Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-01-07 / 2. szám
(2) 1908. jauuár 8. 2. szám kötni, mert ennek hiányában Magyarországot válság fenyegette volna. Az önálló bankhoz, mint mindenben az önállósághoz Magyarországnak joga van; de ennek még nem jött el az ideje. A kormány mindent elkövet, hogy az önálló bank 1912. január 1-re felállítható legyen. Előbb azért nem lehet, mert az ország csak bankókkal fizethetne, melyeknek megfelelő aranyérték 1912-ig nem állhat rendelkezésére. Ilyen bankófedezkedés mellett megtörhetnék, hogy Európa egy fel- 1 számoló bizottságot küldene a nyakunkra, mely a felszámolásnak oly mértékét állapítaná meg, ami a külföldnek tőlünk elfordulását eredményezhetné. 0 egy erős jegybankot akar, mely készfizetést képes fenntartani. A kormány is oly önálló bank lé- 1 tesitésén fáradozik, mely egészséges, életerős lesz. A választói jog szélesebb alapokra fektetendő. Az általános választói jogban némelyek fölötte reménykednek, mások félnek tőle. Szóló szerint oly általános választói jogra van szüksége az országnak, mely a magyar nemzeti eszmét minél inkább kidomborítja, biztosítja, mig az államfenntartó erőket fokozza. A nemzetiségi kérdésben megjegyzi a maga részéről, hogy a nemzetiségi kérdések az államalakulásra befolyással vannak; de azt nem hiszi, hogy nemzetiségi kérdések egymagukban befolyásolják a nemzetiségi alakulást. A magyar állam biztosítja a nemzetiségek szabad fejlődését, amint azt nem is akadályozta soha; de nem tűrheti, hogy a nemzetiségek itt külön jogalanyként szerepeljenek. Az adóreformnál azt mondja, hogy a mai adózási rendszer Ausztriától módosításokkal átvett. A teherviselés egyenlőtlen. Ő azt kívánja, hogy a teherviselési képességhez mérten járuljon mindenki az adóhoz. A kilátásba helyezett adóreformot csak akkor fogadja el, ha az az egyenes adó teher könnyitésével fog járni. Az éljenzéssel fogadott beszámoló után Papolczy Béla a választók nevében megköszönte, hogy Földes bennünket a helyzetről tájékoztatott, mire a hallgatóság szétoszlott. Földes ezután Papolczy Bélához, innen vacsorára Mándy Zoltánhoz ment. 31-én délelőtt fogadta lapunk fel. szerkesztőjét, ki a polgári iskola ügyében emelt szót, utána pedig Irinyi Sándort és Buti Vincét, kulcsait, felnyitotta a kastély öblös pincéit s egymás után gurította fel a tüzes borokkal telt hordókat, amelyekkel messze földön kereskedett Mohamed aga. Maga nem ivott belőlük, mert ezt tiltotta a vallása. A hordókat csapra verték s az udvaban meg akerdben megkezdődött a vad tivorna. A tisztek felvontak a kastélyba és ott mulattak a szép odaliszkkal. Fatime meg odabujt a meg- mentőjének, Don Rodrigónak az ölébe és onnan osztogatta a csókjait. Hajnalban horkolva aludt az egész spanyol sereg.... * * * Május huszonkettedikén nagy napra virradt egész Spanolország. 11. Fülöp, a diadalmasan hóditó király nevenapját ülte. A büszke spanyol grandok mind elősereglettek, hogy ajándékot vigyenek hatalmas uruknak. Többek között tiz társzekeret is hajtott elő tiz szerecsen kocsis. A király maga is lement, hogy megtudja, ki az a bőkezű alattvaló, aki ily fejedelmi módn ajándékozza meg az urát. Az egyik kocsis mélyen meghajolva jelentette a fenségnek, hogy Fatime Mohamed aga odaliszkje küldte az ajándékot a nagy királynak. Ezzel lerántotta a kocsiról a nagy takarót s megmutatta a borzadó uraknak négyszázkilenc- venkilenc spanyol vitéznek a levágott fejét, szépen sorjában rakva. Ott voltak a kastélyban nyomult katonák mind, csak Don Rodrigó de los Menares fejét nem találták sehol .... S Z I N É R V_Á R A L J A kik az állami iskola uj épülete tárgyában kértek közbenjárást. A kihallgatások után látogatásokat tett, az után