Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-07-07 / 28. szám
Szinérváralja, 1908. Julius 7. — 28. szám. Ötödik évfolyam. ívmui TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak*. Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyill/ér soronkint M fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. —A szövetkezetről. Úgy hallottuk, hogy a szinérváraljai ipari és gazdasági hitelszövetkezet junius 28-án rendes közgyűlést tartott. É tény egymagában ha megemlítésre méltó is, nem érdemli meg, hogy hosszasabban foglalkozzunk vele; de mert szövetkezetről van szó és mert a szövetkezet köztudomás szerint nem egyszerű pénzintézet, hanem egyúttal sociális hivatása és kötelessége is van: nem térhetünk a dolog felett csak úgy röviden napirendre. A szövetkezetek áldásos voltát minden elfogulatlan ember elismeri. Készséggel bizonyítjuk, hogy a szinérváraljai hitelszövetkezet sok családnak súlyos terhén segítvén, kivette a maga részét azon jelentős munkából, mely reá várakozott; de — bocsánatot kérünk— azzal a móddal, amilyenen ez a szövetkezet sociális hatását gyakorolja, nem vagyunk megelégedve. Nehány esztendővel ezelőtt alakítottuk a szövetkezetei. A minden uj intézményt kisérni szokott kételkedés eloszlatására s ezzel a szövetkezet megalakit- hatására mi is teljes jóakarattal közreműködtünk. Egyikünk-másikunk azonnal be is fizette a jegyzett részvények árát, hogy a közkívánatra alakult humáns célú intézmény sikeres működését megköny- nyitsük. Távol legyen tőlünk azt állítani, hogy a szövetkezet nem felelt meg céljának s azon várakozásnak, melylyel létesítése elé néztünk. Nem mondhatjuk ezt annyival is inkább, mert működéséről absolute semmit sem tudunk. Pedig nemcsak az erkölcsi szempontok, de a rideg garasok is megkövetelik, hogy a szövetkezet működéséről lehetőleg minden tag tudomással bírjon. Mint akinek a nyilvánossághoz semmi köze, mint egy saját hatáskörében korlátlanul munkálkodó gazda, ki saját tőkéjét forgatja, úgy tesz a szövetkezet. A közgyűlésekre a tagokat nem hívja meg, mérlegeit nem teszi közzé, határozatairól semmit sem tudunk. Lehet, hogy a szövetkezet teljesen alapszabályszerűen jár el, mikor ilyen zajtalanul működik; de nem hisszük, hogy az alapszabály tiltaná azt, hogy a közgyűlésre minden tagot hívjanak meg. Mert a meghívásnak is van ám alkalmas és célszerűtlen módja. Ami beválik Apában, az Szinérváralján esetleg célszerűtlen, miért is hibás dolog Magyar- ország összes szövetkezeteit egy kalap alá vonni. A dobszó utján közzététel az utcát tudósítja, a szövetkezet budapesti hivatalos lapját csak az igazgatósági tagok olvassák, pedig a szövetkezetei nemcsak ezek alkotják. A közjóra törekvés becsületes célzatával ajánljuk azért a szinérváraljai ipari és gazdasági hitelszövetkezet tisztelt vezetőségének, hogy a közgyűlések meghívóit és mérlegeit az eddigi célszerűtlen szokástól eltérőleg, a helyi lapban is tegye közzé. Az alapszabályzatot nyomassa ki és osztassa szét a tagok között, hogy jogairól és kötelességeiről mindenki tudomással bírjon. Nem akarjuk azt állítani, hogy ezek az ajánlott intézkedések egyszerre a magasba ragadják a szövetkezet vagyonmérlegét, de azt őszintén óhajtuk, hogy ezek tegyék még bensőbbé a viszonyt a tagok között, emeljék az összetartásnak azt a melegségét, mely a szövetkezetét megteremtette. így aztán hamarább eléri humánus célját, elejét veszi a zsörtölő- désnek, meggyőzi a netalán kételkedőket s fokozza a működéséhez fűzött bizalmat és reménységet. így megtudják a tagok, hogy mi van a pénzükkel s nem fogják egymástól tudakolni, hogy részvényeik után miért nem kapnak osztalékot. Felszólalásunk jóakaratu figyelembevételét kérjük. Rab. Népkönyvtárakat az alkoholizmus ellensúlyozására. Akinek csak egy szemernyi bepillantása van a köznép viszonyaiba, átláthatja és tapasztalhatja azt a mar-mái* végzetesnek látszó állapotot, amit az alkohol és a korcsma közötte létrehozott! Ha csak két-három évtizedre tekintünk vissza, tapasztalhatjuk, mert hiszen majdnem szemünk láttára fejlődtek át a viszonyok, hogy a patriárchális életmód, a nyugodt, higgadt