Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-07-07 / 28. szám

Szinérváralja, 1908. Julius 7. — 28. szám. Ötödik évfolyam. ívmui TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak*. Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyill/ér soronkint M fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő­ségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. —­A szövetkezetről. Úgy hallottuk, hogy a szinérváraljai ipari és gazdasági hitelszövetkezet junius 28-án rendes közgyűlést tartott. É tény egymagában ha megemlítésre méltó is, nem érdemli meg, hogy hosszasabban foglalkozzunk vele; de mert szövetkezet­ről van szó és mert a szövetkezet köz­tudomás szerint nem egyszerű pénz­intézet, hanem egyúttal sociális hivatása és kötelessége is van: nem térhetünk a dolog felett csak úgy röviden napirendre. A szövetkezetek áldásos voltát min­den elfogulatlan ember elismeri. Kész­séggel bizonyítjuk, hogy a szinérváraljai hitelszövetkezet sok családnak súlyos terhén segítvén, kivette a maga részét azon jelentős munkából, mely reá vára­kozott; de — bocsánatot kérünk— azzal a móddal, amilyenen ez a szövetkezet sociális hatását gyakorolja, nem vagyunk megelégedve. Nehány esztendővel ezelőtt alakí­tottuk a szövetkezetei. A minden uj intéz­ményt kisérni szokott kételkedés eloszla­tására s ezzel a szövetkezet megalakit- hatására mi is teljes jóakarattal közre­működtünk. Egyikünk-másikunk azonnal be is fizette a jegyzett részvények árát, hogy a közkívánatra alakult humáns célú intézmény sikeres működését megköny- nyitsük. Távol legyen tőlünk azt állítani, hogy a szövetkezet nem felelt meg céljának s azon várakozásnak, melylyel létesítése elé néztünk. Nem mondhatjuk ezt annyi­val is inkább, mert működéséről absolute semmit sem tudunk. Pedig nemcsak az erkölcsi szempontok, de a rideg garasok is megkövetelik, hogy a szövetkezet mű­ködéséről lehetőleg minden tag tudomás­sal bírjon. Mint akinek a nyilvánossághoz semmi köze, mint egy saját hatáskörében kor­látlanul munkálkodó gazda, ki saját tőké­jét forgatja, úgy tesz a szövetkezet. A közgyűlésekre a tagokat nem hívja meg, mérlegeit nem teszi közzé, határozatairól semmit sem tudunk. Lehet, hogy a szövet­kezet teljesen alapszabályszerűen jár el, mikor ilyen zajtalanul működik; de nem hisszük, hogy az alapszabály tiltaná azt, hogy a közgyűlésre minden tagot hívjanak meg. Mert a meghívásnak is van ám alkalmas és célszerűtlen módja. Ami be­válik Apában, az Szinérváralján esetleg célszerűtlen, miért is hibás dolog Magyar- ország összes szövetkezeteit egy kalap alá vonni. A dobszó utján közzététel az utcát tudósítja, a szövetkezet budapesti hivatalos lapját csak az igazgatósági tagok olvassák, pedig a szövetkezetei nemcsak ezek alkotják. A közjóra törekvés becsületes célza­tával ajánljuk azért a szinérváraljai ipari és gazdasági hitelszövetkezet tisztelt veze­tőségének, hogy a közgyűlések meghívóit és mérlegeit az eddigi célszerűtlen szokás­tól eltérőleg, a helyi lapban is tegye közzé. Az alapszabályzatot nyomassa ki és osz­tassa szét a tagok között, hogy jogairól és kötelességeiről mindenki tudomással bírjon. Nem akarjuk azt állítani, hogy ezek az ajánlott intézkedések egyszerre a magasba ragadják a szövetkezet vagyon­mérlegét, de azt őszintén óhajtuk, hogy ezek tegyék még bensőbbé a viszonyt a tagok között, emeljék az összetartásnak azt a melegségét, mely a szövetkezetét megteremtette. így aztán hamarább eléri humánus célját, elejét veszi a zsörtölő- désnek, meggyőzi a netalán kételkedőket s fokozza a működéséhez fűzött bizalmat és reménységet. így megtudják a tagok, hogy mi van a pénzükkel s nem fogják egymástól tudakolni, hogy részvényeik után miért nem kapnak osztalékot. Felszólalásunk jóakaratu figyelembe­vételét kérjük. Rab. Népkönyvtárakat az alkoholizmus ellensúlyozására. Akinek csak egy szemernyi bepillantása van a köznép viszonyaiba, átláthatja és tapasz­talhatja azt a mar-mái* végzetesnek látszó álla­potot, amit az alkohol és a korcsma közötte létrehozott! Ha csak két-három évtizedre tekin­tünk vissza, tapasztalhatjuk, mert hiszen majd­nem szemünk láttára fejlődtek át a viszonyok, hogy a patriárchális életmód, a