pedig a déli vonattal Budapestre utazott szeretett képviselőnk, kit az Isten boldogságban sokáig éltessen! Ajándék. (F. É.) Elmúltak az esztendő legkimagaslóbb ünnepei. Azok az ünnepek, melyek jöttét mindenki epedve várja, de melyek elmúltával megkönnyebbülten sóhajtunk fel, azzal, hogy hálistennek, csak hogy már vége van . . . Szó, a mi szó, ünnepeinket rettenetesen elkeseríti egy körülmény, mely szinte össze van forrva velük, az ajándékozás. Ajándékoz boldog, boldogtalan, mosolygós arccal adják és fogadják a megemlékezéseket, de a mellett mindenki dühöng magában és poklok fenekére kívánja ezt az egész szokást. Még a karácsony hagyján. Noha itt sincs sok értelme annak, hogy a legszorosabb családtagokon kívül valakinek ajándékkal kellemetlenkedjünk és gondot okozzunk. De az már határozott visszaélés, amit ezen a címen ujesztendő napján elkövetnek. Untig elismételt panaszok foglalkoznak azzal a revolverezéssel, mely évforduló alkalmával széles e világon folyik. Az ember szája, szeme eláll, látva az ajándékvárók és követelők ékes csoportját, melyek mindegyike valamiképen jogosítottnak tartja magát, hogy követeléseivel előálljon. Sokszor és sokan megkisérlették, hogy ezen a mizérián segítsenek, de kellő összetartás, a társadalom érzéketlensége folytán minden ilyen terv már a kísérletezés elején abba maradt. Pedig végtére is erélyesen hozzá kell látnunk, hogy azt az abuzust beszüntessük.. Nem a fukarság szól belőlünk, amikor hadat üzenünk az oktalan ajándékozásnak. Csak a költekezésnek ilyen formája ellen van kifogásunk, amikor még ráadásul temérdek kellemetlenséggel, utólagos nehezteléssel és haraggal jár ez a társadalmi kötelezettség. A szociálizmusnak legelemibb szabálya, hogy mindenki adjon fölöslegéből annyit, ameny- nyit adhat a nélkülözőknek. De hogy ezt a szép elvet megvalósíthassuk, igazán legyen fölösle- legtink és tényleg nélkülözőknek jusson az, a mit adunk. A mai viszonyok mellett bizony igen gyakran jut újévi ajándék olyannak, aki rendezettebb viszonyok között él, mint az ajándékozó, és aki egyesegyedül a régi szokás alapján sarcolja meg nála szegényebb embertársait. Ezzel pedig nemcsak egyéni érdeket sértünk, hanem igenis, hátrányára van ez a közérdekének is, mert arra érdemesebb és méltóbb emberek elől vonjuk el ily képen az őt megillető támogatást. Úgy látszik azonban, hogy ennek tudata már a társadalom szélesebb köreit is áthatotta, amire bizonyíték szolgálhat Budapest kávés- ipartestületének az az elhatározása, hogy a mivel eddig újév reggelén kedveskedett, azt az ösz- szeget ezentúl inkább a mentő egyesületnek fogja adományozni. Nagy horderejű elhatározás ez és reméljük, hogy a jövőben egyre nagyobb számban akadnak követői. Minden helységnek, minden társadalmi osztálynak megvannak a maga sebei, melyek sürgős orvoslást követelnek. Hol gyermek-kórházra, hol tébolydára, hol a lakosság egészségét vagy biztonságát védelmező valamely szervezet alapítására vagy támogatására van szükség. Mért ne elégítsük ki inkább ezt a szükségletet, sem hogy arra rá nem szorultakat tömjük keservesen keresett filléreinkből ? Sőt, tovább megyek. Ha igazán nemes cselekedetet akarunk végezni, akkor nem szabad megállanunk a kezdő lépésnél. A társadalmi erők szétforgácsolása senkinek javára nem vál- hatik. Egységessé kell tenni a társadalom működését és előre kifejtett programm alapján országosan együttesen kell eljárnunk. Az idén, igaz, hogy csak szűk körben, a mentők érdekében történt az ajándékok megváltása. Jövőre, meg azutánra ott van a jótékony és emberbaráti intézetek egész sorozata, melyek mind szomjuhozva várják az ujbor éltető mannáját, a társadalom anyagi segítését. Persze, hogy ez a mozgalom csak