Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-12 / 7. szám
7. szám. (2) 1907. Február 12. S2INÉRVARALJA hálás volt thémája. Mikor hallottuk, amiket elmondott, elfeledkeztünk arról, hogy azokat a színpadról halljuk, annyira az életből beszélt. A monológot a »Bál királynő« egy felvo- násos vígjáték követte. A szerzője a meghívón kitüntetve nincsen, az azonban bizonyos, hogy aki irta, nagyon jól ismeri a mai házasulandó fiatal embereket. Az ideálizmus teljes hiánya, tisztán az önző önérdek az, ami a fiatalságot a mai korban jellemzi. A feleségben nem az igazi hitvest keresik, hanem a nőt hozományáért szeretik meg és szeretetüket is a hozomány nagyságához mérik. Ezt ostorozta ügyes fordulatokban a tegnapi darab. A szereplők közül első sorban Irinyi Sán- dorné és Bojthor Annuska urhölgyekről kell megemlékeznünk. Előbbi a mindenre gondoló és leánya érdekében mindenre képes mama szerepét oly igaz közvetlenséggel játszotta meg, mikép kis leánykáját feltétlenül biztosíthatjuk, hogy bálban petrezselymet árulni sohasem fog. Irinyiné játéka az estély fénypontja volt. Bojthor Annuskát mint műkedvelőt már ismerjük. Tulajdonképen ő már nem is műkedvelő, mert aki minden szerepét annyi tökéletességgel tudja megjátszani s az iró által előirt bármiféle helyzetbe oly könnyen beletalálja magát, mint ő, az már joggal tarthat számot a művésznő névre. Nincs okunk hízelegni, s azért a legtárgyilagosabban kijelenthetjük azt, hogy úgy a »Bálkirálvnő«-ben, mint az előadást befejező dialógban valósággal remekelt. A férfi szereplők is csak elismerést érdemelhetnek. Főerényükként el kell ismerni, hogy a színpadi hatásokat nem aknázták ki a természetesség, az élet rovására. Székely Endre ur ma már olyan jó apa, aki mindenre képes. Hiába! Kormányozható léghajót épen úgy nem tudják feltalálni, mint a kormányozhatatlan apát. Székely Endre ur szerepében (az életben ne úgy legyen) nagyon kormányozható volt s ezért sikerült oly jól alakítása. Csodálatos dolognak tartom azt, hogy valaki, akit a közmeggyőződés — blazirtságáról ismer, a tulajdonképeni egyéniségét a színpadon mutatja ki s ott engedi a közönséget betekinteni abba a mély rejtélybe, ami tulajdonképeni egyéniségét fedi el. Csodálatos ember ez a Domokos ! Azt hinné az ember, hogy mindent gyűlöl, mindent megvet, kivéve az egyedülit, amiért biztosan rajong: tanítványait. Es mit láttunk tegnap ? Domokos megmutatta, hogy tulajdonképen ki ő! Megmutatta nekünk, hogy ő az életet álarcban járja végig. Álarca az, amit az emberek nem szeretnek: a közönyösség, természete pedig, a mit mindenki szeret: a kedves, a szeretetre- méltóság. Úgy a világfi és a hozomány-vadász (az előzők nem e fajta tulajdonságokra vonatkoznak) szerepét, mint a dialógban a szerelmes, menyasszonyát mindentől óvó vőlegény szerepét oly szépen, természetesen, minden póztól mentesen játszotta meg, hogy — ha influenzás hangja nem akadályozta — úgy Domokos tegnap teljes, tökéletes sikert arat. Sikere úgy is teljes, tökéletes volt ugyan, de hiába, a színpadon minden kis fogyatékosság szembeötlik a nézőnek. Na! térjünk át az úrnőre, aki tulajdonképen: ur s csak a szedő hibájából lett a szépnemhez sorozva. Ez: Nemes Sabin. Neki jutott megjátszani azt, amit az életben mindnyájan végig játszunk s azért színpadra vinni nagyon nehéz. 