Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-15 / 42. szám
42. szám. SZINÉRVÁRALJA Manfréd sokkal olcsóbb is volt, ő kapta meg három évre a szállítást. Ez a három évi konkurrencia elegendő volt ahhoz, hogy Chandoirék és Weisz Manfrédék találkozzanak. A most hirdetett árlejtésnél együttesen adtak be ajánlatot és száz százalékkal felemelték a réz árát, abban a hiszemben, hogy a Magyar Államvasutak kénytelenek nekik adni a szállítást, lévén Magyarországon csak ez a két rézgyár. De nagyot csalódtak. A Magyar Államvasutak, illetőleg a kereskedelmi miniszter, ahol ezeknek az uraknak nagy »összeköttetéseik« vannak, visszautasította ezt a jeles ajánlatot és intézkedést tett az iránt, hogy külföldről hozassa a rezet, nehogy kényre- kedvre ki legyen szolgáltatva a »magyar« réz- kartellnek, mely különben is három év helyett öt, illetőleg nyolc évi szerződést kíván körülbelül tizenkét milltó korona ára rézre, mely külföldről tán 8—9 millióba fog csak kerülni. Már akadt is német gyár és igy a »magyar ipar« rézlovagjai fel fognak sülni. Krónika a hétről. (A kiegyezés. — Az országház megnyitása. — A vörös csütörtök. — A király állapota. — Vonatösszeütközés a fővárosban. — Megtagadott kormánytámogatás.) Hosszú, szinte végtelennek látszó vajúdás után s miután már meghiusultaknak tartották a tárgyalásokat, végre mégis csak létrejött a kiegyezés Ausztriával. Miként oldották meg a nehéz kérdést, még nem került nyilvánosságra, csak találgatásokra vagyunk utalva a kiegyezési módozatokat illetőleg, Október 16-án kerül a kiegyezés szövege köztudomásra úgy hazánkban, mint a Lajtán túl. Hallatszik, hogy újabban ismét nehézségek merüllek fel, melyek a kiegyezés ratifikálását kérdésessé teszik. Az országház kapui 10-én ismét megnyíltak. Az első ülés formális volt és alig tartott tiz percig. Érdekessé a megnyitást csak a munkás küldöttségek tisztelgése telte, mert ez alkalommal a szociáldemokrata párt egyik vezetője ecsetelte a nép szomorú megélhetési viszonyait, amelyekért a mostani képviselőházat tette felelőssé, amit Justh Gyula elnök erősen megcáfolt. A hét legkiválóbb eseménye kétségtelenül a csütörtöki munkástüntetés volt. A munkaszünet ezen a napon csaknem általános volt. A fővárosban az üzletek legnagyobb része zárva maradt és a népgyüléseken erélyesen követelték az általános, titkos, községenkénti választójog mielőhbi létesítését. A vidéken is mindenütt tüntetéseket rendezeti a munkásság és ott is legnagyobbrészt szünetelt a munka. Megemlítésre méltó, hogy seholsem történt nagyobb rendzavarás. A király egészségi állapotáról mindinkább szaporodnak az aggasztó hírek, melyek ugyan — tekintettel a király előrehaladott korára — nem nélkülöznek minden alapot, de mégis túlzottak. Tény, hogy ki van merülve a király, meg is hült az utolsó hadgyakorlatok alatt, de azért veszedelemtől nem kell tartani, mert im. már jobban érzi magát és csak kissé bágyadt még Csütörtökön délben nagy vasúti szerencsétlenség történt a fővárosban. A Zimony felől érkező gyorsvonat és a Szabadka felé indult tehervonat ütközött össze s a katasztrófának eddig két halottja és tizenöt sebesültje van. A szerencsétlenséget hibás jelzés okozta. A vizsgálat eddigi eredménye szerint a tehervonat személyzete hibáztatható, mert az állomás utasítása és a megállító jelek dacára az állomáson megállás nélkül keresztülhaladt és a szembejövő gyorsvonat ellen folytatta útját. Legutóbb megemlítettük, hogy uj bank van alakulóban Magyar-Amerikai Bank címen, mely »kezelni« kívánja a kivándorollak pénzeit. Kormány és közönség egyformán bizalmatlansággal fogadták e bank tervét, annyival is inkább, mert ez a »bank« csak Amerikában akar megalakulni, a magyar kormány és a magyar közönség tehát semmiféle biztosítékot se kapna a bank tisztessége iránt. E tervezett alapításnak a lólába most válik láthatóvá, Az »alapítók« ugyanis a kormányhoz fordultak támogatásért, hogy földet vásárolhassanak a kivándoroltaknak abból a pénzből, melyet