Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-05 / 10. szám
Szín érváralj a, 1907. Március 5. - - 10. szám. Negyedik évfolyam. < * SZINERVARALJA TÁRSADALMI* GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára ljT'fillér. Nyilllér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: FÁBIÁ1T ISTTT-A-IT A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. A remete. Irta: Szabó Imre. A honti szakadás előtt jóval odébb, ahová a gyarmati vicinális vonat töltését emelték, egy szikla tövében rozoga magányos ház állt. Jól emlékszem a házra és lakójára. Amikor neki- durálluk magunkat, mi ipolysági nebulók, hogy megyünk világkörüli útra és ellopkodtuk otthonról a spájz-készlet egy jókora részét, soha túl nem jutottunk ama nevezetes házikón. Az országúiról látni lehetett apró két ablakát, ügy pislantott ide az ablakpár, akárcsak egy vén komondornak álmatag föl-fölnyiló szemei. Nem álhattuk meg, hogy oda ne nézzünk a jó, öreg bácsihoz, akiben megvolt az a nagy rábeszélő képesség, hogy az ő szavára nem tettük meg a nagy utat, és nála hagytuk az elemózsiát. Igaz, hogy odahaza a nagy vállalkozás meghozta a maga honoráriumát az alfélén, de mi nem igen komolyan vettük a büntetést, mert amikor ünnepi szünet előtt voltunk, megint kész Stenleyk és emLerképü szarkák lettünk. Később már nem is akartunk földkörüli utat megcselekedni, hanem Mihály bácsihoz mentünk és vittük neki a füstölt husnemüt. Most is élénken emlékemben él a nagy szakállas, robusztos aggastyán. Nagyon öreg volt már akkorában, senki a fiatal korára nem tudott volna visszaemlékezni. Paraszt sorból származhatott, de bizonyos, hogy tanult is valamit deákul. Esztergomtól Gyarmatig minden falut ismert és valószínű, hogy szolgálatban volt valamelyik egyik emberről a másikra való átszármaz- hatóságát, nem fektethet különös súlyt arra, hogy a tulajdon szentségét hirdesse. Itt főleg azonban (a gyilkosság elfajulása az a tünet, amelyet a felvilágosodás tanai a meggyőződés minden eszközével megtámad azon egyszerű oknál fogva, mert ez nemcsak erkölcs, de természetellenes is. Ha mostanában föl-fölbukkan egy-egy rablással súlyosbított gyilkosság, igen gyakran halljuk, hogy nem egyéb ez a szent morál meglazulásánál és nem okozta más, mint a gyilkos tanítás, amelynek éppen annyi köze a tett végrehajtásához, akárcsak magának a gyilkosnak. Nohát ez a szép korholó szó nem áll. Nem áll azért, mert már az első feltétel is hamis. Mert a régi jó idők nem voltak jobbak e tekintetben a mostaninál. Sokkal gyakrabban lehetett hallani gyilkosságokról azelőtt, mint mostanában. Aminek szintén meg van a magyarázata. A régi időkben még mindig közelebb voltak, mint ma ahoz az időkhöz, amikor egymásnak a leölése döntötte el, hogy ki a vitéz. Amikor a harci virtus volt a legfőbb e^ény. Ez a kor az ő vandalizmusát átszármaztatta egy másik időre. Az újabb gene- ratióban már némileg tompulva jelentkezik ez a vadság, de azt kiölni csak a civilizá- tió legmagasabb fokán álló emberekből tudta a morál. Hogy ez igy van és nem másként, arra bizonyság, hogy mostanában ritka a gyilkosság és amint ezt a legutolsó máramaros- szigeti ítélet is tanúsítja, csak teljesen műveletlen emberek teszik. Műveletlenek, de bizonyos értelemben morálisak. Mert Húsz Ábrahám, a felbujtó és Mihálka a kétszeres tudományából ellesett egyet-mást. Az ó- és uJ testamentom tartalmát tudta és fehér szakállán, ho.-.szu sárga reverendáján és olvasóján kivül alighanem ennek köszönhette a nagy bizalmat, amivel a környékbeli parasztnép ötét kitüntette, Egész éléskamra volt a kis házikó. Tojás, zöldség, aszalt gyümölcs, mind egy rakáson. A másik oldalon aoda, sonka, paprikás szalonne. A kis keritéses udvarban csirkék és malacok. A bútor egy szalmazsák és padkából állt. Volt egy faragatlan szekrénye is az öregnek, de ebbe rajta kivül más halandó be nem tekinthetett. Ott voltak azok a gyógyító füvek, amelyeknek Mihály bácsi nagy népszerűségét köszönhette. Mert akinek csuza volt, vagy köszvénye, jött és kapott olyan gyógyszert, mint amilyent a világon egyetlen patikában sem. Ámde nemcsak a testi bajokra tudott a remete enyhítő balzsamot. Mindenfajta tanácsosai szolgált és ha kellett, szívesen közbenjárt az égi hatalmaknál is. Egy földimmel találkoztam a minap, akivel a régi jó időkről beszélgetvén, rátértünk Mihály bácsira is. Hallottam két esztendeje már, hogy elköltözött egy boldogabb országba, ahol közelebb van a szentekhez, mint idelent. Ugyan ki most a honti remete és mit tesz a nép, ha valami baja támad ? — A ház ott van, — mondá — úgy ahogy elhagyta az öreg. Nincs az az elvetemült falurossza, akinek