Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-20 / 12. szám

(2) 1906. Március 20._________________________SZINÉRVÁRALJA

nak kiásásakor még csak kezdetén vagyunk munkánknak. Deszkával fedett pince pedig nem felel meg a célnak, de még a boltíves is csak úgy, ha előpincéje van és azt legalább is három méter vastag földboriték védi a kül lég befolyása ellen, nem úgy, mint nálunk átalában építik, hogy attól csak egy ajtó választja el.

Az előpincét is úgy kell elkészíttetni, hogy az úgy a meleget, mint a hideget távol tartsa a boros pincétől, sőt, ha borainkat a zajos erjedésen jól akarjuk átvezetni, azt a must eltartására és fűtésre is alkalmassá kell tenni. Csakis ily pincékbe lesz a hőmérőnek csekély számba nem vehető s nem ártalmas ingadozása.

Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a penészképződést ne engedjük elterjedni, a miért is a pince falait gyakorta kell éles seprővel lesepregetni, a 40 — 50 centiméter magasan fekvő ászokfákat is, nemcsak, de igen célszerű azokat vas, vagy rézgálicos mészha- barékkal bemeszelni, mi a penészképződést és korhadást akadályozza s az ászokfákat tartó- sabbá teszi, a hordók alatti földel, megnedvese- dett hulladékot kiseperni, eselleg kénfüstöléssel a penészgombákat megsemmisíteni. Boraink kezeléséről a jövő számban szólok.

Gerber Ödön.

Március 15.

Szinérváralja közönsége nagy lelkesedéssel ünnepelte meg ez évben is március 15-ét. A lelkesedést fokozta az ország szomorú helyzete. Az egész város zászlódiszt öltött. Ünnepi hangulat látszott mindenütt. Reggel nyolc órakor a református templomba vonult az ünneplő közönség, hol Sátor Dávid lelkész könyekig megható imát mondott. A Hymnus elhangzása után a róni. kath. templomba mentünk. Frank József főesperes-plebános mondotta a misét. Az egyházi lobogók s az oltár háttere fekete lepelbe volt burkolva. Innen is a Hymnus imaszerü hangjai kisértek ki bennünket. Este hat órára volt kitűzve a hazafias emlékünnepély. Már öt órakor sürü csopbrtokban özönlött a közönség a Korona felé.

Hat órakor már mozdulni sem lehetett a teremben. A folyosókon százával tolongtak a kint maradt emberek. Zajos nyüzsgés, mozgás mindenfelé. Egyszerre siri csend A színpad függönye felgördül. A rendezők feketébe öltözött alakja feltűnik a lámpák mögött s a következő percben hatalmas hullámokbantörégfelé, mintegy 400 ember ajkáról a szent ima: »Isten áldd meg a magyart!«

Megható látvány volt az álló embererdő, igy lelkesülten énekelve. A Hymnus után Ember Elemér dr lépett elő és rövid, lelkes, talpraesett beszéddel megnyitotta az ünnepélyt. — Ezután Boythor Anna szavalt egy szép költeményt olv elragadóan, mint ahogy még ő is, aki pedig első rendű szavaló, ritkán szavalt. Zajosan megtapsolták. A színtársulat férfi tagjai erre elénekelték a »Tavasz elmúlt« kezdetű dalt Az ünnepi beszéd következett ezután. Ezt Fábián István tartotta. A Kossuth-nótát állva énekelte a közönség a beszéd után, mit Lányi Sándor szavalata követett. Petőfi »Talpra magyar«-ját szavalta Lányi igen szépen és lelkesítőén. Alaposan rászolgált a tapsra, mit elismerésül kapott. A színészek rázendítettek a »Nemzeti Dal«-ra.

Programmon kívül Fekete Béla, a színtársulat egyik jeles tagja Ábrányi Emil »Kossuth« cimii költeményéi szavalta el ritka rátermettséggel, tűzzel és oly sikerrel, hogy az egész hallgatóság tomboló tapsviharban tört ki.

