Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-03 / 14. szám

(2) 1906.Április 3. 14 szám. Mi kell mindezek megvalósításához: egy kis akarat, elhatározás Erősen meg­fogadni, feltenni magunkban — de iga­zán — hogy: megtartom és megtartatom Küzdelmes idők ezek. Csekély vagy fődolgokban egyaránt ki kell mutatnunk igaz magyar voltun­kat. Lehet-e ennek szebb külső megnyil­vánulása, mint e nemzeti szin viselése ? Hisz minden érzés összponlosul e három- szinben, a mit csak honfi kebel érezni képes. Ez a mi féltve őrzött becsületünk, ez a mi imádságunk, melynek védelmé­ben annyi sok magyar tért már meg Istenéhez. Éhez fűznek a múlt emlékei, a csaták dicsőségei s a szebb jövő re­ménye. Itt is a magyar nőkre vár a legszebb kötelesség. Használják ezt a szint családi ottho­nukban is. Ha leeresztett hajokba szalagot fon­nak, legyen az a nemzet színe; ha kötő­jüket szalaggal díszítik, tehetnek-e ennél szebb ékességet reá? Sőt kézi munká- jokban is emeljék érvényre a nemzeti szint. A női lélek finomsága, Ízlése bizto­síték arra, hogy sok más egyéb dolgok­ban is megkapó harmóniává olvadnak össze e színek, ha a honleánvi érzés ve­zeti munkájokat. Ha egy mulatságon vagy estélyen fehér ruhában megjelennek, zöld levelen piros virágot tűzzenek keblükre, e virág - a virágnak díszére válik. Kereskedők, nemzeti szinü kerettel lássák el kirakataikat, avagy azokban ügyesen összeválogatott dolgokból kihoz­hatják e színeket. De igen hosszúra nyúlna azt felso­rolni mind, mi minden szépet, jót, szemnek tetszetőst lehetne alkotni, miben a nem­zeti szin érvényesülne. Bármely dologban: legyen az művész alkotása, ipar terméke, vagy akár mi más; ha abban a legcsekélyebb magyar motívum észlelh elő, kétszeres hatással van reánk s öröm fogja el sziveinket. Különösen most, e szomorú időkben, kétszeresen kell kimutatnunk összetarto- zandóságunkat a külső megnyilvánulá­sokban is. Erősenhiszenyhogymi sem maradunk hátra a hazaszeretetben, tettekkel is iga­zolva azt. Mert valami szent és ihletteljes van abban, ha valaki kezét szivére tevén, nyugodtan mondhatja: hazám bajaidban hű fiad valék s meg nem tagadtalak! Losonczy Gvuln. Biró uram nagyra vélte a megtiszteltetést és a kitűzött időben már ott találjuk őt a gróf dolgozó szobájában. — Azért hivattam bíró uramat szólt a gróf, miközben példával járt elől a leölésben. — mondom, azért hivattam, lenne szives en­gem felvilágosítani arról, mi okból harangoznak mindig ebben a községben ? Biró "uram jó magyar szokás szerint meg­vakarta a füle tövét, a fejét kifelé mozgatta, az inge nyakából a torkán köszörült vagy kettőt, s azt felelte nagy flegmatice : — Hát méltóságos uram, csak azért haran­goznak mindig, mert mindenkoron van halot­tunk : nagy itt a halálozás, szörnyen nagy, kü­lönösen a gyermekek hullanak mint a légy ősz­szel. Szedte-velte porontyai még este enne. ha volna mit és reggel már az angyalok seregivel früstököl — mindennap elpatkol egy, kettő — néha három is. — Hisz itt akkor az éhség pusziit — szólt a gróf mintegy önmagához beszélve és én er­ről eddig semmit sem tudtam. Segítve lesz a bajon biró uram, amennyiben tőlem telik. Le­gyen szives még ma kidoboltatni a községben, hogy magtáram, kamarám sőt erszényem is a mai naptól a falu szűkölködő lakosainak ren­delkezésére áll. Ispánomnak utasítást adok még ez órában, hogy a falu szegényei között hala­déktalanul élelmiszereket osztasson szét. Biró uram könyezve köszönte meg a jósá­got, az arca csak úgy sugárzott a boldogságtól: hirt visz az éhezőknek, lesz mit ennetek ! Községi közmunka. ii. A mint a prózát u verstől külsőleg egy­szerűen ugv különböztetjük meg, hogyha egy­formák a sorok, akkor próza, ha pedig egyik hosszabb, másik rövidebb, akkor vers ugv kül­sőleg a nagyközséget a kis községtől azáltal különböztethetjük meg, hogy ha a község maga tart jegyzőt, akkor nagy község, ha pedig más községgel szövetkezve, akkor kis község. Valójában pedig ezek a megkülönbözteté­sek nem helyesek, mert az álmoskönyvben szintén úgy helyezkednek el a sorok, hogy egyik hosszabb, másik rövidebb és azért az álmos­könyvről még sem mondhatjuk, hogy