Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-03 / 36. szám
a legnagyobb német lyrikus, hogy olyan őszinte érzelmeket csak ritkán sikerül lantjából kicsalnia, mint a mi halhatatlan Petőfink mindig kicsal ? Nem bámulta-e Petőfinket maga Beranger? A külföldön dicsőítik költőinket, íróinkat, ahol csak ösmerik őket, csak mi nem akarjuk megösmerni, hogy olyan költőink és íróink vannak, kikre jogosan büszkék lehetünk. Hozzátok fordulunk tehát, kedves magyar anyák, ti vegyétek kezeitekbe nyelvünk szent ügyét, neveljétek magatok gyermekeiteket magyarul és magyaroknak! Egy anya annyit tehet e tekintetben, mint senki más, mert hisz ő van hivatva gyermek- nevelésre: az ő kezei közt van a hatalom, hogy minők legyenek gyermekei. Ha minden honleány buzgón fáradozik nyelvünk érdekében, ha gyermekeit nem bízza idegen nevelőre, ha a családi könyvtárt magyar irók könyvei diszitik és magyarul imádkozik övéivel: akkor nem teljesedik be az, mit a költő szomorúan zeng: »Hej! maholnap a magyar szó ritka, mint a fehér holló!« (2) 1907. Szeptember 3. A közös konyha. Egy uj intézmény, mely alig egy-két hónapja, hogy Nagybecskereken meghonosult, hivatva van az egész országban felette gyorsan tért hódítani. A közös konyhát kezdetben bizalmatlansággal, idegenkedéssel fogadták, de mégis megindult és most már megelégedés, sőt öröm lép nyomában. Az ország nagyobb városaiban egy-kettőre létesülnek a közös konyhák és a férfiak vállairól nagyobb terhek, a nők vállairól meg nagyobb gondok vétetnek le. A mostani rettenetes, szinte kétségbeejtő állapotok mellett, mikor a lakás ára megfizethetetlen magasságra szökik; mikor a hús ára napról-napra emelkedik; midőn minden drágul, sok a munka, nagy a család és a középosztály, mely nem dúskálhat nagyon a pénzben, de amellett ráutalva van cselédre, vagy egyáltalán nem kap cselédet, vagy oly hihetetlenül magas bért képnek és igényeiket annyira felsrófolják, hogy a legszerencsétlenebbek közé tartoztak középosztályunk férfi és nő tagjai. Ezek a rettenetes viszonyok késztették gondolkodásra az embereket és ezen gondolkodás következményekép megszületett a közös konyha eszméje. Az eszmét, a gondolatot tett követte és most már szépen virágzik és hódit a közös konyha intézménye. Ekként tanulnak az emberek, ha bajba jutnak. A csapások fokozotabb gondolkodásra serkentik az agyat és a legválságosabb helyzetekben egy-egy jó eszme egy segítő ötlet kipattan. Főleg az asszonyok érezték hathatósan a mai félszeg, elviselhetetlen helyzet kellemetlen— Juliska — szólt odabenn a néni enge- met megsimogatva — tudod-e, most mit tettél? — Jaj, nem akartam. — De Isten adta a bolondságodat. Gusztáv bátyád fél esztendeje, hogy el nem mosolyodon. Azt hittem már, hogy tébolyodik. Ennek a nevetésnek köszönhettem, hogy mind a bácsi, mind a néni igen szívesen fogadtak. Szinte várták, hogy nevettessem meg. Ami eszembe jutott a diákokról, meg a cigányokról és a katonákról, mindent elmondtam, de Guszti bácsi csak simogatta a széles, ráncos homlokát, hanem nevetni nem tudott többet. Lenézett a földre és nagyokat sóhajtott. Mily gazdagok voltak, mennyi földjük, lovuk. ökrük, juhnyájuk, mekkora gyümölcsös kertjük — és Isten nem hagyta, hogy nyugodtan élvezhessék! Nem voltak pedig rossz emberek, csak a bácsi nem birt az indulatosságával. Azt akarta, hogy neki senki ellent ne mondjon. De Sándor, a fia, egy szegény lányt szeretett meg, ki nem illett volna a gazdag Kunváry családba. Hogy tegye azt egy gazdag, előkelő uraság, kihez a megye szine-java jár, hogy egy özvegy ispánné leányát egyszer csak a fényes palotába beereszsze, s azt mondja neki menyem! Eljött a Gusztáv-este. Minden készen volt. A sülijeink nagyszerűek, a tortáink pompásak, fácánt, de meg őzet is kaptunk. Már nyolc óra. De vendég sehol. ségeit. Ha nem kaptak cselédet, minden idejüket a takarítás, a főzés vette el; elhanyagoltatott