Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-01-07 / 2. szám
.Jr Szinérváralja, 1908. Január 7. — 2. szám. Ötödik évfolyam. w ff TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ' __ . ___ Alii__ _——.11. _____ Elő fizetési árak : Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: valamint az előfizétési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőséNyilttér soronkint 40 fillér. F'A.BlA.ÄT ISTVÁN. géhez SzinérváralJára küldendők. Tvrejgj 0i«=>n-gír mindLen kedden. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Dr. Földes Béla beszámolója. Kerületünk illustris képviselője, Földes Béla dr., a múlt év december 30-án meglátogatta községünket, hogy beszámolóját megtartsa. Sajnáljuk, hogy jöveteléről közvetlen a megelőző nap estéjén kaptunk rövid távirati tudósítást s igy nem részesíthettük szeretett képviselőnket olyan fogadtatásban, aminőt úgy az ő kiváló, mint az iránta községünkben táplált őszinte ragaszkodás és mély tisztelet megérdemelt volna. A késői értesülésnek s a roppant kellemetlen időnek dacára is elég szép számú küldöttség várta Földest a vasúti indóháznál s mikor a vonat 12 óra 35 perckor berobogott, harsány éljenzés után Mándy Zoltán rövid, az érzés közvetlenségével ható beszéddel üdvözölte magas vendégünket. Földes örömének adott kifejezést, hogy szinérváraljai választói körében megjelenhetett s a szives üdvözlésért köszönetét mondott. A megjelentekkel kezet szorított, azután fölszállt az Ember Elemér dr, házi gazda kocsijára, melyen szállására hajtatott. Elsőbbjeink dr. Ember Elemérhez is elkísérték a kedves vendéget. Délután 3 órakor tartotta meg tartalmas beszámolóját Földes a Korona dísztermében, hol ismét Mándy Zoltán kérte ki képviselőnk nyilatkozatát a politikai helyzetről. A helyesléssel és éljenzéssel gyakran megszakított beszámolót nagyjában itt ismertetjük. Általánosságban kötelességének tartja az ország és a választó polgárok jogait biztosítani, érdekeit előmozdítani. Szükségesnek tartja, hogy a választók a politikai helyzetet nem egyes, az általános helyzetből kiragadott, tetszetősnek látszó kérdések bírálásával mérlegeljék, hanem az ösz- szes körülmények figyelembe vétele mellett alkossák meg véleményüket. Tudja, hogy az általános benyomás; „Rossz időket élünk, rossz csillagok: járnak.“ de e felfogás nem helyes, nem igazságos nézpont- ból indul ki. Az előfeltételeket, a viszonyokat, a lépéseket, az intrikát, mellyel szemben folyton küzdeni kell s egyéb akadályokat, melyek ismét és ismét utunkba gördülnek, figyelembe keik venni. A darabont kormány idejében átélt parlamenti helyzettel foglalkozik s jelzi, hogy a mostani kormánynak márcsak létezése is nyereség, mert tisztán látható tény, hogy a jelenlegi kormány nemzeti alapon és szellemben akarja az országot vezétni. Teljes mértékben benne voltunk az Ipari és gazdasági bizonytalanságban ugyf hogy a külföld nem kockáztathatta meg pénzét nálunk elhelyezni. A mostani kormánynak ezen hirtelen változtatni nem v'olt módjában, mert keze kötve volt azon kereskedelmi szerződésekkel, melyeket az ! előbbi kormányok kötöttek. A magyar erőket ezek a szerződések meggyöngitettél^s ilyen meggyön- gitett erő tudatában kezdték meg az osztrákok a magyarokkal a kiegyezési tárgyalást. A [jövő biztosítása mellett a múltak mulasztásait is pótolnia kellett. A tanítói törvény megalkotása hatásos lépés a magyar nemzeti állam s a magyarnyelv érvényesítése felé. Bármit is beszélnek az ellenfelek és különösen az ellenségek, maga a száraz tény erős cáfolata minden beszédnek. A közoktatásra ma már 50 milliót költenek, mig Apponyi elődei ennek nagyon kis hányadával beérték. Az iparfejlesztés tekintetében a kormány részéről oly erős akció indult meg, mely a gazdasági függetlenségnek 1917-ben minden rázkódtatás nélkül lebonyolítását lehetővé teszi. A kiegyezés elbírálásánál fontos tény, hogy állandó helyzet létesittetett. Egy-egy kérdéssel 10 éven át foglalkozni s a többi összes kérdéseket, melyek talán csak kevéssel kisebb jelentőségűek annál, figyelmen kívül hagyni nem lehet, nem szabad. Természetes, hogy tökéletes kiegyezést csinálni nem lehetett, mert a múltak hibái s a két szerződő fél csaknem mindenben ellentétes érdeke kizárja, hogy Magyarország győzzön mindenben. Részletekbe ebben a kérdésben nem bocsátkozhatik az idő rövidsége miatt. Utal egyszerűen arra, hogy a kiegyezésben a jogos gazdasági érdekeken kívül különös méltánylásban kell részesíteni a kormány azon sikerét, hogy épen e kiegyezésben Magyarország függetlenségi jogelve