Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-12 / 24. szám
24 szám (2) 1906. Junius 12. val ezen nem is egy évi idő alatt 920 koronát fizetett rá a konvertálásra, tehát mig vagyoni előnyt akart szerezni, magát, családját és gazdasági állagát 920 koronával rövidítette meg, amely igen nagy összeg olyan vagyonhoz mérten, amelyik csak 2000 korona kölcsönt bir el. Igaz, hogy talán a kevés kamatkülönbözetben némi kárpótlást kaphat, igaz, hogy utolsó kölcsöne első megterheléseit hosszú éveken át valamennyire elviselheti, de éppen olyan emberekről van szó, akik nem jól számítanak, nem jól gondolkoznak s igy szinte várható, hogy ha még olcsóbbnak látszó kölcsönt sejt meg, rövid idő alatt legújabb kölcsönét is visszafizeti és mindig csak további veszteséget okoz magának, mig utoljára arra a szomorú tapasztalatra jut, hogy mig ő vagyoni gyarapodást akart, addig rossz számítással elkonvertálta az egész vagyonát. Az emberek olyan meggondolatlanok! Hányszor kell tapasztalnunk, hogy az adóst nem is az olcsóbb kamatláb biztatja, hanem személyeskedés vagy ellenlábaskodás. Valamiért megharagszik es más helyről vett pénzből, dacból is visszafizeti kölcsönét, melyre pedig oly sokat költött és a melynek előnyeit csak ezután élvezhette volna. Kinek csinál kárt ugyan? A pénzintézet az ő legtöbbször kis köl- csönének elvonását meg sem érzi, de megérzi ő a kárt. Aki vagyoni gyarapodást akar, ne felejtse soha szeme elől, hogy mindig észszel dolgozzunk és mindent a maga idején. Kereskedelmi szellem. Általánosan sajnálják, hogy közigazgatási hatóságainkban, közhivatalainkban kevés a kereskedelmi szellem és a bürokratizmus közgazdaságunkra és népünk jólétére ennek következtében gátlólag hat. Mit használ a legjobb törvény, ha valamely alárendelt hivatalnok nem szelleméhez, hanem rideg betűjéhez alkalmazkodik ? Még szerencse, hogy az ilyen hivatolnokok a kivételek közé tartoznak, de mégis vannak, akik elkeserítik a polgárok életét, pedig a polgárok fizetik őket. Igaz, hogy eljárásuk ellen panaszt lehet emelni, de ez körülbelül azt jelenti, hogy hónapokon, talán éveken át rizsmaszámra Írják az aktákat, mig elintézést nyer a sérelmes ügy. A főtisztviselő iparkodik lerázni magáról a kellemetlen ügydarabot, más osztálynak osztja ki s nem ritkán ugyanahhoz a hivatalnokhoz kerül az akta, aki ellen a panasz tétetett Ez mindig szín érv á r a l j a talál kifogást: hivatkozik valamely elavult, tág fogalmu törvényre, esetleg jóhiszeműségére, vagy más alkalmas indokolásra. Tény, hogy ma már számtalan esetben elállanak a panasztól, mert »hisz úgy sincs foganatja«, legjobb esetben egy, az ügy lényegét alig érintő elintézést lehet vele elérni. Emberek, kik tévednek és hibáznak, mindig lesznek a hivatalnoki karban s ezt a legjobb törvények sem képesek megakadályozni. De kívánatos és jogosan követelhető, hogy létezzék oly eszköz, amelylyel az elkövetett hibák gyorsan jóvá lehetők, sok haszontalan irka-firka nélkül. Ez az eszköz : a kereskedelmi szellem. Ha ezt he lehetne vezetni közigazgatási hivatalainkba, úgy könnyen lehetne az előforduló panaszokra orvoslást találni, akárcsak mint valami kereskedelmi üzletnél. A hosszadalmas irkálás helyett meg lehetne értetni a kishivatolnokokkal, hogy a közönség érdekében viseli állását és ezt az érdeket, amennyiben az a közérdekkel nem ellenkezik, előmozdítani tartozik. Számtalanszor hangoztatták már, minő hasznos és üdvös volna, ha kereskedelmileg képzett egyének volnának a közhivatalnoki testületben. Ehhez azonban az is kellene, hogy maguk a kereskedők sem feledkeznének meg önmagukról. A kereskedők örökös panasza a versenyről és egyes törvényekről többet árt nekik, mint használ. Az állam segítségéért való kérelmezés csak lealacsonyítja a kereskedőt. A kereskedő j támogassa az államot, amint azt az egész kereskedői kar tényleg teszi s. amint azt az egyes kereskedő is külön tehetné, ha állami alkalmazásba léphetne. A kereskedő hivatása különösen a mostani időben jelentékenyen emelkedet; soha sem haj tolt a kereskedő hazájának nagyobb hasznot, mint most. A belföldi produkczió