Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-24 / 17. szám

17. szám. (2) 1906. Április 24. SZÍNÉ R V Á R A L J A korán és ismételten lefejtessenek seprőjükről, mert a borseprő alkatrészei nagyobbrészt oly anyagokból állanak (föld, trágya, bogarak, madár­ürülék s egyéb tisztátalanságok), hogy azok a must zajos erjedésének bevégeztével nem javi- tólag, de bomlasztólag hatnak s a bort nem ja­vítják, sőt inkább annak romlását mozdítják elő. Magyar hazánk egyik első szakembere, dr. Entz Ferenc a 60-as években mondá már, hogy a bort december hóban, ha megtisztult, le kell huzni, mert már tiszta, ha nem tiszta, azért huzzuk le, hogy megtisztuljon. Az első évi fejtések nyíltak legyenek, hogy a borból minél több szénsav illanhasson el s éleny juthasson abba a levegőből. Ezt úgy ér­hetjük el, hogy az ujbort nem hordóból hor­dóba, de elébb egy félfenekü hordóba vagy kádba hordjuk át s abból tesszük vissza a jól kimosott hordóba. Ezen sokszoros keverés és meritgetés állal a bor a levegővel bő érint­kezésbe jut s hajlandóbb a megderülésre és vékonyabb lesz az. Mindig kcnezetlen hordóba fejtsük az uj­bort, mert az rendesen utóerjedésen megy ál s hogy ez megtörténhessék, a hordó száját gumrni- karikás dugóval lássuk el. Ha ilyenekkel nem rendelkezünk, ne verjük be erősen a dugót, de a hordót mindenesetre tele töltsük. Minden borfejtés után mintegy 8 napig zavarosabb lesz, mint fejtés előtt volt s ez kí­vánatos is, hogy ugv legyen. A zavarodás előáll a borban oldott állapotban levő nválka fehér- nye nemű anyagnak a levegő élemével való érintkezése állal. Ugyanis ezen anyagok a levegő élenvétől oldhatlanná válnak s a bort zavarossá teszik. Később aztán leülepednek. Mig ezen fehérnye-anvagok a borban oldva vannak, addig az mindig változásoknak van ki­téve s a bor nem érlelődik. Ebben leli magya­rázatát azon körülmény is, hogy némely gazda bora a pincében ajánlatos színben tűnik fel s a mikor haza hozza s megkínálja vendégét, zavaros bort ód elébe. Ilyenkor aztán mente­getni kénytelen bora zavarosságát. Azon igye­kezzünk tehát, hogy boraink olyanok legyenek, hogy azok hibáit mentegetni ne legyünk kény­telenek, a gyakori fejtésnek ép az a célja, hogy a zavarodást okozó anyagok mielébb kiváljanak. Mindezekből láthatjuk, hogy téves az a nézet, melyet némely termelő vall, hogy a bort még nem lehet lefejteni, mert még nem tisztult meg. A lefejtés elősegíti a bor derülését. Az első fejtéskor a tiszta fejtésre nem va­gyunk nagy figyelemmel, de minden későbbi fejtésnél határozottan csakis tiszta, derült bort fejtsünk át. Ami a csapon alul kissé zavarosan jön, azt már az aljborhoz töltjük, ahol az később szépen megtisztul és ismét lehúzható. Hogy ezt, t. i. az aljbort is értékesíthessük, nélkülözhetet­len, hogy többrendbeli kisebb-nagvobb hordócs­kával rendelkezzünk, mert ezek hijjával tiszta bort nem állíthatunk elő, nem lévén hová töl­teni maradék borainkat, ismét visszalöltjük vagy nem is huzzuk le borunkat. Az uj bort első évében legalább is három­szor, sőt még jobb négyszer-ötször lefejteni. Igv állandóan derült, jó borunk lesz. Óbornál elegendő, ha azt évenként egyszer fejtjük, mig éretté válik, feltéve, hogy azt újkorában fenti módon kezeltük. Házi használatra óbort használjunk, mert az az egészséges ital s ha tehetjük, ne csapon eregessük, hanem az e célra szánt bort mindég kisebb és kisebb hordóba osztjuk s ily kis hor­dócskát palackokba fejtve fogyasztjuk. Termelő­nek a borral más dolga nincs. A bor érése és fejlődése időbe kerül, tehát ezen időt türelem­mel várjuk be. Gerber Ödön. