Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-19 / 25. szám

25 szám

(2) 1906. Junius 19.

megítélni azt a viszonyt is, a mely az alkoholipar és a munkaszolgáltatás, illetőleg a munka bérek között fennáll. A statisztika bizonysága szerint az alkoholipar az, a mely tőkebefektetését véve tekintetbe a legkevesebb munkásnak ad kenyeret és a legrosszabb munkabérrel köti le a munkásokat, viszont azonban a legnagyobb nyereséggel jár. Classicus példa erre a következő : Az angol északkeleti vasúttársaság 50 millió font alaptőkével 38 ezer munkást foglalkoztat, munkabérekre évenkint 3'/« millié fontot ad ki, nyeresége 600.000 font, ezzel szemben a Guiness serfőző társaságnak alaptőkéje 14 millió font, tehát 3'ö-szer kisebb, munkásainak száma 2000, tehát 19-szer kevesebb, munkabérekre kiad évenkint 100.000 fontot, vagyis 321'» szer kevesebbet, nyeresége azonban 700.000 font, ötször annyi, mint a milyennek a vasúttársaságéhoz irányítva lennie szabadna. Vocia adatai szerint

10.000 dollár tőke a bőriparban 14.62. a ruházati iparban 13 36, a szesziparban 172, a söriparban 1.50 embernek ad munkát. Ha az alkoholra kiadott összegeket egyéb célszerű és hasznos ipari, vagy mezőgazdasági célokra fordítanák, legalább is 5 millió ember nyerne foglalkozást és ezzel meg volna könnyítve a munka- nélküliség kérdésének megoldása

Mindezekkel szemben azt az ellenvetést hallani leggyakrabban, hogy az állam nem mondhat le és nem nélkülözheti a szeszadó jövedelemből befolyó milliókat. A lény pedig az, hogy minél jobbmódu a nép, annál nagyobb összegeket fizet egyenes adóban s minél inkább áldoz az ivásnak, annál kisebb azoknak a száma, a kik egyenes adót fizethetnek. A józanul élő nép minden valószínűség szerint egyéb indirekt (posta, vasút slb.) jövedelem fokozásával pótolná a szeszadót. Az alkoholizmus azonban — mint már említettük — az államnak annyi közvetlen kiadást okoz, hogy nagyon kétséges, vájjon ezek levonása után marad-e a szeszadóból haszna a kincstárnak. Angliában a szeszadó az utolsó években 36 millió font volt s mindennek dacára Galdstone, a nagy államférfi úgy nyilatkozott, hogy nagy áldás és szerencse volna az országra, ha a szeszes italoktól tartózkodnék. Az állam jövedelmét az abstinens mozgalomtól nem féltette, mert — úgymond — »józan népnél, amely keresetét nem dobja ki szeszes italokra, tudom, hogyan szerzek állami bevételeket.*

Az alkoholizmus szocziális és gazdasági pusztításait tapasztalva, önként tolul előtérbe az a követelés, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem ne csak a társadalom egészségügyi vagy ethikai mozgalma legyen, hanem ismerje az állam is kötelességeit és feladatait, amelyek e kérdés megoldásában reá várnak. És épen nemzet- gazdasági szempontból kell részt vennie az alkoholfogyasztás és az általa okozott károk csökkentését, megszüntetését célzó akcióban. Az államnak, mely az egész nép jólétet van hivatva előmozdítani, és amely nem akarja, hogy a népek világversenyében visszaszorittassék, nem szabad az alkoholellenes küzdelmet a társadalom magánügyének hagynia és a harcot tisztán a társadalmi egyesületekre bízni. Azt az állam, a köz ügyének kell megtennie ! Csak az olyan állam lehet erős és szilárd, amelynek testileg

veteltek; különben ez nem tartozik ide. Remélem, hogy most már nincs oka féllékenykedni. Szegény fiuk tragikus véget érlek; de ha nem tudtam szerelni őket. Csak léged, egyedül léged szeretlek te kisorángutáng. Igazán nem tudom, mit tudok rajtad szerelni olyan nagyon.

