeletileg voltak kénytelenek a lakókat a házbér uzsorától megmenteni.

Községünkben a lakásokat illetőleg különleges állapot van, ugyanis nálunk a tisztviselő a törvényben előirt lakrészeket magában foglaló lakásra nem fizetne rá, ha volna, de ott a baj, hogy nincs. A már említett kimutatás szerint községünkben a bérbe adott 23 három szobás lakás közül csak kettő van megfelelő, a többi vagy melléképületek hiánya, vagy a szobák padozatlan volta vagy kicsinységénél fogva, nem elégítheti ki a VI. rang osztályban lévő tisztviselő jogos igényét (3 szobás lakás csak IX. r. o. lévő tisztviselőnek jár) s tényleg ezen 23 bérlő közül csak kettő van, a ki a IX. r. osztályban van, ebből önként következik hogy a többi tisztviselő 4 szobás lakásban lakik szükségből s a községünkben a IX.

r. o. lévő tisztviselő lakásának ellenértékéül az állam által fizetett 400 koronára ráfizet.

Az egész országból a kimutatások f. hóban terjesztetnek be a Pénzügyminisztériumhoz s ha már a jóakarat az intéző körökben megvan, kívánatos volna, hogy a várt lakbér felemelés már 1909. január 1-től lépjen életbe.

Szinérváralján különleges viszonyok vannak, j Nincs katonaságunk, nincs diákságunk, mégis drágák a lakások. Mondhatjuk, hogy nagyon kevés az olyan tisztviselő, aki lakására, illetve lakásbérére rá nem fizet.

Nem régiben egészséges mozgalom indult meg az iránt, hogy Szinérváralja lakbér tekintetében kedvezőbb osztályba soroztassék. Ekkor rontották el az egész dolgot. A háztulajdonosok félve a házbéradótól letagadták a házbéreket s igy kisült, hogy a tisztviselők azon lakbér ösz- szegből, mit kapnak, Szinérváralján nemcsak kijöhetnek, de meg is takaríthatnak. Hát ez nem igaz és az ilyen hamis adatok bevallásával rontjuk nemcsak a tisztviselők helyzetét, de rontjuk annak a magas állású és nagy befolyású urnák a tekintélyét is, aki ebben a dologban illetékes a tisztviselők kérelmére közbenjárt.

Ha el akarunk valamit érni, közbenjáróink iránt legalább annyi tisztelettel viseltessünk, hogy igaz adatokat szolgáltassunk rendelkezésére.

HÍREK.

Tanítók gyűlése. A nagyváradi g. kath püspökséghez tartozó egyházak tanítói Remetemezőn a múlt hó 30-án szépen sikerült gyűlést tartottak, melyen a közig, hatóságot Tóth Tibor, szolgabiró képviselte. A gyűlés után táncmulatság volt.

Titkár-választás a Gazdasági Egyletnél. A

Szalmármegyei Gazdasági egylet julius hó 29-én igazgatósági választmányi ülést tartott, melyen Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás elnökölt. A megüresedett^titkári állásra pályáztak: Haraszthy Bernolák Károly orvos, cs. és kir. asztalnok, Kassa, Kerpely Béla gazd. akad. asszisztens Kolozsvár, Kovács János az OMGE. segédtitkára Budapest, Kuczkay Emil v. uradalmi főtiszt Debrecen, Simay Imre Miskolc, Szekér József Eger és Világossy Gáspár Szatmár-Zsadány. A választmány rendkívül zajos és heves volt. Kende Zsigmond elnök és Keresztszeghy Lajos alelnök jelölte Kovácsy volt s mindketten őt ajánlották a megválasztásra. A többség óhajára az elnök nyílt szavazást rendelvén el, Világossy Gáspár 35, mig ellenfele Kovácsy 9 szavazatot nyert, igy tehát nagy többséggel Világossy Gáspárt választották meg a gazd. egylet titkárául. A választás eredménye úgy az elnököt, valamint az alelnököt annyira elkeserítette, hogy állásukról mindketten lemondottak s a termet otthagyták. Az igy elnökök nélkül maradt választmányi tagok Szeőke Barna korelnöksége mellett tárgyalták tovább a napirend tárgyait. Gholnoky Imre meleg szavakban emlékezett meg a leköszönt titkár Posz- vék Nándor tiz évi buzgó és fáradhatatlan tevékenységéről is, érdemeit jegyzőkönyvileg kérte megörökíteni. A válaszmány megállapodott még abban is, hogy az elnökök lemondását nem veszi tudomásul, hanem azt a legközelebbi közgyűlés elé terjeszti.

