Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-01 / 1. szám

1. szám. (2) 1907. január 2. Mily nagy külömbség például az, hogy csu­pán az ember képes tapasztalatokat gyűjteni és azokat úgy alkalmazni, hogy mély befolyást gya­korolhassanak úgy külső, mint belső életének összes alakulására ; csak ő képes arra, hogy nem annyira testi, mint inkább szellemi ereje által tegye magát a föld urává; ellenben az állat leg­feljebb oly tapasztalatokat szerez, melynél fogva megtanul ugyan egy és más veszélyt kikerülni, de soha sem mehet annyira, hogy tapasztalatai­nak egybevetése következtében az ösztön kor­látain áttörjön és elődeinek képességét és ügyes­ségét hasznára fordítsa, vagy éppen túlhaladja. Továbbá, mig az állat csak igen tökéletlen esz­közökkel bir arra, hogy belvilágáról némi jelt adjon, s legfeljebb arra képes, hogy általános mintlétéről legyen képzete : addig az embert a polgárosodás minden fokán arra látjuk töre­kedni, hogy azokról a mozgalmakról, melyek belvilágában történtek, a legérlhetőbb módon adhasson nyilatkozatot. Igaz, egyedül csak az embernek van beszélőképessége, csak ő van arra teremtve, hogy gondolatait, érzelmeit és akaratát másokkal is közölhesse, közölni kény­telen legyen. S éppen ez már az, ami az em­bert társas életre, tehát oly életre utalja, mely­ben az egyedi létezés kilép az elszigeteltségből, hogy használjon és hasznot élvezzen, s hogy boldogítson és boldoguljon, mig az állat a leg­nagyobb nyájban, állattársaságában is oly egye­dül él, mintha pusztán maga volna széles e vi­lágon. Az emberi szelleméletnek ez alapvonása az, mely az emberi nemnek főleg szellemi egy­séges voltát megállapítja. így megállapítván az emberi nem .egységes voltát: az embertörzsek különben oly lényeges testi külömbözőségei csak alárendelt jelentősé­güknek fognak előttünk látszani, s nem lesz pe­dig nehéz főleg akkor, ha megismerjük azokat az okokat, melyek az ember egész testiségére változtató és határozó befolyást gyakorolnak. Ilyenek: az éghajlati viszonyok, továbbá a kü-- lönböző táplálkozási és életmód, aztán a maga­sabb vagy csekélyebb műveltség, s végre az esetleges, többé vagy kevésbé öröklött eltérések, kivételességek. Az üzleti elv tisztessége. A fővárosban az utóbbi időben több Ízben megtörtént, hogy kereskedők durván bántak vevőikkel, sőt néha tettlegességekre is ragadtat­ták magukat velük szemben. Jól tudjuk, hogy mennyi türelem kell ahhoz, hogy az üzletbe betoppanó legkiilömbféle embe­rek kívánságait, sokszor szeszélyeit nyugodtan viselhesse a kereskedő. Jól tudjuk, hogy a mai üzletember ezer meg ezerféle bajjal küzd, hogy a sima ábrázat nem ritkán kínzó gondoktól gyötört agyat takar: még se hallgathatjuk el, hogy a vevőivel durván bánó kereskedő nemcsak igazságtalan, hanem egyúttal önmagának is nagy kárt okoz. Durvasága csakhamar kitudódik és ha nem is szellőztetik az újságokban, ami pedig meg­szokott esni, azért az titok nem marad. Nagyon természetesen a közönség azután kerüli az ilyen kereskedőt, aki hiába hivatkozik igazára, hiába S 2INÉRVÁRALJ A tagadja eljárását, sőt hiába ad jó árut olcsó áron is: üzlete mind inkább hanyatlik és gondjai szaporodnak. — Mert a közönség legnagyobb