Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-20 / 47. szám
(2) 1906. November 20. 47. szám. És ki fogja ennek kárát vallani első sorban ? A társadalom s abban a szülők, kiknek gyermekei nem részesülhetnek többé a nevelésoktatás oly mérvű áldásaiban, minőt a kor szelleme tőlük megkövetel. Szóval: a tanítóság napszámos bér mellett robot munkát fog végezni. Adja Isten, hogy erre ne legyen szükség, ezt kívánja haza és nemzetszeretetünk, de ha meg kell lennie, fájó szívvel bár, de ettől nem fogunk visszariadni. Hogy ez a szomorú jövő be ne következzék, a tanítóság küzdelmét magán a tanítóságon és a sajtón kívül egy harmadik tényezőnek is támogatnia kell és ez a harmadik tényező maga a társadalom. Udvarhely vármegye törvényhatósága fényes példát adott erre, midőn felirt az országgyűléshez a tanítói fizetések méltányos rendezése tárgyában. Tegye meg ezt minden törvény- hatóság. Sőt tovább megyünk: tegyék meg a rendezett tanácsú városok, a nagy- és kisközségek. Mert habár felirati joguk csak a törvényhatóságoknak van is, de a kérvényezési jogot megadta a törvény mindenkinek. A tanító a társadalomban él, tehát a társadalom ismeri legjobban munkája értékét, a társadalom tudja legjobban mily hitványul van azért fizetve, legnagyobb sulvlyal fog tehát a mérlegbe esni a most folyó országos küzdelemben, ha maga a társadalom mozdul meg az egész országban, kérve, követelve a tanítói fizetéseknek a kor kívánalmaihoz mért egyöntetű rendezését. //nre Károly. Humanizmus. Rohamlépésekben közeledik a szegény ! emberek réme: a tél. A dermesztő fagy, a far- kasorditó hideg kizárólag a sziikes viszonyok közölt élők ellensége, mert hát a jómódú, a tehetős vajmi kevéssé érzi a kemény tél rettenetességeit, sőt kellemes előtte a fogvacogtaló hideg, mert künn az utcán jó meleg bundájába burkolódzik, oda haza meg a kandaló tüze ég szüntelenül. A gazdagok, a vagyonosak tehát nem tud- | ják megérteni, mily nyomorúságos a szegény ember helyzete. Fütetlen, rideg, barátságtalan lakásban húzódik meg több tagú családjával, melegebben nem áll módjában öltözködni, tehát nem védekezhet a téli fagyok ellen, de még csak meleg ételre sem telik, szóval minden tekintetben ránehezül a rémséges tél megannyi borzatmasságaival. Ez az idő a jótékonyság, az irgalmasság, a könyörületesség ideje. Ekkor kellene a dúsgazdagoknak megnyitni sziveiket és erszényeiket, ekkor kellene gyakorolniok az igazi felebaráti szeretetet. Talán nem is áldozat ez a vagyonosak részéről, ha millióikból csak koronákkal enyhítik a szegények nyomorát, hogy teljék nekik egy kis fűtésre, egy kevés ruházkodásra és valamelyes melegebb ételre. Ha már nem tudják megérteni a tél borzalmait a szegény ember szempontjából azok a dúsgazdagok, kik belecseppenlek a jómódba, kik örökségkép átvettek beláthatatlan földeket, tengernyi pénzt, talán több érzékkel bírnak anyoa vagyonára fájt a foga. És ez most veszedelemben forgott, mert csak a vak nem látta, hogy Esztike százszor jobban szíveli a lengyelt, mint a biró fiát. Dühösködött is emiatt Bálint sokat s nem hagyta soha békességban a szelíd legényt, mind untaían belékötött. Csakhogy egyszer aztán a türelmes lengyel vándorló is megsokalta a dolgot s olyan busásan találta neki visszafizetni a sok adósságot, hogy