vers. Va­lamely községnek, magában véve azon körülmény, hogy külön jegyzőt tart, még nem adja meg a nagyközség jelleget. A nagyközségi jelleg a község szervezetében mutatkozik. Így pl. a kép­viselőtestületi tagok száma, az elöljáróság, a köz­ségi bíróság stb. más a kis községben és más a nagy községben. Kis községben a biró egyszers­mind pénztáros, végrehajtó, kézbesítő stb. és végül a közmunka vezetője. Nagy községben — a hol rend van — kü­lön végrehajtó, pénztáros, kézbesítő és többek közt külön ember van a közmunka vezetésére. Ezt kétféle képen oldják meg a nagyközségek Vagyonosabb községek minden ressortra képe­sítéssel biró embert alkalmaznak, szegényebb nagyközségekben pedig egy-egy tanácsbeli (es­küdt) látja el ezeket. Szinérváralja. miután nem tartozik a gaz­dag nagyközségek közé, az utóbbi módot hasz­nálhatná. Szóval konklúziónk az, hogy egy ta­nácsbeli vegye át a közmunka vezetését, kinek kötelessége volna minden idejét és munkálko­dását a közutaknak szentelni. Az Adám korabeli rendszert pedig t. i„ hogy egy napi közmunka fejében egy állandó számit prizmát kell kihordani, felejtsük el. A törvény nem prizmákat ir elő, hanem napokat. Meglehetne próbálkozni ilyen rendszerrel. Az elöljáróság előterjeszti a képviselő-testületnek, hogy a f. évbe X ut lesz megmunkálva. Meg­nézi jól az utat és annak környékét, hátha en­nek közelében véletlenül kőbánya van. melynek köve az ut kavicsolására alkalmas. A kőbányát a képviselőtestület beleegyezésével megszerzi. A kézi napszámosok egy része a kőfejtésre és törésre használtatnék fel. az igás napszámosok pedig a kő kihordására és annyi prizmát volna köteles kihordani, a mennyit arról a helyről lehet egy napon kihordani. Ha pedig a Szamos közelebb, ennek kőkincseit kell kihasználni. Min­dent okkal, móddal, előre megfontolva és ter­vezve. Ezek volnának nagyjában a szempontok, melyek a közmunka felhasználásánál irányul szolgálhatnának. Vannak nagyközségek, a hol pl. a rendőr­tanácsos olyan munkát fejt ki, mint bármely rendezett tanácsú városnak rendőrkapitánya. De nem is kell messzire mennünk, vegyük csak például nálunk a közs. bíráskodást, milyen szé­pen végzi az albiró, ép olyan jól felelne meg a maga helyén egv tanácsbeli (esküdt) a közmunka vezetésével. Es minden hibának egy az oka. nincs egy rendes szervezési szabályrendelet. (Idővel egy kis mintával szolgálunk) S Z I NÉRVÁRAL J_A _______ A gróf a leánya szavaira gondolt: oka van ennek, nagy oka — bizony nagyobb ok már nem is lehetett volna. Negyedóra múlva egy lovász nyargalt az állomás felé, sürgönyt vitt a kastélyból. Nagyon kellett vele sietni, úgy parancsolták. Harmadnap ütött, kopott falusi szekér ál­lott meg a kastély udvarán. Az egyetemről jött meg a fiatal doktor, kit a gróf sürgős kérésére küldtek le Pestről. Ilyen hamar nem várták a jöttét, hanem azért nagyon örültek neki. Ettől a naptól kezdve aztán midig ritkáb­ban harangoztak Galamboson. Előbb három, négy napban egyszer, aztán hetenként, végre egy hónap is elmulíott anélkül, hogy halottnak szólott volna a kis harang Hanem vasár- és ünnepnapon aztán mikor az egyszerű falusi paraszlnép a láda fenekére pakolgalott ünneplőben, csoportosan tódul az isten házába, hogy megköszönje a mennyeinek azt, amit a földi ur által juttatott a számukra, oh akkor zúgott, kongott a kis harang — olyan háládatos, olyan vidám hangon, hogy a mennyei meg a földi ur is gyönyörűséget találhatott benne. A szép Magda is nagy átalakuláson ment keresztül. Hatalmas, de finom formájú erős lelkű falusi leány lett belőle. Az arcáról csak úgy sugárzott a jókedv s szemeiből az ellitkol- hatatlan boldogság ragyogott. A tavasz ilyen helyzetet talált Galamboson. Csoda-e, ha ő is ki akart tenni magáért ? Illa­A bor kezeléséről. (Folytatás.) Ha boraink kezeléséről részletesen akarnék szólani, akkor a szüretelésnél kellene cikkemet kezdeni s nagyon hosszadalmas lenne az és célhoz nem vezetne, mert szüretelni nálunk még nem lehet bizonyos és helyes egyforma­sággal, mert vidékünk termelői csekély kivétel­lel nem pince-gazdászat folytatása céljából ter­melik a mustot, de igenis azért, hogy a mustot