0 volt a szerelmes! Szerelmes: ideálisan! Szerelmes: egy szegény leányba! Szerepe nagyon nehéz volt, mert tessék megfigyelni a legjobb szellemes színészeket, hogy milyen könnyen elragadtatják magukat s a pathos mezejére csapnak át. Nemes ur ezt nem tette. A mit mondott, szívből és szívvel mondotta. At- érezte szerepét és a hatást az érzelmek egyszerű, de mégis őszinte nyilvánításában kereste, a mivel aztán sikerét tökéletessé is tette. Neogrády ur : a blazirt, Schwanner ur: a könnyen lobbanékony, Mikó ur pedig a zöld jogász (és a pinczér) szerepet is nagyon jól oldották meg s talán egyedüli hibájuk az lehetett, hogy nem egyéniségüket vihették a színpadra, hanem egyéniségük rovására, alakitaniok kellett. De hát ez a színész mesterség! Nem azt mutatni meg, a mik vagyunk, hanem olyast, a minőt az iró akar. A befejezésül szolgáló dialog »Egy baleset« szereplőiről már az előzőkben foglalkoztunk s igy az előadásról még csak annyit jegyzünk meg, hogy az gördülékeny volt s a rendezésben, valamint a színpadi berendezésben kifogást találni nem lehetett. Térjünk ezek után át magára a mulatságra. Táncosaink élükön a rendezőséggel kitettek magukért. Hölgyeink valósággal élvezetes estét töltöttek el, amiről visszaemlékezésük csak kellemetes lehet. Hogy a siker tökéletes volt, bizonyítja az. hogy az első négyest 70 pár táncolta, valamint az alábbi névsor: Asszonyok: Antal Lajosné, Bajnóczy Gé- záné, Boylhor Károlyné, Buti Vincéné, özv. Csonka Jánosné, Fábián Istvánná, Ferencz Gyu- láné. Galgóczy Gyuláné, Gerber Ödönné. Gönczy Adolfné, Incze Jánosné, Imre Istvánná, Irinyi Sándorné, Jeney Ferencné, özv. Jeney Endréné, Károly Béniné, Kepes Józsefné, Kepes Sándorné, Kepes Lajosné, Körösi Sándorné, Karácsonyi Jánosné, Kosa Endréné, Koroknay Károlyné, dr Kábé Tihamérné, Lányi Jánosné, Lipcsey Sándorné, Lugossv Istvánná, Láng Lajosné, özv. Leményi Papp Józsefné, Makray Józsefné, Mándy Zoltánná, özv. Marosán Mihályné, özv. Molnár Györgyné, özv. Neubauer Endréné, özv. Nagy Sándorné, Nagy Lajosné, Nagy Bertalanná, Nagy Dezsőné, Német Józsefné, özv. Pántné, Praefort Jánosné, Pfcpp Istvánná, Stander Györgyné, Strempl Yilmosné, Schwanner Gyuláné, Székely Endréné, Szilágyi Tihamérné, dr Székely Józsefné, Turzuly Károlyné, Tröszt Istvánná, Vary Sándorné, özv. Wolkenberg Károlyné, özv. Varga Vilmosné stb. Leányok: Boythor Erzsiké és Anna, Burdó Juliska, Bajnóczy Valér és Berta, Csonka Annuska, Dietrich Ilonka, Ebert llózsika, Gerber Irén, Incze Ilona, Korbuly Mária, Kepes Gizella, Klein Rózsa, Kepes Irma, Kepes Karolina, Mándy Giziké, Mok Erzsiké, S. , Nagy Izabella, Nagy Mariska, Nagy Karolina, Ováry Juliska, Papolczy Mariska, Praefort Gizella, Papp Gizella, Schwanner Anna, Sprenger Róza, Siska Juliska, Turzuly Erzsiké, Uhl Juliska, Váry Eszter stb. Ezzel befejezte Karneval ur bírálói kötelességét és búcsút mond azzal: Isten velük! Viszontlátásra ! A jövő farsangig! felhalmozva. Rongyos frakk-alakú felső kabátja valószínűleg nagyapjáé lehetett. Hátán óriási batyut cipelt, mely nagy, piszkos lepedőbe volt takarva. Lába csak úszkált nagy csizmájában, mely minden lépésnél hol előre, hol hátra mara- dozott. Hozzánk