Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-11 / 24. szám
(2) 1907 Junius 11. I SZINÉR VÁR ALJA így méltatja most ezerek, milliók szive, a múlt példáinak tündöklő' tükörét, olyan szeretettel, aminővel csak holtakat lehet szeretni, a kiktől félni, a kiknek hízelegni nincsen ok. Félelem és hizelgés nélkül, értve és érezve, tudva és lelkesülve áldozunk most a nagyok nagyjának, a magyarok Mózesének, a koronátlan királynak, Bocskav István fejedelemnek mindenek felett ércnél maradandóbb emlékezettel, de hálánk nyílt hirdetőjéül ércszoborral is. A múltnak fá- lyola emelkedjék fel, a szobor leple hűljön alá! Itt áll tehát az ércszobo^l ábrázolva azt a nagy embert, a kiben az erő és bátorság, türelem és bölcseség, hűség és önfeláldozás, márty- romság és hazaszeretet dicső typusa egykor testet öltött. Igazán nagy volt a reábizottakban. »Zápolya öldöklő századának« sötét hátteréből a nemzeti megváltás fényes glóriájával homlokán lépett előtérbe és győzelemmel zárult szabadság- harc jegyében nyitotta meg a XVII. századot. Börtönben született, szabadságnak szolgált, a hazáért szenvedett vértanúhalált. Szét volt szakadva három darabra az ország; prédája nyugatnak, zsákmánya keletnek és halálra gyötrőd áldozatja önnön fiainak. Ármány, árulás és erőszak volt mindenkinek a fegyvere és a fegyver alatt ott vonaglott a kifosztogatott, vérevesztett, elárult holt eleven édesanya : a haza. A megmentés, feltámasztás, ujjáalkolás óriási feladata a Bocskai István fejedelem vállára nehezedett és az erő megvolt e vállakban, melyek a tehertől nem vonogalták maguk. A szívben megvolt a bátorság, mely nyugodtan és méltóságteljesen tudott szembenézni az álnok gyanúval és fekete rágalommal, mely hazája részéről, mint annyi soknak, neki is kijutott. Szembe tudott nézni azzal a hatalommal, melynek a jó reménység idején tanácsadója volt és amelytől, mint nagyobb erőtől várta szegény, gyenge ha- j zájának a védelmet és felvirágoztatást. Ezt a szegényt és gyengét tudta ő egymaga nagygyá és hatalmassá tenni, mikor reménysége amabban végkép elfogyott. Ezt a reménységet és bizodalmát ápolta pedig nagy előszeretettel. Tűrt érette békén, hosz- szan a végletekig. Szilárdan megállolt annak a meggyőződésnek a fundamentomán, hogy a nyugati szövetség nélkül a pogány kelet viharát és a szláv gyűrű fojtó szorítását Magyarország nem bírhatja ki. Ez a féltő atyai gond tette hűségét szilárddá a trón iránt, mint maga mondta a hozzá ’ fordult bujdosóknak : «Az ő felsége hűségétől csak erővel, az ő felsége ágyaival és éles kardjával lehet engem elkergetni.» Es ez úgy is történt. A hűségért megfizettek neki ágyúval és karddal. A trón melletti kitartásért megfizettek azzal, hogy a miért tűrt, szenvedett, a miért édes reménység szárnyain ringatta nagy lelke súlyos gondjait, amiért vallásos, szives hő imádság forrását buzogta ki: azt szeme láttára megbélve • gezték, megláncolták, teste-lelke szabadságától megfosztották, végromlásba taszították a magyar hazát. A türelemnek határt szabott az önérzet; helyére lépett a tetterő, melynek forrását megtalálta, irányát kijelölte a bölcseség. A bölcseség azt diktálta neki, hogy a védelem eszközét, az újjá teremtés erejét onnan vegye, ahol ősi lerNem nyomhattam el egy gyenge