mersze lenne egy követ is ellopni a helyéről. A nép fantáziája pedig megindult és szövögeti róla a legszebb meséket. — Csodálom, hogy az öregnek mindig sikeres tanácsai voltak és hogy mindig eredményesek lettek a mennybeli közbenjárásai. — Nem mindig jártak ezek sikerrel, de az gyilkos a morál betüszerinti értelmében erkölcsösek valának. Amaz a rabbiját tartotta a legtökéletesebb embernek, emez meg a pápát. Mindkettőjük bizonyára szives látogatói voltak a templomnak és ünnepnapon dehogy végeztek volna profán dolgot. És amikor rablásról és gyilkosságról tervezgettek, a legimmorális cselekedetről, akkor egy pillanatra se ágaskodott fel bennük az erkölcs parancsoló szava. Elmentek, meglesték, azután megölték a postakocsist; a csendőrt is vérbe kell fagyasztani. Ez a rendelet jött Húsz Abraháintól és végrehajtatott Mihalka ur és ennek cinkostársai utján. A tett elkövetése után pedig nem érezvén legfeljebb a megtorló igazságszolgáltatás előtt félelmet, a gazemberek nyugodtan osztozkodtak a rablott pénzen. íme tanúbizonyság arra, hogy a morál semmi összefüggésben nincs az emberi természettel. Hogy a morál csak egy bizonyos fokig marad az emberi tevékenység rugója, addig, mig a természeti erők le nem gyűrik azokat az erőket, amelyeket emberek csinállak saját jóvoltuk megszilárdítására. Ha hallunk rablógyilkosságokról, ne keseregjünk tehát a korra és műveltségre. Hanem keseregjünk inkább azon, hogy a műveltség még mindig nem hódított annyi tért magának, hogy legalább egy nagy rétegét az embereknek a maga hatáskörébe vonta volna. Mert a műveltség hatáskörébe tartozik, hogy kiölődjék belőlünk az a tulajdonság, ami valamikor virtus volt, pedig valójában embertelenség. öreg kitünően értette a mesterséget. Hallgassa csak meg a következő dolgot, ami vele nem sokkal halála előtt történt Ismeri talán Nedkoékat Tesmagról. Jómódú parasztcsalád. Nagyon fukar népség, de azért minden alkalommal kimentek Mihály bácsihoz, hogy kikérjék hol a tanácsát, hol meg a szentekkel való közbenjárását, amiért előre fizetlek. Vagy pénzben, vagy természetben. Az említett időben Nedko Gyuri beállít az öreghez azzal a kéréssel, hogy nemsokára ellik a Kondor-tehén, de mert már egyszer nagy nehézségek voltak a születés körül, hát szólna egy néhány kérő szót valamelyik szentnek, hogy hát ne legyen baj ezúttal. Mihály bácsi megígérte, hogy úgy lesz, ahogy Gyuri koma akarja. Tudja is, hogy melyik szenthez kell folyamodni, melyik zsolozsmával. Szent Anna intézi az ilyenfajta dolgokat legjobban, ha az ötvenhetedik zsoltárral könyörögnek hozzája. — Isten megáldja, mondta Nedko Gyuri teljes bizalommal és egy ezüstforintot nyomott az öreg tenyerébe. Nem telt bele két óra, ahogy sötétedni kezdett, uj látogatók jöttek a remetéhez. Ketten voltak: Börcsös Eszter asszonyom Szurdokról, meg a leánya Mariska. — Tudom, tudom mi járatban vannak kel- medtek, fogadta őket Mihály bácsi. Ismerem a Molnár Andris gyerekét, azt a vásott, komisz, gőgös embert. Nohát azér nem kell még sírni kis szógám, szólt oda a pityergő leánynak. Majd csak teszünk valamit Szent Nepomuknál. Semmit ne félj, nem lesz meg a gyerek. A leány is, anyja is megkönnyebbülve menMeghalt a morál! Az erkölcs megroppant. Ezt halljuk mostanában széllében-hosszában. Az erkölcsi rend, amely lehetővé tette számunkra azt, hogy bízhattunk nyugodtan egymásnak a lelkiismeretében, hogy meg volt a vagyonbiz- tosságunk, meg volt az a kellékünk, hogy szabad családi, vagy állami életet élhettünk, az az erkölcsi rend megroppant. De aggodalmasan nézünk ám egy olyan jelenség felé, amely már azzal fenyegetődzik, hogy nem csupán a gazdasági munka és vagyonfelosztás biztonságát teszi romboló célpontja gyanánt, de már a természetet is kikezdi. A jelenség nem tudjuk honnan indult ki, de bizonyos, hogy szoros, szerves összefüggésben van az erkölcsök hanyatlásával, vagy mondjuk ki világosabban, a felvilágo- sodottsággal. A felvilágosodotlságot azonban, sietünk kijelenteni, nem lehet ok gyanánt felhozni arra nézve, mintha az erkölcstelenség jelenségei éppen az igazi műveltség — mert ennek kell jeleznünk a felvilágosodotlságot — közvetlen okai volnának. De van közöttük összefüggés. Ezt az a szem is észreveheti, amelynek tekintete nem a felületen marad, hanem betekint mélyebbre, a cselekmények lelki rugójába. Nohát az erkölcsök olyan elfajulása,amely az ember éleiére veti magát, semmi összefüggésben nincs a felvilágosodás állal hirdetett eszmékkel. Bár az eszmék a vagyonbiztonságot is a maguk tanítása körébe vonták, de éppen az a szabadgondolat, amely tanítja a vagyon keletkezését, a vagyonnak