érve a legnagyobb alázattal emelé le kalapraklárát fejéről s köszönetét fejezé ki Lillának, hogy alkalmat adott neki néhány ruhát és kalapot vásárolni. Lina utasítást adott neki, hogy holnap is jöjjön és még nagyobb vásárt fog csapni. De másodmagával jöjjön, mert egymaga nem fogja tudni mind megvenni. A handlé szemei ragyogtak az örömtől. — Igenis kérem — mondá — a Lébessel, a barátommal fogok eljönni. Az nem olyan csaló, mint Smüle, pedig az is becsületes ember. A handlé egészen el volt ragadtatva társainak magasztalásában. Végre eltávozott. Képzelem, hogy óriás halmaz ruháról álmodott. — Tehát holnap hét órakor — szólt Lina — nem viszek semmit sem magammal és egyedül önre bízom magam. Elváltunk; ő a házba ment én a kerítésen át hazatértem. Késő volt már, lefeküdtem. Hogy milyen álomképek lebegtek előttem, azt fölösleges volna elbeszélnem. Következő nap hét órakor háziasszonyomnál? kifizettem a házbért s puskámat és vadásztáskámat magamhoz vettem. Hű agaram által követve a kertfalon át ismét a cserfák alatt voltam. Lina még nem volt ott, tehát fegyveremet magam elé téve egy padra ültem. Alig tettem magam e kényelmes poziturába, amikor egy becsületes ütéstől a cylinderem egész tövig behorpadí. (Szerencse, hogy klappcylinder volt.) Puskámat kezembe ragadva, felugrottam és hátra tekintettem. Eichner Antal állott előttem természetes nagyságában. Bámulásra nem volt sok időm, mert a kezében tartott öleshosszu kefeseprü újabb csapásra készült. Uccu — gondoltam magamban — a törökök is futottak Belgrádnál, nekem se szégyen s a lovagcsizmáimra bízva sorsomat, óriási léptekkel szöktem át a virágágyakon. (Akkor is vigyáztam, hogy Lina rózsáit le ne tapossam. Mig azonban a kertből kijutottam, Antal ur egy egész operát hegedült el a hátamon. Ártatlanul is megbosszultam magam, mert két kis csirkét menekülésemben agyontapostam. Hazaérve haragosan becsaptam az ajtót a megijedt háziasszony előtt. A leggonoszabb pedig az volt, hogy agaram az egész kurzuson át kegyetlenül ugatott utánam. Másnap, hogy a találkozásokat kikerüljem, sietve utaztam Nagyváradra. Ülltesünk és ápoljunk fákat! Komoly intés és rövid utasítás a faállomány szaporítása és ápolásához a városok és vidékek részére! Az ország haszna, egészsége és szépítése érdekében. »Ültessétek fákat! Minden galy, melyet most elástok, Idővel édes gyümölcscsel és kellemes árnyékkal frissíteni fog!« Minden faültetvény hasznot hajt, szépen elhelyezett és gondosan ápolt faültetvények mindig díszére válnak a vidéknek és helynek ; közvetlen hasznot hajtanak gyümölcsük, magjuk és faanyaguk által, oltalmat nyújtanak viharok és a tikkasztó napsugarak ellen, mindenkor, különösen nyár idején felfrissítenek és felvidítanak bennünket előmozdítják a tömeges esőzések arányos felosztását, elvonják a lég kártékony gázait és emelik a föld és talaj értékét. Minő fákat ültessünk? Az ültetendő fák megválasztása elsősorban a használat czélja, azután, részben az éghajlati és részben a talajviszonyoktól függ. A legnagyobb hasznot a gyümölcsfák hozzák, azonban ezeket nem lehet mindenütt előnyösen alkalmazni, nem is felelnek meg mindenütt a célnak, miért is sok helyütt árnyék- vagy sorfákat kell ültetni. A gyümölcsfák közül a