sikolyt látására s visszahanyatlottam párnáim közé. Férjem megijedt s orvosért akart küldeni. Intettem, hogy nincs szükségem reá, majd ismét jobban leszek. Nem tudta hamarjában, mihez kapjon. Átvette a vánkost a vén Sárától s ágyom mellé ü't. — Nézz ide, Stancikám, — szólt nyájasan, megakartallak lepni! Felvettem szememet és a váykos közt — szép kis tarka macskát pillantottam meg .Három- szinü volt, mint az enyém s tiszta, gondosan ápolt kis állat. Felegyenesedtem és akaratlanul mosoly vonult el ajkaimon. — Sára asszony hozta? kérdeztem gyenge hangon. ' — Igen, <3. Reá bíztam, hogy a faluban járjon el minden házat s ha valahol háromszinü tarka macskát lel, nevelje fel számodra a helyett, melyet elvesztettél. Örömtől elragadtatva kaptam a kis állatot ölembe és kevésbe múlt, hogy meg nem csókoltam. Most kezdtem arra a tudatra ébredni, mily oktalan és alaptalan volt a gyanúm s mily igazságtalan voltam, amikor férjemnek irántam való hűségét kétségbe vontam. Pirultam magamban és férjemnek csak később, kedvező alkalommal, vallottam meg balga gyanúmat s hogy mit képzeltem Sára néni kis szopós macskája alatt. Mondanom sem kell, hogy e perc óta férjem iránti bizalmam, szerelmem ingathatlan alapon nyugszik s hogy fogadást tettem : többé sohasem fogok hallgatózni férjem ajtaján! mészetében és tömegében buzog: a köznéptől, az elnyomottak, rabszolgák, ínségesek, futó vadként üldözöttek nagy tömegéből. »Az Ur Isten a magyar nemzetség szivét indította.« Az a hajléktalan hajdú, akiből a pusztítás ádázatának rémkorszaka kiölni látszott a lélek és szív minden szebb hajlandóságait, nemes tüzet fogott, a hazaszeretettől, mihelyt érezte, hogy ime mégis van valaki, aki nem a maga nagyobb uraságáért, hanem a hazáért és szabadságért vonta ki vezéri pallosát. Mihelyt látta, hogy a küzdelem most már igazán a haza és lélek szabadságáért megyen, egy percig sem késeit vérét csorgatni és életét áldozni a szent ügyért. És jöttek a legendás idők. A szétszórt csontok megelevenedtek; a fűszálak kardokká váltak. »A kevés ezerre szaporodott és a kicsiny erős nemzetségre.« A «Magyarok Mózese diadalról- diadalra vezette választott népét el egészen a Kánaánig. A győzelem eredményét nem engedte a maga dicsőítésére és hasznára fordítani. Elutasította a koronát, el a magasztaltalást. Még diadalának tetőfokán is a szerénység hangján szól. ».4z Ur Istentől majd ugyan kedvem ellen, mint ki elégtelenségemet érezvén szólíthattam és vonattam érte « A Kánaánból nem kívánta a részt. Odaadta mind katonáinak. Maga csak áldozni akart és megáldozlatni. > Ama nemes harcol meghurcolta: megvédte, megmentette a hazát. -»Futását bevégezte«: alkotmányban és lelkiismeretben szabaddá tette népét. »Hitét megtartotta«■ fent a királyi kegy sugarainál, megtartóba a maga által teremlelt dicsőség káprázatos magasságában, megtartotta lent a sötét nyomorúság ágyán, hol lassan maró méreg a kínok kezével szálanként szedte ki éltének idegeit, hogy béleljen rajta az igazak sorsa. A szenvedés, a vértanú halál. Az alkotás messze túlélte az alkotót. Alkotása a magyar alkotmányos és lelkiismereti szabadság fundamentuma. Békében szentély, harcban fellegvár. Tiszta telkeknek összefogható kapocs; sötéteknek sziklakő, melyen káros irányuk