Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-19 / 25. szám

25 szám (2) 1906. Junius 19. megítélni azt a viszonyt is, a mely az alkohol­ipar és a munkaszolgáltatás, illetőleg a munka bérek között fennáll. A statisztika bizonysága szerint az alkoholipar az, a mely tőkebefekteté­sét véve tekintetbe a legkevesebb munkásnak ad kenyeret és a legrosszabb munkabérrel köti le a munkásokat, viszont azonban a legnagyobb nyereséggel jár. Classicus példa erre a követ­kező : Az angol északkeleti vasúttársaság 50 millió font alaptőkével 38 ezer munkást foglal­koztat, munkabérekre évenkint 3'/« millié fontot ad ki, nyeresége 600.000 font, ezzel szemben a Guiness serfőző társaságnak alaptőkéje 14 millió font, tehát 3'ö-szer kisebb, munkásainak száma 2000, tehát 19-szer kevesebb, munkabérekre ki­ad évenkint 100.000 fontot, vagyis 321'» szer ke­vesebbet, nyeresége azonban 700.000 font, ötször annyi, mint a milyennek a vasúttársaságéhoz irányítva lennie szabadna. Vocia adatai szerint 10.000 dollár tőke a bőriparban 14.62. a ruhá­zati iparban 13 36, a szesziparban 172, a sör­iparban 1.50 embernek ad munkát. Ha az al­koholra kiadott összegeket egyéb célszerű és hasznos ipari, vagy mezőgazdasági célokra for­dítanák, legalább is 5 millió ember nyerne fog­lalkozást és ezzel meg volna könnyítve a munka- nélküliség kérdésének megoldása Mindezekkel szemben azt az ellenvetést hallani leggyakrabban, hogy az állam nem mond­hat le és nem nélkülözheti a szeszadó jövede­lemből befolyó milliókat. A lény pedig az, hogy minél jobbmódu a nép, annál nagyobb össze­geket fizet egyenes adóban s minél inkább áldoz az ivásnak, annál kisebb azoknak a száma, a kik egyenes adót fizethetnek. A józanul élő nép minden valószínűség szerint egyéb indirekt (posta, vasút slb.) jövedelem fokozásával pótolná a szeszadót. Az alkoholizmus azonban — mint már említettük — az államnak annyi közvetlen kiadást okoz, hogy nagyon kétséges, vájjon ezek levonása után marad-e a szeszadóból haszna a kincstárnak. Angliában a szeszadó az utolsó években 36 millió font volt s mindennek dacára Galdstone, a nagy államférfi úgy nyilatkozott, hogy nagy áldás és szerencse volna az országra, ha a szeszes italoktól tartózkodnék. Az állam jövedelmét az abstinens mozgalomtól nem fél­tette, mert — úgymond — »józan népnél, amely keresetét nem dobja ki szeszes italokra, tudom, hogyan szerzek állami bevételeket.* Az alkoholizmus szocziális és gazdasági pusztításait tapasztalva, önként tolul előtérbe az a követelés, hogy az alkoholizmus elleni küz­delem ne csak a társadalom egészségügyi vagy ethikai mozgalma legyen, hanem ismerje az ál­lam is kötelességeit és feladatait, amelyek e kér­dés megoldásában reá várnak. És épen nemzet- gazdasági szempontból kell részt vennie az al­koholfogyasztás és az általa okozott károk csök­kentését, megszüntetését célzó akcióban. Az ál­lamnak, mely az egész nép jólétet van hivatva előmozdítani, és amely nem akarja, hogy a népek világversenyében visszaszorittassék, nem szabad az alkoholellenes küzdelmet a társada­lom magánügyének hagynia és a harcot tisztán a társadalmi egyesületekre bízni. Azt az állam, a köz ügyének kell megtennie ! Csak az olyan állam lehet erős és szilárd, amelynek testileg veteltek; különben ez nem tartozik ide. Remé­lem, hogy most már nincs oka féllékenykedni. Szegény fiuk tragikus véget