Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-06-23 / 26. szám
Szinér várai ja, 1908. jnnius 33 — 20 szám ötödik évfolyam Előfizetési ár : Egész évre 6 kor., félévre 3 kor.; negyedévre 1. 50. egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér sora 40 fillér. Megjelenik minden kedden Felelős szerkesztő és laptulajdonos : FÁBIÁN ISTVÁN Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények a Szinérváralja szerkesztőséghez intézendők Vidéki kiálitások. Mindössze néhány esztendeje annak, hogy az ország egyes részeiben megpróbálkoztak kiállításokat rendezni. A kisérlel bevált, az eredmény aránylag kielégítő volt s az évek folyamán egyre jobban, egyre praktikusabban szervezték egyes vidékek kiállításaikat. Nem lehet elvitatni, bogy a nemzetek életében minő nagyjelentösége van a kiállításoknak, még azon esetben is ha a legszerényebb igényekkel is, létesülnek. Magyarországon az utóbbi időig csupán országos jellegű kiállításokat rendeztek s leginkább a fővárosban volt összepontositva mindaz, a mi az ország megannyi részében termeltetett, készíttetett vagy előállit- tatott. Ez egyáltalán nem volt helyes és és célszerű, Ha egyre — másra Budapesten hál- mazzuk össze a tömérdek anyagot, a mit az egyes vidékek nyújtanák, az bénítja, sorvasztja a provinciái életet, melyet amúgy is lassú menetelünek lomhának tartanak. Nem szabad mindent és mindenkor egy középpontba összehalmozni, hanem ellenkezőleg arányosan megosztani kell minden nagyérdekü és kiváló fontosságú dolgot a vidékkel. Az arány és fejlődés, az egyöntetű haladás érdeke is megkívánja, hogy a vidéken is üde, pezsgő életet, eleven, zavartalan mozgékonyságot teremtsünk meg, a minek elérésére legalkalmasabb az ügyesen és gondosan szervezett kiállítás. Ne vonjunk el a vidéktől semmit, inkább nyújtsunk i segédkezet, hogy szabadon fejlődjék, haladjon, emelkedjék. Támogassuk, is tápoljuk, mig gyenge lábán áll mig megerősítik, majd vérhez jut a csenevész csemete s aztán el megy a maga lábán is. lly- képen lassan bár, de örvendetes és előnyős átalakulások, történnek a vidéken. S hogy átalakuljon erre égetően szüksége van a civilizáció a rohamos haladás és fejlődéssé a korszakában. A vidék csak úgy válik önállóvá, ha kiállításokat létesít.a maga szükebb körében bárminő szerényebb eszközökkel is, de lokális jellegű mégis. Az ilyen vidéki kiállításoknak mindenkor nagy, hasznát láthatjuk, mert egy-egy vidék bármily kiállítást is rendezzen nyilvánvaló, hogy erőt és tehetséget, érzett magában a kiállítás létesítésére. A mit pedig kiállítanak, az a legjobb, legszebb a legkiválóbb, a mit előállítani módjukban volt. Jelenleg már, oly ponton állunk, hogy egy-egy vidéki kiállítás felkölti az egész ország érdeklődését, mindenfelől érkeznek idegenek, hogy tanulmányozzák a kiállított dolgokat. Így tanulhatnak is vidéki iparosok és gazdák, összehasonlításokat tártnak, egybevetnek a mit nem tudnak meg tanulják s a leszűrt ta- pasztalokat önmaguknál érvényesítik és értékesítik. A kiállításokra elvitázhatatlanul szüksége van a vidéknek, mert az egész társadalmi életet felfrissítik, új erőt adnak a pety- ktidt elernyedt*,idegeknek, perzsdülö élétet, teremtenek. Az erők nem forgácsolódnak . el, húzódnak széjjel, hanem komoly, érté- i kés összesmunkálkodásban csak jót és értékeset létesítenek, ami az egész provinci- ! áink mozgalmasabb képet nyújt. A közönséget pedig egykedvűségéből, fásub fölrázzák és hozzászoktatják az érdeklődéshez, mely célt ha e1' akkor a vidék hatalmas segítő—ti i>e nv*. a publikumban. A jól szervezett vibc; ; Kiállítás nemes önzetlen versenyre serkénti L ' többi vidéket s a mi hasznosat és figyelen re méltót elles, eltanul egyik a másiktól, azt fölhasználja, értékesíti, esetleg tökéletesíti, az ügyesebb, a gyengébbeket pedig buzdítja, serkenti sarkalja, hogy olyant vagy ahhoz hasonlót alkossanak, mint a másik s egyik se maradjon a másik mögött. Ha tehát rugékonyságot, elevenséget akarunk belevinni a vidék életébe, rendezzünk szervezzünk ügyesen, praktikusan kiállításokat s a siker, az eredmény előbb u- tóbb elérkezik. A fejfájásról. A fejfájás különféle okokra vezethető vissza. Egyik ok az igen gyakran előforduló emésztési zavarokban rejlik, midőn