Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-17 / 38. szám
38. szám. A gazdáink ne is hanyagolják el a földet, melyet apáink szereztek, ne bízzák idegen kezekre, rajta éljenek, dolgozzanak, hogy minden verejték- csöppjük igaz gyöngygyé váljék; ne prédálják el könnyelműen a nagy kincset, a jó termő földet, melynek lelkiismeretes gondozása nyomán áldás fakad. A gazdák felállítottak egy agrárius pro- grammot, mely csupa értékes pontozatokból áll és amelyek tetemesen hozzájárulnak a gazdák érdekeinek megóvásához, a mezőgazdaság fokozásához, fellendüléséhez. Azonban a gazdáknak nem szabad ridegen elzárkózniok a közgazdaság többi ágazatai elől, nem szabad figyelmen kívül hagyni az ipart és kereskedelmet, mely feldolgozza, illetve forgalomba hozza és továbbítja a terményeket. Sőt éppen nálunk szükséges, hogy a mező- gazdaság harmonikusan haladjon az iparral és kereskedelemmel. Az itteni piacon kell feldolgozni az anyagot, a helybeli piacon keli elhelyezni az ipartermékeket. Lassan kell odamunkálkodnunk, hogy a mezőgazdaság emelkedésével arányos lépést tartson iparunk is, hogy az ország boldogulása ne legyen utópia, hogy e nemzet fiai boldogulhassanak. Mert hát — mint tudott dolog— az önálló vámterület ideje jó messze van. Tiz esztendő alatt meg sokat, igen sokat lehet végezni, ha lankadatlan buzgalommal, fokozott munkakedvvel dolgozunk Erősítjük a mezőgazdaságot, tetemesen fokozzuk a gazdaságot, emellet iparunk fejlődésére is gondot fordítunk, hogy mire elérkezik a különválás ideje, ne legyünk készületlenül. Legyen erős iparunk, mely feldolgozni képes a mező- gazdaság terményeit s legyen erős kereskedelmünk, mely ezt elhelyezhesse. Mire elkövetkezik a gazdasági különválás ideje, idehaza minden a mienk legyen ; ne legyünk ráutalva osztrák vagy más idegen készítményekre, amit elhelyezhetünk idehaza, ne vigyük a külföldre, hogy olcsóbb legyen itt minden, hogy a nép ne jajveszékel- hessen. A gazdák ezek tudatában, hazafias érzésüktől is sugalva, nem fognak ellenségeskedéssel, sőt gyűlölettel tekinteni a merkantilistákra, mert hát egyöntetű, vállvetett. munka, kölcsönös megértés deríthet fényt e sokat sanyargatott hazára; az egyenetlenkedés meg sírásója, megölője a nemzetnek. Becsüljük meg egymást és boldog lesz a haka mindenik fia. (2) 1907. Szeptember 17. ___ Eg yházmegyei gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye őszi rendes közgyűlését a szokott helyen, a szinérvá- raljai ev. ref. templomban e hó 13-án tartotta meg Szél György, avasujvárosi lelkész, esperes és Helmaczy József, szatmári ügyvéd, e. m. gondnok elnöklete alatt. A gyűlést, melyen az egyház külön képviselőt küldött, az esperes buzgó imádkozással nyitotta meg. Jegyzőkönyvhitelesi- tésre az elnökségen s a jegyzőkön kívül Tóth Móric és Szabó József küldetett ki. A világi aljegyzőségre beadott szavazatokat felbontó bizottság jelentéséből kitűnt, hogy a szü- kebb körű szavazás alkalmával beadatott 42 szaSZIN ÉRVÁRALJA • vázát, melyből dr. Ajtai Nagy Gábor 20-at, dr. Helmeczy József 22-őt kapott s igy utóbbit megj választott jegyzőnek kijelentették. Az időközi változásokról szóló jelentést Magos Ferenc, e. m. papi főjegyző