Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-05 / 23. szám

23. szám

(2) 1906. Junius 3.

SZINÉRVAR ALJA

gek, de a társalgás maga is, mint annyi más, ami az életet és az egyes embert jellemzi, legnagyobb részben külsőségekből áll, azután az ajtónyikorgás és a ferdén feltett kalap is csak külsőségek és mégis bántja fülünket az egyik, szemünket a másik és mennyivel inkább nyelvérzékünket az idegen mázalék; önkéntelenül megütődik rajta, aki magyarán gondolkodik, mert annak a tiszta magyarság mélyén a szivébe van nőve, azért az ilyen idegen foltokat csak az idegennek nézi el a magyar, az itlho- nos ajkairól nem jól esik azt hallani.

Mások meg, ha a kifejezéseket tekintjük, gyönyörűség hallani őket, a tiszta magyarság csurgatott méze folyik ajkaikról; minden szavukon érzik, hogy a szellő, a madár, a patak, az Isten is magyarul szólnak szivükhöz; csak — a nyelvtan szörnyüködik el, a mikor őket beszélni hallja. Az ikes igéknek hírét sem hallották; nem a »barátnőhöz«, hanem a »barátné- hez« megy, azaz hogy »mén« látogatóba; csak azt nem »tudhassa-, ha vájjon otthon is »tanálja« ; pedig annak úgy »kék« ám lenni, nehogy »megintelen« hiába fáradt »von.« így hallván ezt a mi gyönyörű, szingazdag, nyelvünket, önkéntelenül a magára hagyott virágra gondolunk; gondos ápolás mellett szivet lelket felüditene, mig igy, hernyó rágta, piszok lepte. Nem elég tudni az anyanyelvet, a hogyan a nép beszéli; drágakő a nyelv, fényes csillag az ő ragyogása, de a drágakövet is meg kell előbb tisztítani a portól és salaktól s ami a drágakőnek a köszörülés, az az anyanyelvnek a nyelvtan.

Még csak a tájszólásokról nehány szót. Tudjuk, hogy a hány tájéka van szép hazánknak, annyiféle képpen ejtik ki szép nyelvünket, olyannyira, hogy nagyon könnyű megismerni a dunántúlit, a tiszántúlit, az al- és felföldit, a királyföldit, a székelyt, a máira- avagy a rézaljait, a cserhátit, a vértes- és hegyaljait, a palócot, a matyót stb., mindamellett, hogy valamennyien ugyanazon egy édes magyar nyelvünket beszélik, csak a kiejtésben térnek el lényegesen egymástól. Ez ugyan nem hiba, hanem azért mégis kívánatos, hogy legalább a művelt elemek leszokjanak róla.

Hogyha a gyermekeket kicsi korukban nem szoktatjuk a tiszta, helyes kiejtésre, soha életükben nem szabadulhatnak meg a táj szólástól, épp oly kevéssé, mint a nyelvtani hibáktól; önkéntelenül és öntudatlanul reá jár a szájuk; olyan az, mint a konkoly, amely búzában egyszer benne van, nincsen az a rosta, mely végképp megtisztítaná tőle.

Pedig a tiszta magyarság legerősebb bástyája hazafiságunknak.

Ki a zöldbe!

A mikor valahogy ide téved az első fecske, de még ennél előbb is: már fő a fejük az apáknak és anyáknak a nyaralás gondjaitól. Vájjon hány tudja közülök a nyaralás aranyszabályait ? Pedig tanácsos megfogadni egy veterán nyaraló következő tanácsait.

Junius közepe előtt nem tanácsos a zöldbe menni. Májusban és junius első felében az esték rendesen még hűvösek és nyirkosak s az ember

kint könnyen megfázhat. Azután a télen át zárva tartott nyári lakások még nem melegedhettek át teljesen s ha az ember ilyen jéghideg szobában lefekszik, a legsúlyosabb bajokat szerezheti meg magának. Tehát a legjobb idő a zöldbe való kiköltözködéshez junius második fele. Addig is gondoskodni kell arról, hogy a nyaraló ajtajai, ablakai tárva-nyitva legyenek egész nap, hogy a télen elzárt rossz levegő alaposan eltávozzék a lakásból és a kellemetlen, dohos, penészes, nyirkos szag a beköltözés idejére többé érezhető ne legyen.