érlek; de ha nem tudtam szerelni őket. Csak léged, egyedül léged szeretlek te kisorángutáng. Igazán nem tudom, mit tudok rajtad szerelni olyan nagyon. Eszerint nincs rajtam mit szerelni — gon­dolám — de nem szóltam semmit. — Sőt, hogy ne legyen egymásnak mit szemrehánvni, elvárjuk és megköveteljük tőled én is, a mama is, hogy neked is 17 fényképed legyen a volt imádottaidtól. — De angyalom eskü . . . — Semmi esküszöm. Tudjuk, hogy volt. Hallatlan szeszély egy rossz táncos meny­asszonytól 1 Hol vegyek én most 17 olyan fényképet, melyről feltételezhető, hogy az eredetijét vala­mikor imádtam. Férjhez boldogult ideálaim közzül egy sem adott fényképet. Mind azt mondta: majd ha fagy. Azóta fagyott többször, de azért fo­tográfiát egy sem adott. Ugv látszik arra értették, bogy majd ha én fagyok. Töprengésemben eszembe jutott, hogy a lapok hátsó hasábjain nap-nap ulán lehet ol­vasni kis hirdetéseket, melyekben agg legények és lányok keresnek egy kevésbbé agg leányt, illetve legényt házastársul. Többnyire vagy ta­lálnak, vagy nem. Magától értetődik, hogy csakis fényképpel ellátott ajánlatok vétetnek figyelembe. Igv teszek én is. Icunak azonban nem kötöm az orrocskájára, hogy mi módon akarom besze- reznia 17 fényképet. Hja, cél szentesíti az eszközt. Csakhogy, mint aféle szürke kis hivalalno- kocskáknak nem lehetett valami nagy kilátásom SZINÉRVÁR ALJA szellemileg ép, erős és egészséges polgárai van- na'k, ilyenek megteremtéséhez pedig mindenek­előtt ki kell küszöbölni azokat a tényezőket, a melyek a degenerátiót, az erkölcsi és testi el­fajulást elősegítik. És e téren nem is tisztán egészségügyrendőri ténykedésekre van szükség, mint inkább egészéges szociális viszonyok léte­sítésére. Messzemenő munkásvédelem, a lakos­ság élelmezési s lakásviszonyainak, a szegény- és árvaügynek helyes rendezése, munkásbizto- sitás, stb. lesznek azok a tényezők, amelyek nagy mértékben fognak hozzájárulni — az egyéb direkt állami intézkedések mellett — az alkohol­vész csökkentéséhez. Mindezen'intézkedésék kivi­telére és az egész állami beavatkozás helyes irányítására megfelelő fórumot kell teremteni és az egész államgazdaságnak az egészségügyi, a kereskedelmi, gazdasági és adópolitikának egy­aránt magán kell viselni az alkoholelleni harc­nak legalább némi jellegét! Neveljünk komoly gazdákat. Tekintve, hogy mind nagyobb lesz azok száma, kik a földre éhesek és ennek megszer­zésében a legelkeseredeltebb versenygés és lici­tálás folyik, nem csoda, ha napról-napra emel­kedik a föld ára. Megnyilvánul ebben a törekvésben, ebben a versenygésben a népnek a hazai földhöz való nagy ragaszkodása, buzdításul szolgál a kölcsö­nöknek könnyebb megszerzése és a pénznek általános olcsóbbodása. Ha a föld gazdasági ér­tékének helyes meghatározására az elérhető haszonbéreket értékmérőül elfogadjuk és a for­galmi árakat a szokásos földhaszonbérekkel szembe állítjuk, az eredmény az, hogy figyel­men kívül hagyva a földtulajdonos által viselt közterheket — a haszonbér a forgalmi ár 4'/0- nál alig nagyobb, de 5%-ot nem halad meg, — földmiveseink panaszkodnak, hogy a föld jövedelme szűkén fizeti meg a munkát s ha a földekért mindemellett oly magas árakat fizet­nek, oda vezetem vissza, hogy népünk nem is­mervén a befektetés helyes módját, a gazdaság jövedelmének okszerű gazdálkodás által elérhető fokozását; a könnyebb