hazaküldenek. A kormány azonban kereken visszautasította ezt az ajánlatot, egyrészt, mert semmi biztosítékot nem nyújt egy csakis Amerikában bejegyzett igen csekély tőkéjű bank, másrészt, mert a repartriálást és földszerzést az uj kivándorlási törvény fogja szabályozni, még pedig úgy, hogy kapzsi spekulánsok vissza ne élhessenek a haza vágyódó és földre éhes emberek bizalmával. HÍREK. Lapunk mai számához felszólítást mellékeltünk a hátralékok beküldése iránt. A felszólításokon pontosan ki van tüntetve, hogy ki mennyivel tartozik. Sajnos, hogy épen tehetősebb járatóink tartoznak nagyobb összeggel. A kimutatott hátralékok sürgős beküldését kérjük, annyival is inkább, mivel ellenkező esetben kénytelenek leszünk nyilvánosan névszerint felsorolni azokat, kik illendőnek tartják a lapot éveken át járatni, elfogadni s nekünk ezzel tetemes költséget okozni, de fizetni nem akarnak. Nyugalmazott pénzügyigazgató. A pénzügy- miniszter Barthos Zsigmond nagykárolyi helyettes pénzügyigazgalót saját kérelmére 39 évi szolgálat után nyugalomba helyezte s neki ez alkalomból elismerését nyilvánította. Kinevezés. A keresk. miniszter özv. Már- tonfy Gyuláné szül. Lengyel Mária asszonyt Szinérváraljára postamesterré nevezte ki. Áthelyezett szerzetesek. Lakatos Ottó dr., a minorita-rend tartományi főnőké Dobróczky Alajos volt nagybányai házfőnököt Nyírbátorra, Horváth Györgyöt Nagybányáról Miskolczra, Péter Pált és Takács Vidát Aradról, Tizedes Tóbiást Egerből Nagybányára helyezte át. Gyászmise. Az aradi vértanukért a szinér- váraljai rom. kath. templomban e hó 7-én gyászmise volt. A humanizmus korában a szeretetet lábbal tipró erőszak mind tágabb tért hódit. A társadalom minden osztálya ezt viszi harcba, hogy fentarthassa vagy megszerezhesse azokat az előnyöket, melyek előtte embertársainak rovására kívánatosnak látszanak. Hol a régi előítélet, a régi privilégiumok épségben tartásáért, hol meg a megélhetés kedvéért folynak a csatározások, de sohasem az uton-ulfélén hangoztatott szeretet, hanem mindig az erőszak jegyében, mert fájdalom, a múlt megmutatta, hogy gyökeres javulás csak igy érhető el. A nagy tolakodás — tülekedés közepette pedig egyre züllenek a közerkölcsök, a jó oktatás, a kitűnő törvénykezés, a terjedő műveltség és humanizmus jelszavának gunnyára. A képmutató, hazug társadalom oszlopoi ingadoznak, az anyagi haszonért való szakadatlan küzdelemben megfásul a lélek, romlanak az emberek és a tetszetős szin alatt porladozó erkölcsfoszlányok keltenek undort mindazokban, kiket nem téveszthetnek meg felfújt nagyságok csillogó köntöse, fennen hangoztatott fényes jelszavak, de a káprázatos külső alatt is meglátják a pusztító férgeket. Jobb társadalmat csak igaz emberszeretet teremthet. Emberszeretet, mely nem várja be az erőszakot, hanem készségesen megadja a munkának és tehetségnek az őket megillető jutalmat. (2) 1907. Október 15. Milliós visszaélések. Mint értesülünk, milliókra rugó visszaéléseknek jöttek nyomára a Magyar Államvasutaknál, illetőleg a Vasúti és Hajózási felügyelőségnél. Szó van arról a réz-szükségletről, melyet a Magyar Államvasutak igényelnek. Ezelőtt még néhány évvel kizárólag a bécsi Chandoir-cég szállította a rezet a Magyar Államvasutak lokomotivjaihoz, körülbelül egy millió korona értékben. Most kisütötték, hogy ez a réz haszontalan portéka volt. A lokomotivok tüz- szekrényeinek el kellett volna tartaniok tizenöt esztendeig, de nagy feltűnésre két-három esztendő alatt elpusztultak. Vizsgálatot indítottak és ekkor kiderült, hogy ez az igen tisztelt cég nem szinrezet a bányából, hanem ócska üstöket, katlanokat, összevásárolgatott és ólom meg réz hozzáadásával az uj szin- réz külső tulajdonságait imitálta, persze a szinréz tartóssága nélkül. Ebből most nagy per készül a Chandoir-cég ellen, mely időközben Magyar- országon gyárát részvénytársasággá változtatta át formailag. Ennek a neve »Magyar rézmügyár részvény- társaság.