Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-29 / 44. szám
Szinérváralja, 1907. Oktober 29. 44. szám. Negyedik évfolyam. SZINERVARALJÁ TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szára ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. || A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény j| valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő-őségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: 331 A.ÜST IST V.A.KT latok alapján inkább megmondhatnák. Tény azonban, hogy az »Uj Társaskör* ma már, vagy — ha jobban tetszik — ma még nem képes körébe vonni Szinérváralja társadalmának mindazon tagját, kik az ilyen társas életre megérettek. Különösen a tisztviselők azok, akik távol tartották s távol tartják ma is magukat a kaszinótól, pedig ők is vágynak egy bizalmas, meleg kör után, melyben a napi munkában kifáradt elméjüket, kedélyüket felfrissítsék. Ez a vágy az utóbbi időkben oly nagy fokra hágott, hogy a tisztviselők körében naponként közbeszéd tárgya egy uj kaszinó alakítása, sőt a megalakítás iránt már komolyabb lépéseket is tettek. Az e hó 22-én megtartani szándékolt alakulógyülés a célt nem vitte előbbre a megvalósulás utján. Mindössze annyi történt, hogy a laggyüjtés tovább folytalását kimondották. Mielőtt a mozgalom vezetői elhatározó lépéseket tennének, szükségesnek látjuk, hogy a kérdéssel foglalkozzunk, kijelentvén, hogy magunkat csalh itatlanoknak nem tartjuk s egészségesebb vélemény megnyilatkozása előtt lapun!.-még akkor is nyitva áll, ha ez a vélemény, a mienkkel homlok- egyenest ellenkezik. A tisztviselői kaszinónak oly célból létesítését, hogy az csak tisztviselőket fogadjon kebelébe, helytelennek, sőL a társadalmi életre határozottan károsnak tartjuk nemcsak azért, mert az ilyen alakulás az elkülönözésre törekvés elitélendő bélyegét hordja magán, hanem azért is, mert különben is széttagolt társadalmunkban egy uj, — hogy ne mondjuk — kasztot teremtene, miből a társadalomra s az azt éltetni hivatott melegségre csak hátrány származhatnék. Hogy valaki taggá lehessen, nem kell tőle egyebet kívánni, csak azt., hogy tisztességes ember legyen. A foglalkozás szerint csoportosulás csak szakdolgoknál szükséges és lehetséges, itt semmi esetre sem szabad keresztül hajtani. Mi lenne abból, ha a tisztviselők, iparosok, birtokosok, slb. külön-külön társadalmi egyesületben tömörülnének? Ilyen felfogásunk mellett a címet sem helyeselhetjük. Azt gondoljuk, hogy »Otthon« olvasókör cim legjobban megfelelne a célnak. Lényeges a helyiség kérdése is. Ebben a tekintetben leghelyesebbnek tartanok, ha a megalakuló egyesület állandó helyiségről gondoskodnék. Az óvoda mostani helyisége eladó. Ezt törlesztéses kölcsönnel megvehetné az egyesület. Az első szobákat vendéglői helyiségül kiadná s még mindig elég helye maradna. Úgy halljuk különben, hogy a Szatmárvármegyei Takarék- pénztár is építeni akar ilyen célra szolgáló épületet. Addig azonban, mig akár ez, akár az óvoda épülete használatba vehető, az »Uj Társaskör« mostani helyisége kínálkoznék egyedül alkalmasnak, ha amint halljuk, az „Uj Társaskör“ újévkor feloszlik. Megfontolásra érdemes, de minket lelkesedésre egyáltalán nem ragad az az eszme, hogy az alakítandó uj körrel kapcsolatosan fogyasztási szövetkezetét kellene alakítani. Mi támogatói vagyunk a szövetkezeteknek, de csak ott, ahol ezek szervezését a kereskedők kapzsisága szükségessé, elkerülhetetlenné teszi. Nálunk, ahol minden cikket olyan árban lehet beszerezni, amilyennél olcsóbban a szövetkezet sem adhatná, nem tartjuk szükségesnek ennek megalakítását. Ezek azok az általános, de lényeges kérdések, melyeket a közhangulatból kiragadtunk. Most, mikor ezekhez a saját véleményünket hozzá füztük, felvetünk egy A tisztviselői kaszinó. Az ember társaságra teremtett lény. Lelki tehetségeit társaságban fejlesztheti és érvényesítheti, nemes tulajdonainak hatása itt érezhető, itt gyümölcsözik. A társaság nevelő ereje, irányitó munkája képes egészen átalakítani az ember érzését, gondolkozását. Megnemesitheti a törekvéseket, fékezheti az indölatokat, ha tagjait nemes célú érdekkörbe vonja; ellenben romboló halásl gyakorol az egyes emberre, ha működését nem erkölcsi szempontok vezetik. Ezért mondja a közmondás is : Mondd meg, kivel társalogsz s megmondom, ki vagy!« A társadalmi éleiben ki-ki igyekszik olyan körbe jutni, ahol lelki világának legjobban megfelelő munkakört, vagy szórakozást nyerhet. Az emberek lelki tulajdonainak különbözősége s a mód, mely szerint érvényesülni akar, hozta létre eddig is és alakítja meg ez után is a különböző társadalmi egyesületeket, milyenek a kaszinók, olvasókörök, asztaltársaságok stb. Községünk társadalmának széttagoltságát kívánta megszüntetni a most is élő, de a külső körülmények kedvezőtlen behatása folytán ma már --"'talán — utolsó napjait számláló »Uj Társaskör.