dió, alma, körte cseresznye és szilva hozza a vidéknek a legnagyobb hasznot és ezek közül nagyobb ültetvényekhez első sorban az alma. szilva és dió ajánlható; végtelen vagyont lehetne ezen három gyümölcsfajból meríteni, ha sok tájék területeit ezen három gyümölcsfajjal beültetnék, és óriási hasznot hajtanának a dióerdőségek ott, a hol jelenleg dombokon, hegyoldalakon csak juhlegelők léteznek, a mely területek a mennyi diótermelések részére mintegy teremtve vannak. A dió valamennyi gyümölcs közt a legjobb kiviteli cikk, és hónapokon át jól eláll, anélkül hogy kárt szenvedne. A nagybani vásárlók csak oly helyeket látogatnak, ahol nagy kivitel van. Árnyék-, sorfák nagy számban és mindenütt ajánlhatók. — Szép árnyék elérésére, nem tulsürü ültetvények ajánlatosak,olyanok,melyek a lég szabad mozgását nem gátolják. — Sűrű árnyékot nyújtanak: a gesztenye, dió, szilva, hársfa, nyárfa, Ailanthus, Juglans, americana, Catalpa és kőrisfa; félárnyékosak: az akácz, Gledistchia, Celtis, jegenyenyárfa és pyramisakác. — Sovány, száraz és rossz talajban még mindig jól megterem az akácz, kőrisféle jávor, Gleditschia, Ailanthus, hársfa, szilfa és nyárfa. Jó talajban úgy a felsorolt fajok mint minden más fa megterem. — Nedves talajban jól megterem a fűz, kőrisfa, égerfa és nyárfa ; sövényekhez és élő kerítésekhez a legjobbak: az akác, Gleditshia, Maciura, galagonya, fűz és bokorbükk, továbbá tűlevelűek, mint a fenyők, vörösboróka, tiszafa és életfák kiváló szépek. Faültetvények létesítése. Ez a legfontosabb rész, mert a gondos ül- tetvényezéstől függ az egész siker; ne sajnáljuk ezen munkánál semmi fáradságot és figyeljünk a következőkre: 1. Az ültetvényezendő anyagot: fákat, cserjéket, csemetéket jól ki kell válogatni, ezeknek jól iskolázott, egészséges, erős fáknak kell lenni megfelelő gyökérzettel. Gyengébb anyag értéktelen, a legcsekélyebb árat sem éri meg, és ilyentől óvakodjunk. 2. A fák elhelyezése legyen a szemnek kellemes és a körülfekvő tárgyakkal arányos. Magas fák alacsony környezetbe és alacsony fák magasabb környezetbe való elültetése kerülendő. 3. Az ültetés előtt a talaj jól elkészítendő; ássunk nagy gödröket és a felső jó földet tartsuk meg, mig az alsó rossz földréteg eltávoli- tandó, hogy a gödör csak jó földdel legyen feltöltve. Minél keményebb és rosszabb a talaj, annál nagyobb gödröket kell ásni: ezen esetben 1 Va méter széles és 70 cm. mély gödör szükséges; jó talajban elegendő 1 méter széles és 60 cm. mély gödör is. — Ha trágya is lesz használva, úgy ennek öregnek, rothadtnak kell lenni és a gödör alján és oldalt, nem közvetlenül a fa alatt ásandó el. Minél korábban lesznek a gödrök ásva, annál jobb ; a tavaszi ültet- vényezésekhez a gödrök már ősszel vagy télen ásandók. A felső földnek mindig lejebb, az alsónak pedig felülre kell kerülni. 4. Nedves helyeken és rossz, áthatlan, sziklás talajnál, az iiltetvényezés dombocskákon végzendő. — Ezen dombocskákon való ültet- vényezés, különösen nedves és áthatlan talajoknál igen jó; a gödör bőségesen meg lesz töltve földdel ugv, hogy a föld még 20—30 cm. magasabb legyen és csak erre lesz a fa állitva és aztán földdel feltöltve úgy, hogy egy 60—80 cm. magas domb keletkezik, a domb hajlása 1 legyenek ferdék.