akkor válhatik hatalmassá, ha nem csak az ajándékozók, hanem az ajándékot várók is magukévá tekintik az ügyet. Igaz, hogy eleinte kissé nehezükre fog esni a megszokott baksis nélkülözése, de könnyű szerrel el fogják viselhetni e veszteséget, ha meggondolják, hogy lemondásuk igen sok könnyüt szárit fel és igen sok keserű sóhajt változtat mosolylyá. Aki jó cselekedetének jutalmát saját megnyugvásában találja, az megfogadja tanácsunkat, aki azonban csak a nyivánosság számára gyakorol könyörületességet, az továbbra is arra fog ügyelni, mekkorát köszön neki házmestere, az bizony ezután is csak a régi divathoz fog alkalmazkodni. Heti Krónika. Uj hetünket a képviselővárás izgalmai vezették be. Jött, láttuk, győzött. Földes Béla dr. nagy tudása és népszerűsége tette lehetővé csak, hogy annyian is egybe gyűltünk, ahányan ott voltunk a beszámolón, mely mindenkit meggyőzött arról, hogy kerületünk érdeke erős kezekben van. A kedves herceg, Koméval, szintén megérkezett. Ropogós hideget hozott magával. Ropogós csárdások kisérik majd lépteit és ropogós bankókba kerül látogatása. A pártára megérett szépek örömmel üdvözlik Kornevál őfenségét, mert hét hétre terjedő idözése alatt bő alkalmuk lesz szépségökkel és kellemességökkel sok férfiszivet dobogásba hozni, esetleg komoly elhatározásra birni. Mindjárt 12-én a Legényegylet, 25-én a Polgári kör, febr. 1-én a Kossuth-szo- bor-bizottság, febr. 8-án a Rongyos Egylet tart mulatságot. Természetes, hogy egymással versenyre kelve buzgólkodnak azon, hogy a mulató közönség igazán jól mulasson. Karnevál urat a ref. énekkar búcsúztatja majd el nagyon szépen a farsang utolsó szombatján tartandó hangversenyen és táncmulatságon. A jubiláló egyesület mulatsága elé élénk várakozással tekint társadalmunk. Krónikás erszénye betegséget kapott s várva várja a vidék pénzes kuruzslóit, kik ki- gyógyitva csaknem halálos betegségéből, lehetővé teszik, hogy gazdája a bálokról majd személyes tapasztalatok alapján írja meg krónikáját. Bay Miklósra is kellemesen köszöntött be a „Szinérváralja“ uj hete. Munkatársai, a jegyzők, a szeretet és tisztelet által ösztönöztetve megragaták az alkalmat, hogy előtte ragaszkodásukat kifejezzék. Krónikás együtt szokott örülni az örülőkkel. Miért ne örülne most a főszolgabíróval és a jegyzőkkel, mikor hozzájok különösen ragaszkodik? Az előfizetési dijak nagyon csendesen folydogálnak befelé. Pedig ez nem jól van igy, mert sok-sok a kiadás, sok a hátralék. Ha nem fizetnek az előfizetők, hátralékban marad a kiadó. A beállott farsangban menyasszonyi fátyolok s koszorúk beszerzésére közvetítőül ajánlja magát a Krónikás. Felhívás előfizetésre. Lapunk jelen számával az ötödik évfolyamba léptünk. Községünk felvirágoztatásáért s vidékünk előnyére megkezdett harcunkat tovább folytatjuk. Nehéz vállalkozás! Sok előítélettel, nagymérvű közönynyel kell megküzdeníink. E küzdelemben csaknem saját erőnkre vegyünk utalva, mert olvasóink eddig nem méltányoltak bennünket eléggé. Az elismerésnek szavakkal kifejezésében nem szűkölködünk ; de az anyagi támogatás annyira gyenge, hogy saját fáradságos, idegölő munkánkat egy fillérbe sem számítva, a lapra ráfizetünk. Olvasóink egy része jónak látta a lapot éveken át elfogadni, sőt egy-egy szám késése, vagy elmaradása esetén azt nem épen a legkíméletesebb hangon követelni, de náluk a fizetés már nem annyira fontos. Dacára ezeknek s annak, hogy lapunk előállítása az általános drágaság miatt az eddiginél is nagyobb áldozatot kíván, bizalommal lépjük át az uj év küszöbét, mert feltételezzük, hogy pontos előfizetőink továbbra is hűek maradnak hozzánk, a pontatlanok pedig, — megértve helyzetünket, vállalkozásunknak önzetlen s tisztán