olvasta fel. Makay Elek, szatmárhegyi lelkész, Somogyi István, ombodi tanító és Meskó Jolán, avasujvárosi tanítónő megválasztása megerősittetett. A helytelenül vagy egyáltalán nem szavazó egyházak megbirságoltattak, Soltész János, ombodi lelkész tanácsbirói állásáról lemondott. A lemondást elfogadta a közgyűlés és a szavazást elrendelte. Helmeczy József, gondnok arra buzdította az egyházakat, hogy iskoláik rendbe hozása által vessenek gátat a rohamos államosításnak. Az iskoláknak a kívánt módon rendbehozásara három évi haladékot kérnek a közigazgatási bizottságtól s az átalakításokra vonatkozó tervezetek az espereshez beterjesztendők. Ezen ügy • tárgyalásánál a gondnok megjegyezte, hogy a kir. tanfelügyelő mintegy utazik a református iskolákra. (Pedig ezeknél nincs veszélyben a haza, mig az oláh iskolák?? Ezekre tessék ügyelni! Szerk.) Az egyházi törvények életbeléptetése tárgyában kelt egyházkerületi utasításokat és a debreceni egyházmegyének az egyházi tisztviselők által fizetendő egyházi adó tárgyában átküldött szózatát Magos Ferenc előadásában tárgyalta az egyházmegye. A nagypaládi egyháznak templomépitésre az engedély elvben megadatott, de felhívta a közgyűlés a nevezett egyházat, hogy a tervei és költségvetést a tavaszi közgyűlésre mutassa be. Ugyanezen egyház faeladási kérelmét szintén teljesiti az egyházmegye, de az eladás csak akkor válik jogerőssé, ha az egyházmegye hozzájárul. A szatmárhegyi egyház ismét előhozakodott elszakadási kérelmével. Az egyházmegye a kérel-' met eluíasitotta. A szatmárhegyi magtár alapszabályzata megerősittetett. Az erdődi fiókegyházban több, mint 30 református gyermek van, kik vallásos nevelés- ban nem részesülnek. Az egyházmegye utasítja az erdődi egyháztanácsot, hogy a gyermekek vallásos neveléséről, esetleg tanítói állás létesítésével is, gondoskodjék s intézkedéséről a tavaszi közgyűlés elé tegyen jelentést. A nagypaládi kántortanitói, a tiszaberki lelkészi dijlevél módosítás végett az illetékes egyházaknak vissza adatott. Az utóbbinak eszközlésére Tóth Móric és'Szabó József tanácsbiró küldetik ki. A krassói tanítói dijlevelen történt módosítás megerősittetett. A mikolai faváitság ügyét helyben hagyta a közgyűlés. Eőry Tamás, lázárii lelkésznek káplántartásra három évre engedélyt adott egyházmegye. Erre 500 korona kongrua-segélyt kap. Az apahegyi leányegyház tanítói lakás terve és költségvetése az esperesnek az építtető bizottsághoz utalás végett kiadatott. Nagy Elek, kispaládi lelkész felebbezése a presbytenum határozata ellen a közigazgatási bírósághoz utasittatott. A sárközujlaki lelkész és egyház között létre jött egyezség pótlás végett vissza adatott. A kispeleskei templom tervrajza és költség- vetése az esperes utján az éppittető bizottsághoz utasittatott. gett a virágokkal, egyszerre bősz viharrá változott, menydörgés, villámlás érte egymást és nagy cseppekben megeredt a zápor, a fák hajlongtak, nyöglek és ime ! Az akácfánakf letörött (éppen az az ága, melyen a fösvény, elbizakodott virágfürt volt, s most ott hevert vihartépetten, záporozoltan a sárban, méznedvével együtt — most már nem kellett a méheknek sem . . . A takarékos tyuk másnap megint oda