tetemesen gyarapodott és csaknem kizárólag a kereskedő értékesíti azt. A kereskedő gondoskodik legnagyobb részben arról, hogy az állam jövedelmi forrásai szaporodjanak. Ha mindazállal megvonják tőle az elismerést polgártársai, saját hazája és azok körében, kik az állami állásokra kinevezéseket eszközölhetnek, nem-e leginkább azok a kereskedők okai ennek, kik örökön- örökké panaszkodnak és kívül álló tényezőktől várnak segítséget ? A kereskedőnek több önérzetre, több önbizalomra van szüksége, hogy elérje azt az állást az államban, ami őt megilleti Elég kereskedőink vannak, kik személyiségök, jellemök, képzettségük révén nagy tekintélynek örvendenek. A kereskedő ne engedje magát szatócscsá alacsonyitani és ne panaszkodjék, ne várjon mindig az államtól segítséget. Ennek tulajdonítandó, hogy még a legkisebb hivatalnok is nálánál többnek tartja magát. Mindenki kívánja, hogy a közéletbe vonuljon be a kereskedelmi szellem, nemcsak a kereskedők ; de csak ők maguk mozdíthatják azt elő és érhetik el Csak önmaguknak kell bebizo- nyitaniok, hogy a kereskedelmi szellem magukon és másokon segíthet! megérkezett ezredesnek, hú íy ember vonult ki, mennyi maradt itthon és köztük hánya maródi. Az ezredes rövid szemlét tart a katonák fölött, majd besprechungra hívja össze a tiszteket, kiknek az aznapi gyakorlat lényegét is elmondja, azután imához rendeli az ezredet. — Zum Gebét! — rivalnak a parancsnokok, mire a katonaság letérdel s ezalatt a katona-zene a Gotterhalte-t játsza. Most ismét kommandó: — Vom Gebet ! A katonák egyszerre felugranak térdelő helyzetükből. Most megindul az ezred, élén a katona-bandával. * Aznap csak Rimaszombatig kellett gyalogolnunk, de közben formális ütközettel kellett megmérkőznünk. Kolcóra körül pihenőt tartottunk egyközeli faluban. Innen megkezdettük a csatározás előmunkálatait. Rimaszombat-felé, honnan az ellenséget vártuk, minden irányban előőrsök küldettek ki. A csapat — igy biztosítva magát — rendes menetben előrenyomult Én szakaszommal egy jobboldali előőrsöt képeztem és embereimmel az országuttal párhuzamos vonalban elterülő erdőségben haladtam előre. Félórát mehettünk az erdőben, mikor egy előre küldött emberem jelenti, hogy a már látható tisztáson a messzeségben ellenséges katonákat lát. Megállottunk. Az erdő széléig egyedül előre mentem, ott egy fára másztam föl, hogy az ellenség álláspontját megfigyelhessem. A ho- mokbuczkákon túl, körülbelül ezer lépésnyire egy patak űrjét láttam és ennek pariján tényleg az ellenség abzeichuis-sipkáját véltem meglátni. Feltűnő volt azonban, hogy a katonák alakjait nem lehetett kivenni. Legnagyobb bosszúságomra látcsövemet nem hoztam magammal. Odainteltem egy altisztet, ki szintén fárakuszva, aggályaimban megnyugtatott. — Ismerem én azt a patakot — mondá — ritkán van benne viz; biz az most ki van száradva, jelentem alássan. Bizonyára ott van elbújva az egész ellenséges csapat. A múlt heti ezredgyakorlaton is ott bujt el a besztercei ba- taillon. Magam is igy kezdtem gondolkodni. A fáról lemásztunk és jelentést tettem a főesa- palnak. »Ellenség a szahtnai partján, látszat szerint egész bataillon, megfigyelési hely: az erdőszél 142. magassági pont.« Tíz perc múlva az egész ezred az erdőbe húzódott. Egy század előre jött és megkezdte a csalázást. A századdal együtt a tisztásra rohantunk és swarmlineákba felosztva, lövöldözni kez- tünk. Majd ismét előre nyomultunk. Közben a főcsapattól, folyton újabb és újabb századok érkeztek erősbilésünkre. Körülbelül hatszáz lépésnyire lehettünk az ellenségtől, midőn egyszerre a tüzelést beszüntető jelzést adatja az akkorra odaérkező ezredes. — Feuer einstellen! — hangzik erre mindenfelől a kommandó. Ugyanekkor, mintha a föld alól jöttek volna, két oldalt is előbukkan az ellenség és erős tüzbe veszi csapatunkat. Pár percnyi esatázás után az ütközetet elvesztettük. Mindegyik ámul bámul. A hét története. (Újra törvényes állapot. — Vilmos császár bécsi látogatása. — A madridi merénylet. — Magyar-szerb barát- kozás. — Arató munkások sztrájkja. A képviselőház a héten rohamos gyorsasággal tárgyalta