Fényes házi bál. Boros Zoltán aranyosmed- gyesi nagybirtokos és neje julius hó 25-én fényes házi-bált tartottak, melyen a vármegyei úri társaságnak Aranyosmedgyes község környékén lakó családjai csaknem kivétel nélkül megjelentek. A 25 táncos fiatalemberen kívül részt vettek a bálon Luby Béla nejével és Anna leányával, Jékey Ilona Ada és Erzsiké leányaival, dr. Kölcsey Ferenc nejével és Czelluska leányával, Kováls Gyula nejével Mariska és Ilonka leányaival, Mándy Zoltán nejével és Giziké leányával, özv. dr. Böszörményi Józsefné Margit leányával, Böszörményi Zsigmond nejével, Tóth Móric nejével, Jakó Kálmán nejével, dr. Helmeczy Pál nejével, Helmeczy József nejével és dr. Szilágyi Elekné. A most elsoroltakon kívül még öt család volt hivatalos, kik azonban a megjelenésben akadályozva voltak. A vidám társaság a Bunkó Vince szívhez szóló hegedűje mellett másnap estig maradt együtt s ekkor magával vitte egy kedélyes és minden izében magyaros mulatság emlékét. A mulatságot változatossá tette s annak sikerét nagyban emelte a parkban éjféltájban rendezett fényes tűzijáték is, mely után még Bécs kapuinak döngetésére is rákerült a sor. E bál is fényes bizonyítékát nyújtja annak, hogy a szorgalmáról, munkásságáról és magyaros vendégszeretetéről hires »aranyosmedgyesi köztársaság«-nak hetedhét országban sincs párja.

A nagybányai gyümölcsértékesitő részvény- társaság. A gyümölcsértékesitő r. t. berendezési munkálatai javában folynak s a részvénytársaság, ha nem is teljes felszereléssel, de már az idén megkezdi működését. Amire, tekintettel a mutatkozó szép gyümölcstermésre, égetően szükség is van. A vasúti vágánynak a telepre való bevezetése tárgyában a helyi szemlét in. hó 25-én tartották meg s nem sokára megkezdik a raktár- helyiségek építéseit. Örömmel jegyezzük meg, hogy a részvénytársaság részvényei amily közömbösséggel találkoztak eleinte a kisebb gazdaközönség részéről, most ugyanoly keresletnek örvendenek, minek folytán a részvények értéke úgyszólván pár nap alatt öt százalékkal emelkedett.

A vörheny (skárlát) betegség még mindig uralkodik Szinérváralján s a napokban újabb megbetegedések történtek.

A tífusz Szatmáron szünőfélben van, és mint értesültünk, Szinérváralján fellépett, A hir valódiságát eddig nem tudtuk megállapítani, de ha valótlan is még, kilátás van rá, hogy mihamar ez is meglátogat bennünket. Az árvíz által létesített mocsarakból kiáradó kiállhatatlan bűz megfertőzted a levegőt. Az alámosott takar- mányasztagok ott rothadnak helyeiken a község kellős közepében undorító bűzt terjesztve mindenfelé. Nem értjük, mit akar velünk az elöljáróság. Hát igazán packázni akarnak a közönséggel, hogy a legkomolyabb és legjogosabb felszólalásra sem reagálnak ? Ez tűrhetetlen. A járásnak a legutolsó községében sem tűrnének el ilyen botrányos állapotokat, s itt, a járás székhelyén mindent eltűrnek ? Elvárjuk, hogy a dögleletes büzü pos- ványokat haladéktalanul tüntessék el. Ezt nemcsak mi mondjuk, ezt követeli az egészségére féltékeny egész lakosság.

Csirkék az emeleten. A napokban látogató ment dr. Székely kir. járásbiróhoz, ki a róm. kath. iskola emeletén lakik s ott az apró állatok által beronditott folyosón csirkék fogadták hangos csipogással. A látogatónak, meg a lakónak ez ellen panasza van. (Tessék bejelenteni a tulajdonosnak. Szerk.)

A pletyka, ez a járványos és fölötte csúnya betegség még mindig erősen pusztít a községben. Ez az élősdi féreg mindig a mások becsületén rágódik. Közlekedési eszköze a cse- pütelegráf. Védekezni csak úgy lehet ellene, ha a bacilustelepektől távol tartjuk magunkat s a bacilusokat nem adjuk tovább, hanem le- íricskázván a gallérunkra kapaszkodó férget, kimondjuk előtte a viszataszitó ítéletet: »mars cum regiment!«

Halálozás. Fésős Endre szatmári kir. törvényszéki jegyző julius hó 24-én délután Budapesten a lipótmezei elmegyógyintézetben elhalt. Az elhunyt jegyző régi tagja már a jegyzői karnak s régóta várta kinevezését, mely helyett áthelyezést kapott. Ez ok oly nyomasztóan hatott reá, hogy elméje elborult.