nyugodt, higgadt temperamentum, amely szinte jellemvonását tette a magyar embernek, hogyan vadult el. A mi szi­laj jellem a magyarban volt, a békés időben a rendes társaságból, a magyar emberek közössé­géből szépen kisajátitódott és lett belőle erdei betyár, tiz megyére szóló zsiványhad. Régente a jó magyar ember gyilkoló eszköze markolatára A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRGÁJA. Levelek. Igen tisztelt Nagysád! Habár az »Apró Újságában közzétett hir­detésemre rengeteg számmal kaptam a kedve­sebbnél kedvesebb leveleket, hízelgés nélkül mondhatom, az önét egy se közelíti meg. Ennek tudható be, hogy a többi 39 levelet a tűznek adtam martalékul, míg az önét gondosan elzár­tam. Valóban meglepett, hogy telegrammszerü hirdetésemből kiolvasta, helyesebben kiérezte azt, a mit én kerestem. Kaptam áradozó, öm- ledező sorokat, melyekbenaidegen hölgyek is­meretlen urnák (t. i. nekem), kit sohase láttak, kiről nem tudják: ki Ő és merre van hazája, kész szerelmi vallomásokat tesznek, felajánlva szivüket, kezüket és hozományukat. Csak arról nem írtak a mit én oly nagyon kerestem a lélekről. Én lelkem leikével óhajtottam meg- ösmerkedni s ezért fordultam a manap már nem ismeretlen úrhoz, a hirdetéshez. Ebben én nem emlegettem házasságot, hozományt, sző­két, barnát vagy vereset, alacsony vagy közép­termetűt, karcsut vagy kövéret. Én csupán lel­kem párját kerestem. Punktum. Becses levelé­ből azt kell következtetnem, hogy a helyes nyomon vagyok. Ön is lelki életet él, mint én. Ön se beszél külsőségekről s egyéb földi gyarló­ságokról, ön is kizárólag a legtisztább idealiz­must helyezi mindenek fölé. Nagyon nehéz a lelkem a végtelen gyönyörtől, mi benne tanyát ütött. Eddig határtalan ür tátongott ottan, de beköltözött az Ön csodásán csodás, fenséges lelke s úgy vélem, hogy ez mindörökké fogva marad lelkemben. Türelmetlenül várja ezek után varázslatos sorait legőszintébb tisztelője: Boros Elemér. Tisztelt Uram! Amit az agyongyötört, fáradt vándor érez a végnélküli sivatagon, midőn oázisra bukkan, körülbelül oly érzés fogott el, a hogy levelét elolvastam. Hát visszhangra találtak lelkében az én egyszerű igénytelen soraim ? Hát a szeré­nyen meghúzódó, elrejtett bimbócskát meglátta a megannyi tündöklő, ragyogó, hódító és kábító rózsák között Uram, édes uram, Ön a boldog­talanság sivár mezejéről egyszeriben átültetett a boldogság himes mesgyéjére. Eddig ridegen, szeretetlenül magamnak éltem, mint egy apáca, noha még fiatal vagyok (20 éves múltam) s nem is mondhatom, hogy csúnya vagyok, sőt határozottan szép a lelkem. Aki a lelkemet megösmeri, az megszereti s a ki megszereti a lelkemet, az mindörökké szeretni fog engemet. Boros ur első levele elégséges arra, hogy imád­jam a lelkét. Az Ön lelke a mai borzongtató, dermesztő világban egy meteor, egy tünemény... Én imádom Önt! Higvje el, ezt még senki se hallotta tőlem, se szóban, se Írásban és nem is fogja hallani senki. Óh, hisz kegyed oly édesen ir. Minden sora egy-egy fülbemászó melódia minden szava egy-egy szivet-lelket álható bű­bájos zene. Én leborulok az Ön nagysága előtt! Oh emeljen föl magához, tanítson meg mind­arra a szépre, jóra és nemesre, mely úgy bugyog önből, mint a forrás vize. Még írni szeretnék, de vendégeim érkez­tek. írjon nagyon sokat. Ugy-e hamar ir? Igaz szeretettel: Várnai Sárika. U. i. Legjobb volna, ha csütörtök este 7 órakor a Népligetben találkoznánk, mely elég néptelen heiy, még pedig a villamos megálló­helytől balra eső harmadik padnál. Jó lesz? Fenti. Mélyen tisztelt Kisasszony! Gyönyörű levele mámorossá tett engemet. Ha történetesen álltam volna, Isten ucscse el­vesztem volna. Tehát ön hiszi, hogy van még szeplőtlen, tiszta lélek; Ön hisz az én eszményi- ségemben ? És az Ön lelke az enyémének mása, Ön a lelkem birtokosa, vagy én vagyok az Ön leikéé, vagy mindaketten vagyunk birtokosok, lélekbirtokosok. Legjobb akarat mellett se foly­tathatom, mert kis húgom egyre itt settenkedik Oh, a kíváncsiság! (Már 15 esztendős.) Jövőre többet. Végtelen tisztelettel Boros Elemér, Tisztelt Boros úr! Oh, mennyit szeretnék Írni; de nem tudok semmit se papírra vetni. A sok-sok föltoluló

Next

/
Thumbnails
Contents