A Szózat eléneklése után a Kossuth-nóta hangjai mellett lelkes hangulatban oszlott szét a nagy közönség.

Este 8 órakor díszelőadás volt a színházban. Az »Ócskái brigadéros« t adták zsúfolt ház előtt. Erről más helyen szólunk. Itt csak azt említjük meg, hogy az előadás nagyban fokozta az ünnepi hangulatot.

Színház.

Kissé megcsökkent a pártfogás. Hiába, városunk nehezen bírja ki 2—3 hétnél tovább, még ha oly igyekező társulatunk van is, mint a Radóé. Nem csoda. Nálunk a színháznak egy közönsége van s ha az kimerült, nincs más, a mely felváltsa.

Hétfőn Sárosi Nándor jutalomjátékául JVe- bántsvirág volt műsoron. Kellemetlen idő volt, bár a darabnak a zenéje is, a librettója is kedves, a jutalmazott pedig teltebb házat is érdemelt volna, gyenge volt az érdeklődés. Nebánts- virág szerepét Pécsi Mariska kreálta. Radó pompás delesztinje jó hatást tett. Sárosi kis szerepében is nagyon tetszett. Helyesen és általános tetszésre töltötte be szerepét Török, Rélhei, Gönczi és Radoné.

Kedden a Takarodó volt kitűzve; de a direktor, mivel a kassza csak 20 korona volt, takaródét fuvatolt.

Szerdán Kukorieza Jónás, a János vitéz nagy sikert ért paródiája ment szép számú közönség előtt. A tapsból ki nem fogytak. Hiába, (ez kell a magyarnak, nem az adófizetés, ö. m. a. f) Jók voltak Radó mint Kukorieza Jónás, Pécsi Mariska mint Iluska, Fekete Béla mint Báró milliomosi König Izidor kupléját többször megismételtették. (Már a múltkori számunkban figyelmeztettük, hogy tanuljon kupié verseket.) Réthei Tubák, Rétheiné Izidora, Sárosi rendőrök szerepében szépen alakított.

Csütörtökön, márczius 15-én, a magyar nemzet e nagy ünnepét a színházban is megünnepelték. Ocsíoay brigadéros ment. Óriási közönség töltötte meg a színházat. Ocskayt Szécsi játszotta. E fiatal színésznek szép jövőt jósolunk. Dili cigánylány szer-epét Pécsi Mariska oldotta meg bravúrosan. R. l'olnay Kornélia mint Tisza Ilona meglepett mindenkit. Nem is hittük volna, hogy a fiatal művésznőben a drámai erő is lakik. Kár, hogy a direktor nem hagyja többször szóhoz jutni az ilyen szerepekben. Jók voltak még: Rétheiné mint Jutka, Réthei remek Szörényije általános megelégedést keltett, Gönczi mint Piber, Radó mint Jávorka ás Fekete Béla mint Ozoróczi rászolgált a tapsra.

Pénteken szünet.

Szombaton Gül baba, újdonság. Közönségünk zsuiolásig megtöltötte a színházat. De nem is csalódtak. Huszka bájos muzsikáj, csupa népszerűségre hivatott számjai meglepték közönségünket. A libretto nagyon jó és pompás játékra ad alkalmat a színészeknek. Legelső sorban Pécsi Mariskát kell megemlítenünk, aki Gábor diákot játszta igazi magyaros hévvel. Utána Fekete Bélát kell megemlítenünk, aki Gül Baba nehéz szerepét kreálta. Soha jobb kézbe. Eltamásik városba értem. Ott a drótok egy nagy házhoz vezettek.

— Tovább, gyorsan!

— Mondom a drótok egy nagy házhoz vezettek. Nó, feladom a levelet, — gondolám, s haza sietek.

— Hát miért nem úgy tettél, te haszontalan, kötélre való! — dühösködött a führer, mig a napos káplár alig tarthatta vissza nevetését.