Eszerint nincs rajtam mit szerelni — gondolám — de nem szóltam semmit.

— Sőt, hogy ne legyen egymásnak mit szemrehánvni, elvárjuk és megköveteljük tőled én is, a mama is, hogy neked is 17 fényképed legyen a volt imádottaidtól.

— De angyalom eskü . . .

— Semmi esküszöm. Tudjuk, hogy volt.

Hallatlan szeszély egy rossz táncos menyasszonytól 1

Hol vegyek én most 17 olyan fényképet, melyről feltételezhető, hogy az eredetijét valamikor imádtam.

Férjhez boldogult ideálaim közzül egy sem adott fényképet. Mind azt mondta: majd ha fagy. Azóta fagyott többször, de azért fotográfiát egy sem adott. Ugv látszik arra értették, bogy majd ha én fagyok.

Töprengésemben eszembe jutott, hogy a lapok hátsó hasábjain nap-nap ulán lehet olvasni kis hirdetéseket, melyekben agg legények és lányok keresnek egy kevésbbé agg leányt, illetve legényt házastársul. Többnyire vagy találnak, vagy nem. Magától értetődik, hogy csakis fényképpel ellátott ajánlatok vétetnek figyelembe.

Igv teszek én is. Icunak azonban nem kötöm az orrocskájára, hogy mi módon akarom besze- reznia 17 fényképet. Hja, cél szentesíti az eszközt.

Csakhogy, mint aféle szürke kis hivalalno- kocskáknak nem lehetett valami nagy kilátásom

SZINÉRVÁR ALJA

szellemileg ép, erős és egészséges polgárai van- na'k, ilyenek megteremtéséhez pedig mindenekelőtt ki kell küszöbölni azokat a tényezőket, a melyek a degenerátiót, az erkölcsi és testi elfajulást elősegítik. És e téren nem is tisztán egészségügyrendőri ténykedésekre van szükség, mint inkább egészéges szociális viszonyok létesítésére. Messzemenő munkásvédelem, a lakosság élelmezési s lakásviszonyainak, a szegény- és árvaügynek helyes rendezése, munkásbizto- sitás, stb. lesznek azok a tényezők, amelyek nagy mértékben fognak hozzájárulni — az egyéb direkt állami intézkedések mellett — az alkoholvész csökkentéséhez. Mindezen'intézkedésék kivitelére és az egész állami beavatkozás helyes irányítására megfelelő fórumot kell teremteni és az egész államgazdaságnak az egészségügyi, a kereskedelmi, gazdasági és adópolitikának egyaránt magán kell viselni az alkoholelleni harcnak legalább némi jellegét!

Neveljünk komoly gazdákat.

Tekintve, hogy mind nagyobb lesz azok száma, kik a földre éhesek és ennek megszerzésében a legelkeseredeltebb versenygés és licitálás folyik, nem csoda, ha napról-napra emelkedik a föld ára.

Megnyilvánul ebben a törekvésben, ebben a versenygésben a népnek a hazai földhöz való nagy ragaszkodása, buzdításul szolgál a kölcsönöknek könnyebb megszerzése és a pénznek általános olcsóbbodása. Ha a föld gazdasági értékének helyes meghatározására az elérhető haszonbéreket értékmérőül elfogadjuk és a forgalmi árakat a szokásos földhaszonbérekkel szembe állítjuk, az eredmény az, hogy figyelmen kívül hagyva a földtulajdonos által viselt közterheket — a haszonbér a forgalmi ár 4'/0- nál alig nagyobb, de 5%-ot nem halad meg, — földmiveseink panaszkodnak, hogy a föld jövedelme szűkén fizeti meg a munkát s ha a földekért mindemellett oly magas árakat fizetnek, oda vezetem vissza, hogy népünk nem ismervén a befektetés helyes módját, a gazdaság jövedelmének okszerű gazdálkodás által elérhető fokozását; a könnyebb megélhetés feltételeit, az anyagi boldogulást egyedül a nagyobb területen való gazdálkodásban keresi.