A nyaralóhely megválasztásánál első sorban arra kell figyelemmel lenni, hogy egészséges-e fekvése. Éppen a regényesen fekvő villák legtöbbször egészségtelenek. Az óriási fáktól sűrűn körülvett, folytonos árnyékban-levő, sötét nyaraló nem alkalmas az üdülésre. Ilyen helyre esténként sürü köd ereszkedik le és a levegő ott hűvös, nedves, egészségtelen.

Egészséges csak az olyan nyári lakás, a mely körül a levegő szabadon áramlik. A nyaralásra választott lakóház emelkedett legyen, a padlója legalább egy méterrel magasabban feküdjék, mint az udvar és az utca. Jó, ha a szoba alatt pince van, vagy esetleg cement — vagy aszfaltréteg, mert ez szárazon tartja a padlót.

Ahol a padló deszkái meggörbültek, oda ne menjünk lakni, mert a deszkák meggörbü- lése arra enged kövotkeztetni, hogy alattuk nyirkos föld van. A föld nedvességétől görbülnek meg a deszkák.

Hálószobának a legszárazabb szobát válasz- szűk, oda ne feküdjünk be, ahol esténként hűvösnek, nedvesnek érezzük az ágyneműt, mert ez annak a jele, hogy a szoba falap nedvesek.

Nyaralásunk helyének megválasztásánál kiváló figyelmet kell fordítanunk arra, van-e a közelben egészséges ivóvizünk. A legtöbben, rendesen elragadtatva a hely szépségétől, megfeledkeznek erről a fontos kérdésről.

Népünk ipari foglalkozásáról.

Az önálló vámterület hasznáról, amióta ez belépett az ország eszmeáramlatainak sorába, azóta pro és kontra annyit Írtak és beszéltek, hogy azóta vagy kimeritelték a tárgyat számtalanszor, vagy — minthogy az önálló vámterületről, mint olyanról, mely hasznothajtósága révén lett volna ismeretes, még beszélni sem lehet — éppenséggel keveset vitatkoztak. Mint hipotlietikus természetű dologról szabad tér van engedve úgy azoknak, kik mellette, vagy azoknak, kik ellene foglalnak állást.

Bizonyos, hogy a kiegyezés óta gazdasági életünk fejlődött. Összehasonlithatatlanul több most a befektetett készpénz az ezt kezelő' intézetekben, mint régebben. Igaz, és el nem vitázhatatlan tény az is, hogy iparunk, mely akkorában még meg sem született, manapság, ha férfi korát nem is éli, de bizonyos, hogy valamennyire már felcseperedett. Nem a maga istenadta erejéből, nevelkedett, gyámolitó jobb keze, az állam ringatta a bölcsőjét, mindig oldalánál volt és mi tagadás, úgy becézgette, mint egy nagyúri csemetét.

De hát épen ezért, mert nem úgy növekedett fel, mint a természet gyermekei, mert nem

lönb. Gonosz cselekedetemet csak egy őszinte vallomással tudnám némileg enyhíteni.

Közben felszakitotta a száját, hogy látni lehetett utálatos fogait, szörnyen köpködött és szemeit félelmetesen forgatta. Én azt mondtam, hogy miről sem tudok és ő erre megátalkodott hazugnak nevezett, aki az égiek boszuját hívja ki maga ellen. Majd az osztályhoz fordult és megkérdezte a fiuktól, vájjon nem tudnak-e valamit ellenem. A fiuk persze, hogy nem tudtak semmit.

Erre a tanáromnak mondta el az esetet. Azt, hogy reggel látták, hogy a rektori szoba mellett való helyiségben be volt verve az ablak, az ablak melletti kép keresztül hasítva és mellette egy nagy kő, amelyet csak én dobhattam be.