Ausztria törvényeiben is biztosítva van s a magyarok függetlenségi törekvése Ausztriában nem a régi mumus, hanem mindinkább népszerűségre számitó törekvés. A kvóta ideiglenes természetű. Tény, hogy ez 2 százalékkal felemeltetett. Neki ezt mentenie nem kell, mert dacára annak, hogy ő a kvótának előadója volt, azt sem a kvótabizottságban, sem a plenumban meg nem szavazta. Különben ő nem felemelni, hanem leszállítani kívánja a kvótát. Ebben a tekintetben is vannak kérdések, melyek a bírálatnál figyelembe veendők. Figyelembe veendő különösen a várközösségnél az, hogy itt a fogyasztó és nem a határ a lényeges. A kiegyezést meg kellett At íme. Irta: Lévay Mihály. Nyugotnak tartott már a mórok csillaga. II. Fíilöp zsoldos hadai csatát csata után nyertek és pusztítva, rabolva járták be hispániát. A saját hazájukban, az ellenség földjén jártak a spanyol vázérek s a merre jártak, letarolva maradt mögöttük a mező. A szép odaliszkok, a hetedik menyországból idecsöppent hurik pedig ott hagyták a barna fiirtü mór ifjak ölét, hogy azok elmehessenek a hitetlenek ellen harcolni, bátran és vitézen. Áruló nem akadt közöttük, mind a csatatéren hullott el, karddal a kezében és bátran odaállhatott Allah itétőszéke elé, hogy a földön viselt tetteinek elvegye jutalmát. Már Gvanada körül jártak a spanyolok, ez volt az utolsó menedéke a vitéz mór hadnak, amely mindent elpusztított maga mögött, hogy megnehezítse a zsoldosok előrenyomulását. Egyszer csak hírül hozzák a spanyol seregek vezérének, hogy az előőrsök a hegyek mögött láttak egy magányos házat, de nem mertek hozzá közel menni, félvén, hogy mórok rejtőzködtek el benne. A fővezér pedig rögtön megbízta hadnagyát, Don Rodrigo de los Menarest, hogy ötszáz jó vitézzel induljon a magányos kasztély felé és ejtse hatalmába. Don Rodrigo rögtön meg is felelt a megbízatásnak és száz stájer vadászszal meg 400 jó spanyol vitézzel elindult, hogy elfoglaljá a titokzatos házat. Elindult, odaért kardcsapás nélkül. A kastélyt szépen ápolt kert vette körül, amelyben ott illatozott a világ minden virága, hogy szinte elkábitotta a belépőt az erős illat. Az útról nagy szárnyas kapu vezetett a kertbe s innen fákkal szegélyezett szép kocsiút a kastélyhoz. Mikor dón Rogrigo hada a kerthez ért, megkellet áliniok, mert a kapu nem fogadott be többet hátuknál egyszerre. Ez azonban nem igen volt inyjére a hátul jövőknek, mert attól féltek, hogy mire ők beérnek a kastélyba, addig az előbbi sorok harcosai már összeraboltak mindent, és elkezdtek élőie tolakodni. Az elülsők nem hagyták magukat és egyszeribe véres verekedést rendeztek, úgy hogy mire Don Rodrigo, ki tiszttársaival hátul jött odaért, már hatalmasan kopogtak a dzsidák, meg a kardok, s volt dolga a puskatusnak. Don Rodrigo azután rövidesen végett vetett az egész csatározásnak, maga mellé rendelt húsz stájer vadászt s egyszerűen belelövetett a tömegbe. A sorttiznek az volt a következménye, hogy egy csomó tülekedő a fűbe harapott, a többi pedig még jobban igyekezett a kert felé, hogy megmentse az irháját. A tolongás akkora lett, hogy a kert vaskerítése hatalmas recscsenéssel beszakadt s nyomában mind elestek a neki támaszkodó vitézek. A hátulsók pedig belegázoltak a földön fekvőkbe és azoknak a testén keresztül rohantak a kastély felé. A sok szép virágot mind legázolta, a szép nyírott füvet mind feltúrta a vadul száguldó tömeg. A kastélyban pedig nem volt senki és a katonák ugyan csak neki láttak, hogy elvigyék, ami elvihető volt. Egyszerre csak felfedezte egyikök, hogy a legutolsó szobában van valaki. Feltörték az ajtót, s ott találtak egy feketehaju, tüzes szemű, gyönyörű szép odaliszkot. A katonák gúnyos röhejjel rohantak a lánynak s vadul ölelgetni kezdték. Letépték róla a ruhát s csak az elősiető Don Rodrigó mentette ki katonái körmei közül s ráteritette maga köpenyét. Aztán kivallatta a még mindég remegő hölgyet, aki elmondta, hogy Fatime a neve s Mohamed agának, a kastély urának az odaliszkja. Mohamed aga nemrég emlent a csatába a mig visszatérne, eunuchjára bízta kedvenc hölgyét. A cselédek azonban mindig megszöktek a spanyol sereg közeledtére s egyedül hagyták a Fatimát. A szép mór leány megígérte, hogy addig ki nem mozdul onnan, amig az ura vissza nem tér és most be akarja tartani szavát. Don Rodrigó a katonáit kiparancsolta a puha asszonyszobából s megkérte Fatimát, hogy vegye át újra a háziasszony tisztét s lássa vendégéül őt és tiszttársait, vacsora után visszavonulnak és haja szála sem fog meggörbülni. Fatime pedig ruhát váltott, előszedte a
