Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-10 / 37. szám
37. szám. Árvaházba felvétel A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Csonka János, szinérváral- jai gör. kath. tanító Erzsébet nevű árváját a debreceni árvaházba felvette. Gyászhirek. Gaál Ferenc, apai állami el. isk. tanító Béla nevű, 14 hónapos fiacskája e hó 3-án meghalt. — Szatyma Zsotér Anna, Ká- vásy Sándor földbirtokos felesége élete 25-ik évében Nagykikindán elhunyt. Holt tetemeit Óbecsére szállították s ott a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Egyházmegyei gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye őszi rendes közgyűlését e hó 13-án tartja meg Szinérváralján a ref. templomban Széli György esperes és Helmeczy József e. m. gondnok elnöklete alatt. A gyűlést bankett követi. Elbocsátás. Thury Lajost, községünk szülöttét, a Ludovika akadémia egyik legjelesebb növendékét a honvédelmi miniszter elbocsátotta, mert a fekete-sárga zászló iránt állítólag tiszteletlenül viselkedett. Tanítói gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegyei tanítóegyesület e hó ll-én Szatmáron a Károlyi-házban gyűlést tart. Adomány. Justh Gyula, a képviselőház elnöke a Rákóczi-zászló alapra 10 koronát küldött. Jól fizetik a tanítókat A szilágyvármegyei Wesselényi Egylet Égerhát községében uj iskolát létesített. A megválasztandó tanító fizetése lakáson kívül 600, azaz Hatszáz korona. És még azt meri valaki mondani, hogy nem jól fizetik a tanítókat! Tűz. E hó 8-án délelőtt 10 órakor a Szi- nérvölgyben ismeretlen okból tűz ütött ki, mely Kalmár Károly, volt községi rendőr lakóházát elhamvasztotta. Skárlát, tífusz. Ez a két veszedelmes betegség járványszerüen lépett fel Szatmár város területen és naponkint pusztít a gyermekek között. A polgármester — a járványra való tekintetből — elhalasztatta az óvodák és elemi iskolák megnyitását egyelőre szeptember 15-ig. Nem lesznek szemlék. A honvédelmi miniszter rendelkezése folytán a közös hadsereg és a m. kir. honvédség nem tényleges állományú legénységének ellenőrzési szemléi, valamint a népfelkelés időszaki jelentkezései a folyó évben nem lesznek megtartva. A tiszti jelentkezések azonban az eddigi módon a folyó évben is telje- sittetnek. Sztrájk Nagybányán. A nagybányai szociáldemokraták. képviseletében Sleveczky Lajos, asztalos segéd f. hó elsejére, azaz: a múlt vasárnapra népgyülés tartására kért engedélyt a rendőrkapitányi hivataltól. A gyűlés tárgyaiul két nagyjelentőségű kérdést jelentett be, u. m. a kivándorlásról és az általános, titkos, közsé- genkint való szavazati jogról. A főkapitány a bejelentést nem vette tudomásul, ami annyit jelentett, hogy a gyüléstartásra az engedélyt meg nem adta. Ez még a múlt pénteken történt, mikor is aztán kérelmezők a kapitányi végzést megfelebbezték az alispánhoz. A rendőrkapitány az iratokat a felebbezéssel együtt még aznap fölterjesztette, ennek dacára szombaton mégis sürgöny érkezett az alispánt hivataltól az iratok sürgős beterjesztése iránt. Vasárnap megérkezett a szooiálista vezér Jóesák Kálmán Budapestről, ki is a földmunkások országos szövetségének a titkára. Varga Ferenc egy másik népvezér még csütörtökön ment oda »előkészíteni a hangulatot* ami neki, valljuk meg őszintén, sikerült is. Ezeket küldték ki a központtól. Jócsákot a vasúti állomástól vasárnap d. e. 8/í 10 órakor nagy riadallal és lelkesedéssel hozták be s egyenesen a kapitányságra mentek, mert gyűlési engedély még mindig nem volt. A népvezér itt követelődzőit, gorombáskodott, de semmit sem ért vele, mert a kapitány kijelentette, hogy vele szóba nem áll, hanem csak Sle- veczkyvel, aki az engedélyt kérte. Ekkor ki- rukkoltatták a bányászokat is. Miholka Sándor, Hubert András, Rettegi, Jablonovszky bányamunkások kérték a gyűlést, majd jöttek az ácsok, kömivesek stb. A rendőrkapitány a lappangó cselédsztrájk és kitörőben levő bányászsztrájkra való tekintettel, hivatkozva