a belek tartalma erős nyomást gyakorolván a véredényekre, a vér a rendesnél nagyobb mennyiségben tolul az agyvelőhöz, ami a fejfájás kellemetlen érzetét okozza. E fejfájás ellen a leghatalmasabb gyógyszer a hashajtó, vagy zöldségekkel (saláta, ugorka stb.) való táplálkozás és a szabad levegőn való mozgás. Egy másik oka a fejfájásnak az, ha nem áramlik elegendő vér az agyvelőhöz. Itt tápdusabb eledelek élvezése válik szűk„Szinéiwalja" tárácja. Mese. Csitri lánykorában, bolondos fejecskéjével — mint annyian — szintén valami nagy úri lány ábrándozgatott. Hogy minő nagy úrról, azt hirte- lenében maga se tudta volna megmondani : Lehet, hogy főherceg, de lehet, hogy csak báró, gazdag és előkelő méltóságos, volt, a képzeletbeli ideál. Minél több regényt fogyasztott el napközben, annál többet álmodozott északánkínt s annál mohóbban várta a bajuszos ösmeretlenl. Való igaz, hogy szép volt és kedves volt és okos volt a leány s ő ezt épp oly jól tudta, mint azok az urak, kiknek megakadt a szemük rajta. Csodás haja sokaknak szenet szúrt és ez őt elvakulttá tette. A leány mindig és mindenkor csak magát látta. A körülötte rajzó, lebzselő és neki komolyan és kevésbbé komolyan udvarló férfiúkat dehogy vette volna észre. Mert hisz nem volt szive, nem volt lelke, csupán báboknak tekintette az ifjakat és öregeket, a kik közül nem egy vette volna feleségül. Na persze ! Holmi jegyző, gyógyszerész, mérnök, tanár, ügyvéd, hogy is kellett volna neki, mint a vele egykorú társnőinek, a kik a jó alkalmat dehogy szálasztották volna el, férjhez mentek és boldog asszonyokká váltak. Férjhez menni olyan közönségesen. Brr ! Est oly nevetségesnek tartotta. Egy-kettőre megtehette volna, de minek tenné, mikor várni akar, mert várni kell. Hadd pukkadjanak a barátnők, azok a szegény, nyárspolgár asszonyok, kik éppen csak azért mentek férjhez, hogy ne maradjanak lányok. Még egy aranyi sujtásos, csengő pengő sar- kantyuju kardcsörtető sneidíg hadnagyocska is hidegen hagyta. Igaz ugyan, hogy ilyenféle nem kérte meg a kezét, de jobb is, mert szégyenletes és csúnya dolog lett volna egy tisztecske-kosárral. Az idő vénült, ő se maradt fiatal, úgy találta egy napon, hogy nagyon is magára van hagy va. Az urak el- elmaradoznak mellőle, mert megsokalták a szívtelen, önző csúfolódásait. Most, hogy magára maradt, elég ideje akadt gondolkozni sorsa felett. Belátta, hogy az álmos, ábrándok nem mindig, sőt igen ritkán szoktak teljesülésbe menni. A mit a bakfislány hóbortos fejjel és rövid szoknyában kigondol, az a félénk képzelődés csalfa hazug jatéka. Elragadtatva volt önmagától olyannyira, hogy nem tudott elragadtatva lenni senki mástól. Azért képe külsőleg nem változott. Nem tükröződött le onnan az, a mi belsejében dúlt, tombolt, viharzott. Csitri lánykorában álmatlan éjszakái voltak a képzeletbeli ideál miatt, most meg ezen álmatlan éjszakák miatt nem tudott aludni. Künn a világban, az emberek között büszkén- hordta a fejét, vidáman mosolygott, szellemesen gúnyolódott. Úgy vélte, jobb ha ő neveti az em bereket, sem mint ezek kacagják őt. Higyjé c azt hogy ő még a régi, ki szivből kacagta a férfiakat. És ez volt az egyedüli, a mit szívből tett s most még ezt sem tudja szívből tenni: Azt hitte, hogy a világ szentül meggyőződve van a felől, hogy a hatalom még mindig a kezében van csupán kényszeríteni Kellene kezeit és mi nden ujjához tapadna egy-egy ui. Aztán még néhány esztendő röpült el. Ő már végleg lemondott holmi királyi sarjáról, sőt bácskai nábobiól is de arca még mindig a régi gúnyos arc volt, fejtartása a régi büszke fejtartás. Pedig ó igen jól tudta, hogy milyen más, mint egykor volt, minő egészen más. Az érthetetlen leány egy napon meglepte a világot. Felesége lett egy ékesebb, két gyermekkel biró özvegy mészáros mesternek, a ki benne csak anyátlan gyermekeinek a gondozóját látta, és a kiben ő senkit se látott. Szegény leány, illetve asszony I Azt mondotta amindefele, hogy ő nagyon szánta, sajnálta a két árva gyermeket, nem tudta elnéznt, hogy anya nékül legyenek. Es ő azt hitte, hogy a világ elhiszi azt neki, h így szánalomból lett az özvegy ember nejévé. Hogy őt ne szánják, ő szánakozott. Ebben is megelőzni akarta az embereket. NégitlSZ.