« Úgy.tudjuk, hogy ez a kör valamikor jobb napokat látott. Hogy mi okozta a tagok számának meggyérülését s mire vezethető vissza azon sajnálatos tény, hogy a még meglevő tagok sem látogatják a kör helyiségeit s a kör ügyeinek intézésétől, a jogok gyakorlásától általában a szépre hivatott társaság belső életétől s ennek hatékonynyá tételétől távol tartják magukat, azt nem tudjuk s nem is kutatjuk. A régebbi tagok a kaszinó életében előfordult események a visszaesés folyamatának látása, megfigyelése s az ezek körül csoportosuló gondoA „SZINÉRVÁRALJA" TARGAJA. Niobe. Lapunk eredeti, jogosított közleménye. Irta: KABOS EDE. A kis leányom egy groteszk angol keringőt játszik : a dallama vig, a kísérete száraz harangszó. Mintha püspökök táncolnának. A fülem belebizsereg, mikor az istentelen keringő az ünnepélyes harangszóval egyszerre tódul beléje. Croteszk, nagyon groteszk keringő. S nekem eszembe jut az egészséges Korlát Farkasné, aki ma délelőtt elpanaszolta az utcán, hogy az ura most csalja meg, mikor már meghalt. — Ne tréfáljon, jó asszony. Életében se tudta megcsalni a jámbor. — És most megcsal, pedig meghalt. Nevettem volna az asszonyon, de tele volt a két szeme könnyel s nekem régi betegségem, hogy jobban sajnálom a képzelt szenvedőket, akiket nem lehet képzelődésükből kigyógyítani, mint az igazi szenvedőket, akiket már a részvét is gyógyít. Korlát Farkasékat mindig kedveltem, jóravaló, kedves népek voltak s mig az ura élt, sokszor ellátogattam hozzájuk, hogy lássak o’yan asszonyt is, aki évenkint pontosan megszüli a maga gyermekét, pedig Korlát a hetedik esztendőben, mikor meghalt, még láthatta a hetedik kis Korlátot is, akit az egészséges Korlátné szintén pontosan világra szült. Hát bele akartam menni az asszony képzelődésébe és komolyan kérdeztem. — Ki az a gonosz ember, aki magának mindig elmondja, hogy az a megboldogult jó ura holla után megcsalja? — Nem gonosz ember, nem is ember. — Talán angyal? — Az. A fekete angyal. De ne nézzen rám olyan gyanakodva, mintha bolondnak gondolna. A fekete angyal jön hozzám minden esztendőben s ha behunyom szemem, hogy ne lássam, ha bedugom fülem, hogy ne halljam : mégis tudtomra adja, hogy az uram megcsal. A holta után csal meg az én megboldogult jó uram, Isten bűnömül ne rójja, hogy rosszat kell róla mondanom. Amilyen nagy darab asszony, vonaglott a zokogástól. — Régen nem találkoztunk, kedves Tarnav. Maga nem is tudja, hogy az utolsó négy esztendőben négy fiamat vitte el egymásután a fekete angyal. Négy darab szép, nagy fiamat. Mikor az első kezdett vékonyodni, csak tördeltem a kezeimet, hogy mért nem vigyáztam rá jobban, olyan erős nagy fiú volt s egy kis hülés mennyire levette a lábáról. Vittem melegre, óvtam széltől, hidegtől, erőlködtem vele, ha elfogta a köhögés és — uram bocsás! — el se ájultam, mikor utolsót köhögött. Hiszen megtettem mindent, ami egy anyától telik s ha az Isten mégis igy akarta, hát marad még hat fiam, s az mind szép, mind erős, mind egészséges. Nem tudtam úgy siratni azt az egyet, aki elköltözött, hogy ne lássam azt a hatot, ne gyönyörködjem abban a hatban, aki megmaradt. — S azóta még három halt meg ? — Minden esztendőben egy. Olyan pirosak, nagyok, erősek voltak, mégis eljött értük a fekete angyal pontosan. Egyszer csak valamelyik este vagy reggel megláttam a fiú arcán ugyanazt a tüzes rózsát, amelyikkel az elhalt fiút is eljegyezte magának a fekete angyal. A másodiknál még nem hittem, a harmadiknál és a negyediknél már bizonyosan tudtam, hogy a rózsát a fekete angyal küldte előre s megjön nemsokára maga is, hogy elvigye a rózsát és a fiamat is. Mindig ugyanaz a kálvária volt. Vittem a melegre, óvtam széltől-hidegtől, jártam az én tüzelő gyermekemmel profeszortól profeszorhoz, höhögtein vele, mintha kölcsönadhatnám neki a tüdőmet, s aztán valamelyik este vagy reggel mégis belépett a fekete angyal s nekem megint kevesebb volt egy fiammal. A nevelő kedvem már régen elmúlt. Az utca lármájában mintha elébem szállt volna a szükmellü, nyavalyás Korlát Farkas, aki olyannak látszott életében, mintha maga se tudna élni s aztán feleségül vette ezt a nagytestű, egészséges asszonyt és azalatt az arasznyi idő alatt, amig a földről a föld alá bújhatott, még hamarjában hét fiúval gárdázta körül az özvegységre szánt asszonyát. Jaj az a mohóság, a betegek mohósága, mennyi veszendő lélekkel népesíti be a földet^! Korlát Farkasnéból dűlt a beszéd és a köny.