két hétig nyomta utána az ágyat. Pedig Bálint a legerősebb suhanó hírében állott eddig a faluban. Ettől fogva már messziről kitért az utjából s csak háta|me- gett vicsorgatta a fogát. — Megálj, te muszka! Más fegyverhez nvult ezután. Ha valahol előfoghatta majoros uramat, telebeszélte a fejét, hogy minő ellenséget tart a házában, Meglopja az a sehonnai, ágról szakadt jobbról is, balról is. Az öreg molnár eleinte rá se hallgatott a rágalmakra s ha a biró uram is előhozakodott ezzel, vagy azzal a csúnya pletykával, megvédelmezte a legényét. Hanem egyszer csak másról is kezdtek suttogni a vén asszonyok a fülébe: — Hej, Majoros uram, kutya van a kertben. Az a legény nemcsak a lisztedet lopja, hanem a lányod ajkáról is rabolja a csókot! Erre már megvadult a jó öreg és szörnyű haragosan támadt rá az ő drága, egyetlen lányára : — Mi igaz ebből a sok beszédből ? Mi ? vald meg. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. És a lánya még csak nem is tagadta. Szereti biz ő azt a szegény árva legényt s nem is SZÍ NÉR VÁRALJA mornság iránt azok, kik szegény sorsból küz- dötték fel magukat milliomosokká. Természetesen ezek jól tudhatják, hogy mily fájdalmas érzés, mily emésztő tudat a nyomor és nélkülözés között való élés, ha csak el nem felejtik, vagy nem akarnak tudni róla, annyira beleélték magukat a jómódba. Avagy azt mondják az ilyen meggazdagodott fenhéjázók, hogy dolgozzon szakadatlanul az a szegény ember, dolgozzon rogyásig, mint ők, akkor majd valamire viszik mindenféle támogatás és segítség nélkül. Ilyesfélével elütni lehet a jótékonyság gyakorlását és mig az illetők, az adakozást megtagadók a jóravaló, tisztességes emberek. A tél nyomorának enyhítését sem erkölcsi prédikációkkal, sem szép szóval, sem hasznos tanácsok adásával, sem jóakaratu biztatással elérni nem lehet, hanem igenis a humanizmus gyakorlása által. Száz szónál is szebben beszél a tett. Adni kell, még pedig szaporán, adni kell szívvel, lélekkel, önzetlenül, mert aki kényszerből ad, avagy népszerüséghajhászatból, az nem is gyakorolt jótékonyságot, könyörületességet, annak adományán nem lehet áldás. De ne csak a társadalomra bízzuk a tél nyomorának enyhítését, maga az állam, a kormányzat is .vegye kezébe ezt a nagyfontosságu ügyet, mert a nemzet erősbödését jelenti a szegények segítése. Hisz számos oly dolgot találhatnánk, amelylyel hathatósan felkarclhatnók a szegények ügyét. Itt van pl. a most nagyon aktuális lóverseny-ügy, mely , intézményt amúgy sem törlik el; tehát ha már fentartják a totati- zateurt a drágább helyeken, az ezután befolyó rengeteg jövedelem egy tekintélyes hányadát miért ne lehetne a szegény emberek fölsegilé- sére fordítani, igv télnek idején. Vagy vannak társadalmi mozgalmak. Ilyen pl. a tulipán-kul- tura, mely eddig is rengeteg pénzt jövedelmezett s eddig nem tudjuk, a tiszta jövedelem mire fordittalik. Miért ne lehetne a nyomorultak, a tehetetlenek, a gyámoltalanok istápolására fordítani ? Csakhogy a mai emberiség javarésze egoista, vajmi kevéssel törődnek a mások bajával, bánatával, nyomorúságával, mindenki akként gondolkodik, minek segítsem én a szegény embert, mikor kívülem van még néhány ezer ember, aki segíthetné? Természetes, hopy ezek után tiz ujjon megszámlálhatok az igazi