megütközik, összetörik. Az alkotó nagy és dicső; három század múltán is a sírok porából az égig emelkedik. Példája tündöklő tükör, amelybe tekintve szégyenüljön meg minden, aki a cselekvés irányát más cél felé veszi és buz- duljon nemes önérzet lánghevületére, támadjon benne eskíiszentséges fogadalom nyomán teltre- készséjg. ha példányképét benne találja fel. Áldja emlékezetét e környék Kánaánjának népe, melynek őseit harcban a hazaszeretet csodahőseivé, békében az áldott honi föld dolgos polgáraivá, a szabadság és függetlenségi eszme választott népévé ő ihleté. Áldja széles e hazában minden igaz magyar szív, mert mikor őt áldja, mikor ő előtte hódoló tisztelettel megalázkodik: önön magát, önön magyarságát, önön hazaszeretetét magasztalja s egyik legdicsőbb fiában áldja magát az édes anyát, megtiszteli magát a hazát. A honi fürdők támogatása. Nálunk olyasmiről is kell cikkez.ni, ami a külföld előtt ismeretlen valami. Nekünk, magyar sajtónak, felhívni kell a magyarok figyelmét arra, hogy idehaza is vannak fürdők, amit nyaranként felkeresni érdemes, nemcsak hazafiasságból (erről ne is beszéljünk), hanem mert valóban érdemesek a Felkeresésre. * Kittinőbbnél-kitünőbb fürdőink száma légió; valóban gyógyhatásuak, elsőrendűek és a külföldiek irigykedve gondolnak Magyarországra, mely oly felette gazdag nagyértékü fürdőkben. Nem kell bennünket irigyelni, mert magyarjaink nem akarják belátni, hogy idehaza is gyógyulást találhatnak, nemcsak a külföldön. Csakhogy muszáj külföldi fürdőket látogatni, mert ez előkelő, ez divat, ez arisztokratikus. Igen, külföldre visszük a százezreket, hogy az idegenek lássák, tudják, milyen gavallér nemzet vagyunk; ellenben mi továbbra is szegényedhetünk idehaza, mert mi magunk se támogatjuk, ami hazai, ami nemzeti. így még több és több külföldi látogatna el hozzánk, ha maguk, előkelő véreink itthon költenék el pénzüket; hazai fürdőinket felkeresnék, ezeket támogatnák. Sajnos azok, kiknek megadatott a fürdőzés, a nyaralás, szégyelnék magukat, ha ismerősükkel összekerülvén, azt kellene mondani, hogy a Balaton- partján, Erdélyben, a Tátrában stb. szóval magyar fürdőhelyen nyaralt. Ilyenek vagyunk mi és ez ellen a rákfene ellen kell a sajtónak küzdeni. Ha egyelőre is kevés eredménynyel, de talán előbb utóbb mégis magukba szállnak majd a külföldieskedők és lelkiismeret furdalást érezvén, honi fürdőket fognak felkeresni és támogatni. Áddig is — nyilvánvaló — sok viz fog a Dunán, Tiszán és a többi hazai folyón lefolyni. 24. szám. Krónika a hétről. (A helyzet — Koronázási jubileum. — Megostromolt gyilkos. — Családirtó apa. — A rétsági rablógyilkosok pőre. — Milliós csalás Monte-Carlóban ) A kormányválságról szóló hírek egyelőre még mindeneseire koraiknak bizonyultak. A képviselőház nagyobb emóció nélkül folytatta tárgyalásait, megszavazta a cselédtörvényt és hozzáfogott a vasutas törvényjavaslatok megvitatáshoz. Ezeknél már mozgalmasabb jelleget ölt a tárgyalás, mert a horvát képviselők minden áron eredeti álláspontjuknak akarnak érvényt szerezni. Kijelentették ugyan, hogy nem mennek obstrukcióba, de oly számosán és tüzelésen fejtegetik közjogi véleményeikét, hogy a sok szóbeszédet obstrükció »szurrogátum «- nak lehetne nevezni. A kiegyezési értekezések fonalát