— Azért, mert nem ül ott senki a drótnál.

— Ki a manó ült volna olt?

— Hát aki fölvegye a levelet. Mert úgy tetszett parancsolni, hogy föladjam.

— S mit csináltál vele te tökfejü?

— Átlyukasztottam a közepét, madzagot kötöttem rajta keresztül, aztán fölmásztam a legközelebbi oszlopra és a levelet a dróthoz kötöztem, gondolván, hogy ha visszajön aki olt szokot lenni, hát majd útnak indítja.

De már arra a beszédre mi sem tarthatta vissza a napos káplárt, de még a Mási József führer urat sem, hogy hatalmas hahotára ne fakadjanak.

Gyuri öcsénket azonban ez nem hozta zavarba s nyugodtan folytatá:

— Aztán odamentem ahhoz a házhoz, ahol a drótok végződtek, bekiáltani, hogy sürgős.

— S bekiáltottad ? — kérdé kacagva a káplár.

Be ám — erősilé a viléz. — Az ablak

be volt csukva, ott nem kiálthattam, hanem egy ládaforma históriát leltem a falon, mely talán beszolgált a házba s abba bekiáltottam.

— Hahaha! — nevetett a führer, bekiáltott a levélgyűjtőbe! . . . S mit mondtak?

— Először semmit. És azután hozzáláttam és akkorát kiáltottam bele, hogy elrepedt. Ezt aztán meghalották, mert egy urforma jött ki és elkezdett szidni németül, erre én meg őt magyarul, majd pofozkodni kezdtünk, mire többen kiszaladtak és megfogtak.

— És . . .

— És, sok híd disznót győz, bizony egy kicsit megkötöztek és bedobtak egy nagy fene ólba.

— És hogyan szabadultál meg? kérdé a führer, mig a napos káplár majd megpukkadt neveltében.-- Éjjel elrágtam a madzagot, amivel megkötöztek, kimozdítottam a helyéből egy deszkát s megugrottam.

— S a ruhád?

— Hogy föl ne ismerjenek, jónak láttam egy vedlett cigánynyal elcserélni s most jót nevelek magamban, ha eszembe jut, hogy milyen képet vághatott, midőn helyettem a dunkíiba csukták — valja be őszintén a jámbor huszár.

Hogy mindazonáltál ő is pipadohány helyett »dunklit« kapott, több mint bizonyos.

Ss. A.

12 szám

lálta direktor url 'Ki hitte volna, hogy Fekete drámai színész is. Mi csak komikusnak hittük. Hogyne. Durand, Smüle, König Izidor, Gonosz, Francia király stb. Ilyen szerepek után nem képzelheti senki, hogy drámai színész. A második felvonásbeli rózsa pusztításával könyeket csalt a szemekbe. De megkapta a honorátiot. Szűnni nem akaró tapsvihar volt jutalma. — Leányát, Leilát Rétheiné játszotta szépen és odaadóan. Kosztümje kitűnő volt. Énekei nagyon tetszettek. Rétheiné nagyon kedves más alakításában is, ebben igazán elragadó. Kár, hogy hanganyaga nem áll arányban ügyességével és igyekezetével. Réthey mint Ali basa derekasan megállta a helyét. A director mint Mujkó cigány állandóan kacagásra kényszeritette a legkomo- rabb embert is. Radó szerencsés külseje s az ilyen szerepekben is szépen érvényesülő tehetsége megérdemelné a telt házat minden este. Remek jelenés volt az ő búcsúja a feleségétől és gyermekeitől. Soha természetesebbet nem láttunk. De nem csoda, hiszen az ő családja volt az a színpadon kívül is. Kitűnő volt Gönczi mint budai biró. Sárosi irigylésre méltóan aludt. Medgyesi Sárája, Radoné Zulejkája szintén tetszett. A rendezés remek volt. A második felvonásbeli rózsakert általános feltűnést keltett. Köszönet és dicséret érette az igazgatónak, aki nem sajnálta sem a fáradtságot, sem az anyagi áldozatot az uj darab bemutatására. Dicséret illeti a derék karmestert, ki egy hét alatt tanította be az egész operettet.