humanisták, akik nem kürtölik világgá jótékonykodásukat ; csendben, titokban tesznek jót, gyakorolnak könyörületességet, támogatnak szegényeket. Ha a tél nyomorúsága agyon sanyargatja a szegény embereket, akik sajnos elegen vannak nálunk, a nemzet érzi meg egészében ezt. Már pedig vannak sokan, kik vagy hazafiasságukkal kérkedni szerelnek, emellett megadatott nekik a korlátlan jó mód, vagyon; nos tehát valódi hazafi, ha igazán módjában áll nemcsak felebaráti, polgártársi szeretetet gyakorol a szegények támogatása révén, hanem felette nagy hazafias ténykedést is gyakorol ezzel, elévülhetetlen érdemeket szerez magának, nemzete jóvoltának előmozdítása körül, fis ez békében fölér oly érdemekkel, mint háborúban a hazáért való mártiromság. lesz ő soha más felesége, csak ezé az elhagyatott vándorlóé. Soha sem látta még a falu olyan kikelt ábrázattal járni Majoros gazdát, mint ezen a napon. Szinte toporzékolt dühében. Hiába sirt-ritt a leánya, kiadta az útját a legénynek. Fölköthette most már megint a hátára a batyuját. — Ha nem tetszik — rivalt rá a sirdogáló lányra — mehetsz te is utána. Le is ut, föl is ut. Ügy is elég szégyent hoztál már ősz fejemre. Egy ily rongy, ágról szakadt koldussal szűrni össze a levet ? szégyeld magad te, te hitvány ... — Ne szidja jó uram — vágott közbe a legény — ártatlan ő mindenben. Én vagyok az egésznek az oka. Könnyebb szívvel megyek el, ha tudom, hogy megbocsát neki s hogy nem bűnhődik ő is miattam ... Egy kicsit, megcsillapodott erre Majoros uram, mert hát lágy szive volt az öregnek s látván, mint fut alá” hirtelen egy könny a Palkó szeméből, miközben a batyuját vállára emeli, oda szolt hozzá: — No, nem muszáj éppen most indulnod! Nem akarom, hogy a falu kibeszéljen, hogy úgy dobtalak ki, mint a gazdátlan kutyát. Maradj itt, a mig kitelik a hónapod, s aztán menj Isten hírével. Szép csomó pénzecskéd is volna már nálam, majd kihozom holnap a takarékból s aztán majd valahol kezdhetsz valamit . . . — Hanem te — fordult a lányához — te nem maradsz idehaza. Holnap beviszlek a né- nédhez a városba, ott maradsz, a meddig kimegy a fejedből ez a bolondság. Készítsd össze a ruhádat, eredj! (Vége köv.) A házasság. A modern szociológusok rég tisztában vannak azzal, hogy a civilizált emberiség szaporodásának legnagyobb akadályai ama nehézségek, melyek a házasságra lépés körül felmerülnek. Nincs már úgy, mint volt hajdan, hogy a házasság megkötéséhez elegendő volt az ifjú és a leány benső vonzalma. Az élet — a maga rideg valóságában — arra int, hogy az egész életre .szóló frigy megpecsételése előtt a házaspár és a házasságból esetleg származó gyermekek megélhetéséről, emberi számítás szerint gondoskodás történjék. A változott viszonyokkal — mondhatnék — más lett maga a szerelem is, mely immár a túlnyomóan legtöhb esetben megszűnt szenvedély lenni. Hallunk ugyan hébe-korban olyan szerelemről, amely mindjárt »az első pillanatban« támadt. A materiális világ többsége azonban ezt már a meseország bűbájos körébe száműzi. Azonban mint minden regének alapját egy valóban megtörtént dolog képezi — de amelyre időjártával egy kéz a másik után mindenféle tarka-barka mesés cziezomát aggat, elannyira, hogy eredeti alakjából egészen kivetkőztetik — épp igy áll a dolog »az első