a csendőr- létszám csekélységére is a népgyülésre az engedélyt meg nem adta, mert a felelősséget a rend fenntartásért nem vállalhatta. Az volt a kapitány felfogása, hogy kevés csendőrrel, baj esetén csak lövetni lehet, ő pedig nem akar vérontást előidézni.Nagyobbszámu őrséggel megengedte volna a gyűlést, igy azonban nem lehetett. Később az alispán is helyeselte a kapitány intézkedését. A készenlétben volt 14 csendőr megszállotta a Thököly-teret, a ligetet, az ipari szakszervezetet stb. már amint lehetett. Ennek dacára a népvezérek oly merészek voltak, hogy a Karcsú köz 2. sz a. levő szak- szervezeti helyiségben beszédet tartottak mégis, Jóesák előadása szerint csak mintegy 70 embernek és csak »tudományos» dolgokról, de hogy mily szép eredménynyel, mutatja, hogy SZINÉRV ÁRA L J A másnap, szept 2-án kiütött Nagybányán az általános sztrájk. A csendőrök feloszlatták a szakszervezeti titkos népgyülést s elfogták a két budapesti kiküldöttet, bevitték a rendőrséghez, hol ideiglenes letartóztatásba helyezték Jócsákot és Vargát. A rendőrkapitány hétfőn este hozta meg az ítéletet s mindjárt ki is hirdette, hogy az illetőket bujtogatás miatt 15-lő napi elzárásra és 200 K pénzbírságra Ítéli, továbbá, mint közveszélyes izgatókat egyszersminden- korra kitiltotta a városból s elrendelte, hogy illetőségi helyükre toloncoltassanak. Szept. 2-án este Va & órakor kisérték át az elvtársak nagy éljenzései között a rendőrkapitányi hivatalból a két apostolt a városházára. Ekkor mintegy 400 főnyi tömeg támadólag lépett föl s ki akarta őket szabadítani a fogságból, a csendőrök azonban szuronyt szegeztek s pár jelentéktelenebb sérülés és ütés árán szétoszlatták a tömeget. Varga Ferenc szatmári lakost, mivel nagykőrösi illetőségűnek találtatott, már kedden reggel hazatoloncolták Nagykörösre. Jócsákot pedig Pettyénbe toloncoltatta s igy a népvezér viszontláthatta szülőfaluját. Az újszülött. Az alábbi történet megesett. így mondták énnekem. Akár igaz, akár nem, én mégis elmesélem ezt a tragikomikus históriát. A fiatal házaspár nagyban várta a »harma- dik«-at, kinek eljövetele lényeges változást fog előidézni egyhangú életükben. Végre egy estén az asszonyka olyasfélét mondott az urának, hogy a jövevény minden pillanatban megérkezhet. A férj felöltözködött és elrohant. Szaladt a bábáért. A házaspár a városligeten tulnan lakott, mig a gólyanéni a ligeten innen. Sötét volt, este volt és a férj rohant a sürü fák között, hogy mihamarabb elérhesse célját. Nem sokáig vágtathatott, mert egyszerre hárman is megragadták. A férj felpillantott, hát rendőröket látott maga körül. — Ké . . . ké . . . rém, uraim, én sietek — hebegte össze-vissza a férfi — nagyon sietek, mert nemsokára gyermekem születik, a bábaasszonyért kell mennem, nincs senkim, kit érte küldhetnék . . . — Igazolja magát! — ordított rá az egyik rendőr. Bizony nem tudta magát igazolni, hasztalan hangoztatta, menjenek vele a bábához és minden kiviláglik majd. Hasztalan kért, könyörgött, rimánkodott a szegény ember, hogy igy meg úgy, razzia lévén, a gyanús városligeti rejtekhelyeken, egyszerűen bevitték a főkapitányságra. Itt is jajveszékelt, tombolt, sirt, nem használt. Várni kellett a sorára. Midőn éjfél után kihallgatták, újból nem tudta magát kellően igazolni és váltig hangoztatta, hogy tessék valakit vele küldeni. Hajnal volt már, mikor végre megkönyörültek rajta, amennyiben a hivatalos eljárások befejeződtek, végre is bizonyságot kellett szereznie a rendőrségnek, vájjon tolvaj, betörő, foglalkozás- és lakásnélküli egyénnel van dolga, vagy csakugyan igazat mondott. Egy rendőrt adtak mellé, ezzel együttesen elmentek a bábához, aki természetesen ösmerte a férjet, de azért ez nem volt elég, hanem együttesen, nevezetesen : Férj, rendőr és gólyanéni elmentek a bemondott címre. A férj természetesen már egészen odavolt a kiállott gyötrelmektől, a szégyentől, az éhségtől, fáradságtól és a