Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-18 / 25. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI p SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztőd és laptulajdonos: fAbián isrr■N7-^L2sr A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Az ipari munkások kivándorlása. Mindinkább veszélyesebbé váló nemzetgazdasági bajunkon kivan az Országos 1 Iparégyesület segíteni, amikor a kivándorlás által veszendőbe menő legértékesebb munkaerőnket: az ipari munkásokat lehetőleg idehaza tartani igyekszik. A nagyarányú kivándorlás odafejlesztette munkásviszonyainkat, hogy immár az évek előtt sűrűn felpanaszlott munkahiány helyébe a munkáshiány lépett. Nem a munka szaporodott, sőt az is fogyott, — de annál még nagyobb mértékben fogyott a munkaerőnk. Nemcsak az ipari, de minden más munkaerő is. A gyári, az ipari, a gazdasági és minden egyéb munkás a nyomasztó viszonyok hatása alatt kénytelen a vándorbothoz nyúlni és idegenben megkeresni a kenyerét. Az Országos Iparegyesület dicséretes akciója, amennyiben az esztendők múlva eredményhez vezetne, csak részben segíteni a bajon, amennyiben a dolgos kezeknek csak egy, bárha mindenesetre jelentékeny részét mentheti meg a hazai munkának. Mindazáltal az irány, melyet a kivándorlás csökkentésére követ, s az útmutatás, melyet ennek révén ád, követésreméltó és a nagy közgazdasági csapás általános elhárításra is alkalmas lehet. Az egyesület végrehajtó-bizottsága -kör levelet intézett a kivándorlástól leginkább sújtott vidékek gyárosaihoz, választ kérve a kivándorlás mérveit és a vele szemben elfoglalandó állást és teendő intézkedéseket illetőleg. A beérkezett válaszokból mindenekelőtt az az aggasztó tény állapítható meg, hogy a kivándorlás az utolsó két-három év alatt mód felett megnövekedelt. Természetes, hogy az ezt megelőző intézkedések foganatosithatása céljából első sorban teljesen tiszta képpel kell bírnunk a kivándorlás okairól. Amit erre nézve a beérkezett válaszokból konstatálhatunk, az szomorú világot vet közgazdasági, nemkülönben közigazgatási állapotainkra is. A gazdagodási vágy általában nem volna oly erős, hogy a kivándorlásra csábíthatna. De megérlelik ezt a vágyat az itteni rossz kereseti viszonyok, az összes élelmicikkek folytonos drágulása és az a nemtörődömség, melylyel a közhivatalnokok a munkásnép sorsa iránt tanúsítanak. Ez utóbbit érdekesen jellemzi a Rima- murány—Salgótarjáni Vasmű részvénytársaság, mely beküldött válaszában többi közt ezeket mondja: »Elégedetlenségre van oka a népnek idehaza bőven . . . Előmozdítja az elégedetlenséget, hogy köztisztviselőink legnagyobb része — különösen a vidéken — a szegény nép bajai iránt nem bir érzékkel — és a köztisztviselő, ahelyett, hogy barátja és segítője volna apró- cseprő bajaiban, zaklatja és uraskodik vele. Ki nem látott még alantas tisztviselők ajtaja előtt félnapokig is elálldogáló munkásembert, akit egy-egy csekélység miatt megidéznek az adóhivatalba, elöljárósághoz, anyakönyvvezetőhöz. ..zolgabiróhoz, árvaszékhez stb. és elvonnak tőle egy-egy munkanapot. Es mennyi indolenciát, sőt rosszindulatot és türelmetlenséget tanúsítanak ezek az urak a szegény nép, az apró és tudatlan emberek ügyei iránt, holott az állam ezeknek szolgálatára és segítésére rendelte ki őket!« Ez a nehány sor sok mindent jellemez. Jellemzi, hogy a nép bajaira épp azok vetnek legkevesebb ügyet, kiknek ez kötelességük volna; jellemzi, hogy még nem fogtuk fel teljes ijesztő nagyságában azt a bajt, mely pedig a közgazdaság minden terén oly hangosan jelentkezik, hogy rossz következményeit mindenki érzi, — de jellemzi azt is, hogy miért halad előre oly lassan az elodázhatatlannak mutatkozó mentési akció. A szegény ember sorsa iránt tanusiA „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA. Csillaghullás. Amikor még bakfis volt, erősen hitt abban, hogy teljesedésbe megy, amit a csillaghullás pillanatában kívánunk magunknak. Hűvös éjjel ki- lopózott a szabadba és vagy negyvenszer ismételte: »Szép akarok lenni!« Mit törődött azzal, hogy másnapra meghűlt és szülei balgasága miatt megkorholták, hiszen a sokszor hangoztatott kívánságot épp akkor mondta el egyszer, a mikor egy fényes csillag hullott az égből. Erősen bízott abban, hogy szép lesz — és nem csalatkozott. Hova tűntek azóta a serdülés szép évei, hova a sok szép remény, mit azóta az élethez lüzött ? Most is kihajol az ablakon és lesi a csillagos eget. Szomorúan mosolyog és elmélyed álmaiba. Emlékezetéből már elvonultak gyermekévei, csak a jelenre gondolt. Az égnek csak egy részét láthatta. A másik részét a magas házak falai takarták el. Ábrándozva kérdező magától: »Ugyan mit kívánnék magamnak ma, amikor már nem hiszek a babonában?