pillanatban támadt szerelem«-mel is, oly sokat, annyi csodásat, meséset beszélnek róla, hogy most már létezésében csakis a gyermekded szivek és a költők hisznek. Mai társadalmi életünk nagyon megkönnyítette a nő és a férfi közti ismeretkötést s mégis mily nehéz a két fél közti örök szent frigykötés. Egy szegény leánynyal egybekelni, a mai világ felcsigázott igényeivel szemben, úgy a felső, mint a középosztályban a legkomolyabb kérdés mindenkor. A kedves viszony igen sokszor csak egy télen át tart. Kivirul a fényes tánczteremben a csillogó gázfénynél, de nem sokára beköszönt a verőfényes tavasz, behatol a szívbe, az álmodozást, ábrándozást követi a kijózanodás s vége mindennek. A fiatal ember báli keztyüjével elveti alig támadt szive vonzalmát is: »hisz úgy sem lehet belőle semmi — egy szegény hivatalnok és egy szegény leány! Egy koldusból kettőt és talán többet is! Balgaság! Bolondság!« Csak azok, kik az életet poetikusan szeretik felfogni, de mindig csak akkor, ha mások és nem a maguk sorsáról van szó, kárhoztatják ezért a fiatat embert. Az élet arra kényszerit bennünket, hogy az adott viszonyokkal reálisan számítsunk, ha förgetegében elveszni nem akarunk. Már pedig bűnt követ el az, aki a maga nyomorát szándékosan ráerőszakolja a jövendő nemzedékre. Az anyagiaknak ez esetben le kell győzniök az ideális eszméket, s a komolyan gondolkozó fiatal embernek nem szabad foglalkoznia a szerelem költészetével, ha kárt nem akar tenni önmagában és társadalomban. Krónika a hétről. — Fővárosi levél. — A képviselőház végre komoly munkába fogott. A honatyák dolgoznak, hogy elkészüljön a t. Ház megannyi fontos javaslatával. Igaz ugyan, hogy a képviselő urak tüntetnek távolmaradásukkal s egv-egy ülésen alig vannak 30—40, de azért gyors egymásutánban tető alá jutnak a javaslatok. Rohanvást megszavazzák az iparfejlesztést, szabadhajózást, mértékhitelesitést, alig szólal fel egy-egy képviselő, de nem is szólalhat fel, mikor az elnökön, 1—2 jegyzőn és az előadón kívül nincs senki a házban. Milyen jó kormány, pártinak lenni; legalább nem muszáj örökösen az üléseken részt venni s nem kell félni, hogy ezt vagy amazt az ellenzék leszavazza, mikor nem igen akad ellenzék. (Ha egy demokrata akad az ülésen a nemzetiségieken kívül, ők alkotják most az ellenzéket) elegendő, ha két kormánypárti van jelen. így nem is csoda, hogy sokszor összegabalyítják a forgalmat. Leszavaznak olyant, a mit a kormány is támogat, viszont megszavazzák azt, a mit a kormány nem akar; no mert nem is tudják a jelenlevők, miről is van szó. Bezzeg éberebb figyelemmel kisérték annak idején az üléseket a tisztelt képviselő urak; t. i. akkor, mikor igazán ellenzék voltak,mikor mindenki úgy vigyázott a hazára, mint a megboldogult Redder Győző. ¥ Az egy heti munkálkodás kifárasztotta a Házat, tehát egy heti szünet következik, mely nem is vakáció, mert arra szolgál, hogy a képviselők tanulmányozzák az idei költségvetési, melyben csak úgy hemzsegnek a milliók, hát bizony kell is egy heti tanulmányozás. És rá rövidesen a delegáció is megnyílik a fővárosban, uj közös had- és külügyminiszterrel. Lesz megint kis zene-bona, ha lesz, mert hát nincs már Goluhovszki, a kit a magyar delegációsok java-része megfojtani szeretett volna, no de erre
