Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-14 / 20. szám

Szinérváralja, 1907.

áius 14. — 20. szám.

Negyedik

SZIIGRTARALJA

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szára ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

jF’-Á. :bi_Á.:isr ist ■v.ä.hst

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a ,,Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

A copf.

A múltkor élénk színekkel igyekeztem megfesteni állami intézményeink mostoha, elhagyatott állapotát abban a biztos hitben, hogy ez a közérdekből történt puritán feljajdulás, süket fülekre találni nem fog.

Sajnos! Csalódtam.

Igyekezetünk,, felszólalásunk ismét a régi nótával lett fogadva, hogy „pénz — nincs.“

Hiába áznak be egyre-másra az iskola tantermei, hiába szakadoznak le a rozsdától megevett csatornadarabok, hiába omladozik a fal s düledez a kémény, hiába dűlt össze világ csúfságára a kerítés, ezen segíteni nem lehet, mert erre pénz nincsen.

Hát én azt hittem, nyíltan vallom, hogy itt nem a pénz szűkös volta az oka annak, ha ezek a halaszthatatlan teendők elvégezve nem lesznek, hanem egyedül ami mindenütt olyan hatalmasan uralkodik: a copf.

A copf ma a hatalom. A copftól függ minden. A copf akarata dönti meg a legjogosultabb kívánságok teljesítését, acopf semmisiti meg a légbiztosabb várakozásokat.

Szóval ma a copf — minden.

De hát utóvégre csak kell valaminek mégis lenni, ami ezt a nagyhatalmat kissé semmivé tegye. Talán azért van a község érdekeire ébren őrködő községi képviselőtestület, elöljáróság, hogy copf hatalmával szembeszálljon. Azért van országgyűlési képviselőnk, hogy ezeken a lehetetlen állapotokon segítsen, ha máskép nem, emelje fel szavát a legilletékesebb helyen, a képviselőházban. Én

hiszem, hogy ha ezek az arra illetékes tényezők kezökbe veszik az ügyet, ha nem sajnálnak fáradtságot, időt, hanem minden módot felhasználva, a sanálásra hivatott fórumokat a valóságról kellőképen informálják, legyőzik a copf hatalmát, legyen az a hatalom bármily félelmetes is.

Mi pedig, akik egyszerű polgárai vagyunk e városnak, intézzünk kérelmet úgy a városhoz, mint nagy befolyású képviselőnkhöz, hogy ezeket az égető kérdéseket ébren tartsák s teljes befolyásuk latbavetésévcl hassanak oda, hogy állami intézményeink a magyar állam hatalmához, dicsőségéhez méltóan helyeztessenek el, hogy külsőleg is kifejezői legyenek annak, hogy a magyar nemzet napszámosai dolgoznak falai között!-iy.

A sajtótörvény7 reformja.

Az utóbbi időkben sokat hánytorgatott kérdés: a sajtótörvény szabályozása. A sajtót, a magyar sajtót, mely halhatatlan költőnk, Petőfi jóvoltából feltétlen szabadsághoz jutott, mely lerázta a kényelmetlen é; a nemzet fejlődését gátló béklyókat, ezt a sajtót akarják most reformálni.

Hogyan, miképen szándékuk a sajtótörvényt szabályozni az eszme felvetőinek, az még mélységes titok. Mert ha arról van szó, hogy a sajtószabadságot minden irányban és minden oldalról jövő támadások ellen hathatósan megvédjék, hogy olyan incidensek ne történhessenek, mint a közelmúltban, az előző kormány alatt, úgy a tisztességes magyar sajtó minden igaz képviselője és munkása szó nélkül akceptálja ezt. Hasonlókép, ha a toll becsületéről van szó, ha a toll becsületének megoltalmazásáról akarnak gondoskodni, szintazonkép alá kell Írnunk az ilyen törekvéseket.

A tisztességes sajtónak nem is lehet, nem is szabad más hivatása, mint a közérdek szol- gálása, a közhangulat tolmácsolása, a nemzet

A „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA.