som- polygott nagy titokban a sövény alá, hogy megint oda rakja a második tojást — s ime! a fészekben találta a tegnapinak üres héját. Egy fürge menyét megitta tartalmát s most is ott leskelődött, hogy a másodikat elvigye kicsinyeinek. A tyuk kiabált, rikácsolt — s a varangy mondá: — Fösvénykedtél ugv-e, te okos tyuk; kinek van most haszna a tojásodból ? . . . egy idegen tolvajnak! Az öreg ember egy napon ott üit vasas pénzládája mellett, feje még kopaszabb, háta még görnyedtebb lett, görbe ujjai sóvár gyönyörrel turkáltak az arany- és ezüstpénzben, nem sejté, hogy háta mögött ott állt a halál, csontkezében tartva a föveny-órát —- az öreg olvassa pénzét és a föveny lassan, de folyton hull-hull, alul egyre szaporodik, felől egyre fogy és mikor lehullott az utolsó szem is — a halál lassan végig simított hideg kezével a vén zsugori kopaszfején.. . ujjai görcsösen belemarkoltak a pénzbe — hörgő sóhaj lebbent el száraz ajkáról — s előre bukott a pénzes ládába kincseire, melyeket nem vihetett el magával ... unokaöccse, kit nem akart segíteni, neje sírján agyonlőtte magát — kincsein idegen emberek, nevető örökösök osztozkolnak egyetlen köny sem hullott koporsójára . . . A puszta sirdomb felett pacsirta lengett a levegőben, dalos torkát förösztve a tiszta aether- ben, zengé: — Adjatok, adjatok — akiket a sors meg áldott érdem és fáradság nélkül — adjatok szeretettel, kegyelettel, amint nektek adatott. Segítsetek mások baján, enyhítsétek a szenvedők fájdalmát — ne fösvénykedjetek — ne gyüjtsetek kincseket azért, hogy szekrénybe zárjátok, h t nem akartok áldozni a közjó oltárán — majd jön a fergeteg, a tolvaj, a halál — és a pénznek, az összezsugorgatott kincseknek ti nem veszitek hasznát! Apróságok. Talpraesett felelet. Tanító : Nos gyermekeim, figyeljetek! Ha közületek nyolcat kihívnék ide és azok között szétosztanék negyvennyolc almát, harminckét körtét és hatvannégy szilvát, mit kapna akkor mindegyik? Egy nebuló: Hasfájást. Sürgős, ltju: (szenvedélyesen): Édesem! Angyalom! Nem tudok ön nélkül élni! Legyen az enyém! Hajadon: Oh, Lajos! Kívánsága oly váratlanul jön! Hagyjon előbb gondolkodnom. Ifjú: Nem, nem! Most mindjárt kell hallanom válaszát, mert esetleg más lányt kérek meg ! Ezek után a segélyezésre ajánlásokat ejtette meg az egyházmegye. Pár jelentéktelenebb ügy letárgyalása után három közigazgatási bírósági és egy fegyelmi bírósági ügy következett. A közgyűlés után mintegy 60 teritékü ebéd volt. Kertész Antal, vendéglős alaposan kitett magáért. Az ízletes ételeket s a jó bort általában dicsérték. Kár, hogy a helyiség kicsiny volt ennyi ember számára. Mentési akció. A rossz viszonyok következtében minden megdrágult ná'unk, sőt maga a pénz is méregdrága lett. Ennek aztán fele se volt tréfa, mert a nagy bankok elvonván a kisebb szövetkezetektől a támogatást, amennyiben az ezer és ezer kisember váltóit nem számitolta le a többnyire uzsoráskodáson alapuló hitelszövetkezeteknek. Nagy rémület keletkezett ennek nyomán, mert hát ez a dolog egy csomó ilyen hitelintézetnek szegte volna a nyakát és következéskép: ezek bukása magával rántott volna igen sok jobbsorsra érdemes kisegzisztenciát, kis