a család, a gyermekek. Ha kaptak, baj volt velük; mellettük épp úgy kellett dolgozniok, mint nélkülük és ugyancsak megsínylette ezt az egész háztartás. Nem volt rend, nem volt béke és nyugalom. Elvégre más mód nem kínálkozik a mai rettenetes viszonvok elleni védekezésre. A közös * *• konyha intézményének felállítását országszerte siettetni fogja ama körülmény, hogy az uzsoráskodások meg nem szűnnek, sőt éppenséggel emelkedőben van. A tej ára megint emelkedni fog, mert hát nem elég drága a mindenfélével össze- hamisitott tej; a szén ára hihetetlen magasra fog felszökni és a szegény ember a télen még csak nem is láthatja majd a fekete gyémántot. Szóval a nyuzások vígan folynak tovább és ha már az állam, a kormányhatalom, az egyes városok a saját hatáskörükben nem tudnak segítő kart nyújtani az emberiségnek, mely e földet lakja, maguk a polgárok odahatnak, hogy ezek a lehetetlen állapotok megszűnjenek. A közös konyha intézménye egyik módja a komoly, józan gondolkodású középosztály védekezésére a számtalan uzsora ellen és remélhetőleg a szorongatott polgárok megtalálják majd a többi módokat is arra, hogy az emberiség igazi boldogságának alapfeltételeit: nyugodtságot, békességet és gondtalanságot megszerezhessék. ______S ZIR VÁ R A L J A_____ A fogfájás és óvszere. A fogfájásnál talán csak a fogfájásról szóló cikkek gyakotiabbak, s a száz meg száz fogfájás elleni szernél talán éppen csak e cikkek haszontalanabbak. A nép azt tartja, nincs a fogfájás ellen semmi, csak hideg vas. S ebben részben igaza van De hogy a fogfájás be ne következzék, erre mégis van óvszerünk. A fog meszes állományból áll, amely épp úgy, mint a porcellán, keményebb zománccal van bevonva. E zománcot épségben tartani, ez a főfeladat, amelyet, ha mindenki megtenne, fogfájás aligha léteznék. Ennék első alapfeltétele az, hogy a fog ápoltassék, azaz reggelinket dezin- ficiáló szerrel, minden étkezés után pedig tiszta vízzel kiöblittessék. A fognak legnagyobb ellensége a sav. A fogállomány ugyanis mészsókból áll, amely a savak által vegyibontást szenved. Ilyen savak foglaltatnak a különféle gyümölcsökben és ilyenek képződnek főleg a cukor megemésztésénél. De az egyes ételmaradékok, amélyek a fogüregek közé rekednek, szintén választanak ki ilyen savakat. Nem üres mondás tehát, hogy a cukortól kihull a gyermek foga és nem is maga a cukor idézi ezt elő, hanem a képződő savak. Ezek a savak megtámadják a zománcot, azt felbontják és ezáltal előidézik a foglágyulást, mit Caries-nak neveznek; ettől a fog megbámul és porhanyóvá válik. E foglágyulás aztán tovább terjed a fogon, s amig a fogállományát emészti, — Bácsi — kérdém, — beereszszem a cigányokat, itt vannak. — Kinek ? — mordult rám a nagy termetes ember. Kilenc óra — de senki. Hol vannak a régiek ? Kívül a kerítésen ott álltak a parasztok, de hintó, kocsi egy se jött még. Fáztam ijedtemben, hogy mi lesz itt. A bácsi ott járt-kelt a terített asztal körül és minden percben várhattam, hogy egyszer csak csörömpölni fognak a poharak és tányérok. Elszavaltam magamban, hogy: »Embernek sorsa, tudd meg: könynyel élni«, hanem nem merészeltem elő a Rozmaringommal. Mi lesz itt, Istenem ? 1 Óh, mennyivel, boldogabb voltam én, holott alig bírtam megkeresni a mindennapit. Arra gondoltam, hogy átfutok a papért, jegyzőért, s valakit mégis hozok. — Levelet hoztam — állított meg a kapuajtóban egy ácsorgó paraszt. — Kinek ? — A nagyságos urnák. — Te, ki az, mi az? Hozzátok ide azt az embert! — rikoltozott a bácsi a folyosóról. S ő maga is szaladt az ember elé. — Sándor! -- hörögte a bácsi, s majd szétszagatTh a levelet, mint ki nem akarta és nem tudta kibontani jól. 36. szám. fájdalomnélküli. De csakhamar eljut a fog érzékeny részébe: az úgynevezett pulpába. A pulpa úgyszólván a fog ágya, melyben az idegek és véredények végződnek. Mihelyt a fog lágyulása, illetve gyuladása a pulpához