A tanárom magánkívül volt. Szakálla és haja égnek meredeztek. Rám mordult és azt hallatta: »Valid be gonosztevő, hogy te tetted a gyalázatos dolgot.« Azt mondtam, hogy mit sem tudok a dologról és hogy nem tudom, miért éppen reám kennek minden gyalázatos csínt.

A rektor megint ordított: Jaj neked, háromszor jaj! Hiszen ha kiderül, akkor vár csak reád az igazi büntetés!

A rektor kiment. Egy óra múlva jött a pedellus és a rektori szobába hivott, A rektoron kívül akkor a hitoktató is ott volt. A szörnyen megcsonkított kép és mellette a kő egy széken voltak. A szék mellett egy kis fekete posztóval leteritett asztalka, rajta két égő gyertya és feszület.

A tisztelendő ur kezét a fejemre tette és igen nyájas volt, noha egyébkor igen ellenszenvesen viselkedett velem szemben.

— Szegény elvakult fiú — mondta — öntsd ki szivedet és valid be töredelmesen a bűnöd. Lelkiismereted megkönnyebbül és üdvben is részesedhetsz.

— A helyzeteden is javíthatsz — tette hozzá a rektor.

— Én nem voltam — mondottam — én soha követ nem hajítottam az ablakba.

A hitoktató most nagyon bosszúsan tekintett rám. Majd oda szólt a rektorhoz és azt mondta neki, hogy majd világosságot dérit ő erre az esetre, van rá neki egy biztos eszköze. Oda vezetett az asztalkához, közel az égő gyertyához és szörnyű ünnepélyességgel mondta :

— Most pedig az égő gyertyák közt kérdezem. A vallási óráról tudod, a hamis eskü szörnyű következményeit. Kérdem, bedobtad-e a követ az ablakon, igen, vagy nem ?

— Én nem dobiam be semmiféle követ az ablakon — mondtam.

— Felelj, igen, vagy nem, a minden szentek nevében.

— Nem, — mondottam.

A hittanár a vállát vonogatta és azt mondta:

— Bizony, még sem ő volt. A látszat csal.

A rektor erre elküldött.

Igazán örülök, hogy hazudtam és hogy nem vallottam be, hogy vasárnap este én hajítottam be a követ a rektor ablakába.

Bizonyos, hogy nem javítottam volna a helyzetemen. sőt bizonyosabb, hogy kicsaptak volna. A rektor ezt c=ak úgy mondta. Ámde nekem is helyén van az eszem és nem fog kijátszani sem a rektor, sem a tisztelendő ur.

úgy élt, mint az, akit a szülők nevelnek, azért nem is kapott olyan eleven, egészséges szint, olyan életrevalóságot, mint amilyen közönséges és mindennapos azoknál, kik nem hagyják mások által felneveltetni a gyermekeiket.

Az állami szubvenció csak arra volt jó, hogy azok, kiknek nevelésére volt bízva a csemete, csak a maguk jól felfogott érdekét tartották szem előtt és a nevelési dijat zsebre rakva, mitsem törődtek a gyermek jövőjéről.

Körülbelül igy van a mi iparunkkal is. Az állam, aki azon dolgozott, hogy egy jó nevelésű iparnak adjon életet, az állam csak a külföldi' gyárosoknak vagy vállalkozóknak, kiket ide behívott, — ezeknek a zsebeit tömte, a gyermek, az ipar pedig pangott, tengődött és tengődik most is, noha elég régen van ebben az országban

Annyi tény, hogy idegen befolyás sokat nem lendíthet az ország sorsán. Ennek hasznát láthatják egyesek, de a nagy érdek, az ipar érdeke teljesen eltörpül, teljesen mellőztetik.

Mert, hogy Magyarországnak igazi iparra van szüksége, olyanra, amely éltető forrása lehet a nemzeti életnek, az ma már kétségtelen.