iparost, kiskereskedőt, kiknek a hitel az éltető elemük, mindenük. Tudniillik a nagy bankok felmondván a hitelszövetkezeteknek a kölcsönt, a váltókon szereplő egyéneket a teljes összeg erejéig perelték volna. Nem csoda, hogy fél Magyarország rémüldözött és fél az óriási pusztítástól, a mit a kölcsönök megvonása maga ulán von. Nagyban folytak a tárgyalások ebben az ügyben, hogy valahogy megmentsék a szövetkezeteket, illetőleg a végromlástól megkíméljék a szegény embereket. Rebesgették, hogy az állam mintegy 400,000 koronával siet a megszorult intézetek segítségére. Aztán lefújták ezt a hirt, majd ismét korpoltálták és közben a szövetkezetek és az ezeknél érdemelt emberek óriási izgalmak és remegések között várták a mentési akciót. Most már sokkal világosabban áll ez az ügy és minden valószínűség szerint Popovics Sándor pénzügyminiszteri államtitkár terve fog megvalósulni, mely szerint a kevésbbé tisztességes alapon működő kisebb rendű szövetkezetek mintegy 80 — 85-öt elejtenének, azaz felszámolnának és csupán a szolid szövetkezeteket mentenék meg, úgy hogy az érdekelt kisemberek nem veszítenének semmit; az elejtett szövetkezeteknél lévő váltókat a nagyobb bankok átvennék és az érdekeltek itt törlesztenék a régi feltételek mellett a kölcsönösszegeket, tehát, nem lenne egyszerre esedékes az egész váltóadósság. Ezzel az eszmével sokkal jobb viszonyok lennének nálunk; megszabadulnánk az uzsorás- kodó, nyúzó, zsaroló, zugszövetkezetektől, melyek annyi szegény embert sodortak már a romlásba és a fennmaradó intézetek meg szolid alapon működvén tovább, folytatólag is készséggel kölcsönt nyújtanának a hitelképes-tisztességes kis- egzisztenciáknak. A kormány segítése meg talán előbb-utóbb talpra állítaná nálunk a mostoha pénzügyi viszonyokat és egy rémmel kevesebb lenne hazánkban. HÍREK. Kinevezés. Dr. Falussy Árpád, főispán dr Lacheta Brúnó, szatmári körorvost tiszteletbeli, járási orvossá kinevezte. Tanitóválasztás. A felsőbányái ev. ref. egyház Vass Lajos, krassói második tanítót rendes tanítóvá, az avasujvárosi ref. egyház Meskó Jolánt rendes tanítóul megválasztotta. Visszahelyezett jegyző. Privigyei Bertalan avasfeisőfalui jegyzőt, ki fegyelmi utón állásától mintegy 8 hónapig fel volt függesztve, a vármegye alispánja, minthogy a felhozott vádak alaptalannak bizonyultak, állásába visszahelyezte. Egy igazi ur. A mai önző, anyagias világban szinte ritkaságszámba megyen az a nemes- lelküség, melyet Ujfalussy Miklós, cs. és kir. kamarás, remetemezői birtokos még cselédeivel szemben is tanúsít. Nemeslelkiiségének legújabban is dicséretes tanujelét. adta, midőn egyik cselédjének hónapokon át betegeskedő feleségét a sajátjából gyógykezeltette. A környék minden orvosával megvizsgáltatta, gyógyszerekről gondoskodott, sőt, hogy az asszonyt megmentse. Budapestről hozatott hozzá orvost. Midőn pedig az asszony minden ápolás dacára meghalt, az ösz- szes temetési költségeket viselte, fogatait rendelkezésre bocsátotta. Az ilyen cselekedet socialis szempontból is meghozza a maga gyümölcsét, de sokkal boldogitóbb ennél az a kellemes érzés, mi a jó cselekedet nyomán az ember szivében fakad. Az ilyen ur minden tiszteletre érdemes.