ér, elkezdődik a fájdalom, az a rettenetes fájdalom, amelynél borzasztóbbat képzelni is alig lehet. A pulpának ez a gyuladása addig tart, mig a véredények kihalnak, de ez néha hónapokig is eltarthat a fogfájással együtt. S innen van, hogy gyakran, ha türjük a fogfájást és nem huzaljuk ki a fogat, a fájás néha végkép megszűnik, mert a véredények a gyuladástól elsenyvednek. Csakhogy ez ritka eset. A pulpa gyuladása gyakran nehéz, sőt veszélyes következményeket von maga után. Állománya ugyanis a gyökér nyílásán keresztül összefüggésben áll az állkapocscsontok velejével is A pulpa gyuladása nem ritkán átmegy a gyökér hártyáira is, ahonnan, ha az állkapocs a csontok velejéig hat, előáll az arcdaganat. Ilyenkor legjobb a jeges borogatás. Nyolc-tiz nap múlva a genyedés kitör és vagy a foghuson át folyik le, vagy ami rosszabb, az arc külső oldalán. Ez az úgynevezett fogfisz- tula. Az arcon egy kis nyílás támad, melyen át a genyedés kicsurog és mely örök sebhelyet hagy maga után. Ilyen komoly következményei lehetnek annak a fogfájásnak, mely a Caries-ban képződik és a fisztulában végződik. Ha a foglágyulás (Caries) beállott és a pulpa gyuladásba ment át, azaz mikor a fog már fáj, más gyógyszer már nem létezik, csak a fog eltávolítása. A fogideg kiölése is minden körülmény között mellőzendő, mert az a holt rész is gyuladást idéz elő. A fogfájás egyetlen óvszere abban áll, hogy akkor, amikor a fog porhadni kezd, de a pulpa megtámadva nincs, azaz a fogfájás beállta előtt, a fogat nyílásaiban betömetni, plombiroztatni, ezáltal a gyuladás nem hathat a pulpáig. Nem kell tehát bevárni a fogfájást, mert ekkor már későn van, hanem mihelyt a fogon a legkisebb lyuk áll elő: plombiroztatni kell. A fájós fogat plombiroztatni, ennek már nincs eredménye, mert a pulpa már gyuladt, tehát későn van, Vajha mindenki megszívlelné ezt és a fogorvosok is elég lelkiismeretesek lennének, ehhez képest orvosolni: akkor bizonyára nem volna annyi rossz, fájós és hamis fog. Krónika a hétről. (A helyzet, — Sztrájkok. — Honvédek és oláhok harca. — A bajai bank ügye. Horváth lapok hiresztelték, hogy Nikolics bánt elejtette a magyar kormány, mely érintkezésbe lépett a horváth koalícióval és az ő emberüket fogja emelni a báni méltóságra. Erre a hirre csakhamar megjött a cáfolat a legilletéke- sébb h Iyről: Josipovich horvát minisztertől, ügy látszik tehát, hogy a horvát koalíció szénája még sincs teljesen rendben. De a magyar koalíció se dicsekedhetik, hogy valami sziklaszilárdan állana. A néppártról meglehetősen határozott alakban mondották, hogy közelebb kilép a koalícióból. Csak újabban, Rakovszky István ama kijelentése után, hogy a koalíció fentartását orIlyen zokogást, kiabálást soha sem hallottam. — Terka te, nézd, Sándor él — szaladt a levéllel a bácsi Terka nénihez. A fiad, a fiú ! — köszönöm ! Hol az Istennek köszönte, hol a fiának, hogy még egyszer láthatja a fia betűit. Be kellett hívnunk a parasztokat. Oda ültette őket az asztal mellé. Egyszer csak a cigányok is ott termettek. Húzták a régi jó nótákat. — Tudnátok-e azt a nótát, hogy . . . A cigányok eltalálták a Sándor nótáját. Ki talalta ereszteni a száján : »Oh, fiam, nem tudtál te eljönni ? Hát szabad neked haragudni az anyádra? Vedd el, akit szeretsz, csak hozzon az Isten!« Én már rég megösmertem Sándort, aki ott ült paraszt ruhába öltözve a parasztok közt s ott volt mellette a felesége is, egy gyönyörű szőke asszony, parasztos ruhában s sokszor tö- rülgette a könnyeit — mikor föláll az egyszer a magas sugár ember és szól: — Édes apám! — Fiam, rossz, rossz gyerek ! — ugrott ki az asztal mellől a bácsi és szorította karjai közé a hazakerült Sándort, kit haragjában, amikor megtudta, hogy a szegény leányt elvette, puskával kergette ki az udvarról — fiam, kedves fiam ! Sok szép névestét értem meg a bácsinál, hanem ennél szebbet, vidámabbat egyet sem.
