Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-19 / 47. szám
47. szám. SZÍNÉ R VÁRALJ A. 1907. November I9. (3) ság megnyugvással vette tudomásul az ügyész hazafias készségét és magatartását. Helyettes jegyző Csaba Adorján, szatmári főszolgabíró az e hó 10-én elhunyt Nagy Imre, aranyosmeggyesi körjegyző helyettesítésével Szent- iványi Sándor, okleveles jegyzőt bízta meg. Gyászhir. Ez egész földet bár elnézd, nincsen olyan bánat, mint az én bánatom ! így kiálthat fel a szentirással most már özvegy Nagy lmréné, Gyene Ilona, igy kiálthatnak fel az igaz szivü testvérek, kiknek egymáshoz ragaszkodása példaképen átihat mások előtt, mert a hü férj, a kedves testvér, az édes humoru jóbarát, Nagy Imre, aranyosmeggyesi körjegyző e hó 10-én meghalt. Temetése 12-én ment végbe Aranyos- megyesen. A gyászszertartás Széli György, avas- újvárosi esperes-lelkész végezte, mig a sírnál Szabó József aranyosmegyesi lelkész búcsúzott el a halottól. A szertartartás alatt a szinérváraljai ref. egyházi énekkar gyászdalokat énekelt. A temetésen megjelent a község és a környék intelligens közönsége majdnem teljes számban. Avas- újváros község, melynek a boldogult 21 éven át jegyzője volt, 14 tagú küldöttséggel képviseltette magát s koszorút küldött a ravatalra. A gyászolóknak vigasztalást, az elhunytnak nyugalmat adjon az Ur ! A család a következő gyászjelentést adta ki : özv. Nagy lmréné szül Gyene Ilona úgy a maga mint a testvérek, a sógorok rokonok és jó barátok nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy a leggyöngédebb férj, a forrón szerető testvér és felejthetlen jó barát Nagy Imre aranyosmeggyesi körjegyző, f. évi november hó 10-én déli 12 órakor élete 46-ik, legboldogabb házasságának 19-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. A drága halott hamvai november hó 12-én délelőtt 10 órakor fognak az aranyosmeggyesi ev. ref. sirkertbe az qv. ref. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra tétetni. Aranyos- megyes, 1907. november 10. Virrasszon örök álmai felett az igazi szeretet! Nagy Sándor, Nagy Mariska férj. Mező Károlyné, Nagy Károly, Nagy Bálint. Nagy Berta férj. Rohay Gyuláné, Nagy Kálmán, Nagy József testvérei. Mező Károly, Rohay Gyula Erdélyi Kálmán, Erdélyi Gyula, Fóris Gábor, Gyene Sándor sógorai. Nagy Sándorné szül. Peleskey Mária, Nagy Károlyné szül. Rónay Anna, Nagy Bálintné szül. Strohmayer Török Amália, Fóris Gáborné szül Gyene Mariska, Erdélyi Gyuláné szül. László Vilma sógornői. Sikkasztó adótárnok. E hó 11-én a szatmári m. kir adóhivatalnál, mintegy 10500 korona hiányt találtak. A hiányt Papp Gyula, adótárnok hűtlen kezelése idézte elő. Teltének súlyát érezvén a napokban Budapesten öngyilkosságot akart elkövetni. Először egy csavargőzösről a Dunába ugrott s midőn látta, hogy kimentik, forgópisztolyával fejbe lőtte magát, de a golyó sem ölte meg. Most Budapesten a rabkórházban várja vagy az égi, vagy a földi igazságszolgáltatást, mi reá nézve csak a legsúlyosabb büntetést hozhatja. Hogy mi vitte Pappot a becstelenség útjára, arra nézve ellentétesek a vélemények. Legtöbb alapja van azon következtetésnek, mely szerint Papp az utóbbi időkben nagyban kártyázott és nagy családjának a fentartása is több pénzébe került, mint amennyit hivatala nyujtotl. Így aztán mind jobban eladósodott, mig végre lillott utón szerzett pénzt. A sikkasztót ez előtt mindenki pontos hivatalnoknak, kifogástalan becsületességü embernek ismerte. Családja iránt általános a részvét. — Elfeledték. — Elfeledkeztem nememről, elfeledtem, hogy asszony vagyok, csak királyné és anya voltam. — Elfeledték, Mauna Loa ! A királyné zokogva rejtette el arcát s visszaült az ablak mellé. Térdére könyökölve sirt s lehajtott fejének fekete fürtéi szikrázva égtek a nap aranysugarában. Az öreg Maurus meghatva nézte és csönd, bánat, keserűség gyűrűzte körül a királyi palota termét. Egy idő múlva Maurus igy szólt: — Mauna Loa, nagy királyné voltál, de ezt az emberek máris elfeledték. Csak azt nem fogják soha elfelejteni, hogy egyszer életedben gyönge is voltál.. . Asszony . . . A királyné fölvetette a szemét. — Még csak harmincnyolc éves vagyok és a többi emberek sohasem vétkeznek ? — Minden ember vétkezik, de minden vétek között az a legnagyobb: mikor a bűnös a másik bűnös