Boriira derű.

(Tágas nappali szoba. Férj 30 éves. Feleség 26 éves. Alika, 4 éves.)

Férj: Tovább nem tarthat igy édes Malvinkám. Okosan kell ezután beosztanunk a garasokat, mert előbb-utóbb deficit áll be:

Feleség: Ugyan édes Gusztáv, hagyj fel már az örökös dörmögéssel. Akinek olyan csinos és takarékos kis felesége van, mint neked, az ne szóljon semmit . . . punktum!

Férj : Szép, szép! . . . Elismerem, hogy csinos vagy, ámde hogy takarékos is volnál, azt merően tagadom.

Feleség : Nem-e? Minden fillért a fogamhoz verek, mielőtt kiadnám. Ruháért két hó óla nem adtam ki semmit. A konyhapénzből vettem a minap is Aladárkának egy pár cipőt — pedig az ilyesmikre férjemuramnak kellene gondolni. Ah, de fogalmad sincs róla, hogy más gazdasszony minő pazarlást visz véghez azért, mert nem ért kommányit sem a gazdasszonykodáshoz. Amely ételhez pl. egy tojás és negyed kiló liszt is elég lenne, a szakácsné három tojást és két kiló lisztet kér. Persze, az ilyen szakácsnék akár ítéletnapig is szakácsnék lennének.

Férj: (Unottan.) Örökösen ezt a nótát hallom, de már egyszer kézzelfogható bizonyítékokkal is támogathatnád állításaidat, édesem.

Feleség : (Meglepődve.) Kézzel fogható bizonyítékok kellenek ? Nos, azokkal sem fogok sokáig késni. Eljön annak is az ideje. Mint fog örülni az én uracskám, ha egyszer egy takaros sommát tartok az orra elé ... és ... és mondom, nézd édes, aranyos Gusztávkám, ezt a kis Malvinkád gyűjtötte össze apránként, a konyha és tüpénzből. Tudom, Istenem, hogy meg fogod magad szégyenleni, mert erre te nem leszel képes.

Férj: (Közönyösen.) Majd meglátjuk !

Feleség: No, azt megláthatod ... de az általad megtakarított pénzből én ugyan nem fogok látni semmit. Az én drága uracskámnak naponkint 10—20 operász kell. Aztán kártyán, biliárdon is elveszít néhány koronát. Mondhatom én neked milliószor. hogy naponta elég lenne

4—5 szivar is és hogy minek neked a kártya, meg a biliárd. Ugyan hiába koptatnám a számat. Sőt vesztemre beszélnék, mert akkor csupa heccből több szivart szívnál el és több időt töltenél a kártya és biliárd-asztal mellett.

Férj: (Indignációval.) Fiam, szemrehányás akar ez lenni házasságunk hatodik évében ?

Feleség: (Hirtelen.) Vedd úgy, ahogy akarod ; .. . mert az csak nem igazság, hogy engem örökösen takarékosságra buzdítasz és te tele marokkal szórod a pénzt. Vizet prédikálsz és bort iszol.

Férj: Úgy, úgy szentem ; de feledni, mél- tóztatol, hogy a múltkor is 200 koronás számlát egyenlítettem ki a szabónédnál. Az semmi!?

Feleség: (Sértődötten.) No, ez szép ! Hát

lelkületének hű, igazságos és tiszta tükre. A tisztességes sajtó hivatása nagy, magasztos; népet, nemzetet nevel, oktat; tudását növeli, fejleszti, összességben a kultúra egyik legerősebb oszlopa, támasza. Az ilyen sajtót, az ilyen sajtónak szabadságát meg kell védeni, meg kell oltalmazni, mert az ilyen sajtóban lüktet a nemzet érzülete, lelke ; nélküle satnyul, pusztul, hanyatlik, veszendőbe megy az értékes népanyag.