ismét felvették. Az osztrák szakminiszterek a jövő héten Budapestre érkeznek, hogy ismét megkezdjék az ez ügyben való tanácskozásokat. A koronázási jubileum alkalmából létesítendő közhasznú intézmények életbeléptetésére vonatkozó javaslatokat a törvényhozás síelve elfogadta. A király hatodikán este érkezeit a fővárosba s ezt az alkalmat a szociálisták az általános titkos szavazati jog melletti tüntetésre használták fel. A Mátyás templomi ünnepélyes szertartás az egész ünnepség legfőbb mozzanatát képezi, amely közé a királyi kegy megnyilatkozásainak lénye és a királynál való tisztelgések csoportosulnak. Zsidek Ignác váczi kalaposmester és vendéglős rálőtt a fiára és mikor ezért le akarták tartóztatni, bezárkózott a házába és mindenkit, aki hozzá közeledni mer, lelövéssel fenyegette. Tényleg folyton lövöldözött és Maskovich rend- őrbiztost súlyosan meg is sebesitetle. Csak amikor négy órai vad lövöldözés után kifogyott a puskapora, lehetett megadásra bírni. Lefegyverezték az alighanem őrült embert és bekísérték. A rétsági rablógyilkosok pőrét még az egész héten tárgyalta a bíróság A gyilkosságok tényálladékának kiderítése után a gyilkosok apró tolvajlásaival foglalkozott e héten a törvényszék. Praktikus értéke ennek ugyan alig lesz, mert — bár eddig még nem került itéletkihirdetésre a sor — a bűnösöket, minden valószínűség szerint kötél általi halálra vagy élethossziglani szabadságvesztésre fogják ítélni, az ilyen ítéleteket pedig nem lehet még egyéb büntetéssel is súlyosbítani. Lubi Jakab dobsinai cipészt a rozsnyói bíróság becsületsértés miatt 20 korona pénz- büntetésre ítélte. Lubi nem tudott fizetni, amiért fogházbüntetést mértek ki rá. A cipész ezen annyira elkeseredett, hogy három kis gyermekét fejszével összevagdalta és azután csizmadiakésével mellbeszurta magát. A gyermekek állapba veszedelmes. Lubi sérülése könnyű. Lubi ezelőtt hat évvel féléves gyermekét, azért, mert sirt, a falhoz vágta és megölte. Ezért már négy évet ült a fegyházban. Monle-Carlóhan óriási csalásnak jutott nyomára a játékbank igazgatósága. Kitűnt ugyanis, hogy a croupierk és a többi alkalmazottak rendszerint csalták a bankot. A csalás nagyon egyszerűen lörtéjit. A bűntársak egyike odament valamelyik croupierhez, odaadott neki egy 500 frankos bankjegyet váltani és 1000 frankot kapott érte. Igaz ugyan, hogy minden asztalnál egy magas széken, ahonnan mindent át lehet tekinteni, ül egy felügyelő, de ez csupán a játékra ügyel. A csalás úgy derült ki, hogy croupier kétszázezer frankért házat vásárolt, ami gyanút kelteit és az igazgatóság azóta titkos rendőrökkel figyeltette meg a pénzkezelést. A banda több millió kárt okozott a banknak. Adomák. Kellemes meglepetés. A néni erkölcspredi- kációt tart a húgának : Pfuj, Terka, nem hittem volna, hogy oly neveletlen vagy! — Miért ? Oh, nagyon jól hallottam, hogy az előszobában megcsókoltak. . . . — Terka: Hisz te mindennap hagyod magad megcsókolni 1 — Olga: Az más, aki engem megcsókol az a vőlegényem. — Nos és ki csókolt meg engem? Szintén a vőlegényed 1 Különös. Ha éjjel fekete kávét iszom, nem tudok aludni! — Különös, nálam éppen megfordítva áll az eset — ha alszom, nem tudok fekete kávét inni! Tanitói szigor. — Miért nem voltál tegnap az iskolában?