megélhetés feltételeit, az anyagi boldogulást egyedül a nagyobb területen való gazdálkodásban keresi. Nem lehet elvitatni, hogy egyes községek­ben, különösen okszerűen kezelt uradalmak kö­zelében fejlődött egyes kisgazdák gazdálkodása, értékben emelkedett a gazdasági állatok minő­sége, de nagy általánosságban hiányos a gazda­ságok felszerelése. Általában a kisgazda az emel­kedő közterhek és igényeik aránytalan foko­zása által nem is úgy gazdálkodik, mint apáitól látta. Már pedig megfelelő gazdasági eszközök nélkül silány igavonókkal a földet jól megmun­kálni nem lehet, a gondosan meg nem tisztított vetőmag gázát terem, csekély szánni marha- állomány után a földekből kivont táperő nem pótolható. Nem vádként hozzuk fel ezeket a kisgaz­dák ellen, csupán rámutatunk ezen jelenségekre s hozzálesszük, miszerint természetesnek találjuk, hogy a kisbirlokon való gazdálkodás belterje­arra, hogy megszámlálhallan ajánlatot fogok kapni. Eu Istenem, de hát ki kényszerít engem arra, hogy szorosan az igazság mellett ma­radjak. A pár nap múlva megjelenő kishirdctésem fényesen igazolta, hogy legkcvésbbé sem ma­radiam a valóság mellett. Á címsor szép göm­bölyű hízott betűkkel volt szedve: »Fess főhadnagy ismeretség hiányában ezúton óhajt nősülni. Kaució nem szükséges. Fényképpel és teljes címmel ellátott leveleket a kiadóhivatal továbbit »jobbra út« jelige alatt. 38165.« Kézzel fogható hazugság. Egy ismeretség hiányában leledző főhadnagy abszurdum. De azért meg lett nemcsak a kívánt, ha­nem a nem kívánt eredmény is. Az első na­pon 25 ajánlatot kaptam. Köztük volt a nővé­remé is. Csak most tudtam meg, hogy ő is fő­hadnagyhoz akar menni. A második napon már 37 állította, hogy egyedül csak rólam álmadozik. Itt volt aztán a bomba. Egy ismerős irásu borítékot kíváncsian bontogattam, midőn óriási meglepetésemre az Icu fényképe és levele hull ki belőle, amint ajánlkozik hozzám feleségül. Már mint a fő­hadnagyhoz. Ennyi rossz táncosnői hűség annyira meg­hatott, hogy Iélekzeni is elfelejtettem; csak mi­kor fuldokolni kezdtem, jutott eszembe, hogy meglövöm magam. De mégis regényesebb lesz, ha őt is meglövöm. Gyors elhatározással magamhoz vettem a revolveremet s vérengző szándékkal elindultam. Útközben eszembe jutott, hogy ilyen sze­relmi gyilkos és öngyilkosságok alkalmával száz sebb irányban nem fejlődött. 4"ermészetesnek találjuk, mert a kisgazda nem olvas szaklapo­kat, szakkönyveket, melyekből a gazdálkodás fejlődéséről tudomást szerezhetne — nem láto­gat kiállításokat, nem hallgat felolvasásokat, melyekből ismereteit gyarapithatná s nem tagja egyesületeknek, melyek a kisgazda gazdálkodá­sának fejlesztésével foglalkoznak és végül: nincs olyan szervezet, mely a kisgazda irányításával foglalkozik s a tőkének a gazdaságban való jö­vedelmező befektetésére megtanítaná. Maga a földmivelési kormány sokat tett a kisgazda érdekében. Földmives iskolákat, ba­romfitenyésztési képző iskolákat állított fel, minta-parasztgazdaságokat szervez; és az állat­tenyésztési, tejgazdasági, szőlőszeti felügyelősé­gek mind olyan intézmények, melyeknek hiva­tása, rendeltetése a kisgazda gazdálkodásának fejlesztése De a földmives iskolákból kikerü­lők nagvrészc a nagyobb gazdaságokban igyek­szik szolgálatot keresni és ismereteit nem hasz­nosítja a saját gazdaságában a köz javára; az okszerű baromfitenyésztésre népünk