felett Ítélkezik. Ehhez éppúgy, mint az oktalan és nevetséges gőghöz, amig az ember nem végzi el az életet, nincs joga; azután pedig nincs rá szüksége. A királyné letörölte könnyeit és figyelmesen nézett az öreg Maurusra. — Igazad van ! — sóhajtott elgondolkodva. Még valamivel tartozom az embereknek : bocsánattal. És megrázta a fejét, kiegyenesedett s intett az öreg Maurusnak, hogy elmehet. Halálozás. Sebő Antal, derék polgártársunkat és kiterjedt családját súlyos csapás érte. Szép reményekre jogositó fia, Zoltán e hó 14-én hosszas, kínos szenvedés után 17 éves korában meghalt. A szelíd lelkű jó fiú a szatmári ref. főgimnázium negyedik osztályának volt egyik kedves növendéke. Betegségét is, mely hosszas idő óta sorvasztotta, Szatmáron kapta. Hasztalan volt minden ápolás, a szülők szép reményei, miket belé helyezlek, porba hullottak. Temetése e hó 17-én volt nagy részvét mellett. Meghalt idegenben. Faceknik Gergely, ber- kenyédi (Szepes m.) drótos tót e hó 13-án érkezett Szinérváraljára 12 éves kis fiával. 14-én rosszul lett s 15-én a Rusz János házában meghalt. A község költségén 16-án temették el. a siró kis fiút pedig illetőségi helyére küldték. Kérelem a hölgyvilághoz. Ismeretes az a körülmény, hogy a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület kétezer ridikült, csináltatott. Ezer jószivü hölgy már akadt is, a ki a ridikülöket gyűjtés céljából elfogadta. Egyik másik ridikül mint a megrakott méhecske megrakva koronákkal és fillérekkel visszajut a szegénysorsu tüdőbetegekért szívósan küzdő egyesülethez. De ezer ridikül még várja azt a jó szivet, a ki ezt a gyüjtőtarsolyt a halállal eljegyzett tüdőbetegeknek elkérje. Csak egy levelezőlapot méltóztas- sanak Írni az egyesületnek (József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület Budapest, IX., Lónyay-utca 47.) Kérjük városunk és vidékünk hölgyvilágát, hogy fogadják résztvevői szivük irgalmába a tüdőbetegek ügyét. Mily gyönyörű dolog volna, ha az ezer ridikül gazdára találna s karácsonra száz szegénysorsu tüdőbeteg bevonulhatna az ő gyógyitóházába, legnagyobb kincsének, egészségének visszanyerésére. Adhatnánk-e nekik ennél becsesebb karácsoni ajándékot. Pedig nem kell hozzá egyéb, minthogy a mi városunkban is akadjon legalább egy-két áldozatkész magyar nő, a ki nemzetünk nagy szégyenfoltját résztvevő szívvel megszüntetni segit. Lapunk szerkesztősége készséggel és örömmel ir a ridikül elküldéséért, ha olvasóink erre felhívják. Bár minél több jó szivü hölgy hívná föl szerkesztőségünket, vagy az egyesületet. CSARNOK. Emlékezés Erzsébet királynéról. Dermesztő, fagyos még a napsugár .is, mely most lesüt a magyar nemzet vérrel szerzett földjére. A letarolt földek, a lombjaikat hullató erdők, a balzsamos illatú virágok őszi hervadása . .. mind, mind a magyar nemzet sötét gyászát s keserves bánalát hirdetik. Kietlen, sivár minden, még az a dicsőséges múlt is, olyan a magyar nép, mintha elhagyatott, árva gyermek kezeit tördelve járna, siralmas hangon keresné elhalt édes anyját .. . szerte e hazában. Kiapadtak már könnyeink, nem sírunk többé; de azért bensőnk még gyakran felzokog. Gondolatunk csak nem tud megválni attól a gyászos eseménytől, mely oly súlyos csapást mért reánk s annyira megrendítette egész valónkat. Ismét meg ismét vissza tér emlékezetünkbe annak az áldott koronás nőnek az alakja, kinek szivét egy embernek nevezett gyilkos eszköze szúrta át; az a tőr, mely a nekünk oly drága életet kiottá: örökké fájó, soha be nem hegedő sebet ütött a mi sziveinken is és e sebek napok, hetek, hónapok, évek futásával is fölsajog keblünkben: a fájdalom nyilalása nem engedi, hogy feledjünk! Hogy is felednénk? Ki is ne emlékeznék a szomorú napokra? Holló szárnyakon száll a gyászos hir, szét a haza határain s elborít mindent a bánat és siralom. A sötét gyászban libegő gyertyák közt, királyi pompában magasan emelkedik a királyi ravatal . . . Rajta a mi jóságos, szelidlelkü királyasszonyunk, magyar hazánk büszkesége, mindene. Es idelent a fájdalom tengerébe merült király és nemzete! Siránkozva, könyörgő hangon szólunk hozzá, költögetjük, mint akitől nem tudunk megválni, mint akinek nemes lényével szivünk el- választhatlanul összeforott. Hiába minden! Itt az ajk, mely nem ismeré a gyűlölet szavát, mely csak