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye f. hó 19. és 20. napjain tartotta meg rendes tavaszi köz­gyűlését Nagybányán, a városháza tanácster­mében. A gyűlést Szél György esperes igen szép imával nyitotta meg, melyet a gyűlés jegyző­könyvében rendelt megörökíteni. Az esperesi megnyitó beszéd különösen felhívta a figyelmet az egyházmegye iskoláira. Gr. Dégenfeld Sándor egyházmegyei fő­gondnok lemondása folytán a közgyűlés Hel- mecy József legidősebb tanácsbiról kérte fel a helvellesitésre oly formán, hogv a szükséghez képest a főgondnoki szék betöltéséig az egyház- kerületen is képviselje a hiva'alt. A jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökségen kívül Soltész János és Jakó Antal kérettek fel, a hitelesítés ideje f. hó 24-éré tűzetett ki. — A szavazatbontó küldöttség jelentése, mely szerint a papi aljegyzőségre Soltész Elemér nagybányai lelkész általános többséget kapott, tudomásul vétetett s az uj aljegyző a hivatalos esküt nyom­ban le is tette. Gr. Dégenfeld Sándor főgondnoknak 10 évi buzgó működéséért a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetét szavazott s egyben intézkedett a fő­gondnoki szék betöltése iránt. — Böszörményi Zsigmond világi lanácsbiró 23 éves működését szinten jkvi köszönettel honorálták s a meg­ürült tanácsbirói állásra elrendelték a szavazást. Ezután Szél György esperes jelentése kö­vetkezett az egyházmegye kebelében történt időszaki változásokról. Örömmel emlékezett meg arról, hogy Sinka Lajos krassói tanítót az aka­démia az 1000 koronás Wodianer díjjal tün­tette ki. Az első napon a tárgysorozatnak 30 pont­ját intézte el a közgyűlés, közöttük több egy­háznak anyagi ügyeit és kérvényeit tárgyalván. A második napra maradt még 10 rendes” tárgy, a közigazgatási ügyeket szintén az első napon intézték el. A felsőbányái ref. egyház presbitériuma szigorú felelőség terhe alatt kötelezte lett szűk­nek bizonyult leányiskolájának f. éviszept. 1-ig leendő kibővítésére. A közgyűlés tagjai csütörtökön a központi szállóban társas-ebédre gyűltek össze, hol fesz­telen jó kedv váltotta fel a délelőtti hivatalos komolyságot. Péntekre már csak kevesen ma­radtak vissza, hogy részt vegyenek a gyűlés folytatólagos tárgyalásain s ezek is elutaztak a d. e. j/212 órai vonattal, a jól végzett munka megnyugtató tudatával, áldásos esőt hagyván viszonzásul a vendégszerető nagybányáiknak. /. K. Krónika a hétről. (Miniszterek hivatalfoglntása. — Üdvözlések. — Az uj miniszter. — A tulipán mozgalom terjedése. — Válasz­tások előtt. — Bachát Dániel meghalt. — Wekerle Pro­gramm beszéde.) Az elmúlt héten foglalták el a miniszterek legnagyobb részük helyeiket. Más alkalommal de most az enyém leszel. Te is szeretsz, lesem tudsz elfeledni, tudom jól. Csak önmagadat aka­rod ámítani, hogy lelki nyugalmadat helyreállít­hassad. Emil arca tűzben égett. Közelebb simult az asszonyhoz, fejét előre tolta, úgy. hogy ajka majdnem érinté Jolán bársonyos bőrét. Aztán