Nem lehet elvitatni, hogy egyes községekben, különösen okszerűen kezelt uradalmak közelében fejlődött egyes kisgazdák gazdálkodása, értékben emelkedett a gazdasági állatok minősége, de nagy általánosságban hiányos a gazdaságok felszerelése. Általában a kisgazda az emelkedő közterhek és igényeik aránytalan fokozása által nem is úgy gazdálkodik, mint apáitól látta. Már pedig megfelelő gazdasági eszközök nélkül silány igavonókkal a földet jól megmunkálni nem lehet, a gondosan meg nem tisztított vetőmag gázát terem, csekély szánni marha- állomány után a földekből kivont táperő nem pótolható.

Nem vádként hozzuk fel ezeket a kisgazdák ellen, csupán rámutatunk ezen jelenségekre s hozzálesszük, miszerint természetesnek találjuk, hogy a kisbirlokon való gazdálkodás belterjearra, hogy megszámlálhallan ajánlatot fogok kapni. Eu Istenem, de hát ki kényszerít engem arra, hogy szorosan az igazság mellett maradjak.

A pár nap múlva megjelenő kishirdctésem fényesen igazolta, hogy legkcvésbbé sem maradiam a valóság mellett. Á címsor szép gömbölyű hízott betűkkel volt szedve:

»Fess főhadnagy ismeretség hiányában ezúton óhajt nősülni. Kaució nem szükséges. Fényképpel és teljes címmel ellátott leveleket a kiadóhivatal továbbit »jobbra út« jelige alatt. 38165.«

Kézzel fogható hazugság. Egy ismeretség hiányában leledző főhadnagy abszurdum.

De azért meg lett nemcsak a kívánt, hanem a nem kívánt eredmény is. Az első napon 25 ajánlatot kaptam. Köztük volt a nővéremé is. Csak most tudtam meg, hogy ő is főhadnagyhoz akar menni.

A második napon már 37 állította, hogy egyedül csak rólam álmadozik. Itt volt aztán a bomba. Egy ismerős irásu borítékot kíváncsian bontogattam, midőn óriási meglepetésemre az Icu fényképe és levele hull ki belőle, amint ajánlkozik hozzám feleségül. Már mint a főhadnagyhoz.

Ennyi rossz táncosnői hűség annyira meghatott, hogy Iélekzeni is elfelejtettem; csak mikor fuldokolni kezdtem, jutott eszembe, hogy meglövöm magam. De mégis regényesebb lesz, ha őt is meglövöm.

Gyors elhatározással magamhoz vettem a revolveremet s vérengző szándékkal elindultam.

Útközben eszembe jutott, hogy ilyen szerelmi gyilkos és öngyilkosságok alkalmával száz

sebb irányban nem fejlődött. 4"ermészetesnek találjuk, mert a kisgazda nem olvas szaklapokat, szakkönyveket, melyekből a gazdálkodás fejlődéséről tudomást szerezhetne — nem látogat kiállításokat, nem hallgat felolvasásokat, melyekből ismereteit gyarapithatná s nem tagja egyesületeknek, melyek a kisgazda gazdálkodásának fejlesztésével foglalkoznak és végül: nincs olyan szervezet, mely a kisgazda irányításával foglalkozik s a tőkének a gazdaságban való jövedelmező befektetésére megtanítaná.

Maga a földmivelési kormány sokat tett a kisgazda érdekében. Földmives iskolákat, baromfitenyésztési képző iskolákat állított fel, minta-parasztgazdaságokat szervez; és az állattenyésztési, tejgazdasági, szőlőszeti felügyelőségek mind olyan intézmények, melyeknek hivatása, rendeltetése a kisgazda gazdálkodásának fejlesztése De a földmives iskolákból kikerülők nagvrészc a nagyobb gazdaságokban igyekszik szolgálatot keresni és ismereteit nem hasznosítja a saját gazdaságában a köz javára; az okszerű baromfitenyésztésre népünk nem helyez súlyt; a parasztgazdaságok átalakító hatása az illető községre s legfeljebb a legközelebbi környék gazdáira terjed ki. A különböző felügyelőségek munkálkodása minden iparkodásuk mellett sem mutat fel kellő eredményt, mert hiányzik a faluban az a mozgató erő, mely az ezektől vett hasznos útmutatások megvalósítására törekednek.