imádságos szóra nyílott meg, örökre elnémult; az az áldott kéz, mely csak jót, nemest cselekedett; mely milliók egy egész nemzet könyét torié fel, örökre lehanyatlott; az a jóságos szív, mely egykor szere- tetével uj életre költött, boldoggá tett egy elesett nemzetet s a népek millióit emelé föl magához, örökre megszűnt dobogni . . . A kripta nehéz vasajtaja is bezárult mögötte. . . . Most már mindennek vége! Hol volna szív, amelylyel elsírhatnék a mi gyötrelmes fájdalmunkat, a mi mérhetlen veszteségünket? . . . A tengernek megmérik a mélységét, de vájjon ki tudná felmérni a fájdalomnak azt a tengerét, melyet a magyar szivekre árasztott a nagy királyné rettenetes halála? . . . Azt hittük, a gyász, a megpróbáltatások nehéz napjaiban nincs számunkra vigasztalás sehol . . . De ime ! Az ország kath. főpásztorai, gyönyörű körleveleikben elfeledhetetlen királynénkért, az Ur házába hívtak bennünket: hangsúlyozták, hogy az isteni Gondviselésben megnyugodva, ne kutassuk annak kifürkészhetetlen útjait, hanem inkább buzgó imádságokkal ostromoljuk az Eget, enyhületet vigasztalást kérve, onnan felülről várva. Es elmerültünk az ima csöndes mélységébe, hol nem hullámzik az emberi szenvedély s a földi gondok, gondolatok nem zavarják a lélek békéjét . . . Megvigasztalódtunk. Csend és béke szállott lelkünkre, alázatos megnyugvás szivünkbe, A gyász sürü köde eloszlott, lelkünk, a fájdalom tüzében megtisztult .. . s most látjuk tisztán r.z ő felséges, nemes alakját, most érezzük igazán, kit vesztettünk el őbenne. Őrangyala, védőasszonya volt ő királynak és nemzetnek egyaránt. Kettős koronát viselt: a női erények égi s a fejedelmi hatalom földi koronáját; és e két korona fénye összeolvadva, egymást emelve ragyogott nemes homlokán. Eszménye ő a keresztény nőnek. Páratlan volt, mint hitves. Hányszor oszlatta ő el királyi férje homlokáról a redőket, melyeket az államkormányzat nehéz gondjai oda szőttek; ő volt vigasztalója nagy fájdalmaiban, csillapítója szenvedéseinek. Ö volt az, aki midőn egyetlen fiát veszité el, magába fojtotta vérző szivének minden bánatát csakhogy a rettenetes csapástól már-már roskadó felséges férjét vigásztalja s visszaadja őt a munkás éleinek, a hazának. »Tudta is a világ, hogy mi mennyire szeretjük egymást!« igy sóhajt fel a gyászbaborult király : és népeihez intézett kiáltványaiban mily nemesen emlékszik meg róla: »Hitvesem trónom ékessége, hű társam, aki életem legnehezebb óráiban vigaszom és támaszom volt, kiben többet vesztettem, mint azt kimondhatnám — nincs többé !« A nők legnemesebbike volt ő, kinek szive gyűlöletet nem ismert, ki csak a jóért dolgozott. Valóban ennél nagyobb dicsőség nem érhet hitvest, mint ha ilyen elismerés száll világgá férje ajkairól! Mintaképe volt ő a keresztény anyának is. Mint igazi jó anya, valódi boldogságát mindég gyermekei körében kereste és találta is föl. (Vége köv.) Főmunkatársak: Kaba Tihamér dr. és Katona Sándor dr. 8994.—1907. k. sz. Árverési hirdetmény kivonat. A szinérváraljai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Szeőke Barnabás végrehajtatnak, Pap Vaszalie és Csókán Cziczia férj. Bak Tógyerné végrehajtást szenvedő elleni 95 korona megállapított per és fellebezési költség bizt. és jár.iránti végrehajtási ügyében a szinérváraljai kir. járásbíróság területén lévő, Avasujfalu községben fekvő az avasujfalui 90. sz. tjkvben A. I 723.935. 255/a hrsz. alatt foglalt ház és beltelekre s külsőségre az árverést 619 K-ban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fentebb megjelölt ingatlan az 1007. évi december hó 13-iV- napján d. e. 10 órakor Avasujfalu községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is.eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10°/o-át, vagyis 61 korona 90 fillért készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-c. 42. §-ában jelzett, árfolyammal számított óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-c. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Szinérváralján, 1907. évi szept, hó 19-én. Papp, kir. jbiró A szinérváraljai áll. óvodához, havi 25 korona fizetésre dada kerestetik. Értekezhetni az óvodában. BANDA.! RUHA GYULA, a hírneves cimbalmos Szinérváralján uj zenekart szervezett s ajánlja magát nyilvános és házi mulatságokra. 46-3