« Részvényei azonban kizárólag a bécsi Chandoir cég kezében vannak. Történt pedig, hogy három évvel ezelőtt Weisz Manfréd is alapított rézgyárat és miután Chandoriék iránt megrendült a bizalom, Weisz hintőt kellő időben megszerezte már, és letakar- tatta a zárt színben, hogy a patkányokat senkise háborgassa. Vándor Gerzson ur azon újabb, törekvőbb ifjainkhoz tartozott, kik a hitelműveletekben alapos jártasságot szereznek és egészen a budapesti szövetkezetek rejtek asztalára elnyújtják kezeiket. Három-négy ismeretlen úri ember állított be Vándor Gerzson úrhoz egy szép nyári vasárnap. — Szabad volna-e kérdeznünk uraságodtól — kérdi az egyik — hogy ez a házacska nem-e eladó ? — Házacska? Az volna még szép, hogy eladó legyen! — Mi itt egy kis gyárat akarnánk. — Itt nem. — Uraságod vehetne aztán előnyösebbet bent a faluban. — Ott a parasztok laknak. Az volna még szép! A három közül a legöregebh odahajolt Gerzson úrhoz és mosolyogva mondá: — Ha ma adná el ezt a kis házat, pár ezer forintot meg lehetne marasztani. A kényszeritett eladási ajánlat mindig az ember arcába kergeti a vért. Haragosan kergette ki Vándor Gerzson ur a tolakodókat és rögtön megindult — a legjártabb útra pénzt kérni. — Az volna még szép, ha nem kapnék! — felelt egy belső aggodalmas feltevésre. A biró — az nem adott. Salamon — annak mest nem volt! Tóni bácsi, Gyuri bácsi, Gergely bátyám mosolygott és a kérő elé tartotta a dohányzacskót, hogy tessék ! — Az volna még szép, édes Gerzson öcsém, ha volna pénzünk ! Neked könnyű, se feleséged, se gyereked ; neked semmid maholnap az ég alatt. Nem bánthat akkor senki. Te jól vetettél. Az volna még szép, ha nem is arathatnál. Te boldog vagy . . . Lovad nincs — abrak nem kell, béresed nincs, hogy a földjeidet eladogadtad —- a fizetés nem bánt. Mit csinálsz most a hintóval? Azt hallom, az egerek megették. Legalább a gabonádban, lisztedben nem tettek kárt. Te jól jártál! Gerzson ur mély embergyülölettel vált el az önző nemesektől. És felfogadta, hogy náluk nélkül fogja lebonyolítani kuszáit ügyeit. — Az volna még szép, ha félnék egy pisztolydurranástól. Megfogom mutatni, kegyetlenül megmutatom. Megállj, világ! A napokban egy kis ember állított be hozzánk. Képeket árult ráta-fizetésre. A szürke haj, a deres szakái, a meghajlott nyak nem tudta elrejteni a velódi régi ismerőst. Mivel az olajnyomatokat kevésre becsülöm, kitaláltam a szájamon ereszteni e szót: — Nem veszek. — Na, miért nem? Az volna még szép, ha ilyen remek képeket nem lehetne eladni 1 Mondja : nincs pénze ? Adien uram. Az volna még szép.. És haragosan vitte Vándor Gerzson ur hátán a remek képeket. — Te a hintót ? Ahhoz a harminc hold főldecskéhez ? Megesz az téged. Hát a ló? Annak meg jó abrak kell. Gyere hozzám ispánnak, s a micskéd van, eltartalak érte holtig. — Köszönöm, Gergely bátyám. Hanem beszélünk mi még egyszer máskép is. A kis ragyás ember elszomorodott arccal összehajtogatta az épülettervet; zsebébe tette; a vénebb, kevélyebb uraknak dacosan hátat fordított — és pattogó szavakkal tördelte : az volna még szép! Olyan pályát vág ma egy fiatal ember magának, amilyet akar. A következő tavaszra Földvárról, Paksról, Tolnáról hozott kőmivesek, asztalosok, lakatosok, bádogosok csakugyan nagy tűzzel buzgólkodtak a Vándor Gerzson kastélya fölemelésén. — Mire valók a nagy kőoszlopok a folyosón ? — Azok nem kőoszlopok, hanem öntött vasoszlopok, biró uram, és nem folyosó, hanem veranda. Az volna még szép, ha valaki által, — senki által — vagy némely obskúrus fej által korlátoltatni hagynám magamat terveimben — ki tudja, hogy kinek építem? Hogy ide minő asszonyt hozok ? Na bizony! Az volna még szép, ha olyan hölgyet nem vehetnék el, amilyet akarok. Új korszakot élünk. Uj világ, uj emberek. Tisztítani kell a levegőt. Vándor Gerzson azzal a határozott iránynyal fogott uj pályájának megalapításához, mely egy erélyes, öntudatos embert a köztisztelet terén mindenkor magasra emel. Kis birtokos volt, de nagy kastélya; istállója üres volt még, de a