észre sem vette, csak átkarolta. Az asszony, amennyire lehetett, tettette magát Eltolta magától a férfit s erőszakkal ki­bontakozott karjai közül. — Nem igaz, nem szeretem magát. Maga se engem. Ne tegyen boldogtalanná. Ne zúzza szét boldogságomat. Menjen, távozzék ! Menjen, Emil, az Istenre kérem ! A fiatal ember önérzetesen állt fel: — Bocsásson meg, nagyságos asszonyom, merészségemért. Az csak a fiatalkori emléknek tulajdonítható. Balga voltam, azt hittem, hogy létezik igazi szerelem. I Jolán keze után nyúlt s ajkával hidegen érinté. Már az ajtónál volt, midőn egyszerre hirtelen megszólalt: — Jolán igy nem kergethet el. Édes Jolán, csak azt mondd meg, hogy szeretsz-e? Ne hagyj ily gondolattal távozni! Aztán elmegyek. Az asszony valami igen édes bizsergést ér­zett szive körül. Kimondhatatlanul jól esett, hogy ime, mennyire szereli őt ez a férfi. Aztán fájdalmas gondolattal elűzte magától a kísértő rossz szellemet. Pedig a férfi oly őszintén be­szélt, hogy majdnem karjai köze dőlt. Egy lé­pést lett a férfi felé, mintha megakarla volna mondani az igazat. Mintha fülébe akarta volna súgni azokat az édes, szenvedélyes szavakat, hogy: »én is szeretlek téged, ép úgy, mint te engemel« De nem tette. — Nem. én nem szeretem önt! Felejtsen el örökre. A halai ember meghajtotta magát. —• Maga becsületes asszony, Jolán! Isten önnel, nagyságos asszonyom ! Az asszony szomorúan válaszolt: — Isten vele. Aztán csak állt egy helyben. Hallgatta a férfi elhangzó lépteit. — Most az előszobában van . . . most megy le a lépcsőn . . . Hirtelen az ablakhoz ment. Kitárta mind­két szárnyát s nézett le az utcára. A hfis tavaszi lég jól esett forró, kipirult j arcának. Emil olt ment el az utca másik oldalán. Nem is gondolta, hogy két szép női szem kiséri. —- Pedig őt szeretem, még most is csak őt — ismételgette Jolán önönmagának. Szép szemei könyesek lettek. Egy csepp gyöngyszem lepergett arcára. Az asszony nem törődött vele, olt állt a nyitott ablak mellett s nézett hosszasan a férfi után. az ilyen hivatalba lépés nagyon sablonszerűén folyt le; de most egészen más képet nyújtott az egyes miniszterek bemutatkozása. Kitörő lel­kesedéssel, nagy ovációval fogadták valamennyi minisztert, kik rövid, de magvas beszédben sok értékes kijelentést tettek; valamennyien a tiszt­viselőkben nem alattvalókat látnak, hanem va­lódi munkatársakat. Az egyes szakminiszterek rámutattak azon utakra, a melyeken haladni fognak, kijelentéseik nem tudhatok be frázisok­nak, amit elvállalnak, azt elvégzik, amiből köny- nyen magyarázható, hogy nagyszabású, a nem­zet javát célzó, az állami jólétet előmozdító in­tézkedéseket óhajtanak a »nagy kabinet« tag­jai lenni. Hogy mily nagy öröm uralkodik ország­szerte, élénken dokumentálják a nap-nap után garmadával érkező sürgönyök, üdvözlő levelek, melyek mindegyike végtelen örömkifejezések hű tolmácsolója, hogy végre-valahára helyreál­lott az alkotmányos rend és a nemzet vezérei­ből alakult meg az igazi erős nemzeti kabinet. De nemcsak Magyarország legtávolabbi zugából érkeznek az üdvözlések, hanem túl az ország határain lakó nemzetektől, kik együtt éreznek a magyarral, s rokonszenvüknek szép levelek­ben adnak méltó kifejezést. Belőhetett a honvédelmi tárca is. Méltó férfi neveztetett ki