Ha vannak is a sajtónak kinövései, hibái, félszegségei, úgy ezeket, de csupán ezeket megnyesegetni kell. Azonban vigyázzunk, hogy egyes- egyedül a beteges, az egészségtelen hajtásokat, sebeket vágjuk ki olyképen, hogy az ép, az egészséges részbe ne vágjunk bele, mert ez az egész szervezet pusztulásához vezet. •

Ami rósz, ami hibás van a sajtóban, azt irgalmatlanul kiölni lehet belőle, de a jót, az értékeset megbecsülni kell, erre féltékenyen kell vigyáznunk.

A most folyó sajtó ankét kétségkívül nagyjelentőségű. Tekintve, hogy hivatalosak ezen a sajtó legkiválóbb emberei, első képviselői, az eszméket mindenképen tisztázni lehet, természetesen félretéve pártpolitikát, aminek belevonása csak összekuszálná a fonalat, megzavarná az együttes működést.

Günther Antal igazságügyminiszter, aki megnyitotta az ankétet, megnyitójában hangoztatta, hogy előtte mindig két gondolat volt irányadó : biztosítani kell a sajtónak a szabadságát és meg kell védelmezni a tolinak becsületét.

Kétségkívül nagybecsű szavak, amiket minden tisztességes újságíró aláír; most már az a kérdés, hogy tetszik-e ez egy másik csoportnak, mely minden újságírót a pokolba szeretne tudni; e kis csoport, amely hol nyíltan, hol titokban engesztelhetetlen ellensége a sajtónak, amely ellen tüzzel-vassal dolgozna.

Szerencsére a sajtó képviselői résen vannak és lesznek; másrészt a sajtóval van a nagy közvélemény; itt nem használ alattomosság, aknamunka, hiába minden áskálódásnak, ha maga a kormány is komolyan akarja — amit nem kétlünk — a sajtószabadság erős megvédését, úgy a sajtótörvény alkotása esetén olyan biztosítékok lesznek, amely még nagyobbá, még erősebbé teszi a magyar sajtói és ebből kifolyólag nemzetünk gyorsabb és biztosabb emelkedését.

már ezt is sajnálod tőlem? Legyen; de aztán ne legyek az oka, ha X ... . Gusztávné úrnőre a kutya se néz, mert kopott és divatját múlt ruhában látják. (Félre: Ah, szörnyűség, az ő ruhái kétszer annyiba kerülnek, mint az enyéimek s még ő beszél.)

Férj: (Határozottan.) Mindez nem lesz baj, csak egészség legyen.

Feleség: De baj lesz! (Méltatlankodva.) Nekem ezután nem kell semmi. Ki sem lépek az utcára többé. Én nem akarok nevetség tárgya lenni, mert férjemuramnak éppen úgy tetszik.

Férj: (Az asztalon dobolva.) Gondolj édesem a deficitre. Nemde nagyobb szégyen lesz, ha házunk előtt megütik a dobot . . . mint . . .

Feleség: (Közbevág) Ugyan Gusztáv, ne prédikálj már. Persze én legyek a villámhárító... s le nem engedel a naponkinti 10—20 szivarból, sőt megtoldod; a kártyáról s más költséges passzióról sem akarsz lemondani. En . . . én (Reszkető hangon,) jó bolond: legyek házőrző eb, gazdasszony, dajka, szobaleány, hogy a férjecském mennél többet elpuccolhasson. (Sir.)

Férj: (Kissé megindulva, lágyan.) De édes Malvinkám, az Istnnre kérlek, hisz én nem szószoros értelmében gondolom a dolgot. Öltözz tisztességesen, rangodhoz illően, de ne pazarolja fölösleges cicomákra. Ha ezt megteszed, akkor ismét az én édes, aranyos Malvinkám fogsz lenni. (Ölelésre tárja karjait; feleségéhez közelit.)

Feleség: (Tiltakozva gesztikulál.) Uram . . ne közelítsen hozzám. Önmaga mondá, hogy e • idő szerint érdemtelen vagyok kegyeire. (Gunyo2