« Sóhajtott. Egész élete elvonult előtte, házassága, mely a szülők megegyezésére jött létre, azután a következő színtelen és egyhangú élete» mely hijján volt minden szerelemnek és bajnak. Fog-e szeretni valaha, s szeretik-e majd egyszer őt ? Szive kezd gyorsabban dobogni: a férfi, kire gondol, csábitó, látja maga előtt kék szemének mosolyát. Határozatlan kedvetlenség fogja el — mint mindig, ha ez a férfi reá néz. Nincs e ezekben a szemekben valami keménység, ridegség és kegyetlenség ? Az égre tekint: »Mit kívánjak magamnak ?« gondolja. Mert megint hisz — félénk, gyermekies babonája megint viszszatért — teljes erővel, hatalmasan és megigézően. »Mit kívánjak ? . . . Hogy mindig szeressen ? . . . Nem, hogy igazán szeressen ! . . . Miért nem jött el tegnap?« De bármennyire is tekintsen ki az ablakon, nem lát hulló csillagot. És tovább gondolkozik: »Hogy szeret, az bizonyos ... De szemei oly ridegek!« És hirtelen megtelik a lelke bánattal. »Nagyon szerencsétlen, boldogtalan vagyok, gondolja. Ekkor hirtelen világosság dereng a lelkében: »Boldog szeretnék lenni! ... Ez az, amit kiván- nom kell!« Hő, vigasztaló remény ébred benne, mert a csillagok nem hazudnak! tott ekkora indolencia mellett, mind kárba veszhet a sok jó tanács, amit a baj orvoslására nézve adnak: a megélhetési és hitel- viszonyok javítása, a‘helyes fogyasztási adópolitika, az adóképesség emelése igazságosabb megadóztatás mellett, földeknek haszonbérbeadása, lelkiismeretes oktatás és sok más. Mert a jó tanács csak akkor lehet üdvös, ha tényleg követik is! Addig fogadjuk meg, mig még nem késő, mig még segíteni lehet. És ennek a serkentésére jó az Országos Iparegyesület kezdeményezése, s azért érdemel az feltétlen dicséretet! Az idei gyümölcskár és az adó- elengedés. A nagybányaiak a gyümölcskárokra hivatkozással adóelengedésért folyamodtak. Kérelmö- ket elutasították. Ez alkalomból városunk közönségét arra óhajtjuk figyelmeztetni, hogy a sok helyen — sajnosán — helytelenül megállapított és másutt helyesen kivetett földadóból elemi károk esetén adóelengedést biztosit a törvény a károsult tulajdonosoknak. Ez a biztosítás is hasonlít a mézes madzaghoz, mert — például — nem mondja ki a törvény határozottan azt, hogy gyümölcsös kertek is részesíthetők adóelengedésben ; hanem elsorolja az erdő, mező, szőlőkre vonatkozó eseteket, a más egyéb csapás esetén pedig az igénytnyujtó minőséget a m. k. közigazgatási bíróság van “hivatva megállapítani. A közigazgatási bíróság feltétlen igazságos és méltányos Ítéletére pedig mindenkor számíthatunk, mert volt a sok közt egy kiváló példa erre a múltban, ahol a k. bíróság a hozzá fellebbezett hasonló kérdéses ügyben nemcsak hogy az illető kárvallott községnek adott igazat, hanem ítéletében keményen megróvta az alsóbb fórumokat az ügynek elutasításáért. Ugyanis mezei egerek által okozott károkért nem biztosítja a törvény az adóelengedést. Egy mosonmegyei nagyközség az egész kár után cirka 50000 korona adóleirását kérelmezte, amit az alsóbb fórumok csak azért utasítottak el, mert a törvény világosan nem biztosított ily esetre adóelengedést. Az ügy a k. bírósághoz került, ahol a kéÉs egyszerre úgy látszik, mintha az ég számtalan csillogó, mozgó lánggal világíttatnék meg! Egyik a másik után futja be hosszú, bájos és hajló vonalát. Ekkor elragadtatva messzire kinyújtja karjait és előrehajol: »Boldog akarok lenni!« súgja sugárzó szemekkel és az örök üdvösség mosolyával ajkán. Jobban, mindjobban hajol előre, folyton ismételve a varázsigét : »Szeretnék boldog lenni!« Most hirtelen elveszti egyensúlyát és kisiklik az ürességbe, mint egy nagy fehér madár. A csillagok nem hazudnak! Még csak nem is sikoltozott, szinte gyengéden esett egy kegyes kőre, halántékán véres csöppek gyöngyöztek, ezek mutatták arcza egyedüli színét, mert nagy smaragd-szemei lecsukódtak. Külömben legkevésbbé sem torzult el, egy cseppet se szenvedett. Szép maradt és ajkaira boldog mosoly tapadt. Egy arra menő babonás anyóka hangosan mor.dá, hogy e baleset oka a nap, amelyen történt. Péntek volt és tizenharmadika. Adomák. Ami az igazi. Silabizált az iskolás gyerek, még pedig e szót: »gomb.« Sokáig kínlódott, végre is odalyukadt ki a sillabizálás: g, o, m, b — pityke.