nem helyez súlyt; a parasztgazdaságok átalakító hatása az illető községre s legfeljebb a legközelebbi kör­nyék gazdáira terjed ki. A különböző felügye­lőségek munkálkodása minden iparkodásuk mel­lett sem mutat fel kellő eredményt, mert hiány­zik a faluban az a mozgató erő, mely az ezek­től vett hasznos útmutatások megvalósítására törekednek. Gondoskodni kellene tehát olyan szerve­zetről, mely a helyi érdekből kifolyólag kizáró' lag a helyi gazdasági ügyekkel foglalkozzék, mely a gazdákat egy érdekcsoportba tömörítse és a gazdálkodás fejlesztésére éppen a tömörü­lésben rejlő anyagi, értelmi és erkölcsi erővel közreműködjék. Ezen szervezetet a falusi gazda­körökben véljük megtalálni. Erre azt kaphatnék feleletül, hogy hiszen a falusi gazdakör vezetői a faluból kerülnek ki s igy hiányozni fog a szellemi képesség a ve­zetésre és a gyakorlati irányításra. Ez nem áll. Szervezzünk csak falusi gazdaköröket. Fel­adatuk ezeknek, hogy fokozzák a gazdák szak­értelmét, gazdálkodásukat fejleszszék ! Mindenek előtt igyekezzünk a kisgazdákat falusi gazda­körökbe csoportosítani, fejtsük ki előttük a tö­mörülésben rejlő erőt s győzzük meg őket, hogy anyagi boldogulásukat egymás kölcsönös támogatásával sikeresebben mozdít hatják elő. A mezei munka szünetelése alatt tartson fenn a gazdakör alkalmas helyiséget, járattasson föld- miveseknek való szaklapokat, szerezzen be hasz­nos olvasnivalókat és nyújtson alkalmat arra, hogy a gazdák az olvasottak felelt eszméiket ki­cserélhessék. Igyekezzék a gazdákat téli foglal­kozásra buzdítani, keresse és jelölje meg irá­nyát és fejleszsze azt. Vásároljunk helybeli kereskedőknél. Nagyon ritkán olvashatjuk a vidéki lapok­ban azt a bizonyára jogos figyelmeztetést, hogy a közönség helybeli kereskedőknél vásá­roljon. Hogy ezt a figyelmeztetést nem lehel eléggé gyakran s nem eléggé nyomatékosan hangoztatni, az minden érdekelt meggyőződése. közül kilencven esetben a lövöldöző szerelmes megszokott maradni. Pedig ez nagy baj; mert ilyenkor mindig lezárják az embert. Ehhez pe­dig semmi kedvem sincs. Vissza fordultam tehát s más bosszút eszel­lem ki. Hiába, a szerelem is édes, de a bosszú még édesebb! Otthon leültem s pompásan elferdített he­tükkel levelet irtani Icuak, annak a bizonyos főhadnagynak a nevében. Szép cikonryás körmondalokban ecsetel­tem a nagy szerelmet, mely rabul ejtett, mihelyt a fényképét megláttam. Érzem, hogy ő az, aki hivatva van a hetedik menyország kapuját nekem megmutatni slb. stb. Közbe-közbe latin- és görög szavakat használtam, tekintet nélkül arra. hogy talál-c oda vagy nem. Tudtam, hogy Icu úgy sem érti azokat s éppen ezért nagyon imponál neki, ha valaki minél több bolond sza­vat összehadar. Ezt a levelet megcímeztem neki, azután belételtcm egy másik borítékba s fel- küldlem egv pesti ismerősömnek, hogy majd ő ott adja fel. Mikor gondoltam, hogy Icu már megkapta ártatlan pofával elkulloglam hozzá. Feltűnő hidegen fogadott; amit azzal kí­vánt tetézni, hogy a rákszem cukrot már nem fogadta el. Azt mondta, hogy a foga fáj tőle. (Eddig nem fájt.) Működik már a főhadnagy, gondolám. A pesti ismerős révén, nemsokára én is megkaptam az leu válaszát. Örök hűséget eskü­dött benne látatlanul. Mellesleg felemlítette, hogy van neki egy tolakodó fajankó ismerőse; azon­ban reméli, hogy a főhadnagy ur lesz szives al-

Next

/
Thumbnails
Contents