le azokat a törvényjavaslatokat, melyeket az ex-lex megszüntetése céljából el kellett fogadni. így megszavazták az indemnitást és az ujoncjutalékot, a külföldi kereskedelmi szerződéseket és megválasztották a kvóta-küldöttséget is, melyek feladata tudvalevőleg az, hogy az osztrák kvóta-küldöttséggel folytatandó tárgyalások után javaslatot tegyen a képviselőháznak, milyen irányban járuljon Magyarország a közös ügyek költségeihez. így hát most már teljesen megszűnt a törvényenkivüli állapot és az állam ügyei visszazökkentek a rendes kerékvágásba. Vilmos császár ^meglátogatta királyunkat. A diplomaták tagadják ugyan, hogy e látogatásnak politikai jellege volna, különösen pedig, hogy a hármasszövetség megszakítására irányulna, mely utóbbi híresztelésnek azzal is kívánták élét venni, bogy a Bécsben időző fejedelmi személyiségek táviratilag üdvözölték az olasz királyt, de mindazonáltal helytelen volna e látogatástól minden politikai jelentőséget elvitatni. Különösen magyarországi vonatkoztatásában domboro- rodik ki a német császár látogatásának politikai bordereje. A császár ugyanis szokatlan előzékenységgel fogadta Wekerle miniszterelnököt és magyar palotában beadta névjegyét. A német diplomatáknak sikerült megcáfolni azt az állítást, hogy Németország a magyar válság idejében beavatkozott volna hazánk belügyeibe és igy a magyar politikusok animozitását a hármas szövetség ellen is némileg enyhítette. —Természetes, hogy a látogatás külsőségei nagy ünnepségek keretében folytak le. A spanyol királyi pár ellen elkövetett merénylet tettese kézrekerült. Morales Mateot, a lelketlen gonosztevőt egy mezei őr lógta el, de sajnos, hogy ezért életével lakolt. A merénylő lelőtte, mert azt hüte, hogy ekként szabadulhat, mikor azonban észrevette, bogy ez lehetetlen, egy lövéssel leterhelte önmagát. Most Európa- szerte üldözik az anarkistákat, mert állítólag több fejedelem ellen terveznek merényleteket. Két népfaj igaz, benső rokonszenve mindenkor üdvös és kellemes érzületi kötelékeket teremt. Különösen akkor, esik ez jól a népnek, ha bajban vannak. Nekünk volt szerencsénk, épp a legszomorubb, legkritikusabb időben a barátság oly kedves kinyilatkoztatásait hallani a a szerbek részéről, hogy megtagadnék a lovagiasságunkról erterjedt hírünket, ha erről hálásan meg nem emlékeznénk. Már közvetlen szomszédsági viszonyunk is arra utal, hogy a szerb részről gavallérosan felajánlott barátságot örömmel fogadjuk, annál is inkább, mert a kezdeményezést szerb testvéreink ragadták meg, amiben nagy része van a szerb királyi sajtóiroda Magyarországon nevelt derék főnökének, loánils Ivánnak. Ama lelkes fogadtatás körül, melyben hirlapiróink a szerb fővárosban részesültek, az érdem oroszlánrésze őt illeti. A derűs ünnepnapok örökké emlékezetesek fognak maradni mindazok lelkében, kiket a szerbek szivök egész Nem értik az összefüggést, miért hagyták abba az előttünk lévő ellenség lövöldözését és igy módot nyújtottunk az ellenségnek csapatunk leverésére. Az ezredes dühös, káromkodik. A köréje csoportosult tiszteknek hadonázva magyaráz valamit és élénken integet a patak partja felé, ahova most látcsöveikkel fordulnak: mind el- szörnyüködnek. Most megpillant engem és magához int. Odamentem. Ezredesünk megismételtette vélem élőszóval az ellenségről küldött jelentésemet, azután ideadta a látcsövét, hogy nézzek a patak partja felé. — Szent Isién ! mit tettem én ? katonasapkának néztem fehér szalaggal a zöld fűre terített gyolcsdarabokat, melyeket bizonyára szárítás végett terített oda egy mosónő. — Acht Tage Zimmer Arrest! — mondja az ezredes. — Szalutáltam és megszégyenülten távoztam. Aznap este tudtomra adatott, hogy a manőver alatt kocsifelügyelő leszek . . . Énnek az anyám fog legjobban örülni, ha megírom, hogy egy lépést sem megyek gyalog, mert kocsifeR ügyelő lévén, a manővert átkocsikázom. Gergely Miklós. Egy asszony gondolatai: Ne igyekezzél fiatalabbnak látszani, mint a minő vagy, mert észreveszik, hogy öregszel. Az élet ut a halálhoz —- ez a tudás — a halál viszont ut az örök élethez: ez a hit . . . Bartók Ida.