Pedrő.

Krónika a hétről.

— Fővárosi levél. —

(Nyílt levelek. — Öngyilkos hivatalnok. — Rikkancsok a királynál. — Az ujpárt végnapjai. — Főúri hölgyek a haza oltárára. — Apponyi beszámolója. — A Petőfi Társaság felolvasó ülése. — Lesz-e, nem lesz ? — Március idusa. — Halotthamvasztó egyesület.)

Mostanában nap-nap után tömegesen nyilt- leveleznek a volt képviselők, a mi sokkal kényelmesebb, mint a heszámoló megtartása. Tisza István gróf is óriási nyílt levelet intézett volt választóihoz, a melyben magát és pártját mentegeti, a koalíciót pedig — különösen Addrássy Gyula grófot — támadja és okolja a mostani állapotok miatt. Majd Andrássy válaszolt Tiszának, Tisza válaszolt Ándrássynak és talán a végtelenségig nyúlnának ezen pro és koidra levelez- getések, ha lenne még mondanivalójuk. Azután többé-kevésbbé érdekes kijelentőségü nyiltleve- lek látnak napvilágot, a melyeknek lényege (már az illetők pártállása szerint) a lefolyt esztendő történetéből áll és kik az okai a helyzetnek.

Egy jobb sorsra érdemes, jó anyagi viszonyok között élő hivalalnok, Rappel Árpád vetett véget életének. A közoktatásügyi minisztériumnak volt tisztviselője, valamint a Király Színháznak főpénztárosa. Saját házában lakott, meg volt mindene, nem érezte semminek szükségét s ezért méltó feltűnést keltett Rappelnek öngyilkossága. Nyilvánvalóan nagyfokú idegessége vitte a végzetes lépésre, habár hozzátartozói semmi különöset nem észleltek. De azért családi baj lehetett, ami halálba kergette az általánosan kedvelt férfiút, mivel atyja, valamint teslvérbátyja is öngyilkosok lettek annakidején.

A szegény, kenyeretvesztett ujságelárusitók csak nem tudnak belenyugodni abba, hogy hirtelenében megfosztanak kenyérkeresetüktől és' munkátlanságra, nélkülözésre vannak kárhoztatva. Ezért a rikkancsok egyesülete elhatározta, hogy e sérelem ellen orvoslást keres ő felságénél és már legközelebb a rikkancsok néhánvtagu küldöttsége audenciára jelentkezik a kabinetirodánál, talán meglágyíthatják a király szivét és a belügyminisztert rendelete visszavonására fogja utasítani.

Alighogy Bánffy Dezső báró megírta ismert nyílt levelét és arra rövidesen a koalícióból, valamint a vezérlőbizottságból kilépett, nyilvánvalóvá lett, hogy pártja nem azonosítja magát a vezérrel. Rövidesen rá az ujpárt elnöke, Wessellényi Miklós báró és Hock János uj párti volt képviselő kilépésüket bejelentették Bánffynak. Az előbbi a függetlenségi pártba lépett be, az utóbbi még nem határozott, vájjon melyik pártba lépjen, ellenben megmaradt a vezérlőbizoltság tagjai sorában és majd legközelebbi beszámolója alkalmával dönti el, hogy hová lépjeu.

Vaunak még honleányok Magyarországon és éppenséggel azon körülmény keltett méltó nagy feltűnést, hogy éppen a főrangú hölgyek köréből indult ki a remek példa. Ugyanis özv. Vécsey Józsefnénél társas összejövetel volt, mely alkalommal a jelenvolt arisztokrata hölgyek Dessewffy Aurélné grófné kezdeményezésére nemzeti célokra leoldották nagvértékü gyémánt ékszereiket és rövidesen mintegy 140,000