Gondoskodni kellene tehát olyan szervezetről, mely a helyi érdekből kifolyólag kizáró' lag a helyi gazdasági ügyekkel foglalkozzék, mely a gazdákat egy érdekcsoportba tömörítse és a gazdálkodás fejlesztésére éppen a tömörülésben rejlő anyagi, értelmi és erkölcsi erővel közreműködjék. Ezen szervezetet a falusi gazdakörökben véljük megtalálni.

Erre azt kaphatnék feleletül, hogy hiszen a falusi gazdakör vezetői a faluból kerülnek ki s igy hiányozni fog a szellemi képesség a vezetésre és a gyakorlati irányításra. Ez nem áll.

Szervezzünk csak falusi gazdaköröket. Feladatuk ezeknek, hogy fokozzák a gazdák szakértelmét, gazdálkodásukat fejleszszék ! Mindenek előtt igyekezzünk a kisgazdákat falusi gazdakörökbe csoportosítani, fejtsük ki előttük a tömörülésben rejlő erőt s győzzük meg őket, hogy anyagi boldogulásukat egymás kölcsönös támogatásával sikeresebben mozdít hatják elő. A mezei munka szünetelése alatt tartson fenn a gazdakör alkalmas helyiséget, járattasson föld- miveseknek való szaklapokat, szerezzen be hasznos olvasnivalókat és nyújtson alkalmat arra, hogy a gazdák az olvasottak felelt eszméiket kicserélhessék. Igyekezzék a gazdákat téli foglalkozásra buzdítani, keresse és jelölje meg irányát és fejleszsze azt.

Vásároljunk helybeli kereskedőknél.

Nagyon ritkán olvashatjuk a vidéki lapokban azt a bizonyára jogos figyelmeztetést, hogy a közönség helybeli kereskedőknél vásároljon. Hogy ezt a figyelmeztetést nem lehel eléggé gyakran s nem eléggé nyomatékosan hangoztatni, az minden érdekelt meggyőződése.

közül kilencven esetben a lövöldöző szerelmes megszokott maradni. Pedig ez nagy baj; mert ilyenkor mindig lezárják az embert. Ehhez pedig semmi kedvem sincs.

Vissza fordultam tehát s más bosszút eszellem ki. Hiába, a szerelem is édes, de a bosszú még édesebb!

Otthon leültem s pompásan elferdített hetükkel levelet irtani Icuak, annak a bizonyos főhadnagynak a nevében.

Szép cikonryás körmondalokban ecseteltem a nagy szerelmet, mely rabul ejtett, mihelyt a fényképét megláttam. Érzem, hogy ő az, aki hivatva van a hetedik menyország kapuját nekem megmutatni slb. stb. Közbe-közbe latin- és görög szavakat használtam, tekintet nélkül arra. hogy talál-c oda vagy nem. Tudtam, hogy Icu úgy sem érti azokat s éppen ezért nagyon imponál neki, ha valaki minél több bolond szavat összehadar. Ezt a levelet megcímeztem neki, azután belételtcm egy másik borítékba s fel- küldlem egv pesti ismerősömnek, hogy majd ő ott adja fel.

Mikor gondoltam, hogy Icu már megkapta ártatlan pofával elkulloglam hozzá.

Feltűnő hidegen fogadott; amit azzal kívánt tetézni, hogy a rákszem cukrot már nem fogadta el. Azt mondta, hogy a foga fáj tőle. (Eddig nem fájt.) Működik már a főhadnagy, gondolám.

A pesti ismerős révén, nemsokára én is megkaptam az leu válaszát. Örök hűséget esküdött benne látatlanul. Mellesleg felemlítette, hogy van neki egy tolakodó fajankó ismerőse; azonban reméli, hogy a főhadnagy ur lesz szives al-