temperamentum, amely szinte jellemvonását tette a magyar embernek, hogyan vadult el. A mi szilaj jellem a magyarban volt, a békés időben a rendes társaságból, a magyar emberek közösségéből szépen kisajátitódott és lett belőle erdei betyár, tiz megyére szóló zsiványhad. Régente a jó magyar ember gyilkoló eszköze markolatára A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRGÁJA. Levelek. Igen tisztelt Nagysád! Habár az »Apró Újságában közzétett hirdetésemre rengeteg számmal kaptam a kedvesebbnél kedvesebb leveleket, hízelgés nélkül mondhatom, az önét egy se közelíti meg. Ennek tudható be, hogy a többi 39 levelet a tűznek adtam martalékul, míg az önét gondosan elzártam. Valóban meglepett, hogy telegrammszerü hirdetésemből kiolvasta, helyesebben kiérezte azt, a mit én kerestem. Kaptam áradozó, öm- ledező sorokat, melyekbenaidegen hölgyek ismeretlen urnák (t. i. nekem), kit sohase láttak, kiről nem tudják: ki Ő és merre van hazája, kész szerelmi vallomásokat tesznek, felajánlva szivüket, kezüket és hozományukat. Csak arról nem írtak a mit én oly nagyon kerestem a lélekről. Én lelkem leikével óhajtottam meg- ösmerkedni s ezért fordultam a manap már nem ismeretlen úrhoz, a hirdetéshez. Ebben én nem emlegettem házasságot, hozományt, szőkét, barnát vagy vereset, alacsony vagy középtermetűt, karcsut vagy kövéret. Én csupán lelkem párját kerestem. Punktum. Becses leveléből azt kell következtetnem, hogy a helyes nyomon vagyok. Ön is lelki életet él, mint én. Ön se beszél külsőségekről s egyéb földi gyarlóságokról, ön is kizárólag a legtisztább idealizmust helyezi mindenek fölé. Nagyon nehéz a lelkem a végtelen gyönyörtől, mi benne tanyát ütött. Eddig határtalan ür tátongott ottan, de beköltözött az Ön csodásán csodás, fenséges lelke s úgy vélem, hogy ez mindörökké fogva marad lelkemben. Türelmetlenül várja ezek után varázslatos sorait legőszintébb tisztelője: Boros Elemér. Tisztelt Uram! Amit az agyongyötört, fáradt vándor érez a végnélküli sivatagon, midőn oázisra bukkan, körülbelül oly érzés fogott el, a hogy levelét elolvastam. Hát visszhangra találtak lelkében az én egyszerű igénytelen soraim ? Hát a szerényen meghúzódó, elrejtett bimbócskát meglátta a megannyi tündöklő, ragyogó, hódító és kábító rózsák között Uram, édes uram, Ön a boldogtalanság sivár mezejéről egyszeriben átültetett a boldogság himes mesgyéjére. Eddig ridegen, szeretetlenül magamnak éltem, mint egy apáca, noha még fiatal vagyok (20 éves múltam) s nem is mondhatom, hogy csúnya vagyok, sőt határozottan szép a lelkem. Aki a lelkemet megösmeri, az megszereti s a ki megszereti a lelkemet, az mindörökké szeretni fog engemet. Boros ur első levele elégséges arra, hogy imádjam a lelkét. Az Ön lelke a mai borzongtató, dermesztő világban egy meteor, egy tünemény... Én imádom Önt! Higvje el, ezt még senki se hallotta tőlem, se szóban, se Írásban és nem is fogja hallani senki. Óh, hisz kegyed oly édesen ir. Minden sora egy-egy fülbemászó melódia minden szava egy-egy szivet-lelket álható bűbájos zene. Én leborulok az Ön nagysága előtt! Oh emeljen föl magához, tanítson meg mindarra a szépre, jóra és nemesre, mely úgy bugyog önből, mint a forrás vize. Még írni szeretnék, de vendégeim érkeztek. írjon nagyon sokat. Ugy-e hamar ir? Igaz szeretettel: Várnai Sárika. U. i. Legjobb volna, ha csütörtök este 7 órakor a Népligetben találkoznánk, mely elég néptelen heiy, még pedig a villamos megállóhelytől balra eső harmadik padnál. Jó lesz? Fenti. Mélyen tisztelt Kisasszony! Gyönyörű levele mámorossá tett engemet. Ha történetesen álltam volna, Isten ucscse elvesztem volna. Tehát ön hiszi, hogy van még szeplőtlen, tiszta lélek; Ön hisz az én eszményi- ségemben ? És az Ön lelke az enyémének mása, Ön a lelkem birtokosa, vagy én vagyok az Ön leikéé, vagy mindaketten vagyunk birtokosok, lélekbirtokosok. Legjobb akarat mellett se folytathatom, mert kis húgom egyre itt settenkedik Oh, a kíváncsiság! (Már 15 esztendős.) Jövőre többet. Végtelen tisztelettel Boros Elemér, Tisztelt Boros úr! Oh, mennyit szeretnék Írni; de nem tudok semmit se papírra vetni. A sok-sok föltoluló