részét megvesztegeti a finom udvariasság és, ha rendesen tudatlanul is, szívesebben fizet többet az áruért ott, ahol előzékeny viseletét tanúsíta­nak vele szemben. Ezekből kitűnik, mily múlhatatlan kelléke az üzletembernek az udvariasság, melyről meg­feledkeznie sohasem szabad, még akkor sem, ha kellemetlen vevővel van dolga. Az udvarias­ság számtalan változásaival biró skálájának oly sokféle a hangja, hogy elég módja áll rendel­kezésére a kereskedőnek, a melylyel a kelletlen látogatót távol tarthatja, hogy nem szükséges a mindkét félre annyira ártalmas durvasághoz, gorombasághoz folyamodnia. Az üzletembernek legfőbb érdeke, hogy sohase akarja vevőjével szemben igazát érvé­nyesíteni. Jogait mindenkor érvényesítheti, meg­károsítástól is mindenkor megóvhatja magát, a nélkül, hogy vevőjének be kelljen bizonyítania, mennyire van neki igaza, s nem a vevőnek. Apró engedményekkel, vag}T ha ezeket nyújtania nem áll tehetségében, kisebb szívességekkel, minők egyike például a vásárolt czikkek házhoz való küldése, kedveskedik a vevőnek, akivel ez által szívélyes viszonyt létesít, aminek hasznát csak maga a kereskedő látja. A Budapesten történt kellemetlenségek fő­oka az volt, hogy az üzlettulajdonos vonako­dott a nála vásárolt árukat kicserélni. Ez az el­járás nagyon indokolt lehet, mert bizony nem nehéz megérteni, hogy a kereskedő nem egy­hamar talál vevőt olyan blúzra melyet már egy nő testéhez alakították át és amelyet ez a nő már egyszer viselt vagy nem adhatja el új­ból azt a sárcipőt, melyet vevője már az utca sarával elronditolt. Igaza azonban ennek a ke­reskedőnek még sincs, különösen pedig akkor nincs, ha gorombáskodik a vevővel vagy pláne tettleg megsérti. Nemcsak azért nincs, mert a törvény megbünteti ezért, de mert emberi szen- ponlból sem lehet eljárását helyeselni. A tisz­tességes kereskedő első sorban is gondosan ügyel arra. hogy vevőjének olyan cikkeket ad­jon el, melylyel az meg van elégedve és a cikk ; minőségénél fogva meg is lehet elégedve. De j számolnia kell azzal is, hogy a vevő utólag | megbánja vásárlását. Azért ki kell nyilatkoztat­nia, hogy a cikket kicserélni vagy ki nem cse­rélheti. Különösen helyen való ez a készen ela- j dott blúznál, ha mindjárt testhez lett alakítva. I Ha előre kijelenti, hogy az átalakítás után nem 1 cserélheti ki a blúzt, a vevő bizonyára nem áll elő ezzel a kívánsággal. Krónika a hétről. (Politikai nyilatkozatok. — Gróf Zichy Jenő meghalt. — Halálra Ítélték Nebogatov tengernagyot. —Wölfling Lipót válik. — Lord Rotschild eljegyzése egy bihar- megyei nagybirtokos leányával. — Dr. Takács Zoltán szabadulása.) A karácsonyi ünnepek alkalmából meg­jelent politikai nyilatkozatok közül különösen kettő bir nagyobb fontossággal Az egyiket, Kossuth Kerenc kereskedelmi miniszter, az or­szággyűlési függetlenségi és 48-as párt elnöke, öcscseivel s elváglatolt. Önök pedig kövessenek, mordult fel az öreg, s lassan léptetett le a domb oldalon. * Megeredt a ködös szitáló eső s Andorás Balázs leszállva lováról, kantárszáron vezette a sikamlós utón. Gondolatokba merülve haladt előre. Ki tudja ki jutott eszébe? Ősrégi nemesi kúriában élő s három fiáért imádkozó édes anyja-e, vagy a papi