gondolattól, hogy mit csinál a neje és megvan-e már a kis baba. A rendőr mindent úgy talált, mint ahogy a férj mondotta. Eltávozott. A bábaasszonyra már nem volt szükség, mert bizony ott ordított az újszülött és az asszony a kiállott dupla izgalmaktól (nem tudta, hova lett a férje) szintén magánkívül volt, legkivált midőn a rendőrt is megpillantotta, bizony végzetesre válhatott volna ránézve ez a látvány. A férj már nem annyira a tragikus oldaláról fogla fel ezt a dolgot, amit inkább a komikus oldalát tekintette, örült, hogy megérkezett a várva-várt személyiség, még pedig egy fiú személyében, és öi ült hogy úgy a feleség (t. i. az anya), mint a gyermek a körülményekhez képest, eléggé jól érzik magukat. A házaspár meg elhatározta, hogy tekintettel a tekintendőkre, nehogy ilyesmi ajövőben is előfordulhassák, elköltözködtek a városliget túlsó oldalán levő lakásukról és arra is tekintettel voltak, hogy lehetőleg közeibe — minél közelébb legyen — a gólyanéni. Természetesen még sokáig kell várniok, mig újabban kell várniok egy negyediket. N_ I^őmunkatársak: Kaba Tihamér dr. és Katona Sándor dr. 1907. Szeptember 10. (3) 12761—1907. P. sz. Hirdetmény. A szatmár-németii kir. törvényszék közhírré teszi, hogy a vámfalui bükkerdő- ipar részvénytársaságnak Vámfalu község érdekelt birtokosai ellen a vámfalu- büdössári vasút céljaira szükségelt földterületek kisajátítási és kártalanítási ügyében a kártalanítási eljárás megkezdésére határnapul f. évi szeptember 26-ik napjának d. e. 8 óráját Vámfalu község házába kitűzte, mikorra az összes érdekelteket, valamint a távollevő és ismeretlen tartózkodásuak részére hivatalból kinevezett gondnok dr. Tanódy Endre szatmár-németii lakos ügyvédet az eljárás vezetésével megbízott dr. Paál István kir. törvényszéki albiró elé a tör- vénves következménvek terhe alatt az- zal a figyelmeztetéssel idézi meg, hogy az érdekeltek elmaradása a kártalanítás felett hozandó határozatot nem gátolja és hogy az egyéni külön értesítésnek elmaradása vagy a tárgyalásról elmaradás miatt igazolásnak helye nincs. Szatmár-Németi kir. törvényszéknek 1907. évi augusztus hó 26-dikán tartott üléséből. Schneller Károly jegyző. 6915—1907. tk. sz. Hirdetmény. Mózesfalu községnek telekkönyvi betétei az 1886. XXIX. az 1889. XXXVIII. és az 1891. XVI. t.-cikkek értelmében elkészíttetvén és a nyilvánosságnak átadatván ez azon felszólítással tétetik közzé, 1. hogy mindazok, akik az 1886. XXIX t.-c. 15. és 17. §§. alapján ideértve e §-nak az 1889. XXXVIII. t.-c. 5. és 6. pontjaiban és az 1891. évi XVI. t.-c. 15. j f-ának a) pontjában foglalt kiegészítéseit is, valamint az 1889. évi XXXVIII. t.-c. i 7. $-a és az 1891 évi XVI. t.-c. 15. §-ának b) pontja alapján eszközölt bejegyzések érvénytelenségét kimutathatják e végből törlési keresetüket, azok pedig, akik valamely tehertétel átvételének az 1886. XXIX. t.-c 22. §-a, illetve az 1889. évi XXXVIII. t.-c 15. |-a alapján való mellőzését megtámadni kívánják e végből törlési keresetüket hat hónap alatt, vagyis 1908. évi február lió 20. napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható szoros határidő eltelte után indított keresetük annak a harmadik személynek, aki időközben nyilvánkönyvi jogot szerzett hátrányára nem szolgálhat, 2. hogy mindazok, akik az 1886. t.-c. 16. 18. §§-ai esetében, ideértve az utóbbi szakasznak az 1889. évi XXXVIII. t.-c. 5. 6. §-aiban foglalt kiegészítéseit is a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyeztetése ellenében ellenmondással élni kívánnak, Írásbeli ellentmondásukat hat hónap alatt, vagyis 1908. évi február lw 20-ik napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz benyújtsák, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után ellentmondásuk többé figyelembe vétetni nem fog, 3. hogy mindazok, akik a fentebbi 1. és 2. pontban körülirt eseteken kívül a betétek tartalma által előbb nyert nyilvánkönyvi jogaikat bármely irány-