miniszternek, Jekelfalussy Lajos altábornagy lett a honvédelemügyi minisz­ter, ki abban is különbözik eddigi elődeitől, hogy egész pályáját a honvédségnél futotta meg. Alighogy miniszter lett, nyomban belépett az alkotmánypártba. Midőn Kossuthot üdvözölte szalonruhában, kabátja gomblyukában ott disz­lett a tulipán-jelvény. Sokan azt hitték, hogy miután megszüle­tett a béke, illetve helyreállott a rend, a tulipán- mozgalomnak nincs többé jelentősége. Nagyon téves felfogásra vallott ez, mert látni való lelt, hogy a mozgalom élén álló jeles tulajdonságú hölgyek nem lankadó buzgalommal és lelkese­déssel fejlesztik, növesztik az akciót; mind na­gyobb tért hódit a tulipán-kert gyönyörű esz­méje; a magyar ipar tényleg hezd aktuális lenni; az idegen ipart pedig mellőzik, nélkülö­zik. A tulipán-mozgalomnak elaludni nem sza­bad és nem is fog már elhamvadni, mert hála a hazafiason érzők nagy tömegének lestestiil- lelkestül felkarolták az eszmét s ha már egyszer külön-kiilön heoltódott az egyes polgárokba, on­nan kiirtani nem lehet. Midőn hire futott, hogy választások lesz­nek, még pedig rövidesen, ugy volt, hogy a je­lenlegi választás nem sok vizet fog zavarni, úgyszólván egyhangú választás lesz a legtöbb helyütt, annál is inkább, mert a volt szabad- elvüpárt tagjai közül alig mer fellépni néhány ; mig a koalíciós pártok, most kormánypárt, el­határozták, hogy egymással szembe nem állíta­nak jelölteket. Most’ hogy alig néhány nap vá­laszt el a választásoktól, egyszerre gombamódra felüti a fejét a tömérdek sok jelölt; ha 800 vagy 1000 kerülete volna Magyarországnak, még akkor is maradna néhány száz jelölt. Van sok oly kerület, hol az egy hivatalos jelölt mellett van 5—6 önjelölt, egy és ugyanazon programmal. Szóval, mégis érdekes választásokra lesz kilátás. Bachát Dániel, a bányai ág. hitvall. evan­gélikus egyház kér. püspöke 66 éves korában meghalt. Nagy csapás ez a lutheránus egyházra, de nagy vesztesége nemzeti irodalmunknak is, mert az elhunyt szorgalmas munkása volt litle- raturánknak. Eltekintve attól, hogy tömérdek önálló müvet alkotott, hazánk jeles poétáinak és íróinak munkáit kiváló szeretettel ültette át tót nyelvre. A Kisfaludv-társaság is méltányol­ván munkásságát, levelező tagjának választotta meg. Nemkülönben ő felsége megajándékozta 25 éves lelkészkedése évfordulója alkalmából a Ferencz József rend lovagkeresztjével, Temeté­sén az irói és művészi világon kivid, nagy elő­kelőség vett részt. A temesváriak mintegy 130 tagból álló küldöttsége tisztelgett a napokban Wekerle Sán­dor miniszterelnöknél, felajánlván a város kép­viselőségét. A kormányelnök szívélyesen fogadta a küldöttséget. Válaszában nagy vonalakban je­lezte programmját, kiterjeszkedvén benne min­denre. Hatalmas programm ez, s megvalósítása tetemesen hozzájárul majd a mostani pangó vi­szonyok és állapotok javításához. A programm nem üres szalmát csépel, hanem duzzad életre­való, régen megoldást igénylő és váró tervek­ből. És a kormány be is váltja majd prog­rammját. HÍREK. Szatmárvármegye uj főispánja. Vármegyénk főispánjává dr. Falussy Árpád, a budapesti ügyvédi kar egyik kiváló tagja, neveztetett ki. Az üj főispán vármegyénk szülötte s mint bi­zottsági tag, jól ismeri az itteni viszonyokat.

Next

/
Thumbnails
Contents