lakban érte epekedő fehér rózsa szólna? Az eltévedt golyók mind sűrűbben jelentkeznek, tudomására adva, hogy közeledik a lüzvonal. A kapaszkodó véget ért s a fiatal hadnagy megpillantja a Sztrigy partját. Megszorította lova hevederét, a tábornok levelét csákójához liizi s a nyeregbe pattan. Ismét katona. Az álmodozásnak vége, itt a tett ideje. Fütyörészve, könnyelműen ugrat a jég­hideg vízbe. A nemes paripa erőteljesen szeli a szennyes hullámokat s csakhamar a viz kö­zepén van. Legfőbb idején. A parton megjelent egy marlalócz-csapat s mordályait óriási lárma és szitkozódás közölt sütögeti Andorás hadnagyra. Az hátra sem néz. Fütyörész tovább. Is­meri már embereit. A parton levő oláh mar- talócok egymást biztatják. De csak ennél ma­radnak. Ugyan melyiknek lenne kedve egy meg­áradt folyó közepén székely huszárral ökölre menni. A ló partot ért. Megrázta magát s vidám nyerítéssel adja tudtára kedves gazdájának, hogy nem történt semmi baj. Mehetünk tovább. Az ifjú leszáll. Megcsutakolja hű pajtását, megcsókolja hófehér homlokát s most Isten s a haza nevében előre ! Már látszik Cec tábora. Bem gúnyos megjegyzése korai volt. Székelyeket v'ezetelt. Hatszázat. De hatezer császári sorkatona s oláh lázadó fogta körül. A székely nehezen melegedik bele a ve­rekedésbe. De ha már tüzbe jött, jajj annak, aki elébe kerül. S most tűzben voltak. Golyója már egynek sem volt s törött pnskaagvak, megcsorbult szuronyok mutatták, hogy nehéz napjuk volt nekik is, de meg ellenfelüknek is. Balázs hadnagy az ember gyűrű széléhez ért. Nem figyelt rá senki. Ilyen vakmerőséget még székely huszártól sem tételeztek fel osztrák atyánkfiái. Körülnézett. Bajla! A nemes paripa nagyot szökött az éles sarkantyútól, felágaskodott, s őrült rohanással vágott neki az ostromlóknak. A gyűrű rémülten engedett s Andorás már jól közöttük száguldott, mire észre tértek. Kasza, fejszecsapá- soklól vert szikrát a nehéz lovassági kard, s a sebzett ló öt-liz belekapaszkodó oláhot vonszol maga után. Csak előre! Cec táborában észre vették a különös zson­gást. Fel-fel villant az acél penge, majd ismét eltűnt. Kitaláltak mindent. Küldönc jön Bemtől! Veszélyben van! ! Mentsük meg!!! S az elcsigázott, kifáradt vitézek uj erőre kaptak. Hogyne ! A halál torkában van Bem apó küldöttje. Mereven nyújtózkodnak előre az ecél szü­lette a nagy port felvert bizalmas körlevele tárgyában elhangzott különféle véleményekre adja meg a választ A másik Wekerle Sándor miniszterelnöké, aki a pártközi helyzetről szól a választói jog reformjával kapcsolatosan. Az ország társadalmának egy érdekes, tipikus alakja hunyta le kedden örökre, messze az annyira szeretett magyar földtől, Meránban ahova üdülést és nyugalmat ment keresni. Zichy Jenő gróf nincs többé. Életének maradandó emléket állított azzal a soha nem lankadó lelke­sedésével és buzgalmával, melylyel a magyaripar fejlesztésének nagy nemzeti ügyét szolgálta. Holt­testét hazaszállítják és a fejérmegyei csatádi sírboltban helyezik örök nyugalomra. Nagy feltűnést kelt Európaszerte, hogy a pétervári had törvényszék, amely Rosdesztvensz- kit és társait felmentette, Nebogatov tenger­nagyra kimondotta a halálos Ítéletet. Azonkívül még