már szüretkor, de legalább is szüret után ha­mar eladhassák. Aki pedig borát eladni nem tudja, edények és helyiség hiánya miatt nem hogy kezelhetné, de türelmetlenül várja az al­kalmat, hogy túladhasson borain. Ez a körül­mény okozta aztán, hogy az óbort illő áron ér­tékesíteni nem tudjuk, mit még az is nagyban előmozdít, hogy a homoki szőlők bőven terem­nek, munkáltatásuk jóval kevesebbe kerül s boraikat alantabb árakon kínálhatják a vevőknek. Azoknak azonban, kik edény és helyiség bővében vannak s idejük is engedi, figyelmökbe ajánlom, hogy a szüretet hamarosan elvégezni síelők boránál zamatosabb és korábban meg­tisztuló bort állíthatnak elő, ha termésüket meg­darálva, zúzva, legalább egy, még jobb, ha két napig kádban tartják, a cefrét többször lecsö- möszölik s azután kezdenek leszűrése és kisaj- tolásához. Nemcsak zamatosabb az ily cefre mustja, de lédusabb is. Erről meggyőződhetünk akkor is, ha háziasszonyaink ribizkéjök, vagy málnájokat aznap facsarják ki, alig kapnak va­lamicskét, mig ha azt összezúzva másodnap fa­csarják ki, jóval több lé jön ki a bogyókból. Hasonlókép tapasztaljuk az iiló és zamatos sza­gos részek kivonódását, ha narancshéjra szeszt öntünk s arról a szeszt egy nap múltán szűr­jük le, alig érezhetjük a narancs izét és illatát, mig ha arról a szeszt pár nap után szűrjük le, egészen felismerhető a narancshéj zamatja és bokrétája. Ilyen zamat és nokréta illat rejlik a szőlőbogyó héjaiban is, m t csakis több ideig való áztalással lehet kimosni, vonni. Akik ezt nem lehetik, jól teszik, ha rostált és összetört szőlőmagot tesznek mustjokba. A szőlőmagból a must nemcsak csersavat von ki, de igen sok kellemes iiló zamatot, a magvakban elrejtve van­nak. A leszűrt mustnak gyorsabb megtisztulását nagyban előmozdítja még az is, amit újabb időben hasznosnak tapasztaltak. Ez a mustnak levegő­jével érintkezésbe hozása, ami abból áll, hogy a kádba szűrt mustot több órán lapáttal kever­jük, felverjük. Ez által az erjedésbe jövéshez szükséges gombák a mustba jutnak s a kierje­dés, megtisztulás előmozdittalik. A leszűrt must ezután, ha nincs erjesztő helyiségünk, a pincébe helyeztetik, ahol az a körülmény kedvező vagy kedvezőtlen befolyása mellett több vagy kevesebb melegség behatásá­val előbb vagy később megtisztul. - A később tisztuló bor valószínűleg a kedvezőtlen hőmér- sék befolyásától édesebb marad. Ha ez később utóerjedéssel rendbe nem jöhet, később kárára is válhatik borunknak, ha csak az a bor nem magasabb cukortartalmú a többinél, mely eset­ben másláshoz hasonló lehet az. Hogy az ujbort mikor legcélszerűbb lehúzni először, efelett kü- lömböző eltérő nézetek vannak elterjedve, me­lyek azonban nem mind irányadók. Erről a kö­vetkező számban lesz szó. Gerber Ödön. tosabb virágokat, enyhébb levegőt, csallogóbb hangú madarakat hozott magával s bizony, ha az ősz ez a szeszélyes, házsártos nénike vélet­lenül bekukkantott volna — ebbe a most virágzó községbe, nem igen hitt volna a saját szemei­nek. Mit hagytam én itt — és mit találok helyette! Szépek! isteni szépek ezek a tavaszi sé­ták Az ember nem jár, hanem repül, legalább a lelke sokkal megelőzi a testének a haladását, belekapaszkodik a szellő szárnyaiba s virágok illatába s ezek aztán ragadják magukkal, repül­nek vele fel, fel magasabb régiók felé, a kép­zelet csodás szárnyain ki tudja hova, — ki tudja meddig ? Aztán milyen csodás, milyen varázslatos is most minden. Az ég felhőtlen kékjéről nyá­jasan, szerelmesen mosolyog le az éltető nap> sugár, a réten sok, sok virág, a hány annyi szinü és illatú, a levegőben madárdal és költé­szet, az emberek lelkében béke és nyugalom, — s megújult remény az élet terheinek, küzdel­meinek elviseléséhez. Ez a tavasz ajándéka, ezt ő hozza magá­val ! Talán még mást is. Egy érzelmet, amely ilyenkor nagyobb erővel, szenvedélyesebben kér magának helyet, az emberek szivében: szerelmet i A tarka mezőségen egyenes fehér vonal­ként húzódik keresztül egy gyalog ösvény, mely a faluból a kastélyig vezet. Egy ifjú hölgy és egy férfi alakja tűnik elő az utat szegélyező alacsony cserje-bokrok kö-

Next

/
Thumbnails
Contents