Nem egyedüli gazdasági, hanem elsőrangú szociális kérdése az országnak az iparfejlesztés. Ipar, kell, olyan, amely a népnek munkát ad, hogy el ne züljön.

Mint agrikultur nép, a magyarnak az év csak egy bizonyos szakán van teendője. Máskor, ha a föld Jmegmivelése befejeződött, nem úgy, mint külföldön, hogy elmegy a parasztember a gyárba, mely nem hiányzik egyetlen községből sem, hanem beül a korcsmába a nép gyermeke és a földnek hasznát lassan, de következetesen eliszsza. Ezt sem népkönyvtárak, sem templomok segítségével meggátolni nem lehet. A munka az, melynek legnagyobb a morálfejlesztő ereje. Még olyan fogalmat sem nyer a parasztember, ez a fontos nemzetalkotó elem, amelyből indítékot kaphatna a korhelyélet folytatására.

Ez a fontos és eminens érdek főrugója annak a törekvésnek, hogy legyen önálló vámterület, amely megalkotja a magyar ipart.

HÍREK.

Lapunk t. olvasóinak és munkatársainak boldog ünnepeket kívánunk.

Egyházlátogatás. Széli György esperes, május hó 30-án, Szabó József e. m. tanácsbiró társaságában meglátogatta a szinérváraljai ev. ref. egyházat.

Esküvő. Neumann Antal, szinérváraljai kereskedő' junius hó 5-én tartja esküvőjét Székely Ilonával Szilágycsehen. — Rosenberg Zoltán, budapesti kirakatrendező, Rosenberg Herman szinérváraljai lakos fia ma, junius hó 3-án délután 1 órakor latija esküvőjét Eiser Janka kisasszonnyal Váguj helyen.

Vármegyei közgyűlés. Május hó 29-én érdekes gyűlése volt Szatmárvármegve közönségének. Ekkor ejtették meg az alispánválasztást, ekkor választották meg a vármegyei főjegyzőt, a szinérváraljai és az erdődi főszolgabírót. A főjegvzőségre Péchy István erdődi főszolgabíró és Mangu Béla várni. II. aljegyző pályázott. Az alispánságra Ilosvay Aladár várm. főjegyző volt az egyedüli jelölt. A szinérváraljai főszolgabírói állásra jelölve lelt Neupauer János, Bay Miklós és Péchy László. Alispán lett Ilosvay Aladár egyhangúlag; főjegyzővé Péchy István választatott meg 48 szótöbbséggel; szinérváraljai főszolgabíró Péchy László lett 78 szótöbbséggel. A megürült erdődi főszolgabírói állásra egyhangúlag Eötvös Róbert, nagysomkuti főszolgabíró választatott meg. Betöltötték még két szolga- birói állást.

Meghívó. Sárközujlak községben 1906. évi junius hó 4-én az ev. rét. iskola javára táncvigalom rendeztelik. Belépli-dij személyjegy 1 korona, családjegy 3 korona. Kezdete este 6 órakor.

Vizsgálatok. A szinérváraljai áll. elemi iskolában az évzáró vizsgálatok jánius hó 16., 18. és 19-ik napjain fognak megtartatni. Az ev. ref. iskola közvizsgája junius 17-én délután 3 órakor lesz a templomban.

Uj lap Nagykárolyban. »Nagykároly« címen uj társadalmi hetilap indult meg. Főszerkesztő Pozsonyi Gábor, felelős szerkesztő Rózenfeld Zsigmond.

Lemondás bizottsági tagságról. Ináncsi Papp Kálmán nyug. kir. törvényszéki biró a vármegye közigazgatási bizottságában és az állandó választmányban viselt tagságáról lemondott.

Világhírű cirkusz érkezik egy előadásra július 21-én Szatmárra. A vállalatnak 400 tagja és 300 idomított lova van. A cirkusz a hidon- luli vásártéren lesz felállítva 7000 ülőhelyre berendezve. A legolcsóbb hely 2 korona.