három hajóparancsnokol is halálra ítéltek. A szenzáción alig változtatott valamit, hogy a halálos ítéletek alig fognak végrehajtatni, hanem tiz évig terjedő várfogságra fognak cári kegye­lem utján átváltoztatni. Az a szivbeli frigy, mely Wölfling Lipót, az egykori Lipót Ferdinánd főherceg és Ada- movits Vilma között évekkel ezelőtt szövődött, a végéhez ért. Wölfling Lipót ugyanis válni készül azért, mert nem tudja neje életmódját megszokni. Mindent elkövetett, hogy neje művelt­ségi színvonalát emelje, de törekvése teljesen sikertelen maradt és lassankint annyira elhidegült iránta, hogy most már a válás útjára tér. Egészen szűk körben rendkívül szenzációs eljegyzés történt Nagyváradon, amennyiben lord Rotschildnak, a londoni Rotschild-ház főnökének fia, eljegyezte egy biharmegyei nagybirtokosnak, lovag Werthemstein Alfrédnak Róza leányát, aki nevezettnek harmadik leánya és úgy szép­ségénél, mint rendkívüli műveltségénél fogva Biharmegye előkelő társadalmában előnyösen ismert. Dr. Takács Zoltán, másfél évtizeddel ezelőtt a budapesti egyetemi ifjúság bálványozott vezére, néhány hét múlva kiszabadul a szegedi csillag­börtönből, ahol már több mint négy esztendeje ül pénzhamisítás miatt. Takács dr. megfelelő pénzösszeget kapott a nagybátyjától, hogy szaba­dulása után, kívánsága szerint, Amerikába ván­dorolhasson. HÍREK. A hátralékok befizetését és az elő­fizetések megujitását tisztelettel kérjük. Kedves olvasóinknak és munka­társainknak boldog újévet kivánunk. Lapunk jelen száma a közbejött ünnep miatt késett. Elnökválasztás. A szatmári Ieszámitóló-bank és takarékegylet elnökül dr. Falussy Árpád fz- ispánt választotta meg. Az igazgatóság kiküldöttjei dr. Frieder Adolf igazgatóval élükön december 19-én kérték fel a főispánt e tisztség elfogadá­sára, aki azt el is vállalta. ronyok s az a busz székely ifjú utat akar törni magának. Tör is. Fele elesett! Másik fele megsebesült, de Andorás Balázst kiragadták üldözői közül. Ölben vitték ezredesükhöz; a nemes baj­társ, a hű paripa a küzdő téren maradt. Egy vasas németet marcangolt halál küzdelmében. Lovát már előbb kirúgta alóla. A hadnagy mereven szalutált. Átadta a le­velet s bajtársai karjaiba hanyatlott. Cec idegesen tépte tel a sürgönyt. — Fiuk! Bem apánk mindjárt itt lesz! Tudjátok, nem szereli, ha az ő székely fiai hát­rálnak. Ne keserítsük hát meg. — Előre! kiáltá a fellelkesült csapat. Egy félórai öldöklő harc után Cec honvédéi kezet szorítottak Bem huszárjaival, a tábornok az ez­redessel. Az ostromló ellenség pedig keresztet hányva menekült a fenyves erdők felé. Odavaló ott nem volt sem honvéd, sem huszár, csak védetlen nők és gyermekek ... Gábor Áron ágyúja utolsót dördült a csata- sikon. Szomorú volt a bugása. Az elhunyt hő­söknek szólt a megtiszteltetés S egy hadnagyi köpenybe burkott hulla felett két testvér eskü­dött örök hűséget a hazának s ezek szemei szárazak voltak s egy öreg, ősz ember saját melléről letépett vitézségi érdemkeresztet tűzött fel a véres allilára s ő zokogott. Ott a székely havasok alján egy öreg asz- szony imádkozik három fiáért s egy halovány leányka várja, várja az ő deli, ifiju jegyesét. Bartók Antal.

Next

/
Thumbnails
Contents